A CzF. mint az Akadémia egyik feladatát teljesítő tudományos mű

Czuczor 1845 májusában Pestre költözött, és „lantját letéve” egészen a Nagyszótár munkálatainak szentelte magát.⁷⁸ 1846-ra világossá vált, hogy a korábban megállapított két éves határidőt semmiképp sem lehet tartani, bár 70 ív – az a-tól az f betűig, körül-belül 18.000 szócikk – már elkészült: „[A]ma két esztendő, melly az academia részéről e’ nagy szótár bevégzésére kitűzve volt jövő tavaszkor lejárand ugyan, de hogy e’

határidő annak idején nem számítás következtében, hanem csak hozzávetőleg állapít-tatott meg, most pedig a’ tapasztalás annak meghosszabítását az egész mű egynegyede múlhatatlanul szükségesnek mutatja” (idézi Tőzsér 1988: 45). Az addig elkészült anyag a munka egynegyedét teszi ki, így hát arányosan még négy és fél évet adtak a munka elvégzésére.

1847-ben Czuczorék bejelentették, hogy visszatérnek a szótár eredeti tervéhez, mert a jelentés megvilágítására a szók értelmezésén, nyelvtani és szintaktikai tulajdon-ságainak meghatározásán túl a szóhasonlítást és a szóelemzést is szükségesnek tartják.⁷⁹ Fontos hangsúlyozni, hogy a kisgyűlés ezt a bejelentést kedvezően fogadta, és jóvá-hagyta (erről az 5.6. fejezetben). Ez azt jelenti, hogy nem tartható a másik paradigma – elnagyoltan: az utókor – tudománytörténészeinek azon nézete (sőt, mint az eddigiekből is kiderült, mi sem áll távolabb a valóságtól), hogy Czuczor és Fogarasi önkényesen

„lejtőre vitte” a Nagyszótár ügyét (l Gáldi 1957b: 90; vö. ugyanakkor Gáldi 1978).

Egy év alatt a szótár az f-től a h betűig haladt, ez mintegy 11.000 szócikket jelentett. A kisebb éves teljesítmény oka nyilván a szóelemzés és a nyelvhasonlítás szempontjainak bevonása volt (l. a Czuczor 1851-es írását követő tudósítást az 1851.

november 8-i kisgyűlésről).

Az 1848-as mozgalmak még Czuczort is kibillentették megszokott élet-ritmusából, és egyszerűen képtelen volt a szótárral foglalkozni. Az októberi és novem-beri eseményeket már izgatott érdeklődéssel figyelte. Egyszer a színházban Czuczort

78 Toldy a következő szavakkal emlékezik Czuczor életének erre a szakaszára:

„Czuczort eddig úgy ismertük, hogy a mely kötelességet felvállalt, azt vas kitűréssel nem csak, és egész odaadással, hanem hévvel is, teljesíté. Így mostantól fogva az elibe szabott nyelvészeti munkát.

Háttérben hagyva mindent, olvasmányt és munkát, mi nem fő czéljára szolgált. Megvált lantjától is.

Sétái csak testi erői fentartását nézék, s ezek ép oly szigorúan valának rendezve, mint munkaórái.

Látogatásokat mind ritkábban vett, s az a régi, az a szoros, benső, gyöngéd baráti kör is, ritkán gyűlt össze teljesen; csak a budai regényes vidék látta őket tavaszi szép napokon együtt, néha, s mind ritkábban. Minél inkább mélyedett be Czuczor a nagy, nehéz, s az előmunkálatok hiányossága miatt lassú munkába, s látá hogy semmiből-teremtésre van utalva, annál ridegebb lett ő is. Más, családjáért fárad, és családjánál leli enyhülését: neki a nagy szótár volt családja: napról napra, évről évre…”

(Toldy 1868: 24).

79 Téves tehát Balázs Jánosnak azon vélekedése, mely szerint az etimológiai kiegészítést Fogarasi eről-tette Czuczorra (vö. Balázs 1978: 151).

szemrehányó hangon arról faggatták, hogy ő miért nem lelkesedik, miért némult el a lantja. Azzal gyanúsították, hogy a nyelvészkedés talán annyira elfásította, hogy már hazája küzdelme se képes megihletni. Valószínűleg ez a szemrehányás a közvetlen előz-ménye Czuczor Riadójának (l. Függelék 7), amely Petőfi versei mellett az 1848–1849-es szabadságharc egyik leghatásosabb forradalmi dala volt.⁸⁰ A Riadót – a jó tanácsra nem hallgató Czuczor követelésére, hosszas halogatás után végül – Bajza adta ki 1848.

december 21-én, az általa szerkesztett Kossuth Hírlapjában.

„Hatása egyaránt nagy volt a magyar nemzetre és az ellenséges hatalomra. Meg-jelente után csakhamar külön ivlapra nyomtatva is kiadták s a költő után ország-szerte hangoztatták, főleg a versnek refrainjét. Viszont az osztrák hatalom üldözését és haragját egy költemény sem lobbantotta fel annyira, mint Czuczor »Riadó«-ja.

Még a szabadságharcz leveretése után tartott házkutatások alkalmával is jaj volt annak, kinél a Riadó-t megtalálták: tüstént börtönbe került s némelyik tulajdonosa hosszabb időre is” (Zoltvány 1899: 60).

Amikor 1848 telén Windischgrätz Pesthez közeledett, a kormány és a nemzetgyűlés 1849. január 1-jén Debrecenbe tette át székhelyét. A legtöbb hazafi is oda menekült, Czuczor azonban Pesten maradt, valószínűleg azért, mert nem akarta az ellenség prédá-jául hagyni a Nagyszótár elkészült, illetve összegyűjtött anyagát. 1849. január 18-án Czuczort el is fogták, és Riadó című verséért vasban töltendő hatévi várfogságra ítélték – és ez a szigorú ítélet is csak kegyelemből⁸¹ történt, halálbüntetés helyett.

80 Zoltvány Irén a következő szavakkal jellemzi Czuczor Riadóját, Petőfi Nemzeti dalához viszonyítva:

„Míg Petőfi »Talpra magyar«-ja tüzes hangja mellett is inkább csak lelkesítő szabadság-eskü, Czuczor »Riadó«-ja valóságos forradalmi költemény, mely egész »tőrdöfésig« »elszánt keserv«-vel arra lázít, hogy a »rabbilincseket koholó« ellenséget »vérbe« füröszszük. Czuczor, a lelkületére nézve minden erős hazafiassága mellett is szelid szerzetes, a rendesen lágy érzelmeket zengető költő, a nyelvészeti buvárlatokba elmerült, békésen dolgozó tudós, a higgadt és meglett korú férfiú egyszerre csak ki van forgatva lényéből, s oly költeményt ir, mely a forradalmi szellemű és szilaj természetű Petőfi legszenvedélyesebb kitöréseivel vetekedve, féktelen hévvel boszúért üvölt s retten-tő haraggal »végső piros cseppig« folyó csatára buzdít” (Zoltvány 1899: 58).

Zoltvány Iréntől érdemes még idevonatkozóan idézni néhány sort Czuczor jellemére vonatkozóan:

„Általában Czuczor nyelvészeti munkássága szoros összefüggésben van a költő irányával s mint embernek jellemével. Czuczor összes működésének s egész életének vezérfonalát az ő rendkívül erős nemzeti érzésében, szinte rajongó fajszeretetében s általában lelkes hazafiságában találhatjuk. Ebből fakadtak szenvedései, de ebből származott egyszersmind dicsősége mint költőnek s embernek egyaránt” (Zoltvány 1899: 88).

81 Először Dank Agapius, a ferencesek pesti székházának főnöke járt közben Czuczorért, sikertelenül.

Ekkor fordult Dank Mayer Ágosthoz, Windischgrätz gyóntatójához Czuczor érdekében.

Toldy és Teleki József közbenjárására végül Windischgrätz megengedte, hogy Czuczor a budai várban raboskodjék, vas nélkül, és hogy tovább dolgozhasson a Nagyszótáron. Czuczor ereje hanyatlik.⁸² 1849. május 21-én, mikor Görgei bevette a budai várat, Czuczor kiszabadult.

A világosi katasztrófa után azonban, hogy bujdosnia ne kelljen – és hogy szerze-tének kellemetlenségeket ne okozzon – visszatért Pestre, és önként jelentkezett Kempen altábornagynál. Először a ferences kolostort jelölték ki számára fogsága színhelyéül, majd innen az Újépületbe, s végül Kufsteinbe vitték. Közben mindvégig a szótáron dolgozott. 1850. április 24-én kelt Toldyhoz írt, első kufsteni levelében „tudósítja barát-ját, hogy noha a legszükségesebb segédforrásoknak is híjával van, mindamellett nem akarja a drága időt munkátlanul tölteni, s azért emlékezetből összeirja a gyökérszókat, képzéseket és az idiomákat és közmondásokat” (Zoltvány 1899: 73). 1850. augusztus 4-én arról ír Toldynak, hogy az etimológiában jelentős felfedezéseket tett és nagyon sok jegyzete van. „De mindez mit használ, ha tovább nem fejtegethetem elveimet, mert a szükséges források nem állanak rendelkezésemre. Ah! bár értekezhetném veled, Fogarasival és Regulyval” (idézi Zoltvány 1899: 73).

Kufsteinből az akadémia elnökének, Teleki Józsefnek a közbenjárására szabadult 1851-ben, hogy a nagyszótári munkálatokat folytathassa.⁸³ „1851-ben a kancsal szóig 8000, 1852-ben a meggörbeszt szóig 10,724, 1853-ban öröm szóig 6400, 1854-ben szala szóig 7038, 1857-ben tokláz szóig 5286, 1858-ban virág szóig 5000 szó készült el s ekkor igérik, hogy jövő évig teljesen készen lehet [a szótár]” (Viszota 1909:

61).

A szerkesztési munka 1860-ban zárult le, és hamarosan megkezdődött a szótár nyomtatása is. Az első és a második kötet 1862-ben jelent meg. A további négy kötet lassacskán került ki a sajtó alól: a harmadik 1865-ben, a negyedik 1867-ben, az ötödik 1870-ben, a hatodik 1874-ben. A hat kötet összesen 110784 szócikket tartalmaz. Az utolsó két kötet Czuczor halála (1866) után jelent meg, a szótár Utószavát Fogarasi János írta.

82 Ekkor írja Toldynak (1849. márc. 30.): „Csak nagy munkámat sajnálom, s azon költséget, mellyet az Academia kidobott rá. Én nem vagyok oka. Isten itéletétől nem rettegek, ettől rettegjenek a gonosztevők, én az nem vagyok” (idézi Zoltvány 1899: 63).

83 Teleki József levele Rimély Mihály pannonhalmi főapáthoz, melyben hírül adja, hogy Czuczornak sikerült kegyelmet eszközölnie (l. Függelék 8).