CZIK-

CZIK-185

I. C Z I K K E L.

A z Esmerkedtft, ( Perceptio. Ernpjjndung. )

$.

,Q-T ,Q-T u d ó s Horváth János oktatóm — kit tanításában va ló fáradhatatlan buzgóságáért említek — esten- nen sétálgatva szokta tanítványt a’ csillagokkal megesmértetni. U'ranusról való, beszélgetése köz­

ben, mellyel 178»• tehát akkor tájban leghíresebb csillagvisgaló ílcrschel hat Holdgyaival feltalált : ibol, így mond , ez a’ tüzes világosságú csillag a’

Márs. — így tettem szert üzen eggyik nap körül forgó csillagnak esméretére. Ebből azt veszem én észre, hogy ezen Planétának’érdeklése, sze­

meimet és agy velőmet megrnódosítván bennem bi­

zonyos változást szerzett; az elölt Uranusról gom dolkodtam; erre bennem aunak megtudása szár- mozott; Mársot kezdettem esmérni. 1 ellát az es- inérkedesre a’ Leieknek bizonyos változása, és megtudása kívántatik. Szólljunk már mind a’ ket­

tőről.

5- 11.

Azon változás, m elly lelkünket esmérkedésre b irja, két féle: külső és belső. Külső az, melly öt külső érzékenységinknek érdekeltetésével kez­

dődik, az agy velőnkre terjedj innét hattya me Lelkünket. Ezen változásnak okát jni valamellyi testünk részére helyhesztetni tudj»yuk. ÍW a*' JfJársnak példájában kezem’ a’ szemeimre vittem,

mint

zrvs

igó

mint azon eszközökre, mellyek által a’ változás bennem végbe ment. A1 belső változás önnön

ma-Í

unkban ered , és belőlünk közöltetik az agyve- őnkkel ’ s ú^y fogadtatik el innét a’ Leiektől.

Ezen változást mi valamellyik testünk részére lielyhesztetni nem tudgyuk , melly arra eszközül szolgált volna. Hlyen belső változás a’ gondolko­

dásé, képzésé, gyönyörködésé, ’ s más egyéb saját munkálkodásunké.

Mivel mint a' külső, mint a’ belső változásokat a ’ tulajdonképpen való agyvelótől fogadgya el a’ Lélek, azért ezt lélek belső érző eszközének is hivják. (Or­

ganum animae internum.) Valóban ezen mesterséges eszköz hasonló némelly orgonához, melly számtalan részeire , és csudálatos Öszveszerkesztetéséhez képest, számtalan sok hangokra, vagy változásokra alkalmatos, A ’ Lélek a’ muzsikus, melly abból külömbféle hangokat fejt ki, vagy a’ mellyek másoktól kifejtettek, elfogad- gya. Mind az eggyik, mind a’ másik esetben eggyaránt hangzik ez az orgona, csak a’ tartandóság és erősség mértékében van kiilombség. A’ külső változásoké k ö - eönségessen á^andók és elevenebb, mintsem a’ belsőké ; noha az álomban, és némelly nyavalyákban ezek is olly erőre kaphatnak, hogy alig kiilömböztethetnek meg. —

’S mivel tudós S z ö m m e r i n gnek a’ lélek Orgánumá­

ról tett visgálási szerént az érzóinak mind öszve az agy­

gyomroknak falam végződnek, itt kell tehát a’ Lélek­

nek az 6 orgánumával való közösülése pontyát keres­

nünk , mellyel Lélek székének is hívnak , noha elég alkalmatlanul.

$• »

3

.

A’ külső változásokat nz emberi lőlek netn maga csinálja, hanem csak szenvedi. Mert i)e z t érezzük közonségessen olly kor magunkban , hogy nem mi, hanem valami más érdekel meg bennün- két. 2) Mi ezen változást kéntelcnek vagyunk úgy elfogadni , a’ mint közöltetik; legkevesebb máso­

lást se tehetünk rajta; a’ mit pociig saját

munkás-ságonk termeszt bennünk, azt megmásolhattyuk.

3 ) Ezen változást szabad akaratunkkal csupán meg nem gátolhattyuk; a1 mit pedig önnön ma.

gun k tói csinálunk; azt akaratunk ellenzésével , vagy más.hová intézésével is csupán meggátolhat- tyuk P. o. hogy ezen előttem lévő könyvet ne lás­

sam, vagy máskép" lássam, mintsem az a’ szemem előtt forog, akár hogy akarjam bár, nem tehetem;

melly annak nyilván bizonysága, hogy ezen érdek­

lést nem a’ Lélek okozza bennem, hanem a’ könyv.

Helytelenül állítni azt, hogy ezen külső változást is mi csináljuk, csak hogy nem tudgyuk azt meg; ’s azért k(intőiének vagyunk úgy gondolkodni, mintha azt má­

soktól szenvednénk. Mert a’ mit kénteleníti és szük­

ségképpen gondolunk, azt azért úgy nem érezzük. Az, ki Spinozával tartván szükségképpen csak eggy állata»

( substantiát) gondolna magának, azért többet is élez­

hetne e’ világon. ’S midőn valamit szükségképpen ’s kénteleníti gondolunk magunkban, azért szenvedő ál-

* lopotban nem érezzük magunkat. A ’ Tudákos a har-mos szögnek (triangulum) szükségképpen három ol­

dalait gondolja magában , de azonban jól érzi , hogy

6 munkálkodik. Sótt a’ mit szükségképpen úgy ken- tclcnilletünk gondolni , az máskép lehetetlen is. De a’ külső változásokkal más kiilömben van a’ dolog.

Kiki tudgva , hogy ezen látott könyvet szemem bo- piukásáv*!, vagy más - hová fordításával nem láthattam is volna.

5- *3 ' *

Ezekből nyilván kitecezik, hogy mi kívülünk valóságossan vannak más dolgok is: mert l) mi­

vel nii külső változásinkat csak szenvedgyük, nem önnön magunk cselekszük, szükség olly dolgok­

nak is valóságossan lenni , mellyek azokat sze­

rezhessék bennünk. a) Mivel tudgyuk, hogy sem­

miből semmi se lehet tolunk; bennünk pedig sem­

mi olly kútfő sincs, mellyból az eggyes képeket, miilyenek a’ sziq, hang, szag ’ s k V f. kimpriu

liet-hetnénk , szükségképpen mi kívülünk kellenek olly dolgoknak lenni valóságossal!, mellyek eze­

ket bennünk szerezhessék. 3) Ezt bizonyíttya nyil­

ván a’ tapasztalás is. Hogy én a ’ világosságot ne lássam * megakadályoztathatom szemeimet bé- csukván, vagy a’ világot eloltván, vagy az ablak­

táblákat bézárván. Azt is megtehetem, hogy a’

hangot ne halljam, ha vagy füleimet hécsukom, vagy ha kezemet reá teszem a’ hangos szerszám­

ra. Valamelly virágnak szaglását pedig megaka­

dályoztatom , az orromnak befogásával, vagy a’

virág elvetésével ’s a’ t. De ezekből két féle mun­

kásság tecczik k i: az elsőkben ón magam bánok magammal, a’ második esetekben más valóságok bánnak velem ; tehát ez is bizonysága annak, hogy én kívülem más dolgok is vannak valóban e’ vi­

lágon. 4. Ha valami más idegen dolgoknak reánk befolyások nem volna, és így mi kívülünk más tlodgok is valóságossan nem volnának, az emberi Léleknek kifcjtódési olly külömbözók nem volna- nak. De az bizonyos , hogy a’ Lélek máskép fej.

tódik ki a’ Lengyelekben, máskép a’ Négerekben, máskép a’ Francziákban. A’ Lengyelek nem tuil- ITak mást, hanem csak telet és nyarat ; a’ Negerek essős és szároz időt; a’ Francziák ellenben mind a’ négy esztendő részeit esmérik. ’S mindenütt más és más lelkes állatokat, nóvevényeket, köve­

ket, szóval egésszen más természetet találunk ; ez lehetetlen volna, ha mi kívülünk más dolgok is valóban nem volnának.

Azok, kik mi kívülünk mindent merít képeknek tar­

tanak , az Idealisták, kot feleképpen gondolkodnak.

Az elsők att vitatty.'k , hogy mi gondolatunkkal ma­

gunk tesszük azon külső dolgokat minden tulajdon- a/igokkal eggyütt, és az által magunk okozzuk, hogy azok külsőképpen változásokat szereznek bennünk, olly lléf p«n , valamint az álmodozók, c i *' tébolgók. De

ezen

•zen vallis egybe nem fér a’ tapasztalással. A ’ mi külső változóinkról helytelenül kell annak érzeni , a’

ki maguval elhitetheti, hogy azokat mi magunk tesz- szűk magunknak. Akár hogy próbálja bár valaki min­

dennemű gondolkodásával, soha csak ollyan változást se tapasztal magában, miilyen a* szúnyog - csipés. Ha az álomban, és tébolodásban illy mi látszatik történni , nyilván csak látszatik; mivel némelly lelki tehetségek illy kor lekottettek. Az alvó, és tébolodott az ő látott kepeit az illetés, és más érzékenységei által próbára nem vonhattya , azért tecczenek néki valóságos külső változásokból szármoztaknali. — Tovább: ha mi csu­

pán a’ gondolásunk által csinálnánk magunknak külső dolgokat, ezek csak addig tartanának , mig ókét gon­

dolnánk. Holott megvannak, és megmaradnak ezek ollykor i s , mikor mi rólok nem gondolkodunk. Azon fa , mollyet 1 0 - 2 0 esztendők előtt láttunk , és azoltzt nem gondolkodtunk róla , most is mindég megvagyon.

’S nyilván, ha a' külső dolgok a’ mi gondolkodásunk­

tól függnének , a’ szerént változnának is. Ez se igaz pedig; azon Baraczkfa, mellyel 14 esztendeje if antan láttam, mar ntegvénültt, ki is száradtt; holott érz m magamban , hogy azon időtől fogva róla nem is gon­

dolkodtam. Tudni való az i s , hogy a’ ^ f i k , nóveve- nyek, kövek az ő saját belső türvénnyeik szerent vál­

toznak , ’s nem a’ mieink sserént, és hogy azokat tő­

lük munkáltán kell kitanulnunk. — Sót melly sokféle!

’s tubbnyire minden , nem a’ mi gondolatunkon és vá­

lásunk kívül és ellen esik - e’ meg? tzen mécs, melly előttem világít, egyszerre clsetétúl, és elalszik ; a’ fel­

derült nap egyszerre küdbe borúi , és ismét előtűnik ; minden róla való gondolkodásom nélkül; sót magam­

ban nyilván érzem , hogy én azonban semmi illy vál­

tozást nem szenvedtem. Hát a’ fájdalom , nyavalya , szerencsétlenség, csapás nem minden gondalatunk nél­

kül lepnek - e ’ meg? Nem ezt szokjak- e ' illyenkor vallani: Ezt ki gonsíolta volna 7 Ide járulnál* még ezek is : honnét is vagyon :uon kiilümbség, mellyct a’ tárgy i s Subjectum között találunk, ha azt a’ mi kívülünk Való dolgok nem cselekszik 7 Ez a’ mi értelmünk «ör­

vényéből szükségképpen nem következik ; mert néha a t.irgyot lubjectunutól meg nem külümbüztcttyük p.

o. az illyenakban tündér palota, fejetlen ember; itt n*

«ál-tárgyot az o siibjectumán kivúl nem állíttyuk. Se pe«

dig szabad kénnvünkból őket meg nem kiilombüz- tettyiik: mert néha erőnek erejével is arra biratunk, hogy a’ tárgyot subjectumától megkülümbüztessük p«

o. az illyenekben: fa, kő. Tehát kell mi kivetünk va­

lami dolognak lenni valójában , melly ezen külömbüz- tetést szükségessé tehesse. — Más az : honnét van az, hogy mi a’ tírgyokat magunkon kivúl állíttyuk, ha ezt valóságos dolgok nem eszközliU ? Ezt a’ tárgynak csupa mcgkülümbüztetése a’ Subjectumtól nem viheti végbe, mintha ezen eggyikról a’ másikára való át-me- netcllel minteggy lineát húznánk a’ tárgy korul: mert ha a’ gyünybrúséget , szomorúságot, vagy valamelly közönséges értelmet az 5 subjectumától megkiilömböz- tettyük, ollykor illy linea - hutással azt a’ térségben nem állíttyuk ; ezt kellene pedig cselekednünk, ha a’

megkiilömbüztetés szerzené azt, hogy mi a’ tárgyokat magunkon kivúl helyheztcssiik. Tehát ezt ismét csak a’ mi kivülünk való dolgoknak lehet tulajdonítani. — Azt vethetné me'g valaki itt ellen: hogy a’ mi kivóliink való dolgoknak létük csak az értelemnek okbéli tör­

vényén épül; mellyel minden munkának okot tulajdo­

nítunk. Tehát innét csak annyi következik, hogy mi kiválunk való dolgokat gondolnunk k e ll, nem hogy valóban is vagvnak. — Hogy az okbéli törvény nem csak az értelemnek tartománnyába való légyen , hanem a’ mi értelmünkén kivúl is megvalósodgyék, ezt ezen tapasztalások bizonyíttyák. Tapasztala dolog, hogy eggy dózij opium utánn álom , bizonyos portzió belladon- n a , vagy biirük fiinek leve bevétele utánn tébolodás, a’ mi gondolkodásunk nélkül is olly bizonyossan kö­

vetkezik, mint a’ jó étel ital utánn a’ jól lakást Ezen szoros következés bizonyos jegye unnak, hogy at ok­

béli törvénynek mi kivútiink is a’ természetben va­

gyon helye; azaz: mi értelmünkön kivúl se lehet a’

munka ok nélkül. Azért az előhozott jelenségeknek is kell bizonyos okoknak, és így kell mi kívülünk va­

lóságos dolgoknak lenni.

Mások pedig megengedik , hogy mi kivúlünk vannak valóságossal! néntelly megesmérhetetlen külső dolgok, mellyek bennünk azon kulső váltótásinkat szerzik, de azt vallyák, hogy az értclinesség ( Intelligens1 közli nékik azon tulajdonságokat, vagy niillyenségöket; as

190

S mi kívülünk és egymás mellett - létükét, kiterjedé­

süket, áthatha tat lanságokat ’s t. e‘ f. mellyck által azon külső változásink okoztatnak. — De ezen vallás se áll­

hat meg. Mert ha mi kívülünk nincsenek meg való­

ban áron kiilsó dolgoknak millyenségi, mellyck min­

ket meghatnak , tehát bennünk vannak vagy mint sa­

ját állatunk, substantzlánk, vagy mint módósításink (modificationes) vagy úgy, mint az előttünk forgó ké- pek vagy Ideák. A ’ két elsőt magok se haggyák hely­

be. Mert oktalanság volna azt vittatni , hogy az asz­

talnak kereksége úgy légyen bennünk , mint az okos­

ságunk; c’ nélkül magunkat éppen nem gondolhattyuk, holott az Asztalkereksége nélkül gondolhattyuk magun­

kat ; se azt nem vallhatni , hogy az Asztalnak kerek­

sége úgy légyen bennünk, mint az okoskodásunk j .ezt belső törvényeinkből kihozhattyuk, amazt pedig nem. Harmadik féleképpen pedig egésszen B e r k l e y - nek Idealizmusára vetemedünk. Ebből azt következ­

tethetném én ki, hogy én kívülem semmi sincs való- ságossan e’ világon. Ez pedig tulajdon feltételük el­

len vagyon, és magoktól se hagyatik helyben. 2) Ha a’ külső dolgoknak ezen millyenségi magokban nin­

csenek meg , hanem csak a’ mi értelmünk Törvényei tzerént jelennek ollyanoknak , nyijván ebből az is kü«

vetkezik , hogy azok más értelmű valóságoknak más­

képpen jelennek meg ; ’s így ezeknek allattyok es mó­

dosításokhoz se tartozhatván, valóban vegre képte­

lenségekké válnak. 3 ) Ezek , nékem úgy tecczik, ma­

gokkal is ellenkeznek , azt vallván, hogy ezen külső dolgokról mi semmit se tudhatunk. Ha tudgyák ó k , hogy ezen kiilsó dolgok , nem ollyak , millyenck ma­

gokban vágynak , (Dingen an síelt) ha tudgyák , hogy ezek a’ mi kiilsó valtozásinknak okai , mivel meghat­

nak minket , és hogy mi illykor szenvedő állopotban vagyunk: tehát csak ugyan tudhatunk rótok valamit;

mind azt tudniillik, a’ mi ezekben foglaltatik. — Ezek­

től más alkalmatossággal a’ lobbit.

$•

M-De micsoda igazságunk vagyon arra , hogy külső változásink jelenségig u. m. a’ fényt, szint, kiterjedést, hangot ’s a’ t. uii kívülünk és elle­

nünk-— — — 19 r

fűinkben valóknak állítsuk, holott bel$o változásin4 Ivét a’ gondolkodást, képzést ’ s a5 t. magunkon ltivül és ellenünkben valóknak nem állíttyuk , há­

rem önnön müveinknek tartyuk? Hogyha’ lény, szín, hang, kiterjedtség, szag ’s a1 t. mi kívülünk is a’ külső dolgokban megvagynak , és nem mi tesszük ozokat reájok, innét bizonyos; mert 1) ' tulajdon benyomást szereznek bennünk; a’ mi sem­

m i, benyomást nem szerezhet. 2) Ezen bériyo- másokat kiilömbféle és megváltoztatott allopotunk- bán is eggyre tapasztaljuk mind mi, mind mások i s ; ez pedig lehetetlen volna, hogy ha a’ szin , fény ’s több e’ féle csupán lelki tehetséginknelc játeki volnának. 3) Mert ennek, hogy a’ külső dolgokat illyeneknek találjuk , p. o. a’ napot fé- ryesnek , semmi más meggyőző okát nem adhat- tyuk, eeyéb , hogy voltokképpen illyenek. 4) A’

napot déltájban majd akkorának találjuk, mint a*

holdot; reggelenként pedig jóval is nagyobbnak:

ha a’ nagysága mi tőlünk függ, nem pedig a’

naptól, lionnét leltet ezen ktilömbség? — Azon külső dolgokat, mellyek valóságossan mi kívülünk és ellenünkben vágynak , a’ Tudósok tárgynak nevezik ( Objectum. ) A’ mi pedig ezt velünk te­

teti, tctetmény (Subjectum) nevet visel.

A ’ Tér (spatium) jelenségit i s , nem mi tesszük a’

tárgyokhoz, hanem valóban bennük tál' íjuk. Mert ha bár írottunkkal hozzuk is mi ezen magok kivúl és egymás mellett - léteidek formulát , azért még se következik , hogy azt csupán mi tesszük a’ tárgyok­

hoz. Hogy mj ezt a’ tárgyokra fordíthassuk, szükség, hogy ók ennek bizonyos tulajdonsága magokkal hor­

dozzák. Mivel a’ külső érzéseinkben nem mindenütt

•zabjuk reájok ez n térnek képét, hanem csak az át- hathatatlan , és színes tárgyukban ; ezeket liclyhesz- tettyiik magunkon kivúl, és egymás mellé. A ’ h -

deget, ’s az íz, szag, hang’ érzéseit csak érzékeny*

jjink módosításoknak tartyuk j ellenben a’ kiterjedttsog-nek ,

\ \ v v v «

íiek , az áthathatatlnnságnak, és szinnek mi kívülünk, és egymás mellett való léteit adunk. £) H o gy, ha egyszer a’ térnek képére szert tettünk , azt elvennünk a’ t'rgvoktól , vagy némelly érzékenységünktől elvá­

lasztanunk lehetetlen : ebből se tecczik az ki , hogy Csupán mi tesszük azt hozzájok. Mert a’ tárgyokban magokban is foglaltatva lehet azért egyszersmind, ha mi azt esmérkedésiink és gondolkodásunk készületé­

ben fund'ltatva találjuk is. {) teheti igen is a’ 1 ' t- bató tárgyoknak csméreteit lehetségesekké, — a’ töb­

biek semmit se tudnak róla — de hogy ezen mi le- hetségtinkhez (possibilitas subjectiva) szabvák legye­

itek , magokban is valami megcggyezot ( analogum ) kell foglalniok. Kzt a’ tükörnek hasonlatosságából mcgértbettyiik. Hogy ebben valami megjelenhessen t áraljéban szükség ehez a’ vhszaverődhetés hozzánk. Ha a’ világosság’ sugár! ezen tükörnek törvényéhez szab- vák nem volnának ; ba hozzánk róla vissza nem sze­

gődhetnének , a’ tiiktir’ minden készülete ( Anlagc ) azt véghez nem vinné , hogy valami jelenséget ne­

künk előmutassen. ,3) Az 6 gondolkoz sok szerent a’ tér mi tőlünk nem éreztetik; a bényomásokban nincs semmi, a’ mi néki megfelelne, hanem csak be- lólröl tölünk adattatik hozzájok. Ez a’ tapasztal ssal meg nem eggyez. A’ mi kívülünk és egymás kiviil-le- tel valóságos bényomás: mert abban az érző szerszá­

mok mozdulásaik által valóságos tovább haliadás érez­

tetik , ollyan formán , mint mikor magunktól másra átmegyünk; vagy szemeinket másra fordíttyuk; vagy ha eggyik tárgytól a’ másikra mind a’ két érző .eszkö­

zünkkel átmegyünk. 4) A’ mi a’ bényomás változá­

sával változik, ehez van a’ szabva; ’s ettől, nem mi tőlünk származik. Már pedig a’ fénynek válto­

zásával a’ térnek képe is meg szokott változni. T e­

gyük : hogy egyetlen egy világos pont légyen vala- melly setétségben. Ekkor nem látni semmi tért; és ha annál soha több világost nem láttunk volna , soha térséget nem képzeltünk volna magunknak. T e g y ü k , hogy eggv igen setét szobában eggyetkn eggy linca világosítod gyek, olly formán, mint mikor egev Ivükön a’ napnak sttgára bészolgll. Akkor se szélességét , 1«

vastagságot nem kénziink magunknak, ba az illetetnek segedelmével nem elünk, l együk tovább , hogy eggy

N v ü

i-19^

világos szobában tartózkodgyék valaki , ’s abból ki ne láthasson: az a’ térséget az 6 kornyékénél tovább ki nem terjeszti, legalább vég nélkíil - valónak nem tartya ; valamint azon gyermekek, kik eggy mély völgy­

ben laknak, mellyet magas hegyek kerítenek b é , kés.

kény lakásokhoz képest gondolkodnak ; mert idővel csudálkozva láttyák , hogy a’ hegyeken túl is embe­

rek laknak. Mivel a' lábaink alatt lakókat az alsó vi­

lágban senki se látta hajdan , azért tartották a’ régiek olly hihetetlennek , hogy fbldalattvaló lakók is ( Anti- podae ) vágynak. így okoskodhatni az illetésnek jelen- ségiról is rendre. Mind ezekből kitecczik, hogy a’ tér­

ségről való képzésünk valóban a’ benyomásoktól mó- dosíttatik. Ha csupán mi öltöztetnénk a’ tárgyokat a*

térségbe, tehát azt az ö véghetetlenségében azontúl szükség volna egésszen képzenünk, mihelyest a» eggy tárgytól bennünk felserkentetik.

5

- »

5

‘

E ’ kétséget támaszthatná itt valaki: ha csak a’ valóságok szereznek változásokat bennünk, te­

hát a’ merő fogyatkozásokat, u. m. a’ nyugodal­

mat, feketét, hideget ’ s a’ t. hogy is tudhaltyuk meg? Erre ezt felelem: ezeket is mi a’ valósá­

gok által tudgyuk meg, mennyire vagy ezeket nyomba követik, vagy az

5

emlékezetekből szár- moznak, vagy érzékenységeinkben változást is sze­

reznek. A’ nyugodalmunkat p. o. megérezzük annak öszvevetéséból, a’ mit a’ munkálkodásunk bennünk fennmarasztott; mivel nem érezzuk többé erőnk­

nek megvetését. Azért a’ ki még nem munkálko­

dott, nem is tudgya, mi a’ nyugodalom. Mások­

nak nyugodalmukat pedig onnét tudgyuk meg, mi­

vel azon változást nem erezzük többé, mellyet a’

munkálkodás bényomása szokott bennünk szerze­

ni. A’ ki se maga nem munkálkodott, se mást nem látott munkálkodni, az nyilván a’ nyugoda­

lomról semmit se tud. A’ feketeséget azon benyo­

másoknak szünetükből vesszük, észté, mellyek, egyéb-194

egyébkor szemeinket meghatották. Azért a’ vakon született, ki semmi szint se esniér, azt se tudgya, miben áll a’ feketeség; holott másképp kellene tudni: mert nekünk látóknak , szemeinket bécsuk- ván . minden feketének tecczik. A’ hideget meg- tudgyuk tagjainknak merevülése és öszvenyomat- tatása által, melly a’ hidegséggel szokott járni. így ezt i s , hogy nem látunk, nem hallunk ’ s a’ t. on­

nét tudgyuk meg, hogy semmi határozásunkat s®

vesszük észre.

$• 16.

Külső változásim tudósítnak engem arról is, a’ mit a’ természeti, és semminémü systema ál­

tal nem módosított emberi értelem közönségessen va ll, hogy azzal, a’ mi képez, gondolkodik, az­

az velem, valami kiterjedtt, áthathatatlan , orga­

nizált, vagy is: állati test, szorossan öszvekap- csoltatva vagyon. Mert 1) Egg)'*k kezemmel a másikát illetvén, én kétfélét érzek; az egyik ke­

zemen illetést, a’ másikon illetodést; ha éu csupa ( lntelligentia ) értóség, minden kiterjedés nélkül- való , és több részekből nem álló, Lélek volnék, ez lehetetlen volna, mivel ez csak eggy pontban, és csak magát mindétig egésszen élezhetné, a) Eggyik kezemet a1 hideg vizbe teszem, másikat pedig a’ tűzhöz tartom, ekkor azt tapasztalom , hogy egyik fázik, a’ másik pedig hévül; vagy pe­

dig egyik kezemet megbökvén tövei, a1 másikkal rózsát szagoltatok az orrommal, ekkor fájdalmat is érzek, ’ s gyönyörűséget is egyszersmind. Ez ellenmondás , vagy képtelenség, legalább megfog­

hatatlanság volna, ha én részekből álló testet nem viselnék. 3) Az én megtudásom megszűnik az elé.

júláskor, alváskor, és ismét vissza-tér; az opiun - tói és Belladonna nevű fiitól én eltébolodom, ( s ismét észre jövök; az én emlékezetem elvész a*

N a

szél-I96

szélütés, vagy a’ fejemre esés által, és ismét hely­

re áll ’ s a’ t. Ez mind arra mutat, hogy valami testi velem szoros öszveköttetésben áll; mert ezen jelenéseket csak onnét lehet megmagyarázni, hogy a ’ Léleknek némelly érzóeszközi illykor megaka- dályosztatnak, azaz, nékem érzóeszközös testein vagyon.

5* 17*

A’ külső változásink négy féleképpen okoztat- liatnak: 1 ) A’ Leiektől magától ; ha 6 t. i. ér­

zóinaink által vagy valamelly tagot mozgásba hoz, vagy valamelly véredényi öszve húz, mellyból kül­

ső változások következni szoktak. 2) A ’ mi fino­

mabb Organizatiónktól, ha ez tudtunk ’s közünk nélkül valamelly ingerló eszköz áltál, p. 0. a’ fe­

jünkbe toldúló vér, vagy valamelly hevítő ital ál­

tal munkálkodásba hozattatik, külső változásunk­

nak okává lészen. 3) A ’ mi durvább szerű testi részeink; ha ezek p. 0. a’ daganatban, clkeményii- lésben, vagy terhelttségökben érzóinainkat meg­

nyomják, külsó változásokat támasztanak bennünk.

4) Minden mi kívülünk való dolgok, ha érzékeny­

ségűikbe ütköznek.

5

-

*8-Hogy a’ külső változások bennünk megesse­

nek, e’ végre ezek szükségesek: 1) A’ tárgynak, jelenléte. Mert ha nincs, mi nékem a’ változásra okot adgyon benyomásával, én bennem változás nem támad. 2) Hogy az engemet megérdekeljen.

Ha a’ világosság engemet meg nem hat ’s a’ t. úgy nem is látok. 3) Hogy az o érzócszközön essék meg az érdeklés. Ha a’ világosság a’ fülembe szol­

gál, nem a’ szemembe, ismét nem fogok látni, j) Ázó kivántató elegendő mértékében essék meg.

Ha egy szem por éri az én búromét, én elégtelen

vagyok annak megérzésére. 5) Hogy érzóeszkö- leim épek, ’s hibátlanok legyenek. A’ kinek úr­

ra a’ sok szipákoltt tobákkal tele van, annak szag­

lása héjános. 6) Hogy ér/.óiuaink egósszek és sza­

badok legyenek. A ’ kinek eggy szerencsétlen ér­

vágással kezeszára - ina elvágatott, az illetésében kárt vallott. 7) Hogy az agyveleje ne hibázzon.

Kinek ez nincs meg, az kulsó változásokat nem fog szenvedni.

5

. 19.

A ’ mi belső változásinkat illeti: ezeket úgy tecczik, hogy a’ Lélek saját munkássága által okoz­

za közbevetetlcnúl; de ha szorossabban vigyázunk magunkra, úgy találjuk, hogy azokat munkáinak némúnémú utúlnyomai által szerzi. Valamint a’

hegedű, vonnttatasa utánn , némelly utói-hangot ereszt ki magából , úgy a’ lélek is minden mun­

kája utánn illy forma utúl-nyomot hágy maga utánn.

Ezen utúlnyom szerzi agyvelúnknek, és érzoinaink- nak érdeklésével a’ belső változásinkat. így: el­

me-eloszlásunknak illy utói-nyoma, a’ helytelen beszéd, vagy rosszul irás, vagy midőn porzo he­

lyett téntát döntünk a’ papirosra. Minémű légyen többnyire ezen lelkünk munkáinak utúlnyoma, bi­

zonytalan. — A’ belső változásink’ végbe-vitelere is megkíván tatnak azok, a’ miket az érzékenysé­

gek épségükről, és a’ benyomásnak elegendóségé- rol említettünk.

Igaz, hogy mi belső változásinkat szükségképpen egy­

más utánn - léteiben, vagy is időben, vesszük észre, és ezt amazok forrná jóknak tarthattyák , olly képpen, mint fellyebb a' térségről szállottunk. De azonban csak ugyan ezen egymás utánn - léteinek nyomait is felta­

láljuk mi a’ tárgyokban ; ezeknek érzésük által te­

szünk az időnek képére is szert, nem csupán magunk­

tól tesszük ezt hozzájok. Ezt bizonyútyik szint azon

In document Anthropologia : vagy is az ember' esmertetése (Pldal 182-200)