Csernák Lászlóról szóló tanulmányok: lonckbloét, Gedenkboek Groningen, 293; dr

I.C. van Slee, De Illustre School te Devenler. 1630-1878, 's-Gravenhage, M. Nijhoff. 1916. 116-1 19, 141, 145, 156, 256, 259, 261; AJ. van der Aa, Biografisch Woordenboek, Haarlem, v. Brederode, 1852. II, 27; lelltai lózsef, Csernák László. Leken und Werke des ungarischen Mathematikers Ladislaus Chernac, 1740-1816, in Debreceni Szemle. 1937, 7-8. sz„ Deventerdenkers. De geschiedenis van hei wijs-gerig onderwijs te Dementer, onder red. van H.W. Blom e.a, 112-122.

128

IV. Murk de Haan albuma

Murkde Haan a frizlandi Wijnaldum-ból származott és 1778. június 16-án irat-kozott be a franekeri akadémiára, hogy ott teológiát tanuljon. 1789-től Gaast-meer-ben és 1793-tól egészen 1807-ben történt nyugdíjazásáig a nyugat-friz Midwoudban volt lelkész. 1817-ben halt meg.35

Albumában összesen 19 bejegyzést találunk, főleg teológiai és literáris di-áktársaktól, köztük két magyar peregrinustól. Az üdvözlőversek mellett néhány biográfiai feljegyzés és homiletikai jegyzet is található az albumban.

IV. 1. Csorba István az első, aki ebbe az albumba írt. 1781. szeptember 22-én im-matrikulált Franekerben. Valószínű, hogy egy évvel azután Utrechtbe távo-zott, mert 1783. február 25-én ő is aláírta azt a levelet, amelyet 15 magyar peregrinus az utrechti teológiai fakultásnak küldött, hogy tovább is támo-gassa anyagilag a magyar és erdélyi peregrinusokat. Csorba egészen 1787-ig tanult Utrechtben.³⁶

Csorba István bejegyzése (de Haan-album 21. lapján) kelt: 1782 április 30., Franeker.

A latin szöveg egy mondás, amely bibliai textusokhoz áll közel (Mt. 7:12; Lk. 6:31).

IV.2. Nagy György Csorba István társa, ugyanazon a napon iratkoztak be Frane-kerben. Egy napon írták üdvözletüket Murk de Haan albumába (P. 39) is.

Valóban elválaszthatatlanok azonban nem voltak, mert Nagy Györgyről nem tudjuk hogy az utrechti akadémiára átment volna.

Bejegyzésének keltezése: 1782 április 30., Franeker.

Szövege két bölcsességi mondásból áll, az egyik franciául (!), a másik latinul.

Symbolum: Zsolt. 40:18.

V. Hajó Bangma albuma

Hajó Bangma Franekerben teológiát tanult 1776. április 23-tól 1784-ig. Barátja volt Annaeus Ypeynek, akinek albumával később foglalkozunk. Hajó Bangma 1784-tól haláláig, 1831-ig lelkész volt Frizland Nieuwland nevű falujában.³⁷ Mind a 41 albumában foglalt ajánlás 1780 januárja és 1783 májusa közötti idő-szakból származik. Többségét teológiai diákok írták. A 41 ebbe az albumba be-író hallgató közül 28 Annaeus Ypey albumába is írt üdvözletet. Öt bejegyzés magyar eredetű.

V. 1. Malom János 1779. szeptember 9-én iratkozott be Franekerben. Naplójában Keresztesi József tévedésből Malom Pálnak nevezi.³⁸

Üdvözlete kelt: 1781. március 3., Franeker.

Latin symbolum: 1 Tim. 4:8.

35 F. A. van Lieburg, Repertórium van Nederlandse predikanten tot 1816. Deel L predikanten, Dordrecht 1996, 82.

36 Segesváry Lajos, Magyar református ifjak az utrechti egyetemen 1636-1836. in Teológiai ta-nulmányok. Debrecen, 1935. 78. 44.

37 |. Bosma, Vijf Franeker studentenalba, in Universiteit te Franeker 1585-1811. 194-195, 204.

38 Keresztesi |ózsef akadémiai utazásai a külországokban, in Teológiai Szemle, Debrecen, XI (1935), 1-6 sz. XXI. folyt. 148.

V.2. Nagg György, akivel Murk de Haan albumában már találkoztunk, ebbe az al-bumba is írt.

Üdvözletének keltezése: 1782. április 10., Franeker.

A latin textus I Tim. 4:8-ra utal.

Symbolum, éppúgy mint Murk de Haan albumában: Zsolt. 40:18.

V.3. Csorba István, Nagy György barátja, tíz nappal később is írt ebbe az albumba.

Beírásának kelte: 1782. április 20-án, Franeker.

Latin mondás a szeretetről.

A latin nyelvű symbolum az 'igazi barát'-ról szól.

V.4. Egei Mihály már 1781 szeptember/októberében Utrechtben tartózkodott,

• azonban továbbment Franekerbe, ahol 1781. október 12-én iratkozott be.

Valószínű, hogy egy franekeri év után újra az utrechti akadémiára ment át, mert 1783 februárjában ott találjuk, amikor 14 magyar peregrinussal együtt ő is kéri az utrechti teológiai fakultás további támogatását.

Bejegyzése kelt: 1782. május 30., Franeker.

A latin mondás kegyes jellegű.

A latin symbolum hitvallásos jelige.

V.5. Re'cheij János Egei Mihállyal egy napon írta nevét Bangma albumába. 1781.

szeptember 24-én iratkozott be a franekeri akadémiára, hogy ott - bejegy-zése szerint-teológiát és orvostant tanuljon. 1782-ben Utrechtben iratko-zott be, ahol egészen 1786-ig maradt és Hamelsfeld professzorral kötött barátságot. Récheij is a már többször említett 15 támogatást kérő pereg-rinushoz tartozott.

Bejegyzése kelt: 1782. május 30., Franeker.

A latin textus 1 Tim. 4:8-rá utal.

A latin symbolum az Isten iránti szeretetet a haza iránti szeretettel köti össze.

VI. Annaeus Ypey albuma ' Annaeus Ypey 1778. jún. 12-én iratkozott be Franekerben téológiái hallgatónak.

Tanulmányi évei után lelkész volt Frizland, Holland és Zeeland több helységé-ben. 1800-ban kinevezték teológiai professzornak, először Harderwijkben, ké-sőbb Groningenben. Híres egyháztörténész. Albumában olyan adatokat is felje-gyezett, amelyeket később diáktársai további életéről hallott.

Kb. egy évvel immatrikulálása után kérte először, hogy valaki írjon be al-bumába. Albuma legtöbb beírása (összesen 65) teológus diáktársai kezétől va-ló, néhány pedig jogi és orvosi hallgatóktól is. Annaeus Ypey 1784-ig tanult

Franekerben.39 ' .

39 |. Bosma. i. m., 194, 204.

130

VI. I. Sárváry János 1779. április 29-én iratkozott be Franekerben. Útinaplójában Keresztesi lózsef tévedésből Sárvári Istvánnak említi és 'spontaneus exuí-nak hívja őt is.

Bejegyzése kelt: 1779. szeptember 25., Franeker.

A latin mondás Vergiliusnak egy idézete a szeretetről.

VI.2. Nagy Györggyel már találkoztunk Murk de Haan és Hajó Bangma albumai-ban.

Verse kelt: 1782. január 24., Franeker.

Egy a kegyességről szóló latin nyelvű közmondás mellett egy bibliai textus (Mt.

10:16) latin körülírása.

Symbolum (mint mindig Nagy Györgynél): Zsolt. 40:18

VI.3. Csorba István egy n a p p a l k é s ő b b írta be a nevét.

Bejegyzésének keltezése: 1782. január 25., Franeker.

A latin mondás a szeretet hatalmáról szól.

A symbolum a barátságról szól.

VIA. Dienes Sámuel 1783. szeptember 8-án iratkozott be az Franekeri album stu-diosorumba.

Latin és görög nyelvű bejegyzése kelt: 1784. május 4., Franeker.

A latin mondás részint kegyes, részint humoros.

A latin symbolum: 1 Tim. 4:8

VIA. Botos Mihály, Dienes Mihállyal együtt, 1783. szeptember 8-án iratkozott be Franekerben.

Bejegyzése kelt: 1784. június 2., Franeker.

A latin mondásokban kegyes üdvözlet, diákhumor és életbölcsesség keveredik.

K u t a t á s u n k l e h e t s é g e s k ö v e t k e z t e t é s e i

Lehetséges-e a magyar peregrinusok felsorolt bejegyzéseiből bizonyos kö-vetkeztetésekre jutni?

Ebben az összefüggésben minden következtetést csak nagyon óvatosan ál-lapíthatunk meg, mivel viszonylag kevés és véletlenszerű az anyag. De ezen a korlátozás figyelembevételével mégis eljuthatunk néhány érdekes következte-téshez.

Feldolgozott anyagunkból kiderül, hogy a friz és holland diákok, amikor magyar diáktársaiktól bejegyzést kértek album amicorumukba, hűségesek ma-radtak a németalföldi album amicorumok leglényegesebb jellemzőjéhez, a ba-rátsághoz. A holland diákok nem érdekből vagy puszta gyűjtőszenvedélyből kér-ték a magyar peregrinusok beírását, hanem csak akkor, amikor igazi baráti kap-csolatban álltak egymással. Ezt bizonyítják a következő adatok:

- Stíckenbuyr albumába csak egy magyar diák írt, ámbár az 1631-től 1649-ig terjedő időszakban Franekerben sokkal többen tanultak.

- Tizennégyen írtak Schrammius albumában, azonban 1696-ban és 1697-ben 23 új magyar peregrinus érkezett Franekerbe.

- Murk de Haan, Hajó Bangma és Annaeus Ypey albumaiban az akkortájt Franekerben tartózkodó magyaroknak csak egyharmadát találjuk.

- Kétharmada azoknak a teológiai hallgatóknak, akik Bangma albumába bejegyeztek, Ypey albumába is beírták a nevüket. A magyar beírok a két album-ban azonalbum-ban nem azonosak.

A hollandok/frizek és magyarok között igazi barátság keletkezhetett a ma-gyarok általában magasabb életkora és egymás közti szövetsége dacára. A pe-regrinációban tehát a magyarok nemcsak a geográfiai határokat léptek át!

A bejegyzések keltezéséből pedig láthatjuk, hogy a magyar peregrinusok üdvözleteiket többször röviddel Franekerből való távozásuk előtt írták. Lásd Gidófalvi Szabó Balázs, Teleki Pál és Zalányi Boldizsár üdvözleteit. A közeledő búcsúzás adott alkalmat arra, hogy a holland diák albumát elővegye és magyar barátját beírásra kérje meg.

Feltűnő az is, hogy a magyar kéztől származó szövegek mindig a holland diákoké után jelennek meg. Ypey albumában az első magyar beírás csak háron vagy négy év után jelenik meg; Schrammius és Bangma albumaiban másfél év után. A holland diákok tehát tanulmányaiknak csak egy későbbi stádiumában léptek érintkezésbe a magyar peregrinusokkal. Érthető is ez, mivel a holland di-ákoknak is könnyebb volt egymás között és saját nyelvükön barátságot kötni.

Ráadásul a magyar peregrinusok tudományos szintje sokkal magasabb volt, mint a kezdő holland és friz diákoké.

Mielőtt a bejegyzett idézetek, néha önálló üdvözlőversek tartalmát néz-nénk, érdemes hogy megkérdezzük, vajon mi az oka annak, hogy Schrammius albumában olyan sok (14) magyar üdvözlet fordul elő. Ez a szám azonban aránylag nem is annyira nagy, mivel a 17. század végén a Franekerben tartózko-dó magyarok száma rendkívül magas volt. Világos az is, hogy maga Schrammius professzoraival és diáktársaival igen szívesen lépett kapcsolatba. Harmadszor:

sok, ebből az időszakból származó magyar album amicorumból is következtet-hetünk arra, hogy akkoriban a diákok egymás közti kapcsolata nagyon élénk Franekerben. A diákélet barátságosságának, élénkségének fontos tényezője volt az akkori franekeri professzorok magas tudományos színvonala és az intenzív disputáció-kultúra.

Ha egy holland diák üdvözlést írt, akkor általában a 'barátság' volt a témá-ja a versnek. Figyelemre méltó, hogy a magyarok bejegyzései nagyobbrészt bib-liai textust idéznek vagy arra utalnak. Tanulásukban és életükben erős hitbeli megindokoltság vezette őket. A magyar és erdélyi református peregrinus cum Deo' utazott. A magyar bejegyzések és symbolumok erős vallásos és bibliai irá-nyultsága jellemzi úgy a 17. századi mint a 18. századi albumokat.

132

Mégis, az idő folyamán, valami árnyalat látszik, mégpedig a Biblia haszná-latának módjában. A 17. században a bibliahasználat közvetlen és változatos, a

18. században inkább utalásként van jelen és morálizáló jellegű. A bejegyzések tipikus magyar jellege tehát megmaradt, de növekvő lelki rokonságban a 18.

század szellemi változásaival.

A nem-bibliai idézetekben és a nyelvhasználatban ugyanez nyilvánul meg.

A 17. századi versekben bibliai textusok mellett a klasszikusok - Plinius, Sym-machus, Ambrosius -, vagy komoly életbölcsességek fordulnak elő. A 18. szá-zadban hangsúlyozottan más elemek lépnek helyükbe: diáktréfa, moralizmus, patriotizmus, barátság, szerelem.

Állíthatnánk, hogy a magyar bejegyzésekben, biztosan a felvilágosodás ha-tása alatt, egy bizonyos szekularizálódás mutatható ki. Ez a nyelvhasználatra is kiterjed. A 17. században főleg latinul írnak, de amellett a bibliai alapnyelveket, a hébert és a görögöt is használják. Ez utóbbiról a 18. században már szó sincs.

Sőt, találunk egy francia nyelvű bejegyzést is.

Mindent egybevetve ebből a forrásanyagból kiderül, úgy a magyar bejegy-zések hiányából, mint a kimutatható kapcsolatokból, hogy egyrészt a százado-kon keresztüli friz/holland és magyar diáktalálkozásban a magyaroknak a sajá-tos jellege megmaradt, másrészt hogy együtt fejlődtek és együtt léptek át hatá-rokat új gondolkodásmódok és új életmódok felé. És mindezt 'cum Deo',

Aart d e G r o o t

SOZINIANISMUS IN HARDERWIIK?

Der Prozeß gegen Petrus Ens (1741)

Die nordniederländischen Universitäten erlebten im 17. und in den ersten Jahr-zehnten des 18. lahrhunderts im allgemeinen eine Blütezeit. Die Hochschule zu Harderwijk¹ erlangte aber nie größere Bedeutung. Als letzte der fünf Universi-täten wurde sie 1648 von den Staaten der Provinz Gelderland gegründet. Der akademische Betrieb mußte öfters durch finanzielle Nöte eingeschränkt wer-den. Erst im Anfang des 18. lahrhunderts wurden die Folgen der schweren Krise der Jahre 1672-1674, als die ganze Provinz von münsterischen und französi-schen Kriegshandlungen heimgesucht wurde, endgültig überwunden. Erst 1717 waren alle acht Lehrstühle wieder besetzt. Kann man das jeweilige wis-senschaftliche Niveau einer Universität aus der An-, bzw. Abwesendheit aus-ländischer Studenten ablesen? Im 17. Jahrhundert kamen namentlich Deutsche nach Harderwijk und zwar aus dem benachbarten Westfalen. Auch Ungarn und Siebenbürger studierten in Harderwijk, aber immer verhältnismäßig wenige;

fast ohne Ausnahme waren sie Theologen. Für zwei von ihnen gab es hier ein zweijähriges Stipendium, manchmal blieb diese Möglichkeit ungenutzt. Was hätten die Ungarn auch im Zuiderseestädtchen zu suchen?

Im |ahr 1737, als seit sieben lahren kein Student aus Ungarn oder Sieben-bürgen sich gemeldet hatte, fasste das Kuratorium der Hochschule den Ent-schluß, die beiden ungarischen Stipendien mit 50 Gulden zu erhöhen, aller-dings unter Vorlage eines befriedigenden Zeugnisses bezüglich Fleiss und Lebenswandel.2 Dank dieser Initiative wurden 1738 wieder zwei siebenbürgi-schen Studenten immatrikuliert, zwei lahre später wiederum zwei und in den vierziger lahren kontinuierte sich dieser Trend. Zum richtigen Verständnis der studentischen Verhältnisse: In den ersten drei lahrzehnten des 18. Jahrhun-derts wurden nie mehr als 50 Studenten pro Jahr immatrikuliert, unter denen 5 bis 10 Theologen. Nach 1730 steigen diese Zahlen leicht.3

" Herrn Dr. P. M. Peucker (Herrnhut), der auf meine Bitte das Manuskript dieses Bei-trags gelesen hat, danke-ich herzlich für seine kritischen Bermerkungen.

1 H. Bouman, Geschiedenis van de voormalige Geldersche Hoogeschool en hare hoogieeraren, 2 Bde, Utrecht, 1844-1847.; R. Aerts, L. Hoogkamp, De Gelderse Pallas. Gymnasium illustre. Geldern universiteit, Rijksathenaeum te Harderwijk 1600-1818, Barneveld, 1986 (Schaffelaarreeks, nr. 19).

Das Universitätsarchiv befindet sich im Reichsarchiv in der Provinz Gelderland, Arnhem, Inventarnr. 0013 (Archiv des Kuratoriums, des Senats u.a.).

2 Resoluties curatoren 1737, Bd. 2, 266.

3 Aikum studiosorum Academiae Gelro-Zutphanicae MDCXLVIII-MDCCCXVIII, herausgeg.

von D.G. van Epen, 's-Gravenhage, 1904.

Ein theologischer Student konnte in jenen jähren wahrscheinlich angezo-gen werden vom tüchtiangezo-gen Ruf des derzeit bekanntesten Coccejaners in den Niederlanden, Bernard Sebastiaan Cremer (1683-1750), seit 1717 Professorder Theologie in Harderwijk.⁴ Der andere Theologieprofessor war Petrus Ens (1698-1778), 1726 angetreten, nachdem er einige Jahre reformierter Pfarrer ge-wesen war.5 Ens, eine stille Figur, war Alttestamentler, der sich wissenschaft-lich aber wenig profilierte. Er ist der Mann, der in den vierziger )ahren eine Wei-le die Akademie in Aufregung brachte, wonach er in eine totaWei-le Vergessenheit hinabsank. Sein Name sollte aus den Reihen der Gelehrten ausgewischt wer-den, weil er sich zu der abscheulichsten Ketzerei der damaligen Zeit bekennt haben sollte, nämlich zum Sozinianismus. In diesem Aufsatz möchte ich diese einzigartige Episode in der Geschichte der Harderwijker Hochschule, die bis heute ungenügend beleuchtet worden ist, aufs neue untersuchen.

150 )ahre hat der Sozinianismus in den Niederlanden als ein schrecken-erregendes Gespenst umhergeirrt (Van Slee).⁶ Die Auseinandersetzung mit der reformierten Orthodoxie wurde schon 1598 durch die propagandistischen Akti-vitäten zweier polnischen Sozinianer während einer Hollandreise ausgelöst.

Ostorodt und Wojdovsky hatten kaum Erfolg, weil die Behörden schnell gegen ihre ketzerische Offensive einschritten. Die reformierten Pfarrer hüteten sich hinfort aber und mobilisierten die Gläubigen sowie die Autoritäten jedesmal, wenn sie Gefahren witterten. Während des ganzen 17. und 18. Jahrhunderts waren das Drucken und Verbreiten sozinianischer Bücher sowie Zusammen-künfte im sozinianischen Geist verboten. In Wirklichkeit aber herrschte in der Republik ein verhältnismäßig tolerantes Klima. Als die polnischen Brüder durch die Gegenreformation gezwungen wurden, ihr Vaterland zu verlassen, zogen viele von ihnen nach den Niederlanden. Unter Mennoniten und Re-monstranten zeigte sich ein großes Interesse für sozinianisches Gedankengut.

Die Reformierten aber führten fortwährend heftige Polemiken gegen die Ketzer.

Erst am Ende dieses Jahrhunderts, als der eigentliche Sozinianismus allmäh-lich verschwand, ließ auch die antisozinianische Hetze nach. Die Bezeichnung

"Sozinianer" blieb aber bei den Verteidigern der Orthodoxie üblich, wenn sie Anlaß hatten, ihre Gegner, aus welcher Ecke sie auch kamen, anzuklagen. Auf die Dauer hatte der Name "Sozinianer" inhaltlich kaum noch Bedeutung.

Als 1741 der Harlinger Mennonitenpfarrer lohannes Stinstra in einigen Predigten eine tolerante Haltung befürwortete, auch wenn es Äußerungen so-zinianischer Theologie betraf, entstand in Friesland und In der ganzen Republik

noch einmal eine starke antisozinianische Bewegung, geleitet durch Pfarrer der reformierten Kirchen. Professoren sämtlicher theologischer Fakultäten in den Niederlanden, die von den friesischen Staaten nach ihrer Meinung gefragt

wur-4 Über B. S. Cremer, Biographisch mordenboek van protestantsche godgeleerden in Nederland, herausgeg. von |. P. de Bie und |. Loosjes, II, 's-Gravenhage, (o. |.), 302-315. (= BWPGN)

5 Über P. Ens, BWPGN, II, 745f. Sein älterer Bruder Johannes Ens (1684-1732) wurde bekannt als Professor der Theologie in Utrecht (BWPGN, Ii, 741-744).

6 |. C. van Slee, De geschiedenis van het socinianisme in de Nederlanden, Haarlem, 1914, 282.

136

den, erklärten alle bis auf einen, daß die Predigten Stinstra's vom soziniani-schen Gedankengut beeinflußt worden waren. Die Staaten untersagten ihm das Predigen. Das Verbot wurde erst nach 15 lahren aufgehoben.⁷

Eben im selben Jahr, als gegen Stinstra Klage erhoben wurde, wurden in Harderwijk die Lehren des Petrus Ens als sozinianisch angeprangert. Der in Harderwijk geführte Prozeß verlief aber ganz anders. Daß ein reformierter Pro-fessor der Theologie unter dem Verdacht des Sozinianismus abgesetzt worden ist, ist in der Geschichte der Niederländischen Reformierten Kirche einzigartig gewesen, aber der Fall Ens hat damals und später in der Historiographie kaum Aufmerksamkeit gefunden. Von den beiden Historikern des niederländischen Sozinianismus hat Van Slee Ens nicht einmal genannt, Kühler nur vorüber-gehend.8 In seiner umfassenden, aus den Quellen bearbeiteten Geschichte der Harderwijker Hochschule beschreibt H. Bouman den Prozeßgang zwar aus-führlich und genau, aber er war sich über die verurteilten Thesen nicht im kla-ren.9 Die theologischen Schriften von Ens waren ihm überhaupt unbekannt.

Ähnliches gilt von allen späteren Historikern. In diesem Aufsatz möchte ich versuchen, Ens' eigenen Gedanken auf die Spur zu kommen und die Anklage, es handle sich hier um Sozinianismus, auf ihre Richtigkeit zu überprüfen.

Die Tatsachen sind kurzgefasst wie folgt. Im Laufe des Jahres 1740 wurde Ens vom Kuratorium der Hochschule aufgefordert, sich über einige seiner Vor-lesungen zu verantworten, die Anlaß gaben, ihn des Sozinianismus zu verdäch-tigen. Ohne sein Mitwissen war schon der Text einer seiner Vorlesungen, nämlich "de cognitione Dei", in der Mitschrift eines Studenten einigen gelder-ländischen Theologen unterbreitet worden, die das Vermuten der Kuratoren lei-der bestätigt hatten. Ens versicherte dem Kuratorium, daß seine Vorlesungen mit der orthodoxen Lehre und dem Wort Gottes übereinstimmten. Darauf bat das Harderwijker Kuratorium die theologischen Fakultäten in Utrecht und Lei-den um ein Gutachten. Diese antworteten ziemlich schnell: auch ihrer Meinung nach lehre Ens sozinianische Ideen. Am 11. Oktober 1740 ordnete das Kura-torium an, daß Ens seine Vorlesungen sofort einzustellen und innerhalb von 9 Monaten seine ärgerlichen Meinungen zu widerrufen hatte. Sein Hebräisch-unterricht wurde davon nicht betroffen. Als nun Ens sich letzten Endes doch nicht bereit zeigte, sich vor der Autorität des Kuratoriums zu beugen, wurde er am 19. Oktober 1741 seines Amtes als Professor enthoben. Im gleichen Jahr folgte seine Exkommunikation und seine Entlassung aus dem Pfarramt.

Weil Ens sich auf keinerlei Weise gegen dieses Urteil gewehrt hat, und weder die akademische Behörde noch die Professoren oder sonstige Beteiligte auch nur das Geringste von der ganzen Sache in die Öffentlichkeit gebracht haben, blieb der Fall Ens im allgemeinen unbeachtet. Wahrscheinlich war Ens

7 C. Sepp, Johannes Stinstra en zijn Iijd, 2 Bde, Amsterdam, 1865-1866. Es ist der Frane-ker Professor der Theologie Herman Venema gewesen, der sich geweigert hat, der Verurtei-lung Stinstra's zuzustimmen.

8 W. |. Kühler, Hei socinianisme in Nederland, neu herausgeg. von A. de Groot und D.

Visser, Leeuwarden, 1980, 270.

9 Bouman, a. a. O., II, 111-127.

gesundheitlich nicht imstande, Widerstand zu leisten. Es heißt ja, daß er, als seine Sache anhängig gemacht wurde, "wiederum außer Fassung war" ("wede-rom zijne zinnen bijster"). Ob diese Worte auf eine bestimmte Krankheit deuten, läßt sich nicht mehr entscheiden. Einige |ahre zuvor war die Rede von einer ern-sten Krankheit, die Ens daran hinderte, das Rektorat der Hochschule auf sich zu nehmen.¹⁰ Kurz vor Ablauf des Termins hatte Ens sich übrigens zu einem Wider-ruf bereit erklärt, aber nur im allgemeinen Sinn, appellierend an die Güte der Kuratoren." Es war vergebens. In Zwolle, in der Hauptstadt der Provinz Ove-rijssel, wohin er gleich nach seiner Amtsentlassung abreiste, lebte er bis zu seinem Tode als "Rentenier" in der Stille.¹² Die in das Zwollesche Patriziat einge-heiratete Familie seines Bruders Regnerus Ens, seit 1723 daselbst reformierter Pfarrer, wird ihn wahrscheinlich unterstützt haben.13 Ab 1770 war ihm durch die Provinzialstaaten Gelderlands eine bescheidene Pension vergönnt. Er veröf-fentlichte 1743-1746 in zwei Teilen eine kleine Schrift, De summa Sacrae Scripturae firmitate. Das Buch zog aber in keinerlei Weise die Aufmerksamkeit der gelehrten

Welt. Weitere Veröffentlichungen sind mir aus jenen Jahren nicht bekannt.

Über etwaige Hintergründe des Prozeßes gegen Ens läßt sich nur speku-lieren. Waren es die dogmatischen Ansichten von Ens, die seine Entlassung er-wirkten, oder waren andere Faktoren mit im Spiel? In den Akten finden sich einige versteckte Anspielungen auf Ens' schwache Verfassung. Daß dadurch auch seine intellektuelle Tätigkeit beeinträchtigt und er in der Ausübung seiner professoralen Aufgaben gehemmt sei, wie man es vermutet hat, lasse ich hier beiseite, sowie auch die Unterstellung, Ens hätte eine charakterliche Unbe-ständigkeit.14 Hierüber ist nichts mit Sicherheit bekannt.

Eine andere Vermutung verdient mehr Vertrauen. Sie betrifft die Frage, wie es zu diesem Prozeß hätte kommen können. Der Kirchenhistoriker Annaeus Ypey, der ein halbes Jahrhundert später in Harderwijk lehrte und wahrschein-lich noch aus mündwahrschein-licher Überlieferung schöpfen konnte, erwähnt in seiner zusammen mit I. J. Dermout herausgegebenen Geschichte der Niederländi-schen Reformierten Kirche die Bemühungen Cremers, seinen Kollege Ens bei den Kuratoren anzuschwärzen.¹⁵ Für Bouman, wem es immer darum ging, die

10 Acta senatus, 8. luni 1730: Ens sei nach Zwolle abgereist "om syne onpasselijkheyd"

("seiner Unpäßlichkeit wegen"). S. auch Bouman, a. a. O., II, 115 f.

11 Brief vom 26. Sept. 1741 im Archiv des Kuratoriums, Nr. 8, sub 3b. Der Text ist von Bouman, a. a. O., II, 123 leider nicht buchstäblich wiedergegeben worden.

12 Städtisches Archiv Zwolle, Registration der Einwohnerschaft, De Dljk, 1747-1 748.

13 Petrus Ens ist in der Skt. Michaeliskirche im Grab seines Neffen, des Bürgermei-sters Gerrit Albertus Podt, begraben worden. Bei seinem Begräbnis wurde eine Stunde ge-läutet (Städtisches Archiv, Zwolle, Begräbnisbuch der reformierten Gemeinde, 22. April

1778). Über seine Zwollesche Periode wird in der in einer Bibel notierten Familienchronik geschwiegen, s.: Familie-aanlekeningen Ens, medegedeeld door A. Haga, in De Nederiandsche Leeuw, LXXV (1958), Sp. 173-182.

14 B. Glasius, Godgeleerd Nederland. Biographisch woordenboek van Nederiandsche godgeleerden, I, 's-Hertogenbosch, 1851, 421.

15 A. Ypeij, I. ). Dermout, Geschiedenis der Nederiandsche Hervormde Kerb, III, Breda, 1824, Aanteekeningen, 96 ( Nr. 307 ).

138

In document Í RYTTM RPD (Pldal 144-169)