Előzmények
A
kora újkor hajnalán létrejött egyetemek – ilyen az 1635-ben Pázmány Péter esz-tergomi érsek által Nagyszombatban ala-pított jezsuita egyetem is – élén a rektor állt. Az egyetem kezdetben két karral – bölcsészet (1635) és teológia (1638) – működött, majd 1667-től, a jogi kar alapításától három, végül 1769-től az orvosi karral négykarúvá bővült. A jezsuita kor-szakban a rektori teendőket jezsuita páterek látták el, akik többnyire a teológiai fakultás tanárai vol-tak. Őket a jezsuita tartományfőnök nevezte ki.A XVIII. század második felében, a felvilágosult abszolutizmus időszakában – Mária Terézia király- nő uralkodása alatt – jelentős reformok történtek, s az állam kezdett erőteljesen beavatkozni a Habs-burg Birodalom egyetemeinek életébe. Ez így tör-tént Nagyszombatban is. Az 1753 óta folyó reform- törekvések az 1770-es évek elejére nagymértékben megváltoztatták az egyetemi oktatás tartalmát, és elkerülhetetlenné vált az egyetem felső irányításá-nak átalakítása is.
Mária Terézia 1769. július 17-én kiadott ado-mánylevele a Nagyszombati Egyetemet az ural-kodó és utódai oltalma és igazgatása alá helyezte.
A jezsuita egyetem állami egyetemmé alakulásá-nak utolsó fázisa az 1780. március 25-én kelt Dip-loma Inaugurale, az egyetem újraalapításának ok-levele. Ebben az uralkodó az egyetem működését biztosító birtokait is megerősítette. Az egyetem 1777-ben – az alapítólevél1777-ben lefektetetteknek megfele-lően – az ország közepébe, Budára költözött, majd rövid budai tartózkodás után 1784-ben Pesten nyert végleges otthonra. 1773-ban XIV. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, Mária Terézia királynő ezt egy év múlva tette meg. Véget ért az egyetem
jezsuita korszaka. A reformok változást hoztak a rektor feladataiban és hivatalba lépésének mód-jában is. 1771-ig a rektorok nem csak egy évet töl-töttek a hivatalukban, de akár három vagy négy évre is akad példa.
Az 1771/1772-es tanév radikális változást ho-zott a rektorság intézményében: ettől kezdve nem kinevezték, hanem választották a rektort. Az ön- kényuralom korszakát (1849–1860) leszámítva az egyetem egy évre szólóan választott rektort, a ka-rok meghatározott sorrendjében. Az egyetem első választott rektora Keglevich Zsigmond, a teológiai fakultás professzora volt, őt Lakits György Zsig-mond, a jogi, Prandt Ádám Ignác, az orvosi és Weisz Ferenc, a bölcsészeti kar professzora követte, a kö-vetkező rektor pedig ismét a teológia egyik taná- ra lett. Néha megbicsaklott a sorrend, és ritkán még az is előfordult, hogy egymás után két azonos karból jövő tanárból lett rektor. Ez a rendszer az 1949/1950-es tanévig működik, attól kezdve három-éves ciklusok következnek.
Az új rektor hivatalba lépése és beiktatása a rek-torságba 1771 óta mindenkor az egyetemi önkor-mányzat nyomatékos hangsúlyozását és nemkü-lönben a rektori méltóság tekintélyét volt hivatott hirdetni. Mivel a távolabbi múltban minden évvel egy új rektor lépett hivatalba, a mindenkori tanév-nyitók rendkívül szigorú szabályok szerint kerül-tek sorra. Kivált az 1860-as években, az egyetemi önállóság visszanyerése után kapott ez nagy hang-súlyt: „a lelépő rektor beszámolt az év eseményei-ről, majd beszéde végén az aula nagy asztalára he-lyezte az Egyetem nagy diplomáját, a Diploma Inauguralét, a Mária Terézia adományozta pecsé-teket, s aztán az ugyancsak lelépő dékánokkal
93 EÖTVÖS LORÁND, A REKTOR
együtt elhagyta helyét. Az új dékánok, akiket előze-tesen a kari tanácsok már megválasztottak, a mel-lékszobába vonultak és megválasztották az új rek-tort. Visszatérve az aulába, az eredményt annak a karnak dékánja hirdette ki, ahonnét a rektort vá-lasztották. Az ünnepi szertartás az új rektor által adott ebéddel ért véget.”
Az uralkodó, I. Ferenc 1805-ben a Bécsi Egye-temnek, 1817-ben pedig a Lembergi Egyetemnek ún. tisztségláncokat (rektori, dékáni) adományo-zott. A Pesti Királyi Egyetem rektora maga is kérés-sel fordult az uralkodóhoz, hogy ez az egyetem is kapja meg a tisztségláncokat. Ezek 1819-ben végül el is készültek, és 1820. május 18-án viselte először a láncokat a rektor és a négy dékán. Ekkortól a tiszt-ségláncok átadása vált szokássá. A szertartás rendje szerint a megválasztott új tisztségviselők a még hi-vatalban lévők mögött foglaltak helyet, a láncokat a régi tisztségviselők akasztották az új tisztségvi-selők nyakába. Ezzel az aktussal adják át a hivatalt, mely szokás minden bizonnyal 1849-ig érvényben van.
Az 1848-as forradalom alkotmányos monarchiát teremtett. A Független Felelős Magyar Miniszté-rium vallás- és közoktatásügyi minisztere báró Eöt-vös József lett. EötEöt-vös előterjesztésére az országgyű-lés becikkelyezte az egyetemi törvényt, az egyetem működését szabályozó részletesebb törvény és ren-delet azonban már nem léphetett életbe. Eötvös 1848 szeptemberében lemondott és emigrált. Az ok- tatás ugyanakkor a szabadságharc alatt szünetelt.
1849 és 1860 között az önkényuralom időszaká-ban, amikor a rektort és a dékánokat kinevezték, és nem választották, Virozsil Antal jogászprofesszor töltötte be a rektori tisztséget. A négy kar közül a bölcsészeti karon – hasonlóan tizenegy évig – Reisinger János volt a dékán, a többi karon rövi-debb időre szóltak a kinevezések. Az oktatás nyelve a német volt.
Az 1859-es itáliai háborúban elszenvedett vere-ség hatására a neoabszolutizmus engedményekre
kényszerült. Így nyerhette vissza a Pesti Királyi Egyetem is a szabadságát, és a tisztségviselőit újra maga választhatta. Az 1860/1861-es tanév új kez-detet jelentett, ennek megfelelően a hittudományi kar professzorát, Márkfy Sámuelt választották rek-tornak, akinek az idő előtti (1861. júliusi) halála miatt rövid időre Virozsilt bízták meg a rektori fel-adatok ellátásával; az őt követő rektor viszont az 1771-től érvényben lévő sorrendnek megfelelő mó-don a jogi kar professzorai közül került ki.
1860-tól új szokás jött divatba a rektorválasztás terén. A hivatalban lévő rektor elnöklete alatt a négy kar által delegált 4-4 elektorból álló testület választotta meg az új „rectort” a tanév utolsó nap-ján. Ezzel együtt kettéválasztották a rektori méltó-ság átvételének a procedúráját. Az új rektor az egyetemi tanács tanévzáró ülésén előbb a rektori jogarra helyezett kézzel esküt tett, majd az egye-temi tanács két tagjának a jelenlétében átvette elődjétől a hivatalt – együtt a szabályszerű leltárral és persze tértivevény ellenében. Ez jól mutatja, hogy az egyetem hivatali szervezete erre az időre valamennyire professzionalizálódott. A hivatalt át-vevő rektor ünnepélyes beiktatására az új tanév megnyitásának az ünnepén került sor, általában tehát szeptember 15-én. A szabályok szerint az új dékánokat is ekkor iktatták be, de a XIX. század második felében a karok dékánjai már nem változ-tak évente: többször is előfordult, hogy három- vagy négyéves dékánságok követték egymást az egyes karokon. Ugyancsak ez évtől jött szokásba, hogy a tanévnyitón nemcsak a lelépő rektor beszélt (számolt be az elmúlt tanévről), hanem az új rektor is tartott egy ún. székfoglaló beszédet. Ez a szokás, némi kisebb változtatással, az egyetem szocialista átszervezéséig, az 1949/1950-es tanévig érvényben volt. Emellett annak a karnak az új dékánja is üdvö-zölte a hallgatókat, amelyik az új rektort adta.
(1860-tól 1948-ig ezeket a beszédeket nyomtatás-ban is kiadták.)
BORSODI CSABA