Bölcsődéztetési tervek Magyarországon

In document GYERMEKNEVELÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT (Pldal 56-75)

Kapitány Balázs

KSH-Népességtudományi Kutatintézet

tut

Absztrakt

A kisgyermekkori ellátás intézményesített formái (ez Magyarországon elsősorban a bölcsőde különféle formáit jelenti), az ezzel kapcsolatos döntések és dilemmák szakterületek és tudományterületek metszéspontjában helyezkednek el. Tanul-mányunkban a Kohorsz 18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat adatait elemezve mutatjuk be a magyarországi kismamák bölcsődéztetési igényeit és terveit – álta-lánosságban, illetve különféle jellemzők szerint. Azt vizsgáljuk, mennyire meg-határozó, hogy demográfiailag, szociálisan, társadalmilag kik, milyen családok tervezik/szeretnék bölcsibe íratni a gyermekeiket, valamint hogy ennek milyen kö-vetkezményei lehetnek a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésére. Kitérünk arra, hogy a jelenlegi szülői igények mekkora tényleges férőhely-kapacitást jelen-tenének, illetve arra is, hogy ezen igényelt kapacitásnak a mértéke hogyan befo-lyásolható a bölcsőde-óvoda átmenet rugalmasságának szabályozásával.

Kulcsszavak: bölcsőde, szülői igények, Magyar Születési Kohorszvizsgálat

A kora gyermekkori intézményi ellátás társadalmi funkciói A kora gyermekkori intézményekben történő ellátás (az úgynevezett intéz-ményes nevelés), és így a bölcsődei ellátás közösségi haszna, kiemelt állami támogatása mellett több különböző érvet szoktak felhozni. Anélkül, hogy részletesen áttekintenénk a kapcsolódó bőséges szakirodalmat, az alábbiakat érdemes röviden felvillantani.

A munkaerőpiaci központú érvelés szerint a gyermekek korai intézmé-nyes nevelése lehetővé teszi az anya munkába állását, visszatérését a szü-lés előtti munkahelyére. Ez értelemszerűen azonnali hatállyal hozzájárul a kisgyermekes nők és családjaik munkapiaci és így anyagi helyzetének javí-tásához, hiszen a család munkajövedelme az anya jövedelmével megnő, és ez a növekmény a legtöbb esetben lényegesen magasabb, mint a bölcsőde közvetlen és közvetett költségei. A korai munkába visszatérésnek jellemzően hosszú távon is pozitív a hatása a nő keresete, szakmai karrierje szempontjá-ból (Brilli et al., 2013; Szabó-Morvai & Lovász, 2017).

A bölcsődei ellátásnak hatása lehet a gyermek további fejlődésére is. Sok vizsgálat jutott arra az eredményre, hogy általánosságban a már a kora

gyer-mekkori ellátórendszerben résztvevő gyermekek jobban fejlődnek, a későbbi-ekben jobban teljesítenek, mint az otthon anya vagy rokon által nevelt gyerme-kek. Természetesen a gyermek intézményes nevelése esetén felmerülhetnek esetleges negatív következmények is: például sérül az anya-gyermek kötődés, szocializációs zavarok léphetnek fel. A szakirodalom azonban e téren sokkal megosztottabb, nem egyértelmű az sem, hogy van-e egyáltalán életkori határ, amíg általában/jellemzően jobb egy ’átlagos’ kisgyermeknek otthon maradni az édesanyjával, és ha igen, hol húzható meg ez a határ. Ha van is ilyen határ, annyi biztosan állítható, hogy a magyar közvélemény többségének vélekedé-sével szemben (miszerint a kisgyermekeknek hároméves korig otthon, anyjuk mellett van a helyük), ez valahol a gyermek egy éves kora környékén vagy ez előtt lehet (általános összefoglaló magyar nyelven: Blaskó, 2013; olasz eredmé-nyek: Brilli, 2013). Mivel – mint majd látni fogjuk – Magyarországon jelenleg igen ritka az egy éves korban vagy korábban bölcsibe kerülő gyermek, így a magyarországi viszonyok között a bölcsődei kapacitások növelésétől alapvető-en pozitív gyermekfejlődési hatásokat várhatunk.

A korai intézményi ellátás melletti harmadik érv elsődlegesen szociális és esélykiegyenlítő jellegű, a koragyermekkori intézményes gyermeknevelés hátrányos helyzetű családból származó gyermekekre vonatkozó pozitív ha-tását hangsúlyozza. E szerint a bölcsődei nevelés-gondozás – ideális esetben – segíti a hátrányos helyzetű családba született gyermekeket a hozott tár-sadalmi hátrányok leküzdésében, a későbbiekben a társadalomba való jobb beilleszkedésben, javítja későbbi eredményeiket (Melhuish et al., 2008; Hav-nes-Mogstad, 2011; Hódi & Tóth, 2016). Így tehát egy jól működő intézményi ellátórendszer képes lehet kompenzálni a családból hozott társadalmi hátrá-nyokat, és így hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Ez az intézményrendszer természetesen lehet általános (mint Magyarországon a bölcsőde), vagy társadalmilag célzott (mint a Biztos Kezdet Gyermekhá-zak). Itt továbbá érv szokott lenni, hogy a kora (minél korábbi) gyermek-korban történő beavatkozás sokkal (költség)hatékonyabb, s az ekkori állami befektetések sokkal jobban megtérülnek. Amikor 2015-ben Magyarországon az óvodakötelezettség életkorát ötről három évre leszállították, akkor e mö-gött is alapvetően ez a szociális, esélykiegyenlítő érvrendszer húzódott meg, még ha ezt egyesek, vitatják is (például Lukács, 2017).

A következő érv demográfiai jellegű. Több komoly kutatás jutott arra az eredményre, hogy egy magas színvonalú, nagy lefedettségű bölcsődei háló-zat pozitívan hat a gyermekvállalási tervekre és a tényleges termékenységre is (például Del Boca, 2002; Hank-Kreyenfeld, 2003; Bauernschuster et al., 2016). Noha a hatás oksági mechanizmusa nem teljesen egyértelmű, feltehe-tően arról van szó, hogy a családok szívesebben vállalnak – jellemzően újabb – gyermeket, ha tudják, hogy amennyiben a szülést követően munkát kell vagy szeretnének vállalni, a gyermek színvonalas intézményi ellátása meg-oldható. A jól fejlett, kiterjedt, elérhető bölcsődei hálózat léte tehát olyan biztonsági hálót jelent, amely hatására a családok könnyebben döntenek a

gyermekvállalás mellett, még abban az esetben is, ha eredendően nem is ter-vezik a tervezgetett gyermek bölcsődébe adását.

A koragyermekkori ellátás szerepe kapcsán Magyarországon a jogalkotó is párhuzamosan érvel a fenti társadalmi funkciókkal. A bölcsődefejlesztési program a népesedéspolitikai, demográfiai célt – a gyermekvállalási kedv nö-velését – célzó „családvédelmi akcióterv” részeként került meghirdetésre. A bölcsődefejlesztési programot elrendelő 1691/2017. (IX. 22.) Korm. határozat ugyanakkor a „kisgyermekes anyák munkába állásának elősegítésére” hivat-kozva rendeli el a bölcsődefejlesztési program kiterjesztését. A szociális felzár-kóztatás alapját jelentő Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia a társadalmi felzárkózás lehetséges eszközeként tekint a bölcsődére. Ez az össze-tett hozzáállás jól látszik a bölcsődei felvétel rendjének törvényi szabályozásá-ban, amely egyszerre preferálja a dolgozó szülők gyermekeit, a (legritkábban a dolgozó szülők által nevelt) rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogo-sult gyermeket, és olyan demográfiai célcsoportokat, mint a nagycsaládosok és az egyedülálló szülők gyermekei (lásd gyermekvédelmi törvény 43. §).

A szülői döntések szerepe az intézményválasztásban

Tehát noha sok érv szól egy kiterjedt kora gyermekkori intézményrendszer működtetése mellett, az empirikus vizsgálatok sok esetben nem támasztják alá a várt pozitív hatásokat, sőt akár negatív hatásokat is feltárnak. Ebben nagy szerepet tulajdonítanak az intézményi hozzáférés korlátainak, illetve a szülői igényeknek.

A hazai szakirodalomban Keller (2018) tanulmánya plasztikusan mutatja be a bölcsődék kapcsán az intézményi hozzáférés korlátait. Keller a bölcső-dei felvétel rossz, nem egyértelmű szabályozási hátterét teszi azért felelőssé, hogy a rossz helyzetben lévő családok nem, vagy csak nehezen tudják érvé-nyesíteni a bölcsődei ellátásra való jogosultságukat. Míg tehát az intézményi hozzáférés magyarországi korlátai ismertek és valamennyire kutatottak is, addig – ismereteim szerint – eddig senki nem foglalkozott az aszimmetrikus szülői igények kérdésével. Vagyis azzal a kérdéssel, hogy a különféle helyzetű családok egyáltalán milyen arányban igénylik gyermekeik bölcsődei ellátását, s mennyiben tartják egyáltalán a gyermek számára jónak a bölcsődéztetést.

Amennyiben a rosszabb társadalmi helyzetű, alacsonyabb kulturális tőké-vel rendelkezők valamilyen okból kevésbé tartják szükségesnek/fontosnak a formális kisgyermekkori ellátórendszer igénybevételét és inkább az informá-lis gyermeknevelési csatornákra támaszkodnak (például nagyszülő) abban az esetben ez a rendszer – akár az állami törekvésekkel szemben – éppen a társadalmi egyenlőtlenségek újraörökítésének az eszköze lehet, teljesen füg-getlenül az intézményi ellátás korlátaitól.

Márpedig ez a jelenség ismert a nemzetközi szakirodalomban is (többek között Capizzano & Adams, 2010; Campbell et al., 2010; Simon et al., 2017).

Ráadásul sok esetben összetett nehézséget jelentenek a kisebbségi szülők

formális korgyermekkori ellátórendszerrel kapcsolatos fenntartásai. Az, hogy a rosszabb szociális helyzetű, kisebbségi szülők távol maradnak/távol tartódnak a formális kisgyermekkori intézményrendszertől, nem csak esély-egyenlőségi hanem gyermekfejlődési és munkapiaci szempontból is káros lehet (Liang et al., 2000; Webb-Donna, 2014; Huston et al., 2002).

Magyarországról lényegesen kevesebb adat áll rendelkezésre. Ugyanak-kor Makay Zsuzsa (2018) országos kérdőíves kutatásokon nyugvó eredmé-nyei arra utalnak, hogy hazánkban is mindmáig jelentősek a fenntartások a közvéleményben a bölcsődékkel szemben. 2016-os adatok szerint még a vá-laszadók csaknem fele (45%-a) azt az állítást sem tudja elfogadni, miszerint:

„Ha elég bölcsőde lenne az országban, teljesen elfogadható lenne, hogy az anyák a gyermek kétéves kora után visszamenjenek dolgozni.” A gyermek-vállalási korban lévő nők mintegy fele nem ért egyet azzal az állítással sem, miszerint „A bölcsődébe járó kisgyerekek nem kapnak rosszabb gondosko-dást, mint azok, akikkel otthon marad az anyjuk”.

A 2011/2012. évi bölcsődevizsgálat eredményei (Nyitrai, 2015) – amely csak a közép-magyarországi régió bölcsődéire terjedt ki –, a szülők magas át-lagos végzettségét mutatták: a bölcsődés gyermekek szüleinek mintájában az anyák 56%-a, az apák 44%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ez minden-képpen arra utal, hogy önkéntesen vagy szelekció útján, de Magyarországon különböző az egyes társadalmi, iskolai végzettségi csoportok bölcsődéztetési gyakorlata.

A hazai intézményi és szabályozási környezet változásai A szülői döntések és bölcsődéztetési elképzelések szerepének vizsgálatát Magyarországon az intézményes kisgyermeknevelési rendszer néhány éve történt átalakítása és jelenleg is zajló bővítése teszi aktuálissá. Mivel ezen átalakulás ismerete nélkül az adatok nehezen értelmezhetőek, saját kutatási eredményeink ismertetése előtt erre is röviden kitérünk.

Magyarországon évtizedek óta a három év alatti gyermekek intézményes nevelésének fő intézménye a „hagyományos” bölcsőde volt. Ugyanakkor mi-vel kizárólag a 10 000 főnél nagyobb települések voltak kötelesek bölcsődét üzemeltetni (és még ezen települések közül sem mind tette ezt meg) az el-látást tekintve jelentős területi egyenlőtlenségek alakultak ki. A bölcsődék túlnyomó többségét az önkormányzatok üzemeltetették és üzemeltetik, viszont a férőhelyek után járó állami támogatás meglehetősen szűkös volt, emiatt a rendszerváltás után leépült kapacitások, a szülői igények ellenére, nem épültek vissza. Ezenkívül az erősen formalizált szabályok között műkö-dő bölcsődék nem tudták kielégíteni azon szülők igényeit sem, akik kisebb, rugalmasabb keretek között szerették volna gondoztatni kisgyermeküket.

Ezen igények kielégítésére teljesen informális vagy részben szabályozott (és részben finanszírozott) ellátási formák jöttek létre (családi napközik). Egyes hátrányos helyzetű településeken részben civil, részben állami

kezdeménye-zésre és finanszírozásban, kifejezetten a társadalmi hátrányokat kompenzáló bölcsődék, óvódák hiányát pótló célból Biztos Kezdet Gyermekházak jöttek létre, részben szintén a három év alatti korosztályt célozva.

A fenti helyzeten változtatott, hogy 2017. január 1-jétől módosult a gyer-mekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, és ennek keretében újraszabályozták mind az intézményrendszert, mind az önkormányzatok ellátási kötelezettségét.

A ‚hagyományos bölcsődék’ mellett ekkortól megjelentek a ’mini bölcső-dék’, és a szolgáltatási elven működő ’munkahelyi bölcsőbölcső-dék’, illetve a ’családi bölcsődék’ is (utóbbiak jellemzően a korábbi családi napközikből alakultak át). Ettől az átalakítástól függetlenül, valamilyen oknál fogva a bölcsődei rendszeren kívül maradva, de egyre jobban intézményesített formában mű-ködnek a biztos kezdet gyermekházak is.

A szabályozási módosítás másik fontos eleme, hogy ha a bölcsődei ellá-tásra a településen legalább öt gyermek tekintetében igény jelentkezik, vagy a település 3 év alatti lakosainak a száma meghaladja a 40 főt, akkor az önkor-mányzat – az eredeti tervek szerint 2018, a jelenlegi szabályozás szerint 2020 végétől – valamilyen módon köteles lesz gondoskodni az érintett gyermekek bölcsődei ellátásáról. A szabályozás változásához komoly bölcsődefejlesz-tési pályázatok is társultak (jellemzően EU-s forrásokból), illetve jelentősen növekedtek a gondozott gyermekek után járó állami normatív jellegű támo-gatások is. A dolgozó szülők számára olyan támogatás került bevezetésre (bölcsődei támogatás) amely kifejezetten a bölcsődei térítési díjakat kom-penzálja1.

Ezen intézkedések együttes hatására jelentős férőhelynövelési programok indultak be, és az ambiciózus kormányzati tervek szerint a bölcsődei férőhe-lyek száma a 2018-as 47 ezer körüliről2 2022-re 70 ezer főre növekszik majd.

Az bölcsődézetési tervek Magyarországon – leíró eredmények A következő, a gyermeket vállalók bölcsődéztetési terveire vonatkozó eredmé-nyek, a Kohorsz18 – Magyar születési kohorszvizsgálat várandós mintájából származnak. A 2018-ban zajló kutatás keretében védőnők segítségével 8409, 7. hónapban lévő magzatról, a várandós nőkről és társadalmi-gazdasági körül-ményeikről gyűjtöttünk részletes adatokat (lásd Veroszta, 2018a, 2018b).

A Kohorsz18 kutatás várandós szakaszában a szülés előtt álló várandó-soktól a szülés utáni terveik felől is érdeklődtünk, többek között azt is

meg-1 Az óvodákkal vagy az iskolákkal szemben a bölcsődék jellemzően nem ingyenesek. Míg a hagyományos bölcsődék esetén térítési díj kérhető, de a fenntartók mintegy fele ilyet nem kér, addig a szolgáltatási alapon működő családi vagy munkahelyi bölcsődében alapvető, hogy van a szülők által fizetendő térítési díj.

2 2018. május 1-jére vonatkozó KSH-adatok szerint az országban ekkor 40 648 hagyományos bölcsődei férőhely, 5 840 családi bölcsődei férőhely, 625 mini bölcsődei férőhely, 56 munka-helyi bölcsődei férőhely volt.

kérdeztük, tervezik-e, hogy a megszületendő gyermeket bölcsődébe adják, ha igen, mikor, a gyermek hány éves korában. A bölcsődei típusokat nem választottuk külön, mert az új szabályozás miatt a szülők nagy része még nem ismerte a megváltozott intézményi kereteket.

Így a kérdőívnek a szülés utáni tervekre vonatkozó részében a várandós-nak feltett kérdés egyszerűen így hangzott: „A baba mennyi idős korában adná őt bölcsődébe?

– nem tervezi, hogy bölcsődébe adja a gyermeket – ___ ___ éves és ___ ___ hónapos korában.”

’Vonal alatti’ (tehát nem előzetesen felkínált) válaszlehetőségként szere-pelt a ’tervezi, de nem tudja, mikor’, a ’nem tudja’, és a ’nem kíván válaszolni’.

A kapott adatok arra utalnak, hogy mai magyar várandósok3 jelentősen megosztottak ezen a téren. Mintegy 45%-uk azt tervezi, hogy a gyermeket bölcsődébe adja, 50 % az ezt nem tervezők aránya, 5 % pedig bizonytalan.

A bölcsődéztetést tervezőkre szűkítve a sokaságot, mintegy 8%-a nem tudja, hogy a gyermeket milyen idős korban szeretné bölcsibe adni. 9% azok aránya, akik igen későn, szinte már óvodás korban, (a gyermek 2 és fél éves korában vagy később) tervezik a bölcsődei beíratást. A bölcsődéztetést terve-zők erős többsége, 64%-a gyermek kétéves kora környékén, (19–29 hónapos korban, legjellemzőbben kétéves korban) tervezi bölcsődébe adni a babát. A bölcsit tervezők mintegy nyolcada, 12%-a tervezi 13–18 hónaposan a gyermek beíratását, 6% egy éves korban, míg szinte alig valaki (1% körül) a születendő gyermek egy éves kora előtt. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a bölcsőde jel-lemzően egy igen rövid életszakasz intézménye: az érintettek többsége a gyer-mek kétéves korától az óvodai beíratásig tervezi igénybe venni.

A 2018-as terveket4 a 2011-es népszámlálás tényadataival tudjuk össze-vetni. A népszámlálási adatbázis ugyanis az összes kisgyermek adatait tartal-mazza és abból havi bontásban megállapítható, hogy az adott korú gyermekek milyen arányban jártak akkor bölcsődébe. Az eredmények elég egyértelműek:

2018-ban plusz igények a 2011-es tényadatokhoz viszonyítva szinte kizárólag a gyermek 24 hónapos korát követően keletkeztek. Amennyiben tehát nőtt egyáltalán a szülők bölcsődéztetési hajlandósága az elmúlt időszakban, az a kettő és hároméves kor közötti időszakra vonatkozik. (1. ábra)

3 Az elemzés alapegysége a ’magzat’ nem pedig a ’várandós’, hiszen a kutatás a gyermekeket és nem az anyákat követi majd. Ez praktikusan csak azt jelenti, hogy az ikerterhesek válaszai

’duplán’ számítanak az eredmények számításakor. Mivel ez az eredményekben érdemi vál-tozást nem jelent, az egyszerűség kedvéért az adatokra, mint a ’várandósok elképzeléseire’

hivatkozunk.

4 A 'nem tudja, mikor’ választ adókat arányosan szétosztottuk az életkort megjelölők meg-oszlása alapján, – ’nem tudja, hogy szeretné-e bölcsődébe íratni’ választ adók felét arányosan szétosztottuk, másik felét nem tervezettnek tekintettük, – a ’nem kíván válaszolni’ választ adókat nem tervezőknek tekintettük.

1. ábra

Bölcsődébe járó (2011) és beíratni tervezett gyermekek (2018) aránya a gyermek kora szerint.

(Forrás: Saját számítás a 2001. évi népszámlálás és a Magyar Születési Kohorszvizsgálat adatai alapján)

A vizsgált kérdés szempontjából nagyon fontos, hogy a tervek igen erő-sen összefüggenek az anya iskolai végzettségével. Az alapfokú végzettségű várandósok 24%-a, a szakmunkás végzettségűek 34%-a, az érettségizettek 46%-a, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 58%-a tervezi, hogy gyermekét bölcsődébe adja. Fontos eredmény az is, hogy az alacsony végzettségű kis-mamák nem bizonytalanok, hanem elutasítóak a bölcsődét illetően: 71%-uk egyértelműen nem tervezi születendő gyermeke bölcsődei beíratását. Mivel a válaszadók 7. hónapban lévő váranadósok, így jellemzően nem lehet azt feltételezni, ekkorra terveikről már külső nyomásra mondtak volna le (példá-ul mert sikertelenül próbálták a gyermeket beíratni az intézménybe), sokkal valószínűbb, hogy esetükben valóban elutasító hozzáállásról van szó.

2. ábra

Bölcsődéztetési tervek a várandós iskolai végzettsége szerint.

(Forrás: Magyar Születési Kohorszvizsgálat, várandós szakasz)

Ugyanezt a másik oldalról nézve megállapítható, hogy míg a várandósok között mintegy 30% a felsőfokú végzettségűek aránya, addig a bölcsődéztetni tervezett gyerekek anyái között ez az arány 40%. (2. ára)

A bölcsődéztetési tervek talán nem meglepő módon erősen összefügge-nek az anya egyéb társadalmi jellemzőivel: a fővárosiak és a központi régió-ban lakók, az idősebbek, az első vagy még inkább a második gyermeküket vállalók az átlagnál egyértelműen nagyobb arányban tervezik, hogy a szüle-tendő gyermeket bölcsődébe adják.

Ezzel szemben például a nagycsaládos, három vagy több gyermekes vá-randósok alig negyede tervezi, hogy a születendő gyermek bölcsődés lesz.

Hasonlóan alacsonyak a bölcsődéztetési szándékok a fiatal (25 év alatti) vá-randósoknál.

A kutatásban nem csak a tervekről, hanem a vélekedésekről is érdeklőd-tünk, minden várandóst megkérdezérdeklőd-tünk, hogy „Mit gondol, mi a jó a babá-nak, meddig kellene otthon maradnia vele az anyának a munkába való visz-szatérés előtt?”

1. táblázat

Mit gondol, mi a jó a babának, meddig kellene otthon maradnia vele az anyának a munkába való visszatérés előtt?

  N %

 

legalább a baba féléves koráig 66 ,8

legalább a baba egyéves koráig 300 3,6

legalább a baba másféléves koráig 447 5,3

legalább a baba kétéves koráig 2158 25,7

a baba hároméves koráig 4898 58,2

a baba hároméves korán túl, akár állandó

jelleggel is 438 5,2

nem tudja 67 ,8

nem kíván válaszolni 35 ,4

Total 8409 100,0

Az eredmények egyértelműek és hasonlóak a korábbi országos mintákból (Makay 2018) származó eredményekhez: a várandósok 63%-a úgy gondolja, hogy az a jó a babának, ha legalább hároméves korig az anya otthon ma-rad vele. Az ebből a szempontból megengedőbbek túlnyomó többsége (az összes válaszadó: 26%), is csak kétéves korig ’megy le’. A kétéves kor előtti munkavállalást csupán a várandós kismamák mintegy 10%-a tartotta a baba szempontjából jónak. Az ideák – a tervekhez hasonlóan – szintén igen nagy arányban összefüggtek az anya iskolai végzettségével: az alacsony iskolai végzettségű anyák sokkal nagyobb arányban tartották azt jónak, ha az anya legalább három évig otthon marad a gyermekekkel.

Ezek az ideák összevetve a bölcsődéztetési tervekkel arra is utalnak, hogy ma Magyarországon míg a családok egy része belső indíttatásból tervezi a születendő gyermek bölcsődébe adását, nem tart attól, hogy ez a babának nem jó, addig nem kevesen külső – jellemzően anyagi, munkahelyi – kény-szerből, fenntartásaik ellenére tervezik gyermekük bölcsődébe adását. Ennek jele, hogy még azon várandósok negyede (26%-a) is bölcsődébe készül adni születendő gyermekét, aki egyébként úgy vélekedik, hogy a babának valójá-ban az lenne a jó, ha az anya legalább hároméves koráig otthon maradna vele a munkába való visszatérés előtt.

Az anyák bölcsődézetési tervei – regressziós modell és kiemelt csoportok

Természetesen a bölcsődéztetési tervek mögött meghúzódó különféle té-nyezők nem függetlenek egymástól: az alacsonyabb iskolai végzettségű, sok-gyerekes várandósok nagyobb arányban laknak olyan településen, ahol nincs bölcsőde. Így például egy olyan kétváltozós összefüggés, amely azt mutatja, hogy az alacsony iskolai végzettségű családokban kisebb a bölcsődéztetési szándék, előfordulat, hogy csak látszólagos, mert – például – a település-szerkezetre vezethető vissza. Annak érdekében, hogy az ilyen látszólagos összefüggéseket kiszűrjük többváltozós matematikai-statisztikai elemzést használtunk, egy többlépcsős logisztikus regressziós modellt építettünk fel.

Természetesen a bölcsődéztetési tervek mögött meghúzódó különféle té-nyezők nem függetlenek egymástól: az alacsonyabb iskolai végzettségű, sok-gyerekes várandósok nagyobb arányban laknak olyan településen, ahol nincs bölcsőde. Így például egy olyan kétváltozós összefüggés, amely azt mutatja, hogy az alacsony iskolai végzettségű családokban kisebb a bölcsődéztetési szándék, előfordulat, hogy csak látszólagos, mert – például – a település-szerkezetre vezethető vissza. Annak érdekében, hogy az ilyen látszólagos összefüggéseket kiszűrjük többváltozós matematikai-statisztikai elemzést használtunk, egy többlépcsős logisztikus regressziós modellt építettünk fel.

In document GYERMEKNEVELÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT (Pldal 56-75)