&
13- Birodalmának minden réfzeiböl élést) éle
tet, gahonát, eleimet hajta, parantsola.
i4. A’ jónak ízét valakiben fel-élefzteni.
15 E’ két testet egy’ lélek élefzti bírja: egy’
másért élnek halnak,
* *6. Rút dolog nemeinek nemtelenül élni.
17- Télbenn leli világát a* parafzt ember.
i8. Bizonytalan kotzka az ember’ elcte.
lg. Ha a* világot által élnök is —-
*o. Lled a* tűz , vetemény. —
21. E l é s -- (gabonás mag ••) ház. Négy
éltetői - állatok, fzerek , elementumok.
22. Rútalmas, difznódi, gaz, élet.
-3. Akárki mit J'zóllyon, tsak te jámborul iIly, 24. Ezekben meg-aggani, és megüresedni
kí-vánízr
a 5.
*5- Meg-vont, -- húzott , magános, - élet.
26. Iliy fokféle néma fzíveltetésével ( b á to rí
tásával ) fel-élefzte.
27. Jobb nem lenni, mintsem élet nélkül élni.
E m b e r , .
, .A -x embert Isten maga hasonlatofságának bélyegével meg-jegyzé, ’s mint képebéli fze- m élyt, az állatok’ urává teve : artzal fordít- totta arra , a’ kinek méltóságát vette. Os komi ni Jubiime. —
*, Az ember Istenhez képest tudatlanság’ ten
gere , gonofzság’ örvény’e , erőtlenség’ mély
sége.
3 . A* forgandó, és változandó üdönek példá- ji, fzerentse’ játéki, állhatatlanságnak kepei, minden nyavalyáknak tárházi , és bűnnek műhellyei, haragnak fia i, vefzedelemnek taplóji az emberek.
4. Ez az ember merő tűz; fzava merő lán g;
tanítása meny’dörgés; erkőltsei, villámláfok, 5 Minden emberre fel-derül az Isten’ irgal*
mafsága.
6 Józan-erkoltsü embernyi embereket , nem éretlen nyalkákat híni a’ tanátskozásra.
7. Szép egy’ bokor (p ár) ember. Valam int, egy’ bokor ( pár ) gerlitze. Követik ezeket fzáz bokor kegyesek , Nimfák.
8. Ember embereket keres vala
Diogenes
: foka nép ; kévés az ember. Minden ember, ember; de nem minden ember, ember : mert nem minden ember betsüiletes ember.
9* Mindenkor innepe van ai’ rejt embernek: nagy tolvaj, v. búza-fereg a* henye ember.
to Embertől embernek mindig kell tartani: an
nak ó v a , kötve hinni.
t i. Ott-is terem a' gaz ember, a* hol nem vetik ', gyomot mindenütt taldlfz.
la. Ember kell a* gátra: éfz, és erő vifzen ne
héz dolgot elő: Ember ff a* gátonn.
í j . A ' kitsiny ember Jem fzalm afzál: kitsiny a * bors; de eröfs.
l\. Ember emberrel j ó : attól várhat vifzonyos fegedeimet:
i$. Pallérozottabb emberséggel birni: fel-ken
det*, fzépen. mosdott udvariság’ jeleit adn i:
& tsínosabb világba, maga-viselésére nezve, hé-illeni.
ió Embertelen: füstös bottal já r, v. áll ki a’
világ’ piatz’ára: görtsös botnál parafztabb:
jó-furkós hajdú: minden emberségből ki-mos- dott, v. talpig ki-vetkezett: ollyan nyelvé
re nézve az emberek között, mint a’ legye
ző tehén-fark, melly mindent bé fetskend:
azért kiki fél tőlle, mint a’ fzekér kenőtől ( kátránytól)r kiki az embertelenségnek pál- lyáját Déki engedi: másokot m osdatianúl,
kor-kormos kézzel, meg tám ad: mindenbe be
le k ö t , kap, akad, kötelödzik, gubanko- d ik , bojtorkodik, vefz , kaptzáskodik, ber
zenkedik: mindennel törzsönködik , köte
kedik, kötődik, ofztozik.
17. Ezeket tsak az emberek’ allyának ( utól- lyán ak, otsújának, ondójának, fepredéki nek, fzemetinek ) állyíttyák lenni.
18. Mint a* martalótz (em ber-lopó, v.-árú ló) fel-petzkeli ajakunkot, és meg némítt a ké- fértet.
19. Embere lefzek ezen dolognak: végbe di
fiéin : végre hajtom: meg-feleiek neki: nye
let tsinálok én ebbe: nem vagyok hozzá fe
leden, fele-m ás (im p a r): ez nékem kön
nyű; egy* karika- tsapás ; elég ember leízek erre.
ap. Á ltal-(igaz, egyenes, jóságos; talpra esett, derék; tifztes; deli; palotás, udvari; meg- értt-üdös , és gyakor-okoskodású; fohonnai, bitang , bokorból ugrott, ár * víz-hajtotta;
gézengúz; zsinár ; tenyeres-talpas; barom- erejű, vas - gyúró ;• pitziny - v. életlen • efzü;
világ - úntta ; darabos, bárdolatlan, fara
gatlan, tsépre kapára termett; fá r , penífz;
efzem ifzom ; pintze-tok , bor-tömlő: bor
zsák: bor-veder, bortsífzár; fenyő kofzo- rú s; vadon - fajzott; fergeteg, zivatar; alk- hatatlan, békételen, öfzve nem-alkbató, « faragódható ; Törökkel , Tatárral béllett;
rókával prémezett; ördöggel határos, -tzim -
, G 5
*>0-JOÓ «£•
borás , - fertályos, - közös , .. fzövettsé- ges — ember.
*í, Nézd! mit tselekefznek az ember-hangyák itt a teremtésnek homok-dombján, hol egy*
másra pizsegnek.
**. Kisdedségiínkben a* kerefztség által, emberkedésünk után a’ hit, és fzeretet ál*
tál —
*3. Kappan • ember: heréltt, ki-metfzett, f&rj- fiságtalan.
E m l é k e z e t . . t
I. U t ó n járttában, házánál ülttében; le-fek- tében , - fel-kelttében Istenről emlékezni:
az ő emlékezete foha ki ne fzakadgyon el
ménkből: fzívünkbe pétsétellyük, karunkra béllyegezzük az ő jelen-létét: életünk’ napjai
ban elménkben vifellyük, hordozzuk az istent.
a. Nem olly régiség, hogy a* még élők’ emléke
zetin tűi volna.
3. E gy’be-keverte emlékezetében a’ két igen hasonló ábrázatot.
4. A* mennyire nyújt hattyúk emlékezetünköt.
j. Szent óldalán marafztotta: (h agyta) emlé
kezetül, olly tágason tátva a’ dárda’ lyu- kafztását. Hegyefs fzegekkel, ós fzent vére’
festékével tenyerére íratta emlékezetünköt.
6, A ’ Kristus* halálának emlékezetében gya
korolni , ’s foglalni az elmét.
7. Midőn, emlékezésemmel, efzemben, forgatom a* régiek’ forróságát ; pirúitt artzával, és fájdalmas fzemmel nézem a’ mi üdénknek késedelmes restségét, és álmas puhaságát.
$. Meg emlékezzetek, hogy én-tőllem ez a’ Sz.
Péter’ pohara. Azért ha vetett aí'ztal felett nem tetfzenék hofz’únak két, vagy három óráig-való jó -la k á s; meg ne únakozzatok egy’ kevés üdŐ - vontatáfsal.
9. Ez az emlékezet mindenütt üldözte nyugo
dalmát.
10. Könyvbe foglalták ( írták - ) hogy f«lc*
dékenységbert ne múllyon-el az emberek’ jó magok-viselésék.
11. örök emlékezetbe bé nyomni, — vésni, — metízeni valakinek tselekedetit:] nevét örök emlékeztető márványra fel - írni : türedelmet nem fzenvedhető gyémántra metfzeni.
13. Gyémántra értz pennával íratandó nagy név, mellyet a’ mostoha üdönek körme fo- ha el ne vakarhafson.
13. A’ maradékok’ fzívéberi emlékeztető követ, ofzlopot emelni.
14. Azok minden emlékezetből könnyeit lég ei- sők (lég híresebbek) .
*5. Igen eleven emlékezetben tartom , viselem, jó-téteményidet, érdemidet : fzívem’ táblá
jára el-törö!hetetlen betűkkel fel írtam*
* ' _______ ' M
16. Hideg, és gyümSltstelen emlékezettel gon
dolkodni valamiről.
17. Ki-hulni, - fogyni, - esni, töröltettni, halni az emberek* emlékezetéből: hóltt v.
íoha nem-vóltt-fzámban lenni.
18. Az üdő’ régisége mélyen el-temette (le-tö- rőtté, lem osta) az emberek* emlékezetéből If
júságának tsintalaaságát, vásottságát . . . 19. Bár fenki fe emlékeznék rólla: bár örök
é j, éjtfzaka , fetéttség nyomná, boríttaná, fedezné, rekkentené, temetné, sírolná hírét, nevét.
20. A* te kedves emlékezeted éltet, lelkesítt, leheltet, pihegtet még eugemet: még tsak a*
te emlékezeted késlelteti telkemet, melly a r életnek határán el-epedve ohajttya utolsó ái- dásodot.
a i. Vajha a* következendő üdőt gondolatunk
ban , emlékezetünkben viselnők ki ne múl- lyon - elméakből az arról-való gondolat.
*2. Életünk’ efzteudejit egy’enként lelki kese
rűséggel forgafsük-elő emlékezetünkben.
23- Úgy vidd a’ dolgot, hogy az onoka-üdők örömmel emlékezzenek róllad.
24. Nem említtünk ollyan üdőt: nem emleke»
zunk ollyan üdőre.
25. Ök támafztották-fel ezeknek meg - hóltt, és el-temettetett emlékezeteket.
»6. 1 'tói5ó l'zavait elménkbe -- melyen oltsuk-bé.
4 » ❖ 1 0 9 Elmém e g / i i telket a’ roáíik után fióllít- tya elő emlékezetemben.
»8. Éten emlékezet fel-ébrefiü fzunnyadozó Örök emlékezetet fzerez magának: fen-ma- rafzttya, örökítti hírét nevét.
30. Jutton jut efzembe. DitsÖséges emlékezet:
Emlegetnek valahol.
JS n n i » *
^^R-ettenetes fenyegetéflel eteti vad-húsun- kotf ’s meg-támadgya feslettségünköt az Is
ten.
2. Olly reménység alatt efzik Ádámmal egy et az almá^ann (átí/) É v a , h o g y ..
3.
Meg-nyűjtani ( bovítteni, - toldani, - fzapa*ríttani) a’ fzokott étket.
■i Sem ett, fém itt (fém evett, fém ivott; fe nem e t t - ) egéfz’ nap enyéfzetig, nap - le- menetig.
5. Kellve (taég az íze fzájunkban lévén) hagy- gyuk-el az étéit.
6 Az Isten* igéjének lakadalmában nem étel*
metélŐk (- ofztók, tálnokok • ) hanem hivata
los vendégek vagyunk mindnyájan.
7. Mitridátes versent ett, és k i-ett (-győzött)