• Nem Talált Eredményt

A boiczai ütközet színhelye

A kis magyar sereg, a mely a szoros védelmezésére egyesült, Bíró feljegyzése szerint, mindössze 1637 főt tevő 9 gyalogszázadból,1

1 lovasszakaszból és 8 ágyúból2 állott, s előőrseivel a Nagytalmács és Boicza közötti, már említett magaslaton,3 zömével pedig Boicza éjszaki szélén helyezkedett el.

A szoros megtámadására kijelölt orosz csapatok július 20-án hajnali 4 órakor indultak el Yesztényből. És pedig legelői a schito-miri, mögötte a zamosci, leghátul — mint tartalék — a lublini vadászezred. A harczba később az 5. lövészzászlóalj is beleavat-kozott. Ezenkívül még egy kozákszázad, egy nehéz (12-fontos) és egy könnyű (6-fontos) üteg volt a Lüders személyes parancsnok-sága alatt álló sereghez beosztva.4

Az orosz elővéd d. e. 6 óra után ütközhetett Ihász előőrsei-vel össze s míg egy része arczban foglalkoztatta, másik része dél-nyugat, tehát Kistalmács felé kerülte meg őket.5 A kis magyar csapat, nehogy a különítmény zömétől elszakadjon, Boicza felé hátrált, a hol Ihász a falu éjszaki szélén próbálta meg az ellen-állást. Maga a vár csak az ütközet végén jutott némi szerephez.

A körülbelül 1 % óráig tartott 6 ütközet részleteit — sajnos — nem ismerjük, mert azokról a források nem szólanak eléggé beha-tóan.7 Csupán annyi látszik bizonyosnak, hogy Ihász a középre

1 És pedig az 55. zászlóalj, t o v á b b á a 88. zászlóalj 3. százada.

2 Az á g y ú k között volt : 2 drb. 6-fontos és 2 drb. 3-fontos Gábor Áron-féle ágyú, t o v á b b á 2 drb. 6-fontos és 2 drb. 3-fontos osztrák ágyú. (Bodola: «A székely ágyúk története.» 1848/49. Tört. Lapok. 1895. évf. 138. 1.) K é t á g y ú , Márkus h a d n a g y parancsnoksága alatt, a határszélen állott. Ü g y látszik P a p , az utolsó pillanatban, 2 drb. 3-fontos ágyút 6-fontossal cserélt fel s egyúttal a vöröstoronyi tüzérség lovait 20-ról 39-re szaporította. (V. ö. a 2. és 6. függelé-ket. Az utóbbi a vöröstoronyi csapatoknak alighanem utolsó kimutatása s í g y kétszeresen érdekes.)

3 Az előőrsökhöz két á g y ú is volt beosztva. (Szász Lajos közlése : «1848/49.

Tört. Lapok.» 1894. évf. 154. 1.)

4 Bericht: II. 153. 1. Vagyis 12 (később 13) zászlóalj, 1 lovasszázad és 16 á g y ú a mieink 1% zászlóalja, % lovasszázada és 6 ágyúja ellen. (A határszélen álló 2 á g y ú eleinte nem jöhetett számításba.)

s 2. vázlat.

• Szász L. közlése : i. h.

7 Ramming szerint (i. h.) Ihász, egesz különítményével, a talmácsi magas-laton állott volna ; ez azonban téves.

és balszárnyra az 55. zászlóaljat, a jobb szárnyra pedig a 88.

zászlóalj 8 századát tette.1

Lüders hamarosan átlátta, hogy a — szerinte bizonyára erő-sen megszállott — boiczai állást egykönnyen át nem törheti, ennélfogva a schitomiri vadászezred két zászlóalját a magyar balszárny megkerülésére küldötte, miközben Ihász — nagyon kedvezően álló — 6 ágyúját a 4. sz. nehéz üteggel lövette.2 Az említett két zászlóalj, a Boicza-patak völgye felől, megmászta a falutól délnyugatra emelkedő magaslatot 3 s onnan a falut rohanta meg. Ugyanakkor az oroszok zöme arczban is megtámadta a magyar csapatot. Ihász, nehogy visszavonulását meggátolják, kiürítette a falut s megkezdette a hátrálást a határ felé. Ugy látszik

azon-ban, hogy Biró őrnagyot erről idejekorán nem értesítette, mert míg ő minden nagyobb akadály nélkül a vöröstoronyi útra húzódott, addig a kukoriczaföldek közé állított Bírót az oroszok már-már elvágták a csapat zömétől, úgy hogy csak erős küzdelem ú t j á n törhetett magának ú t a t a szoros felé.4

Ihász aránylag könnyű visszavonulását az tette lehetővé, hogy az arczban támadó oroszok Boiczán túl nem nyomultak, a magyar balszárny ellen küldött két orosz vadászzászlóalj pedig, a Pleasa-patakon át, a vöröstoronyi vár feletti magaslatra igyekezett , a mi azonban sok időbe került, úgy hogy mire az erősséghez ért, Ihász már elvonult s a várban csak a 88. zászlóalj egy tisztje maradt 40 emberrel.5

A schitomiri vadászezred két zászlóalja, a hegy felől, a vár árkába nyomult, azután pedig egy század az öregtornyot rohanta meg, a melynek őrsége csakhamar megadta magát.

A határ felé hátráló magyar csapat üldözésére Lüders az egész schitomiri vadászezredet, a kozákszázadot és a 4. sz. nehéz üteget rendelte az országútra. Ihász utó védje makacs ellenállás

1 Szász L. közlése : i. h.

2 Bericht: II. 153.

3 A részletes katonai térképen : D. Carbunarii, •<> 570. (Lásd a 2. v á z -laton is.)

4 Bíró naplója : i. h.

6 Bericht: i. h.

közben, úgyszólván lépésről-lépésre hátrált csak, bárha Lüders két tizenkétfontos ágyúból is lövette azt. Hogy előnyomulását gyorsíthassa, a zamosci vadászezred két zászlóalját a szorost nyugat felől szegélyező magaslatokra küldötte az orosz hadtest-parancsnok. Mindamellett már dél lett, mire Ihász csapata, s nyomában az orosz sereg, a Latorpatak mögötti álláshoz érkezett.1

A magyar csapat itt újra felvette a harczot, még pedig sikeresen, jóllehet Lüders a 12-fontos üteggel ugyancsak lövette az állást.

Minthogy ezt arczban áttörni még kevésbbé lehetett mint a boiczait : Lüders itt is a megkerüléshez folyamodott. E végből a schitomiri vadászezred három századát, oláh pásztorok vezetése alatt, a Latorpatak völgyén át, a rögtönzött völgyzáró mögé irányította, míg az 5. lövészzászlóalj 50 embere, az Oltón átkelve, a magyar csapat jobbszárnyát fenyegette.2

Az ütközet sorsát a délfelől megkerülő oroszok döntötték el, a kik — körülbelül délután 2 órakor — minden harcz nélkül jutot-tak el rendeltetésük helyére. Ugyanakkor Lüders arczban is meg-rohanta az állást.

Ihász, hátráló vonalát fenyegetve látván, még idejekorán elrendelte a visszavonulást Oláhország felé, de utóvédje, 2 ágyú-val, még egyszer megvetette a lábát. Ámde az egyik — Gábor Áron-féle — ágyú csakhamar elhasadt, a másikat pedig Bodola főhadnagy az Oltba dobatta.3 Ez volt az utolsó ellenállás ; ezután már csak a török területre való hátrálás következett, míg csak a visszavonulók — Oaineni közelében — egy török csapatra nem bukkantak, a mely velük a fegyvert lerakatta.4

1 Szász Lajos közlése (i. k.). — Jakab Elek szerint («Szabadságharezunk történetéhez.» 562. 1.) Ihász d. u. 3 óráig harczolt volna Boiczánál, ez azonban ligy a mérkőző erők aránytalanságánál, mint a harczászati helyzetnél fogva is, lehetetlen.

2 Bericht: i. h.

3 Bíró szerint (i. h.) három, Szász Lajos (i. h.) és Nagy Sándor («Három-szék önvédelmi harcza.» 157. 1.) szerint két á g y ú hasadt volna el. Bodola Lajos volt a vöröstoronyi különítmény tűzérparancsnoka, s így az ő feljegyzése a leghihetőbb. («1848/49. Tört. Lapok.» 1895. évf. 138. 1.)

4 A Bericht szerint (i. h.) ez már délben megtörtént volna. Az én számí-t á s o m szerinszámí-t d. u. 4 óra körül, Jakab Elek szerinszámí-t (i. h.) a késő déluszámí-táni órákban történhetett.