Az Osztrák-Magyar kelet-ázsiai expedíció (1869-1870)

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar M (Pldal 68-75)

III. Xántus János japán gy ő jteménye a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán

III.I Az Osztrák-Magyar kelet-ázsiai expedíció (1869-1870)

A gyarmatosítás idıszaka számos Európán kívüli területet tett elérhetıvé és gazdaságilag kiaknázhatóvá az európai nagyhatalmak számára, s a korábban nehezen hajózható indokínai, délkelet-ázsiai, kínai területek termékeinek gazdagsága, a távoli kultúrák tanulmányozása, új kereskedelmi csatornák kiépítése vonzó gazdasági, politikai és tudományos cél volt Ausztria számára a 19. század közepe táján, mivel nem rendelkeztek keleti gyarmatokkal vagy pedig keleti kereskedelmi társaságokkal. 1859-tıl megélénkültek a Kínával, Japánnal és Sziámmal megkötendı kereskedelmi és barátsági szerzıdések elıkészületei, az osztrák kereskedelmi és ipari érdekekkel az elıtérben. A pénzügyminisztérium támogatta egy keleti expedíció felállítását. A trieszti kereskedelmi kamara aktív szerepvállalásával indult útnak Triesztbıl 1859-ben a Novara fregatt Bernhard Freiherr von Wüllerstorf-Urbair parancsnoksága alatt. Japánnal, az amerikai Perry admirális expedíciója után (1854) kikötıit megnyitott szigetországgal különösen fontosnak tartották felvenni a kapcsolatot, mivel kitörni készültek a „kis-állam” szerepbıl

és Japánt az egyik legfontosabb keleti kereskedelmi partnernek tartották.163

A külkereskedelem fellendítésének érdekében a következı kelet-ázsiai expedíció ötlete elıször Triesztben merült fel az 1860-as évek elején, de Ausztria ázsiai politikai ambícióit nagymértékben meghatározta Lorenz von Stein, a bécsi egyetem nemzetközi gazdaságtan professzorának tevékenysége is. A trieszti kereskedelem fellendítését célozta az osztrák Lloyd társaság létrehozása is. A keleti expedíciót azonban többször is elhalasztották, majd mivel a Szuezi-csatorna megnyitásával (1869. február) a hajózás gyorsabbá és biztonságosabbá vált, sürgetı lett, hogy a Monarchia kereskedelmi és diplomáciai törekvéseit nemzetközi szerzıdésekben is rögzítsék. A keleti termékek és piacok felmérése, a helyi kultúrák és szokások megismerése, a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok kiépítése volt az expedíció legfontosabb küldetése, emellett a kapcsolódó tudományos felmérések is helyet kaptak a tervekben.164

A kiegyezést követı évben a magyar királyi minisztertanács Budán, 1868. január 16-án, Gróf Andrássy Gyula magyar miniszterelnök elnökségével tartott minisztertanácsi ülésen tárgyalta a Monarchia keleti expedíciójának ügyét. 165

„Egy Európán kívüli tartományos és kereskedelmi expeditióról

Közgazdászati Minister megemlítvén azon tárgyalásokat, melyek egy Európán kivüli tudományos és kereskedelmi érdekekben létesítendı expeditio iránt folytak, azon nézetét felyezi

163 Bıvebben lásd: Die Entdeckung der Welt – Die Welt der Entdeckungen, Österreichische Forscher, Sammler, Abenteurer, Kunsthistorisches Museum, Wien 2001

164 Magyarország számára a Kossuthnál még gazdasági függetlenséget és felvirágzást jelentı “keletre magyar” avagy “tengerre magyar” gondolat 1867 után a feltörekvı iparos és gazdasági körökben a keleti piac kiaknázását jelentette. A „kelet” fogalom ezekben a törekvésekben a Balkánt és Kis-Ázsiát jelentette elsıdlegesen, de a Szuezi csatorna megnyitása után Kelet-Ázsiára is kiterjedt. Magyarország agrárjellegő szerepet kapott Ausztria mellett, az ország ipara és infrastruktúrája fejletlen volt. Az expedícióban való résztvállalás a sürgetı fejlesztés elısegítését is szolgálta, melyre a keleti irányú kereskedelmi expanzió új lehetıségeket kínált. Lásd továbbá: Józsa Sándor: Kína és az Osztrák-Magyar Monarchia, Budapest, Akadémia, 1966, pp.19-41.

165 Magyar Országos Levéltár, Minisztertanácsi ülések jegyzıkönyvei (K27), 1868.01.16./10.

ki, hogy ezen kiadásnak megszavazása nem a delegatiók elé, hanem a két törvényhozás elé tartozzon, azon esetre pedig, ha a magyar törvényhozás erre szükséges költségeket megszavazná, egyszersmind czélszerő leend gondoskodni arról is, hogy ezen expeditioban a magyar korona országai részérıl aránylagos számban jelöltessenek ki egyének, kik abban részt veendenek.

A közgazdászati minister által kifejezett nézeteket a ministertanács magáévá teszi.“

A Magyar Tudományos Akadémia elnökétıl és a közoktatási minisztertıl, az Akadémia és a Nemzeti Múzeum részérıl, felterjesztés érkezett Eötvös Józsefhez, melyben tudományos győjtımunkát képviselı szakemberek kiküldését javasolják az expedícióval. 166 A kereskedelmi miniszter a küldetés gazdasági célkitőzéseit hangsúlyozta, de egy magyar diplomata és három kereskedelmi megbízott mellett nem zárkózott el néhány, az Akadémia által meghatározott feladatokkal megbízott kutató kiküldésétıl. Szabó József egyetemi tanár 1868. júliusában terjesztette elı javaslatait az expedíció tudományos feladatairól, s hangsúlyozta a magyar múzeumok részére történı győjtımunka fontosságát. Xántus János az elsı felkérést visszautasította, majd megváltoztatta elhatározását és mikor a Gorove István kereskedelmi miniszter által kinevezett Kaas Ivor, Cserei Manó (mindketten közgazdasági képzettségő újságírók voltak) és Székács József közül Székács visszalépett, elvállalta a küldetést. Az expedíció már októberben útnak indult, mikor Xántus 1868. november 29-én megkapta megbízását.

Szuezen keresztül azonban még elegendı idı állt rendelkezésre ahhoz, hogy a tervek szerint 1869. márciusában Szingapúrba érı expedícióhoz ott csatlakozhasson.167

1868. tavaszán körvonalazódott a Sziámba, Kínába és Japánba induló expedíció végsı terve, majd a Monarchia képviselıtestületei 1868. július 17-én megszavazták a

166 Kaas Ivor és Cserei Manó: A keletázsiai expedítio. Közlemények a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi Magyar királyi minisztérium körébıl.II./1. Pest, Athenaeum, 1869, Bevezetı

167 Közlemények a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi minisztérium körébıl, II.

évf. I. füzet, A Kelet-Ázsiai expeditio, Pest, 1869

költségeket, a Donau fregatt és az Erzherzog Friedrich korvett felszerelését. A két hadihajó kiállítása, a legénység ellátása, a személyi bérek, az uralkodóknak szánt ajándékok etc. közel 533 000 forintot tettek ki. A magyar kormány országgyőlési jóváhagyással az összeg harmadát vállalta magára, a földmővelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium 1868 és 1869-es költségvetésének terhére.168 Az expedíció céljai hangsúlyozottan gyakorlati jellegőek voltak, a kereskedelem és a diplomáciai kapcsolatok fejlesztésével az elıtérben, valamint az „ipari mővészetek“ (különösen a selyem), továbbá a mezıgazdasági termékek kereskedelmi lehetıségeinek felmérése, a tudományos és minisztériumi intézmények bevonásával.

Az expedíció követe és meghatalmazott minisztere Anton Freiherr von Petz ellentengernagy volt, a kereskedelmi és tudományos felelıs Dr. Karl Ritter von Scherzer tanácsos, Gabriel Freiherr von Herbert-Rathkeal, követségi-attasék Eugen Freiherr von Ransonnet és Geysa von Bernath (Bernáth Géza), miniszteri megbízott Ottokar Pfisterer, Hengelmüller László (fıkonzulátusi attasé). Az egyes ipari és ipari mővészeti területek felelısei pedig Arthur von Scala (textil), Victor Schönberger (fém és rövidárú), Moritz Schmucker (ipari termékek), Cserey Manó (nyerstermékek), Dr. S. Syrski (mezıgazdasági termények és selyemhernyó tenyésztés), Xántus János (zoológia) valamint Báró Kaas Ivor (általános nemzeti közgazdaságtan). Mivel a magyar részvétel a hazai kereskedelem számára nem ígért azonnali és jelentıs hasznot, igyekezett a tudományos célokat hangsúlyozni. A kereskedelmi tudósító szerepet betöltı magyar résztevık mellett Xántusnak különleges helyzete volt, hiszen ı mint a magyar vallási- és közoktatási minisztérium külön költségén dolgozó, a Magyar Nemzeti Múzeum számára

168 Kaas Ivor és Cserei Manó: A keletázsiai expedítio. Közlemények a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi Magyar királyi minisztérium körébıl.II./1. Pest, Athenaeum, 1869

természettudományi, zoológiai győjteményt összeállító résztvevıt tartották számon. 169 Az expedíció 1868. október 18-án kelt útra Triesztbıl a Jóreménység fok felé, Scherzer, Herbert, Ransonnet és Xántus azonban hátramaradtak, majd Szuezen keresztül a Maláj-félszigeten át utaztak gızös postahajóval, hogy azután Szingapúrban csatlakozzanak az expedícióhoz.170 Xántus 1868. decemberében kelt útra Bécsbıl, s 1869. elején az angol keleti postahajó-társaság Nubia nevő hajóján érkezett Ceylonba, ahol három hetet töltött. Az itt győjtött természetrajzi tárgyakból elıször hazaküldött együttes a hajóval együtt süllyedt el. Februárban Ceylon után Szumátrán és a Maláj-félszigeten át Szingapúrba érkezett, ahová az expedíció hajói az idıjárás viszontagságai miatt csak 1869. április 14-én futottak be. A hajók május 19-én indultak tovább Paknamból, s Indokína felé vették az irányt. Szaigonban csupán két napot töltöttek, s május 26-án Kína felé indultak tovább. Június 2-án érkeztek meg Kantonba, Dél-Kína legjelentısebb kikötıjébe. Innen 13-án indultak tovább Sanghajba, ahol a korvett elvált az expedíciótól. A kínai kereskedelmi szerzıdés megkötésére irányuló tárgyalások elhúzódtak, a szerzıdés aláírására csak szeptember 2-án került sor.171 Szeptember 9-re érkeztek Tiencsinbe, majd 12-én már Nagaszakiban, Japánban vannak.

A Friedrich Erzherzog, Xántussal a fedélzetén, szeptember 6-án érte el Nagaszakit, ahol

169 Karl Scherzer: Fachmannische Berichte über die österreichisch-ungarische Expedition nach Siam, China ind Japan 1868-1871, Stuttgart, 1872

170 Az expedíció történetének leírásához az alábbi források nyújtottak segítséget:

Karl Scherzer: Fachmannische Berichte über die österreichisch-ungarische Expedition nach Siam, China ind Japan 1868-1871, Stuttgart, 1872

H. Wawra: Dr. Heinrich Ritter Wawra von Fernsee, Eine Lebens-Skizze, Brünn, 1878 H. Wawra: Skizzen von der Erdumsegelung Sr. M. Fregatte Donau, Wien, 1872

Von der ostasiatischen Expedition Gesandtschaftlichen Tagebuch vom 7. bis 21. Oktober 1869, in:

Wiener Zeitung, 31.12.1869, pp.1154-62

Kaas Ivor és Cserei Manó: A keletázsiai expedítio. Közlemények a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi Magyar királyi minisztérium körébıl.II./1. Pest, Athenaeum, 1869

Bernáth Géza: Keletázsiai utazás, Pest, Athenaeum, 1874

171 A Monarchia diplomatáinak útját mindvégig az angol diplomácia egyengette, a szerıdések megkötése elıtt pedig Anglia képviselte a Monarchiát. Majd a diplomáciai szerzıdések értelmében létrejött a fıkonzulátus Sanghajban, konzulátusok Jokohamában és Bangkokban.

megvárta a pekingi tárgyalások végeztével útra kelt Donaut. Nagaszakiban több mint tíz napig idıztek, ahol Xántus a közeli hegyekben jelentıs rovargyőjteményt állított össze.

Innen az expedíció kereskedelmi megbízottjai Észak-Japán, a nemrégiben megnyílt Simonoszeki út felé indultak, a kereskedelmi tudósítók pedig Hiógo és Ószaka, a két kereskedıváros kikötıje felé. Hiógóból azután Jokohama felé vették az irányt, az út során azonban a Donau fregatt erısen megrongálódott egy tájfunban. Október 2-án vetettek horgonyt Jokohamában, ahol a vihar okozta károkat is helyre kellett állíttatni. A zoológiai győjtemény példányainak begyőjtési helyei alapján Xántus a következı helyeken járt:

Ósima, Kanazava, Kamakura, Jokohama, Akunora, Nisitomari, Fukahori, Tocuka, Hirado-sima, Kóbe (Hjógo), Inazatake, Kavara-jama, Nagaszaki.172 Ez az útvonal a nyitott kikötıket, Jokohamát, Kóbét, Nagaszakit és környéküket érinti. Sajnos néprajzi tárgyainak pontos vásárlási helyérıl még nem kerültek elı források, de minden bizonnyal a fentebbi útvonal bejárása során győjteményezett.

A korábban Kínában is az expedíciót támogató Sir Harry Parkes közremőködésével vette fel a diplomáciai kapcsolatot a küldöttség a japánokkal. Sir Harry Parkes és Alexander von Siebold közbenjárására hamarosan sor kerülhetett a diplomáciai tárgyalásokra, s 1869. október 18-án aláírták a kereskelmi és barátsági szerzıdést a Monarchia és Japán között. Az expedíció 12 hónappal indulása után befejezte hivatalos kelet-ázsiai küldetését, a Donau fregatt útban visszafelé még Dél-Amerikát is felkereste, az Erzherzog Ferdinand pedig a kelet-ázsiai vizeken maradt szolgálatban. Nem tartott hazafelé a Donau-val Scala, a textilipar felmérésével megbízott küldött, aki Bombaybe és Kalkuttába utazott a pamutipar tanulmányozására, Xántus

172 Expeditio Austriaco-Hungarica ad Oras Asiae Orientalis, I. Anthophyta Quae in Japonia Legit Beat. Emanuel Weiss med. Dr. Et Quae Museo Nat. Hungarico Procuravit Joannes Xanthus Mus. Nat.

Conserv. Enumerat Augustus Kanitz (Kanitz Ágoston). In: Természetrajzi füzetek, Az állat-, növény, ásvány- és földtan körébıl, szerk.: Herman Ottó, 1878/2. Budapest, Franklin, pp. 37-52. és 154-164.

János pedig a magyar vallási- és közoktatási minisztérium költségén és megbízásából további természettudományi győjtımunkára indult a Maláj-szigetekre.

Xántusnak báró Karl von Scherzerrel, az expedíció vezetıjével még korábban nézeteltérése támadt, mert Scherzer azt kívánta, hogy Xántus az ásványokat, ipari cikkeket a bécsi múzeumok, a ritka állatokat pedig Schönbrunn részére szerezze be, ezenfelül kereskedelmi megbízásokat is adott neki. Mivel ezek a megbízások ellenkeztek Xántus tudományos céljaival és Scherzerrel való kapcsolatát politikai ellentétek is terhelték, úgy döntött, hogy 1869. október elején megválik az expedíciótól. Azonban a történet másik olvasatában a Monarchia és Japán közti diplomáciai szerzıdés aláírásával (1869. október 18.) az expedíció teljesítette hivatalos küldetését.173 Xántus nem szállt fel a Donaura, hogy hazatérjen az expedícióval, hanem október 29-én formálisan kilépve az expedícióból, november 6-án Jokohamából indult Formosa szigetét útba ejtve, Hongkongba, Makaóra, Kantonba, Szingapúrba, majd pedig Szumátra és Jáva szigetén idızött.174

Japánban szerzett benyomásairól így számolt be a Hazánk s külföld lapjain:175

„A Formosa gızösön, a khínai tengeren, november 12, 1869. „Hazafelé!“

Folyó hó 6-án búcsút vettem Japántól, s a kelet-ázsiai expedítiótól, s elindultam hazafelé.

Mindazon országok közül, melyek ezen kirándulásom alkalmával meglátogattam, összehasonlíthatatlanul Japán az, mely a polgárosodás legmagasabb fokán áll, melynek népe férfias, bátor és büszke, s hol mindenki becsületbeli dolognak tartja: idegenek iránt nyájasnak és szívesnek lenni. Japánban nyoma sincsen azon keleti meghunyászkodásnak magasabb elıtt, sehol

173 Csak egyetlen magyar kereskedelmi tudósító maradt a Donau fedélzetén, Cserei, a többiek a politikai konfliktusok miatt korábban más feladatot kaptak vagy kiváltak az expedícióból. Az expedíció a visszafelé vezetı úton kereskedelmi szerzıdéseket kötött Spanyolországgal, Peruval, Chilével, Argentínával ás Uruguayjal.

174 Néprajzi Múzeum Adattára, “A Keletázsiai Expeditzio. Levelezés” c. füzet, p.3

175 Hazánk s a külföld, 1870. 7. szám, p. 103. A cikket “Buddhista templom Japánban” aláírással egy eredeti fénykép alapján készült illusztráció kíséri.

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar M (Pldal 68-75)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK