6. A mohácsi busójárás jelenkori változata
6.1. A busók szokáseseményei
A szokás létrehozói birtokolnak minden olyan szokáskódot, a szokás működéséhez szükséges ismeretet és azokat a transzformációs szabályokat, összefüggéseket, tehát a szokásrendszert („forgatókönyvet”), amelyek segítségével létrejön a szokásesemény.
(POZSONY, 2006: 67) A létrejött szokásesemények összessége tulajdonképpen a szokás, esetünkben a busó manifesztációjának alkalma. A busótársadalom a szokásrendszer egyik ismerője, ugyanakkor meghatározó szereplője annak.
A szokáseseményeket az időpontok és a helyszínek viszonyában tudjuk elemezni, melyeknek rendje tulajdonképpen a szokáskódok transzformációs szabályai alapján jön létre. Vizsgálatom tehát az időben meghatározható farsangi szokás csütörtöktől keddig tartó eseményeire, valamint arra a térre vonatkozik, amely a busók összességének és azok csoportjainak mozgástere (helyszínek és útvonalak). A tér- és időbeli összefüggéseket térképek segítségével elemzem.
A hatnapos esemény során a város térhasználata ünnepivé változik. Felborul a hétköznapok rendje, és a karneváli „káosz”, a szokatlan, a szabálytalanságok szabálya veszi át az uralmat. Ahogy Mihail Bahtyin (2002: 17-19) fogalmaz: „ideiglenesen az egyetemesség, a szabdság, az egyenlőség és a bőség utópikus birodalmába vitte át a népet”, „a világot barátságossá, vidámmá és derűssé változtatja”. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a szabálytalanságok szabálya milyen sok információt, mennyi ismeretet, milyen tudást követel a szokás létrehozóitól annak érdekében, hogy egy mindenki számára elfogadható rendszert képezhessen.
A szokáseseményeket – melyek közül csupán azokkal foglalkozom, amelyek busók közreműködésével és jelenlétében zajlanak le – legalább hat szempont szerint jellemezhetjük:
1. szervezett és spontán események
2. csak a busók vagy a busók és más szervezők közreműködésével szervezett események
3. a szervezett események között: rendezett (szertartásszerű) és rendezetlen (kaotikus) események
4. nyilvános és nem nyilvános események
5. köztereken vagy a magánszférában zajló események
6. csak busók vagy a busók és a közönség részvételével zajló események A mohácsi busójárás szervezett eseményeinek egy része a nyilvánosság számára programfüzetben meghirdetett rend szerint zajlik. Az évente ismétlődő és jól követhető szervezett események mellett számtalan alkalmilag – akár a nyilvánosság kizárásával zajló – szervezett és további spontán cselekvések figyelhetőek meg. A spontán eseményekre a játékosság, a sokoldalú önkifejezés jellemző, és tulajdonképpen nem választhatóak el a szervezett eseményektől, hiszen a spontaneitás azok alkalmain is megfigyelhető.
Az ünnepeket a rendezett és rendezetlen események különböző aránya jellemzi, azaz a szervezett események a rendezettség vagy rendezetlenség szándékával jöhetnek létre. A farsangi események rendezettsége vagyis „szertartásossága” általában csak látszat, mivel ezek bármely pillanatban rendezetlenné vagyis „kaotikussá” válhatnak.
(VEREBÉLYI, 2005b: 129) A farsangi cselekvésstruktúrák tehát nem képeznek tiszta kategóriákat. Minden ilyenkor megvalósuló „szertartás” egyben kaotikus is. A színpadra fellépő busók soha sem biztos, hogy tartják magukat egy előre megbeszélt rendhez (hányan, kik, meddig stb.) Változhat a kezdés időpontja, a szereplők létszáma stb. A felvonulások rendje is meghatározott, de a busók rendre megváltoztatják azt, felcserélődnek a csoportok, kilépnek a meghatározott útvonalak teréből, összekeverednek a nézőkkel, de az is előfordul, hogy meg sem jelennek eseményeken.
A 2011-es busójárás fő napján, amikor a város főterén a polgármester át szerette volna adni az év Busók busója címét, a 85 éves Marica nénit sok ezer ember várta a színpadra, de ő nem jelent meg. Mint kiderült, farsangolt, „hiszen poklade van.”
Távollétének nem volt következménye, megtapsolták, majd egy későbbi alkalommal megkapta az emlékérmet. A közönség és busótársai (ismerve Marica nénit, szinte természetesnek vették, hogy „elkószált”) megmosolyogták és megbocsátották a
„rendetlenkedését”.
A „rendezetlenség szándékával” szervezett események nehezen jellemezhetőek.
Tulajdonképpen az időpontjaik és helyszíneik meghatározottak, de mindenki számára világos, hogy azok rendje kötetlen, tehát megváltoztatható. Ilyenek például a busócsoportok házalásai. Megbeszélik a találkozás időpontját és helyszínét, a menet rendjét, de az mégsem zajlik kötött „forgatókönyv” szerint. A gyülekezés ideje és az indulás is bizonytalan, a helyszínek sorrendje és száma menet közben változhat.
A szervezett és spontán események lehetnek nyilvánosak, de történhetnek a nyilvánosság kizárásával is. A nyilvános események látszólag azonosak a város
szervezőivel egyeztetett és programfüzetben kiadott eseményekkel, de azok mellett nemcsak a spontaneitás, hanem a csoportok nem hirdetett eseményei is megjelenhetnek nyilvánosan. Például a csoportok kedd délelőtti házalásai nincsenek benne a programfüzetben, ám azzal – véletlenszerűen ugyan, de – találkozhat a közönség.
A nyilvánosság kizárásával szervezett események olyan, a busók közösségeinek részvételével zajló találkozások, amelyeket előre egyeztetett időpontban és helyszíneken tartanak. Ilyen például az évről évre szombat este zajló sokác zenés és táncos összejövetel a Šokadija zenekar vezetőjénél, vagy egyes csoportok esti mulatságai magánházaknál. Ezek az események sohasem válnak nyilvánossá.
Mulatság a Šokadija zenekarral szombat este a zenekar vezetőjénél (Saját fotók: 2011.03.05.)
A Bödönhajós csoport baráti-családi összejövetele 2009 farsangpéntekén (Saját fotók: 2009.12.20)
A nyilvános és nem nyilvános események bármikor előhívhatnak spontán megnyilvánulásokat, akár úgy is, hogy a busók olyan terekbe „lépnek”, ahol jelenlétük nem előre tervezett, például magánházaknál, vendéglátóhelyeken, kiállításokon, műsoros programokon, vagy hivatali, intézményi (munkahelyi) terekben.
A Poklade csoport látogatása a Podravka cég irodájában (Saját fotó, 2007.02.20.)
Valamennyi esemény vonatkozásában meghatározható, hogy nyílt vagy zárt térben történik-e. Mindez a szervezett események helyszínei alapján értelemszerűen követhető.
A nyilvánosság számára szervezett események zömében nyílt terekben zajlanak. A nem nyilvánosnak szánt események többsége viszont zárt térben zajlik, de mivel egy részük nyílt tereket is érint, ez egyben a nyilvánossá válást is eredményezheti. Például a házalások útvonalát csak a busók beszélik meg egymás között, de annak utcai menete spontán módon nyilvánossá válhat. Ugyanakkor a házakba már nem követi őket közönség.
Mind a nyilvános, mind a nem nyilvános események a köztereken (nyitott és zárt) és a magánszférában is megvalósulhatnak. Ez látszólag azonos a nyilvános–nem nyilvános fogalmakkal, de mégsem az, hiszen vannak olyan magánházak, melyek a programfüzetben is szerepelnek, mint látogatható helyszínek, így oda is belépnek idegenek.
Ezen kívül vannak nem meghirdetett, de évente zajló események magánházakban, melyek spontán módon váltak a nyilvánosság színtereivé. Ilyen volt a Sokáckör csoport vezetőjének háza, amelyet előszeretettel látogattak újságírók, fotósok, de az arra járó turisták is. Egy idő után vissza-visszatérő látogatók lettek, azonban számuk egyre nőtt, és egyre jobban zavarta a csoport magánéletét, úgyhogy egyik évben zárt kapukat találtak a kíváncsiskodók. A csoport a szervezőknek is megüzente, hogy elég volt, „ide ne küldjetek senkit, a kapu zárva lesz”.
A résztvevők köre kapcsán meghatározható, hogy csak busók, a busók és más helyi közösségek, vagy a közönség részvételével zajlik-e az esemény, valamint hogy valamennyi busó részvételével, busócsoporttal/csoportokkal vagy a busók egyéni részvételével. Az egyéni megnyilvánulásokat nehezebb tetten érni, legfeljebb a
„magányos busók” esetében lehetne vizsgálni, de ők rejtőzködőek, kevesen vannak, noha viselkedésük és cselekvéseik egy nagyobb közösség, a mindenkori busók által megszabott keretek között nyilvánulnak meg.
A szokásesemények különböző cselekvések és rítusok összességei. A szokáscselekvéseket és a rítusokat az alábbiakban az itt vázolt keretekben mutatom be.
Mohács hosszú ideig a baranyai sokácság központjának számított, sőt példát jelentett ízlésben, viseletben és viselkedésben. Gazdag szokáshagyománya sok olyan elemet is őrzött, ami máshol nem fordult elő. Városias környezetével, a megélhetés tágabb lehetőségeivel Mohács jelentős vonzerőt gyakorolt a környező településekre, köztük a baranyai horvát falvakra, ahonnan nagyszámú horvát ajkú népesség is beköltözött az elmúlt évszázadokban. Többek között ez is oka lehet, hogy a hasonló, bár kevésbé reprezentatív Dráva menti farsang nem vált meghatározóvá. A farsang vagy poklade a Duna és a Dráva menti területen egyaránt az utolsó 3 napot jelentette: a farsangvasárnapot (poklade prvi dan vagy velike poklade), farsanghétfőt (poklade drugi dan) és a húshagyókeddet (poklade vagy treći dan). Az ünnep a munka felfüggesztését, a bolondozást, éneklést, táncolást, mulatozást, evés-ivást, tombolást jelentette.
(GELENCSÉR, 1991: 429-430)
A farsangvégi mulatozást megelőzte a gyermekek csütörtöki kisfarsangja, de a pénteki és szombati napokon a felnőttek maszkos alakoskodása nem volt jellemző. A térképeken is megjelenített elemzésem jól mutatja, hogy a sokácok által lakott városrész a mai napig „csendes” ezen a két napon, és a zömében sokác összetételű csoportok sem szerveznek ebben a két napban nyilvános eseményeket. A sokácok számára ezek a napok a busók magántereiben a felkészülés, valamint a zártkörű együttlétek és mulatságok ideje. A farsang kezdete pedig a vasárnap.
Az egész „busótársadalomra” azonban nem vonatkozik a fenti megállapítás, ezért szükséges hangsúlyozni, hogy mely események zajlanak az egész „busótársadalom”, és melyek csak egyes csoportok részvételével.
A közönségnek szánt események csütörtökön kezdődnek, ami a „kisfarsang” vagy gyermekfarsang napja. Csalog (1949), Mándoki (1963) és mások írásai szerint a 19.
században és a 20. század elején Baranyában a sokác falvakban ez a nap a gyerekeké volt, ami nem változott napjainkban sem. A kisfarsangosok korábban a hét-nyolc éves gyerekek voltak, napjainkban ez a fiatalabb és idősebb gyermekek korosztályával bővült. A 20. század második felében, különösen a 60-as évektől, a jánkele alakja (rongyokban, kormos kézzel, kormos vagy rongyálarcban) volt a gyermekek körében a
leggyakoribb, ami napjainkban igen ritka, népszerűbb a busóviselet. Mellette megtaláljuk a legkülönbözőbb alakokat, csoportos jelmezeket (pl. szellemek, ápolónők, boszorkányok csoportjai), aktuális mese vagy filmfigurákat és más zsáneralakokat.
Öltöznek nemüknek megfelelő ruhába, de gyakori a ruhacsere is.
Kisfarsang (Saját fotók, 2008.01.31.)
A város utcáin és terein a gyermekek szabadon farsangolnak, de jelmezversenyt is rendeznek számukra, mely az eredmény kihirdetésével a város főterén történik. Ezen a napon zajlik a busójárási eszközbemutató, táncegyüttesek fellépése, este pedig nyilvános táncházat rendeznek. Már nyitva tartanak a maszkfaragók műhelyei, és városszerte – spontán módon – megjelennek felnőtt busók is, ami korábban nem volt jellemző. Mint arra már utaltam, vasárnapig a sokác városrészben nem, csak azon kívül fordult elő busócsoportok részvételével zajló szervezett esemény. A legtöbb csoport még készülődik, találkozásaik a privát terekben zajlanak és ekkor többségüknél nem jellemző a beöltözés. A magánterek azonban átalakulnak, néhány házat teljesen a busók vesznek birtokukba. Az is előfordul, hogy a család nőtagjai elköltöznek ezekben a napokban, hogy átadják a helyet a férfitársaságnak, vagy éppen azért maradnak, hogy segítsék a készülődést, a főzést, a viseletek rendbetételét.
Az utóbbi évek megnövekedett érdeklődése miatt a város szervezői arra inspirálták a busókat, hogy minél több program legyen ezekben a napokban is. Valóban megnőtt a programok száma, és a busócsoportok is aktívabbak ezekben a napokban.
Pénteken rendszerint a busómaszk-faragók, valamint a képző- és iparművészek kiállításának megnyitójára került sor. A maszkfaragók kiállításán nagyon sok busó vesz részt. Egyrészt mert a „hivatásos” faragókon kívül csoportjaik közel 30 pályázójának munkáját is láthatják, másrészt mert itt alkalmuk nyílik közösen értékelni a maszkok minőségét, és kicserélhetik véleményeiket. A kiállítás után többen magánházaknál, saját csoportjukban folytatják a maszkok kiértékelését.
2011-ben új elem volt néhány busócsoport és jánkelék „színrelépése”, azaz a Mozi előtti téren felállított új színpadon való bemutatkozása, és a három busócsoportból létrejött társaság vendéglőről vendéglőre járó busók bortúrája programja, amelyhez csatlakozhatnak az érdeklődők is. A többi busócsoport számára ez a nap a csütörtökihez hasonló.
Busócsoportok nyilvános, rendezett eseményei pénteken.
2011. március 4.
(Jelmagyarázat az 1. sz. mellékletben)
Szombaton zajlik a Schneider Lajos népdal-éneklési verseny és gálaműsor a legjobbak részvételével. Ezen a napon emlékeznek meg a busók a mohácsi történelem nagy eseményeiről, például a Búso Club csoportja A legenda újraéled elnevezéssel a II.
Mohácsi csatáról. Közös főzés és készülődés után a Busóházból indulnak, majd dobszóval vonulnak be a térre, ahol további zajkeltéssel, lövések kíséretében megkoszorúzzák a Széchenyi téren álló Három vitéz szobrát.
KÉP
A Búso Club szombati készülődése, koszorúzás, játék a török bábúval (Saját fotók, 2008.01.31. és 2011.03.05.)
Az összegyűlt közönséget bevonva, játékos versengés keretében igyekeznek buzogányokkal eltalálni a magukkal „vonszolt” török bábút. A játékot sokác tánc kíséri.
Közben bevonul a térre a szombati nap lakodalmas menetének társasága is, akik többé-kevésbé a hétfői házaláson évek óta részt vevő busók.
A baranyai sokácok farsangi csoportjai gyakran jelenítettek meg születést, lakodalmat vagy temetést, ám annak nem a szombat, hanem általában a hétfő volt a napja.151 Mohácson az 1970-es években is járták a várost lakodalmas szekérrel, amit néhány archív felvétel tanúsága szerint olykor kecskék vontattak.
Az utóbbi években a lakodalmas menet két lovas kocsival az Önkormányzat Irodaházából indul, átkel a komppal a Dunán, majd miután a „szigeti” oldalon vendégül látták őket a rév kocsmájában, visszatérnek. A menetet busópár (egy „szép” és egy
„ijesztő” busó) vezeti, mögöttük az első kocsin a mennyasszony és a vőlegény (férfi-nő
151 Például Alsószentmártonban a busók hármas sorokba rendeződve, mint ifjú pár és násznép vonultak.
Az 1940-es években még dudás, később tamburazenekar kísérte őket. Hasonlóan kísért az 1930-as évekig dudás a Duna menti Topoljén is.
ruhacserével) pajzán jelenetekkel szórakoztatja a közönséget. A második kocsin tamburazenekar, valamint násznép kíséri őket.
Saját fotó: 2011. farsang szombatján
Menetük a Bensheim téri busószoborig vezet, ahol az elhunyt busók emlékére helyeznek el koszorút. 2011-ben ugyanez a csoport fellépett a Mozi előtti színpadon, de sem az időpont, sem a műsor hossza nem igazodott a programfüzetben megjelentekhez.
Délszláv és magyar táncházakat tartanak, és ezen a napon rendezik a Magyar bált is. A szombati eseményeket ábrázoló térképen jól láthatóan „csendes” a sokác városrész, és sokác busócsoportok sem vesznek részt az eseményeken. Ezen a napon valóban a városban megjelenő sok-sok turista szórakoztatása a cél, a látványos elemeket a közönségnek szánják a busók.
Busócsoportok nyilvános, rendezett eseményei szombaton.
(2011. március 5.)
(Jelmagyarázat az 1. számú mellékletben)
A vasárnap a busójárás fő napja, a leglátogatottabb nap. Miközben a busók kedvelik, hogy rengeteg ember gyűlik össze, mulatni lehet a tömeggel, óriási figyelem veszi körül őket, mégsem ezt a napot tartják a farsang csúcspontjának. Megértik, hogy a városba érkező több tízezres tömeg miatt ezen a napon kell a „legfegyelmezettebben”
viselkedniük, és a turisták egész napos szórakoztatása miatt a legtöbb programhoz, azaz a legtöbb kötöttséghez alkalmazkodniuk.
Délelőtt nemzetiségi néptánc-műsor van a Kossuth Filmszínházban, sokác táncház a téren, valamint egész napos népművészeti vásár. Már kora reggeltől látni a különböző utcákból vonuló busókat, akik a felvonulás előtt általában a csoportjukkal gyülekeznek.
A busók vasárnap reggeli találkozása általában a csoportvezető házában zajlik, ahol hagyományos ételeket (gyakran cserépfazekas babot) főznek, néhány csoport meglátogatja a szomszédságot, ahol vendégül látják őket. Néhány magánházban nyilvános „eszem-iszom” program zajlik, így például Bárácz István házában a Bödönhajós csoporttal. Óriási bográcsban főzik a babgulyást, készítik a forralt bort és kínálják a betérő vendégeket. A háznál a Šokadija zenekar muzsikál a délutáni felvonulás kezdetéig. Délután a szigeten gyülekező és csónakokkal átevező Dunai Átkelés csoportot várják a busócsoportok és óriási tömeg a Sokac-révben.
Saját fotók: 2007. 2008.
A folyó menti településekre jellemezően Mohácson is élt a vízen átkelő busókról szóló mondák egy változata, mely a sokác farsangi rituális gyakorlatban nem, csupán eredetmagyarázatként volt jelen. A monda írásbeli közlése a 19. századtól, majd a 20.
század elején a televízió híradásaiban is terjed. A busójáráson 1962-ben jelenik meg a törökverő játék színpadias eljátszásával, amit néhány évig a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Sík Ferenc rendezett. Ettől kezdve gyakori a török motívum a busójáráson.
A Dunán átkelő busók „a legenda újraéled” elnevezésű programja közel húsz éves.
Az átkelés előtt a busók egy csoportja a szigeti oldalon gyülekezik. Magam is több ízben velük tartottam. Ahogy érkeznek, busóborral, busópálinkával kínálják egymást, néhányan szalonnát sütnek a meggyújtott máglya mellett.
Saját fotók: 2011. farsang vasárnapja
Az utóbbi négy évben a vízirendőrség és a határőrség már nem engedi mentőmellény nélkül az átkelést, a bunda alá rejtve fel kell húzniuk, mielőtt elindulnak.
Az első alkalom komoly vitát gerjesztett, mert a busók megmakacsolták magukat, és nem voltak hajlandóak magukra ölteni a mentőmellényt. Hosszas egyezkedéssel, csaknem könyörgéssel értek el eredményt a rendőrök, miközben múlt az idő, és a túlparton már türelmetlenül várták őket.
Saját fotók: 2008.02.03.
Az átkelő csoport és a szemközti parton várakozók máglyagyújtással jelzik egymásnak, hogy egybegyűltek, majd az indulás időpontját ágyúszó jelzi. Biztonságuk érdekében vízirendőrök és -mentők követik az 5-10 átkelő csónakot. A túlpaton sokác zenével várják őket, majd a busók, a zenészek és táncosok a tömeggel együtt a Kóló tér felé indulnak, ahol összegyűlik valamennyi busó.
Megérkezésük után a máglya körül táncolnak, bolondoznak a közönséggel, majd a Kóló téri gyülekezőhelyre indulnak, ami a város „sokac-negyedének” központja. Ott újra tüzet gyújtanak, bevárják valamennyi érkező csoportot.
Saját fotó: 2008. farsang vasárnapján
A tűzgyújtás (paljenje) szokása jellemzően a Duna menti falvakban maradt fent.
Gyertyaszentelőtől farsang utolsó napjáig, húshagyókeddig, esténként a falvakban az útkereszteződéseknél énekszó mellett tüzet gyújtottak, amit a legények átugráltak. Erre az eseményre nem jelmezbe, hanem ünneplő ruhába (opravnije) öltöztek. A legények lengébben, mellény nélkül, csak nadrágot és inget vettek fel, hogy minél könnyebben átugorhassák a tüzet. A Kóló tér több sokácok lakta utca kereszteződésében fekszik.
Korábbi források is utalnak arra, hogy a tűzgyújtás és annak körültáncolása szokásban volt a sokác farsangon. (FORJAN, 2001: 3)
Az 1930-as években a Kóló tér környékén a sokácok farsangolása zajlott, míg a város igyekezett látványos felvonulást szervezni. A két esemény ekkor még nem kapcsolódott össze. A felvonulásra ekkor is délután indultak a busók: „Amikor gyerek voltam a gimnáziumban készültünk. Ez huszár laktanya volt, ott gyakoroltak a huszárok. Utána lett Gimnázium. A II. Lajos és Dózsa György utcán végig, a főtérre.
Már megvolt városháza, de még gyöpös volt a tér. Nézők voltak, mohácsiak és
környékiek.” (Kalenics János, 80-90 éves, 2010152) Napjainkra a vasárnapi események két fő centruma szintén a Kóló tér és a város főtere, de a helyszínek eseményeit összekapcsolva, egymásra fűzve szervezik meg.
Még a felvonulás előtt, a gyülekezést megelőzően a Búso Club csoportja a háza falán elhelyezett táblánál emlékezik meg Pávkovity Istvánról („Páták”-ról), aki a sokácok kiemelkedő hegedűse volt. Innen ők is a Kóló térre tartanak. A gyülekezés egy-két órás időtartama alatt többszáz busóval találkozhat a közönség. A Kóló térről a látványos felvonulás a város főteréig tart, melynek során a busók felvonultatják egyedi, saját készítésű, emberi erővel, szamárral, lóval vagy motorral hajtott fantázia-járműveiket, a hagyományos ördögkereket, csónakból, vagy más eszközből épített szekereiket. Ágyúkkal, kürtökkel, kolompokkal és kereplőkkel nagy zajt csapnak, ijesztgetik és megtréfálják a közönséget, szimbolikus erotikus játékukkal „udvarolnak”, a „busórecept” alapján készülő busóbort és más italokat, édességet, farsangi fánkot, pattogatott kukoricát kínálnak a közönségnek. Mindez hasonlóan zajlik kedden is, csak kisebb tömeg előtt, és kötetlenebb formában.
Idősebb sokác busók ma is ellenzik a busók sorba állítását és felvonulását. „Ez nem felvonulás. Ez a farsang. Nem május elseje a farsang. Mondtam, hogy ez egy akkora hülyeség. Sorba állni. Nem akarok én húst venni. Busujárás az nem egy karnevál. Ez nem az a régi. Ez nem az a csoport. Nem mindegy, hogy szabadon megy az ember, vagy ott áll a téren”. (Lovák István, 69 éves, 2010)
2010-ben a hatalmas tömeg miatt a város kordonok felállítását tervezte a felvonulás útvonalán. A busók egyöntetűen tiltakoztak, hiszen ez jelentősen korlátozta volna a közönséggel való kapcsolatukat. A felvonulás ugyanis annak ellenére, hogy előre megbeszélt sorrendben és időben zajlik, mégis alkalmat ad a spontán interakciókra. A legváratlanabb helyzetekben lépnek oda a nézelődőkhöz, megölelik, felkapják a lányokat, megtáncoltatnak nézőket. Ilyenkor lehetőségük van egyéni játékra, önmaguk előtérbe helyezésére is.
A főtéri színpadon a polgármester felavatja a kiválasztott újonc busót. 2004-től Englert Antal népi iparművész kezdeményezte, hogy az általa felajánlott maszkjával
A főtéri színpadon a polgármester felavatja a kiválasztott újonc busót. 2004-től Englert Antal népi iparművész kezdeményezte, hogy az általa felajánlott maszkjával