BEKÜLDÖTT MÜVEK.
Huszonöt, esztendő a «Népnevelök budapesti egyesületet> történetéből.
1868—í 893. Szerkesztette Lahits Vendel fő- és székvárosi igazgató-tanító.
Kiadja a «NépneveIők budapesti egyesületen. Budapest, 1S93. 248 1. Ára egy korona. Érdekes és tanulságos összefoglalása az érdemes egyesület negyedszázados üdvös működésének.
Az ásványtan tanításéiról irta Dr. Schöber Emil. Különlenyomat az
«Orsz. Középisk. Tanáregy. Közlöny® 5. számából. Budapest, 1894. (Hor-nyánszky.)
A gyermek, az ifjúsági e's a népies irodalomról. Irta és a Magyar Psed. Társ. 1893 febr. 18-án tartott rendes felolvasó ülésén előadta BÖngérfi János, a magyar paed. társ. rendes tagja. Lampel könyvkereskedése Buda-pest, 1894. 38 1. Ára 30 kr.
A magyar középiskolák ügye. Két miniszteri értekezlet. 1872—1892.
Különlenyomat a «Tanáregyesületi Közlöny® 1892. és a «Magyar Tanügy®
1872. évfolyamából. Budapest, 1893. (Eggenberger) 71 1. Ára 50 kr. — Az egységes középiskola ügyében tartott két enquéte részletes leirását tartal-mazza a füzet, s e tanügyünk történetében oly jelentős mozzanatokat érde-kesen és tanulságosan ismerteti.
A magyarországi népokt.atásügy, kereskedelmi és ipari szakoktatás szervezete és közigazgatása. A kisdedóvásra, népoktatási tanintézetekre, (elemi és felső népiskolákra, polgári iskolákra, tanítóképző intézetekre), fel-sőbb leányiskolákra, kereskedelmi tanintézetekre és a vallás- ós közoktatás-ügyi minisztérium hatáskörébe tartozó ipariskolákra vonatkozó összes tör-vények, szabályrendeletek, utasítások, rendeletek és döntvények gyűjteménye.
A vallás- és közokt. miniszter úr engedélyével hivatalos források felhaszná-lásával szerkesztették Lévay Ferencz, vallás- és közokt. min. osztálytanácsos, Dr. Morlin Emil, és közokt. min. titkár, Szuppán Vilmos, a vallás-és közokt. minisztériumba beosztott áll. tanítóképezdei igazgató. I. kötet.
Kisdedóvás és népoktatás (elemi, felső nép- és polgári iskolák). Budapest, 1893. (Eggenberger) 906 1. Ára angol vászonkötésben 6 frt 60 kr.
Kriza János költeményei..Összegyűjtötte Kovács János. Kiadja a Iíis-faludy-társaság. Budapest. (Franklin) 1894. 221. 1. Ara 1 frt. A Kisfaludy-társaság igen hasznos szolgálatot tett az irodalomnak e) kötet kiadásával, melynek az iskola is hasznát fogja látni.
Ariosto Őrjöngő IArántja. Az éposz legértékesb részei, Fordította, Ariostóról szóló tanulmánynyal bevezette és jegyzetekkel ellátta Radó Antal.
Kiadja a Kisfaludy-társaság. Budapest. 1894. Ara a két kötetnek fűzve 4 frt, kötve-5 frt. — A jeles műfordító — Arany példájára — alexandrinokban fordította le a hires költeményt, stanza-szerü rím-elhelyezéssel. Bizonyára egy tanári és ifjúsági könyvtárból nem fog hiányozni a lovagkor e ragyogó költői képe, a humoros eposznak utólérhetetlen remeke.
1 G 8 MAGYAR PAEDAGOGIAI TÁRSASÁG.
MAGYAR PAEDAGOGIAI TÁRSASÁG-.
Felolvasó-ülés Í894. évi február hó 11-én.
Jelen vannak : Heinricli Gusztáv elnöklete alatt, Badics Ferencz, Bokor József, Eró'di Béla, György Aladár, Gyulay Béla, Hegedűs Károly, Kármán Mór, Komáromy Lajos, Lakits Vendel, Lederer Ábrahám, Mál-nay Mihály, Mauritz Rezső, Nagy László, Radó Vilmos, Sebestyénné Stetina Ilona, Thuránszky Irén, Verédy Károly, Zirzen Janka, Zsengeri Mór, Trájtler Károly r. tagok; utóbbi mint jegyző. Azonkívül mint ven-dégek: Budinszky Károly, Ekkert 'Antal, Fetter György, Hetzer József, Horváth Sándor, Jeny József, Oldal János, Schvetz Vilmos és még szá-mos nő és férfi vendég.
I. Geöcze Sarolta: «Egy kitűnő franczia ifjúsági irat, magyar földbe ültetve» czím alatt értekezik: A kérdéshez György Aladár és az elnök szólnak hozzá ; utóbbi felhívja az előadót, hogy ez érdemes mun-kát ültesse át a magyar viszonyokhoz mérten magyar földbe, a társaság erkölcsi támogatása mellett.
II. Verédy Kctroly a napirendre tűzött tétel «A népoktatási tör-vény revisiójáról» helyett bemutatja a Miehl- és Oldal-féle iskolai pado-kat, ezek szerkezetéről és használhatóságáról értekezvén. A padok szer-kezetét külömben " Michl és Oldal urak magyarázták s miután még Hegedűs Károly is felszólalt, a Társaság örvendetes tudomásul vette, hogy két magyar ember ilyen jeles szerkezetű padokat készített.
A felolvasó ülést a rendes tagok zárt ülése követte.
1. Titkár bejelenti, hogy Neményi Imre és Mauritz Rezső meg-köszönik rendes tagságra történt megválasztatásukat.
2. Jelenti továbbá, hogy Mauritz Rezső 50 frtnyi alapítványt tett:
Örvendetes tudomásul szolgál.
3. Végül bejelenti, hogy 8 új kültag jelentkezett a felvételre, u. m.
Vargyasné Pecz Vilma (Budapest), Bosányiné Edwards Ellen (Bpest), Ódor Henrietta (Budapest), Matskássy József (Budapest), Szenes Adolf (Bpest), Singer Sándor (Szombathely), Panghy Özséb (Esztergom), Bár-dos Rémig (Esztergom).
Kérelem a szerző és kiadó urakhoz.
Iskolai vagy az iskolát érdeklő művek szerzőit és kiadóit tisztelettel kérjük, hogy e műveiket, illetőleg kiadványaikat lapunk-ban való megemlítés, esetleg ismertetés végett megküldeni szíves-kedjenek. _ _ _ "A szerkesztőség.
EGYSÉGES KÖZÉPFOKÚ LEÁNYISKOLA.*
Az anya a legjobb nevelő.
Pestalozzi.
I.
Minden nyelvben vannak szók, melyek eredeti jelentményé-liez a.közvélemény külön értelmet füz. Ilyen szó pl. a mi nyel-vünkben «a nőnevelés". Szinte tartózkodással ejtjük ki e szót -vezéreszmének, úgy jó magam is, mert attól félünk, hogy mint a nőneveléssel egyértelműnek vett nőemancipatió terjesztője, hűvös fogadtatásban részesülünk. Ezen körülmény indított arra, .hogy -szerény felolvasásom élére Pestalozzi fennebbi . szavait tűzzem, jelezni óhajtván, bogy nem czélom a nők szakképesítéséhez,
ha-nem természetes rendeltetésüknek megfelelő neveléséhez néhány szót fűzni; mindebből azonban nem következik, hogy ezen szava-kat sanctionálom. Mert ha egy nézeten volnék Pestalozzival vagy azon psedagogusokkal, kik azt hirdetik, hogy «az anyai szeretet nem téved a'nevelésben", fölösleges munkát végeznék egy részt jelen soraimmal. Ellenkezőleg. Teljesen meg vagyok győződve,
hogy az anyai szeretet még a testi nevelésben sem lehet irányadó ; nem egy anyát láttam, ki csupa szeretetből agyontömte gyerme-két ; a miért is az említett gyerme-két elvet csak a következő módosítással fogadom el. «Az anya a legtermészetesebb nevelő". Az anyai sze-.szeretet az észszel kapcsolatban, alapos szakismeret mellett soha
sem tévedhet a nevelésben.
E szerint minden anya a természet által hivatott nevelő.
:Szabad legyen már most azt a kérdést felvetnem, mennyiben járul-nak hozzá a mi polgári leányiskoláink, mint a társadalom tömegét nevelő és oktató iskolák, hogy a nőket ezen természetes hivatásuk
* Felolvasta szerző a "Magyar Paedagogiai Társaság" 1894. évi márez.
Ihó 17-én tartott ülésén.
Magyar Psedagogia. III. 4. 1 3
1 7 0 GALAUNEB LUJZA.
helyes betöltésére előkészítsék ? Ha e kérdésre röviden akarok vá-laszolni, azt kell mondanom: csak úgy, hogy a négy polgári osz-tályt végzett növendék nem ismeri az emberi lényt, az embert, kinek egykor hivatott nevelője lesz; mert ha az egészségtannak szakismerettel vezetett tanítása mellefctmeg ismeri is az ember testi szervezetét és a szervezet ápolását, nem ismeri annak szebbik, jobbik felét, a lelket. Nem tudja, mi az az emlékező, itélő és
ismerő-tehetség, akarat, öntudat, jellem, hajlam, szenvedély és kedély, melyek majdnem mindegyikének külön-külön melegháza a család és ápolója az édes anya. S ha képzett nevelők, nagy emberek tévednek néha el abban a tömkelegben, melynek psedagogia a neve, bogy ne veszszen el benne az, kitől — elég kegyetlenül — megvonjuk Ariadné fonalát! S mintha művelt ifjú leányaink ösz-tönszerűleg sejtenék a reájuk váró veszedelmet és bajt, mintha, önkénytelenül éreznék az ürt, melyet mi betöltetlenül hagyunk, a polgári iskola négy osztályát végezve, meggondolatlanul, miként a hegyi patak, sietnek a tudás egy új tárházába. így lepik el a női szakiskolákat. Mert csak nem másnak tulajdonítható a tanítónő és-óvóképzők, ipar- és kereskedelmi iskolák valóságos ostroma, mint fiatal leányaink ama tudásvágyának, melyet polgári leányiskolánk kielégítetlenül hágy?! Beteges tünete volna ez a társadalomnak, ha a nőmüvelődésünk terén emelkedő hullámok nem annak, ha-nem egyedül a nőemanczipálásnak volnának betudhatok. Hála az égnek, e lábrakapott utóbbi balbiedelemmel szemben, nem egy czáfoló bizonyságot hozhatunk fel. Mert alig hihető, hogy én vol-nék az egyedüli, ki ismert és ismer tanítónőket és óvójelölteket, kiknek soha sem volt, sem nem lesz szándékuk állást tölteni be.
Talán csak nem én egyedül ismerek oly ipar- és kereskedelmi iskolai növendékeket, kik soha ilynemű állás elfoglalására nem gondolnak? Vagy hihető talán, hogy egy-egy háztulajdonos, gazdag kereskedő, jómódú iparos, kinek leányára jó hozomány vár, azért, taníttatja leányát tovább mint mondani szokás,, hogy önállósítsa, vagy hogy magának kenyeret keressen ? Valóban nem. A szorgal-mas leány egyszerűen tanulni óhajt még, az apa pedig megadni óhajtja leányának azt az ismeretet és műveltséget, melyet a mostani kor követelményéhez képest ö legjobban nélkülöz és az állam által mindenki számára egyenlően biztosított jogokkal élve, a nevelőnő .vagy társalgónőtartásnál olcsóbb forrást keres és, mint látjuk,
talál is. Nem ismernők az alapos tanulással járó, a nagyobb, a több
EGYSÉGES KÖZÉPFOKÚ LEÁNYISKOLA. 1 7 1
tudás után folyton törekvő vágyat, az ismeretek csábító hatását, ha meg nem értenők, miként eshetik az egészséges, fiatalságá-val járó szenvedélyes 14 éves leány annak hatalmába. Ez a rabság azonban, mondhatom nem tart csak addig, míg női természetének engedve, egy másiknak martaléka nem lesz, mely nem is várat soká magára. A még 14 éves gyermekleány rövid két év alatt haja-don leánynyá fejlődik, ki ismerni kezdi a társadalomban neki szánt helyet, kinek szívét a vágy fogja el, hogy azt betölthesse, kit szülő, környezet, társaság ez állás jelöltjének tekint, ki a társa-dalomba bevezetve, ismeri élete czélját és kinek napjait ezen czél utáni törekvés tölti be. A hajadon leány életének tehát kije-lölt az utja, mint a milyen kijekije-lölt a tanuló leányé 14 éves koráig.
A leány eme két korszakát tehát két év választja el. Két üres esz-tendő, mialatt a leány talán leginkább szorul vezetésre, támaszra.
Nem akarok itt a kézimunkára hivatkozni, mint a mely ez érdemes társaságban már részletesen és alapos szakismerettel tárgyaltatott, mely alkalommal kitűnt, hogy mennyire rá szorulnak még növendé-keink e téren is az utmutatásra' és vezetésre, hanem az olvasmányo-kat említem. Mikor is volna legkényesebb azok megválasztása, ha nem e serdülő leánykorban, mikor már nem elégít ki az egyszerű mese és még nem járja a regény? Yagy egyáltalában hogyan elé-gítse ki volt, lelkiismeretes növendékünk irodalmi tanárának abbeli óhajtását, hogy Arany, Vörösmarty müveit el ne mulaszsza idővel egész terjedelmében olvasni, mikor a családban ilyen könyvekkel nem rendelkeznek, kisebb városainkban pedig — és talán szeren-csénkre— kölcsön-könyvtárak nincsenek? Milyen alapon történ-jék hát ily körülmények között a még szükséges tovább és önmű-velődés? Yagy hogyan tegyenek szert leányaink a tanítónő- és óvóképzőkön kívül, jövő kötelességük helyes betöltéséhez szüksé-ges lélek- és nevelésismeretre ? Vagy a nő emez általában tapasztal-ható természeti hibáján, mely szerint sokat beszél és keveset mond, nem volna üdvös egy kis logikával segíteni ? Yagy talán nem lenne czélszerü, ha leányaink a szükkörü háztartási ismeréteken kívül, a nemzetgazdaságba is bevezettetnének ? Mindezek megszerzésére itt áll a leány rendelkezésére két év, a nevezett két üres esztendő-Nem is az lehet a kérdés, hogy mikor, hanem, hogy hol sajátítsa el mindezeket, a női hivatás és műveltséghez szükséges tényező-ket. Erre szerintem csak egy hely hivatott, a polgári leányiskola.
Ne hagyjuk tehát a leánykor két lényeges évét parlagon, ne
13*
1 7 2 GALAUNEB LUJZA.
nyujtsunk ezzel alkalmat a «hires varródák» felvirágzására, hanem hadd szijják két évvel tovább leányaink a leiküknek és szívüknek egyaránt jól eső rendes iskola levegőjét. Terjeszszük ki az amúgy is szűk keretbe szorított polgári leányiskolái tananyagot a fenneb-biek hozzácsatolásával hat esztendőre és adjuk meg általa polgári leányiskoláinknak, melyek jelenlegi szervezetükkel méltán csak a szakiskolák előkészítő iskoláinak tartatnak, némileg azáltal a hiányzó női jelleget és nagy szolgálatot tettük vele a társada-lomnak és a nemzeti nőnevelésnek.
II.
Elmélkedve az így hat osztályra kiterjesztendő polg. leány-iskola tanterve fölött, lehetetlen észre nem vennünk, mily közel járunk vele a felsőbb leányiskolák tantervéhez. Ezen azonban épen nem ütközhetünk meg, mert ugyanaz a körülmény állott fenn már az eddigi IV osztály tantervével olyannyira, hogy el-tekintve a franczia nyelvtől, mely a felsőbben rendes, míg a pol-gáriban rendkívüli tárgy, első tekintetre a feletti tépelődésünkben, melyik is a másiknak másolata, csak a miniszteri kibocsátás száma dönt, mely a felsőbb leányiskolái tantervnél 28,999, a polg. isko-lánál 29,000. Nem fontos ez a körülmény, de minden esetre jel-lemző.
S a midőn ily módon ezen iskolák egymáshoz való nagy közelségét tapasztaljuk, szinte csodálkozva kiáltunk fel, hogy miért nem indult meg tanügyi egünkön most tornyosuló, az iskolák egyesítésére vonatkozó reformmozgalom először e téren. De hát miért kellett Európának Amerikát felfedeznie, mikor oly közel fekszik hozzá Ázsia? Azért, mert fiuoktatásunk csak úgy megelőzi ' nőnevelésünket, mint Európa Ázsiát.
A fiu-középiskola két fajtáját egy mély árok választja el egy-mástól. Egyik oldalát a klasszikus nyelvi oktatás, a másikat pedig a reáliák és a modern nyelvek uralma teszi ki. Ezt az árkot kell tehát az egységesítőknek valahogy behányniok. De mivel? klasszi-kus vágy modern anyaggal-e ? E fölött folyik a hamleti tépelődés.
A világért sem szándékom, gyöngeségem tudatában- bármelyik oldalon is állást foglalnom, hasznomat ott úgy sem vehetnék.
Csupán csak azt akarom vizsgálni, vájjon a középiskolák
egysé-EGYSÉGES KÖZÉPFOKÚ LEÁNYISKOLA. 1 7 3
gesítesére való törekvés, az egységes általános műveltség eszméje, szóval ez az egész, Egységesség felé törekvő tendenczia némcsak hogy egyszerűbb, hanem nem jogosultabb is volna-e a nőnevelés terén, mint ott, hol most oly erős hullámokat vet. A férfiút hiva-tása ezerfelé vonja. Hivatott művelője és fejlesztője a tudomá-nyoknak, fentartója az elődök szellemi hagyományainak, meg-őrzője, hirdetője az isteni tanoknak, szóval akkora és oly sokfelé ágazó az ő feladata, hogy méltán ád igen nagy gondot az. elő-készítő, általános készség mértékének és tényezőinek megállapí-tása. A férfiú hivatásának és életfeladatának eme sokféleségénél fogva teljesen értem tehát az eddig használatban lévő többféle iskolát, sőt azt sem csodálnám, ha valami középfajta iskola is volna a gymnasium és reál között, mert a gyakorlati élet munka-felosztásra kényszerít bennünket és mindenik' iránya a hivatások-nak küzd a neki megfelelőbb előkészítésért. Míg az elmélet egysé • gesít, addig a gyakorlat elkülönít.
De most azt a kérdést vetem fel, vájjon a nő hivatása mér-kőzhetik-e sokoldalúság tekintetében a férfiúéval ? Igaz, hogy a nő a mai társadalomban a szokottnál nagyobb téren érvényesül, mit külön részleteznem fölösleges is; de azért mikor általánosságról van szó,.mégis a család, a gyermeknevelés, a háztartás a nő ere-deti, első hivatása. Sokunkat hajlamunk, vagy körülményeink más térre visznek, de a többség, a túlnyomó többség természetes élet-feladatát tölti csak be. Ha tehát a nő hivatása sokkal egységesebb, mint a férfié és a férfiiskolákat mégis oly sok kitűnő •peedagogus egységesíteni akarja, mennyivel inkább helyén volna az egysége-sítés a nőnevelés terén.
A középfokú nőnevelésünk szolgálatában álló iskolák, — középfokú leányiskolát mondok, bár felső még nincs is, de meg-van az arra való törekvés, hogy legyen — tehát középfokú leány-iskoláink, minők a felső nép, polgári alsó és felsőfokú felsőbb leányiskolák a nő szükebbkörü hivatásánál, így természetüknél fogva már is egységesek.
A felsőbb leányiskolák czélját a szervezet következőképen adja elő: «A felsőbb leányiskola czélja, alkalmat nyújtani arra, hogy benne társadalmunk női tagjai nemük sajátlagossága és a társadalmi jelen viszonyok által feltételezett és élethivatásukra szükséges általános műveltséget szerezhessenek". Milyen más czélja lehet a polg. leányiskolának, ha nem ez ? Hogy illetékes
1 7 4 GALAUNEB LUJZA.
helyen mindjobban érvényesül is e közösség, kitűnik abból, hogy az 1893. évi 18,547. sz. a. kelt miniszteri rendelet a felsőbb leány-iskolái rendszabályokat kiterjeszti a polgári leányiskolákra is.
S még inkább az a körülmény, hogy a polgári leányiskolái tanítónő-képző intézetnél, a polgári leányiskolákra képesítendő tanítónők gyakorlati tanítására nem polgári, hanem felsőbb leányiskola szol-gál. Nem különben az, hogy mind a két rendbeli iskolánál egyenlő képesítéssel biró tanítónők alkalmaztatnak. Mindezeket azonban csak szakavatott emberek tudják, a közvélemény arról tudomást nem szerez. Mutatja ezt pl., hogy X. urnő elpanaszolja barát-nőjének, hogy Y-né leánya, ki polgáriba jár, nem lehet méltó barátnője leányának, ki a felsőbbet látogatja. Nem különben az, hogy akárhány család küzd, csak hogy leányát a felsőbbe járat-hassa. 8 annak csak nem lehet egyedül az az inkább érezhető, mint meghatározható különbség az oka, mely szerint a felsőbb leány a társadalomban már typus — benne van a napi iroda-lomban, népszerű és közkedveltségü alakja a novellának s mihelyt kilép az iskolából, mindjárt kisasszony lesz, míg a polgárista min-dig csak plebejus marad; hanem, bár a hiúság és nagyzás sem másodrendű, mégis valószinübb, hogy az a gondolat az ok, hogy leányuk ott többet és jobbat tanul. Igaz, hogy a polgárival külön-ben megegyező felsőbb leányiskolái tantervkülön-ben ott van még a franczia nyelvtan. De kérdés, vájjon oly fontos egy tantárgy-e az, melynek kedveért érdemes megnehezíteni a tanulónak a polgári-ból a felsőbe való átlépést. Elég fontos-e arra, hogy két egyenlő czélnak szolgáló iskolát egymástól elválaszszunk, elidegenítsük, leánytanuló ifjúságunkat két táborra oszszuk és a társadalmat akaratlanul ámítsuk! Alig hiszem. Nőnevelésünk terén tehát maga a czél egységesít, és csak az iskolák különítenek el! S a midőn e differenczián oly könnyű segíteni, mint itt, úgy hiszem, nem téve-dek, midőn azt állítom, hogy az a reform-mozgalom, mely most a fiuoktatás körül oly hatalmas hullámokat vet, ha nem is jogosul-tabb, de mindenesetre oly jogosult itt, mint ott.
Összegezve most az elmondottakat, eme következtetésekre jutok:
1. Egészítsük ki a polgári leányiskolát ott, a hol a körülmény megengedi és a szükség kívánja — tehát nagyobb városokban — hat osztályra.
2. Egységesítsük az egy czélnak megfelelő leányiskolákat, minő
NÉMETORSZÁG ÉS SVÁJCZ KÖZÉPISKOLÁINAK TESTI NEVELÉSE. 1 7 5
a felső-nép-, polgári-, alsó- és felsőfokú felsőbb leányiskolát, hogy névre, tantervre és szervezetre egy legyen, s egyedüli különbözete mindössze az, hogy négy vagy hat osztályú, az egyik internátussal
•egybekepcsolt, a másik a nélkül álló iskola legyen.
Most talán helyén volna, hogy az ily módon egységesített középfokú leányiskola tantervének reformálásába bocsátkozzam.
Mert hogy ez elkerülhetetlen, már a mondottakból is kitűnik.
Vagy talán kötelességem lenne kijelölni, hogy a felhozott új tan-tárgyakból mit és mennyit óhajtanék ifjú leányainknak nyújtani, a franezia nyelvet miért óhajtom mindenütt fakultatív, a kézimun-kát, neveléstant rendes tárgynak stb.
Megvallom őszintén, hogy mindezekhez nagyon sok szó fér, s hogy az eszmét nem csak hogy ki nem merítettem, hanem épen
•csak fölvetettem. Attól tartva azonban, hogy az igen tisztelt Társa-ság türelmével már is visszaéltem, egyelőre ezzel is beérve,
befeje-zem felolvasásomat. GALAUNER LUJZA.
NÉMETORSZÁG ÉS SVÁJCZ KÖZÉPISKOLÁINAK TESTI NEVELÉSE.
Tornatanítóképzők. Tornatanítók. Tornafelügyelők.
Németországban jelenleg a tornatanításban való kiképeztetés sok-kal könnyebben elérhető, mint egy-két évtizeddel ezelőtt, a mikor még a hivatott közegek is alig foglalkoztak komolyan a testi nevelés ezen fontos tényezőjével s a fennálló csekély számú tornaképzők a kezdet nehézségeivel vajúdtak.
Manapság azonban már számos tornatanítóképző áll fenn Német-országban, melyek között a legrégiebbek és legnevezetesebbek a drezdai
(alap. 1850), a berlini (alap. 1851), a stuttgarti (alap. 1862), a karlsruhei (alap. 1869) s a müncheni (alap. 1872) s a melyekben a kiképeztetés ügyesen eszközöltetik.
A német tornatanfolyamok időtartama különböző. így pl. Berlin-ben október 1-től márczius l-ig, vagyis öt hónapig tart a kurzus, míg ellenben Drezdában, Münchenben és Stuttgartban csak három hónapra terjed, évenkint rendesen húsvéttól kezdve. Legrövidebb ideig tart a tanfolyam Karlsruheban, összesen csak 3—4 hétig s a mely a szünidőben, .augusztus havában folyik le. Az időszak ezen megválasztása igen czél-szerű, mert számos tanító jelentkezhetik a kurzusban való részvételre
& nélkül, hogy ezáltal a szorgalmi időben valami mulasztás esnék.
1 7 6 OTTÓ JÓZSEF.
A magyar tornatanítóképző tanfolyam minden tekintetben szakasz-tott mása a berlininek, avval a különbséggel, hogy ez utóbbi régibb $ következéskép fejlettebb is lévén, az egész ügymenete gyakorlatibb-alapon nyugszik s eredményesebb a miénknél. Ezzel ezúttal, miután, ismeretes, nem foglalkozom, de bátorkodom á nagyméltóságú Minisz-tériumnak a karlsruhei tomatanítóképzőről jelentést tenni, melyet-eredményei után itélve, valamenynyi német tornatanfolyam fölé-helyezek.
A karlsruhei tornatanfolyam 3—4 hétig tart. Rövid tartamának látszólagos hátrányát kiegyenlítendők, az intéző körök abban állapodtak meg, hogy a benne részvevő szakemberek két, sőt három ilyen kurzusra köteleztetnek majd, s így fokozatosan áttanulmányozzák az egész testi nevelés ügyét.
Az egyes kurzusok közötti időt a tanítók tényleg tornatanítással töltik el, s midőn a második vagy harmadik tanfolyamra összegyülekez-nek, megbeszélik a gyakorlati tanításban szerzett tapasztalataikat, a miután ilyenformán folytatott eszmecsere által lehetőleg mindent átis-mételtek, fognak csak hozzá az'új tananyag begyakorlásához.
A karlsruhei tornatanítóképzésnek ezen módja kitűnőnek bizo-nyult. Részemről is sokkal czélszerűbbnek tartom a hónapokra terjedő:
más német tornatanfolyamokénál. Ez utóbbiakban ugyanis a tanítók a.
tornázás egész rendszerével egyhuzamban kénytelenek foglalkozni a nél-kül, hogy megvolna a hozzá való idejük a tanultaknak gyakorlati átis-métlésére, az óriási anyaghalmazt épenséggel nem képesek megemész-teni, minek az a természetes következménye, hogy sok tanító a torna-tanítás homályos fogalmaival lép ki az életbe.
A zavart növeli még részben a tanfolyam vezető közegeinek azon sok helyütt észlelt tanítási módja, hogy a tornázás minden apró részle-tére kiterjeszkednek, egész tudásukat belétömika jelöltbe ahelyett, hogy a testi nevelést kezdetben fővonalaiban, a maga czélravezető egyszerűsé-gében úgy adnák elő, hogy azt a gyakorlati életben legjobban érvénye-síteni lehessen. Olyan rendszer ez, mely a legapróbb részletekig minden-nel foglalkozik, de a mely részletezés kellő gyakorlat hiányában fogalom-zavarólag hat: a tanítók a sok fától nem látják az erdőt.
Egészen másképen folyik a tanítás Karlsruheban. Itt nem ölelik:
fel egyhuzamban a tornatanítás egész anyagát, itt kezdetben csak az.
alapvető munkát végzik, hasonlóan a szobrászéhoz, ki nyers anyagból:
szobrot faragván, annak körvonalait készíti el kezdetben, s csák azután fog hozzá művének kidolgozásához. Úgy itt is a tanító az első kurzusban csak nagyjából ismerkedik meg a tornatanítással, a következő második,, esetleg harmadik tanfolyamban, mintán az első kurzus anyagát átismé-telte, bocsátkoznak a testi nevelés részletezésébe és fokozatos
fejlődésé-NÉMETORSZÁG ÉS SVÁJCZ KÖZÉPISKOLÁINAK TESTI NEVELÉSE. 1 7 7
nek tanulmányozásába, s ezt folytatják mindaddig," míg csak az egész iskolai testi nevelést el nem végezték.
Karlsruheban tehát 3—4 hétig tartó kurzusban foglalkoznak a tornatanításnak legszükségesebb s legfontosabb tényezőivel. A minden-napra beosztott tananyagot pontosan elvégzik elméletben és gyakorlat-ban egyaránt, s a tanultakat naponkint ismétlik.
Maga a tanfolyam igen változatos s annak daczára, hogy a tanítók reggeltől estig csekély megszakítással el vannak foglalva, ezen elfoglalt-ság még sem fárasztja ki őket, mivel az egész tanítási rend nagyon czél-tudatosan van beosztva s rendesen csak félórát foglalkoznak egy dolog-gal, a következőben már másra térnek át.
Ilyen munkabeosztás mellett naponkint 5—6 (hetenkint 32—34) órában a testi nevelés fontosabb ágaiból valami újat tanulnak a hallga-tók, a mit ugyanaznap át is ismételnek. így pl. egy napi munkájok a következőkből áll: reggel 772 —8, továbbá 10—lOYa és d. u. 47a—5-ig tornáznak a három főtornaszeren: ló-, nyújtó- és korláton; 8—872, 9—97s, 1072—11-ig és d. u. 5 —572-ig iskolai rend és szabadgyakorlato-kat tanulnak; 972—1 O-ig pihenés, 10—11 és d. u. 6—672-igismétlések;
11—1172 ós 572—6-ig iskolai szertornázás.- 4—472 elméleti előadás.
672—7-ig felsőbb kiképzés buzogányokkal stb. A tanfolyam utolsó négy napjában kizárólag a játékokkal foglalkoznak.
Egyik főszabálynak tartják továbbá azt, hogy a tanító csak azon fokig tanítson iskolájában tornát, a mely fokig azt a kurzusban tanulta, vagyis ki-ki csak a tanultaknak keretén belül mozogjon.
Ezekből látjuk, hogy a karlsruhei tanfolyamban nem egyszerre, hanem részletekben ismerkednek meg a tanítók a tornatanítással. Ezen tornaképzőnek első kurzusa után képes a tanító bizonyos fokig tanítani.
Ekkor azonban tovább folytatja megkezdett tanulmányait s gyakorlati tanítás által tapasztalatai és látóköre is tágulván, a következő kurzusok-ban fokozatosan, könnyeden és teljesen áttanulmányozza folytonos ismét-lések segélyével az egész testnevelési rendszert. S mivel ezen 1—2—3 kurzus tartama alatt a tanítók állandó érintkezésben vannak a torna-kurzus vezető közegeivel, sőt ezeknek ellenőrző hatása alatt állanak, ezen idő folyamán derék és szakavatott tornatanárokká válnak.
A karlsruhei tornatanítóképzőt eredményei után itélve, vala-menynyi német tornaképző között a legjobbnak tartom. Évi költsége 2500—4500 márka között váltakozik.
Tornatanítók. Németországban kezdetben kizárólag csak torna-szakemberek tanították a tornát. Jelenleg azonban oly áramlat van az egész birodalomban folyamatban, mely a középiskolák testi nevelésének ügyét is lehetőleg középiskolai, elméleti tárgyakat tanító tanárokra óhajtja bízni.