• Nem Talált Eredményt

Az elemzések anyaga és a glottalizáció vizsgálatának

általános módszertani sajátosságai

2.1. Az elemzések anyagát adó hangfelvételek

A jelen kötetben bemutatott elemzések anyagát minden esetben a konkrét kutatási célnak meg-felelően állítottam össze, illetve rögzítettem. A hangfelvételek (akár felolvasásról, akár spontán beszédről volt szó) stúdiókörülmények között készültek. A glottalizáció pontos vizsgálatához ugyanis elengedhetetlenek a zajmentes, aprólékos elemzésre is módot adó hanganyagok.

A 3. fejezetben bemutatott kutatásban a magánhangzó-kapcsolatok megfelelő kontrollá-lása érdekében mondatfelolvasást kértem az adatközlőktől, az erre vonatkozó tudnivalók ott olvashatók. A 6. fejezetbeli kutatásban a diszfóniaterápiában alkalmazott kontrollált mon-datokat használtam (vö. Bajnócziné SzucSák et al. 2011), az anyag és a módszer ismerteté-sére a 6.2. fejezetben kerül sor.

A 4., 5. és 7. fejezetben leírt vizsgálatok alapját képező hanganyagot a BEA beszélt nyelvi adatbázisból (Gósy et al. 2012) válogattam. Ennek jellemzői röviden összefoglalva:

Az MTA Nyelvtudományi Intézet Fonetikai Osztályán 2007 őszén indult meg az adat-bázis létrehozása. A hangfelvételek készítése meghatározott protokoll szerint történik, amely 6 részből áll: 1. mondatismétlés; 2. az adatközlő életéről, családjáról, munkájáról, hobbijáról szóló interjú; 3. véleménykifejtés egy adott témáról szintén interjúhelyzetben; 4. hallott szö-veg tartalmának összegzése; 5. társalgás (az adatközlőn és az interjúkészítőn kívül még egy személy részvételével); 6. mondat- és szövegfelolvasás.

A rögzítés technikai körülményei minden adatközlő esetében azonosak: a felvételek zaj-szigetelt és visszhangmentes helyiségben készülnek, a rögzítés digitális, közvetlenül a számí-tógépre történik (a további technikai részleteket lásd Gósy et al. 2012). Az interjúkészítő 86%-ban ugyanaz a fiatal nő, a társalgásban a harmadik beszélgetőpartner 70%-ban fiatal nő, 30%-ban (többnyire fiatal) férfi.

Az adatközlők egynyelvű, köznyelvet beszélő budapestiek. Nagyobb részük felsőfokú, kisebb részük középfokú végzettséggel rendelkezik, elenyésző az alapfokú végzettségűek aránya; foglalkozásuk, munkakörük igen változatos (Gósy et al. 2012).

A BEA beszélt nyelvi adatbázisból összesen 30 beszélő szövegolvasását és interjúrészle-tét használtam fel. Három életkori csoportba tartozó, nem dohányzó adatközlőket választot-tam ki, korosztályonként azonos számú (5-5) nőt és férfit. Mivel a korosztályi megoszlás ter-mészetszerűen nem teljesen egyenletes a BEA-ban, ezért az életkori határok nemek szerint eltérőek lehettek. A 2.1. táblázat mutatja a beszélők életkori megoszlását nemenként.

2.1. táblázat. A beszélők életkori megoszlása nemenként

A BEA protokolljában szereplő, mindenki által felolvasott szöveg címből és 12 kijelentő mon-datból (összesen 26 tagmonmon-datból) áll. Az ismeretterjesztő szöveget a 30 adatközlő átlagosan 131,8 s alatt olvasta fel (a felvételek időtartama 1′58″ és 2′41″ között szóródik). A szövegek együttes időtartama 65′39″. Bár az adatközlők ugyan azt a (618 szótagos) szöveget olvasták fel, előfordultak olyan félreolvasások, nyelvbotlások, önkorrekciók, a cím kihagyása, amelyek miatt egyes beszélőknél az eredeti szövegétől eltérő szótagszám adódott. Az egyes beszélők által meghangosított szöveg szótagszámának és a glottalizált szótagok arányának meghatáro-zásakor csak a felolvasásként realizált szövegrészeket vettem figyelembe, az esetleges meg-akadásokkal és javításokkal együtt, de nem számítottam be a beszúrt spontán közléseket (pl. nem jó, még egyszer, ááá). A megvalósítások szótagszáma 610 és 675 között ingadozott, átlagosan 628 szótag valósult meg. Összesen 18 779 felolvasott szótagot elemeztem.

A spontán szövegek közül az adatközlőktől a felolvasásénál valamelyest hosszabb idő-tartamú interjúrészeket választottam ki (számolva a két beszédmód eltérő temporális, terve-zési stb. sajátosságaival). Ahol lehetett, teljes beszédlépéseket elemeztem, voltak azonban olyan, jó svádájú beszélők, akiknél egy-egy beszédlépés időtartama akár a 10 percet is elérte.

Az ő felvételükből nagyjából 3-4 perces, összefüggő tematikus egységeket emeltem ki.

Természetesen ennek az ellenkezője is megtörtént, akadtak olyan interjúalanyok, akiknek a felvételvezető többször tett fel kérdéseket. Az ilyen esetekben több beszédlépést vizsgál-tam, úgy válogatva közülük, hogy az adatközlő saját beszédének összidőtartama lehetőleg meghaladja a felolvasás időtartamát.

Az elemzett spontánbeszéd-részek beszélőnkénti átlagos időtartama mintegy 3′30″ volt (a felvételek időtartama 3′04″ és 5′36″ között szóródik). Az interjúrészletek teljes ideje 1 óra 46 percet tett ki (ez csak az adatközlő beszédét tartalmazza, a felvételvezetőét nem). A spon-tán szövegek szótagszáma átlagosan 882 volt, az értékek 477 és 1242 szótag között mozogtak.

Összességében 26 372 szótagnyi spontán beszédet elemeztem. (A felvételeken változó mér-tékben hallhatók az elemzést nehezítő zajok – ilyenek többek között az adatközlő kopogása, pl. gesztikulálás hatására, nevetés, háttércsatorna-jelzések –, amelyeket a szótagszámok kiszámításánál figyelmen kívül hagytam, tehát a fent megadott értékek a valóban elemzésre alkalmas szótagmennyiségeket mutatják.)

Tekintettel arra, hogy egyes vizsgálatok módszertani sajátosságaiból adódóan nem volt mód mind a 30 beszélő anyagának elemzésére (pl. a percepciós tesztek esetében), az ilyen esetekben szűkített korpuszt alkalmaztam, amint a megfelelő fejezetben ezt jelzem is.

2. Az elemzések anyaga és a glottalizáció vizsgálatának általános módszertani sajátosságai

2.2. A glottalizáció elemzésének általános módszertana

A felvételek címkézésére és elemzésére a Praat akusztikai elemző szoftvert alkalmaztam.

Mivel az itt bemutatott elemzések viszonylag hosszabb időszakban készültek (2009 és 2012 között), a Praat több verzióját használtam (5.1; 5.2 – BoerSma–weenink 2009; 2010).

A glottalizált realizációk elemzése a korábbi kutatások módszertanához igazodva (pl. Dilley et al. 1996, Bőhm–ujváry 2008) vizuális és auditív információk együttes figye-lembevételével történt. A Praat programban megjelenítettem a hullámformát és a hangszín-képet, szükség esetén a dallam- és az intenzitásgörbét is (a címkesorral együtt természete-sen); illetőleg folyamatosan és többször ellenőrizve hallgattam le a hanganyagokat. Akusz tikai szempontból glottalizáltnak tartottam az adott beszédhangrészletet, ha

1. az alapperiódusok időtartama vagy amplitúdója hirtelen jelentősen megváltozott (idetar-tozónak vettem a hangszalagzár/gégezárhang jelenségét is, vö. pl. Dilley et al. 1996); vagy ha

2. hirtelen a beszélő normál/szokásos hangterjedelme alá csökkent az alapfrekvencia.

Mindemellett percepciós szempontként tekintetbe vettem, hogy a szegmentum hangszíne-zete jól hallhatóan érdes, rekedtes. Akkor címkéztem glottalizáltnak a beszédrészletet, ha az akusztikai lenyomaton szemmel és auditív úton füllel egyaránt észlelhető volt az irregularitás.

Folyamatos beszéd, szövegek, mondatok glottalizációs gyakoriságának vizsgálatában a szakirodalomban elterjedt módszer a szótagszintű címkézés (vö. pl. henton–BlaDon 1988;

Bőhm–ujváry 2008). Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a mérési tapasztalatok sze-rint az együtt dolgozó szerzők megítélése között is vannak általában kisebb-nagyobb eltéré-sek abban a tekintetben, hogy pontosan hol (melyik perióduson) kezdődik és végződik az irregularitás, hiszen az irreguláris fonációnak (a beszédhangokhoz hasonlóan) nincs éles határa. Másrészt az is előfordul, hogy ha egy hosszabb beszédrészletben rövid megszakítá-sokkal több irreguláris szakasz is található, azt az egyik elemző egy összevont címkével, a másik több egymás utáni címkével jelöli (Bőhm–ujváry 2008).

A szótagszintű elemzés mellett szól az is – a kisebb artikulációs egységek ellenében –, hogy az egyéni artikulációs sajátosságok a beszédhang szintjén még nagyon erősen érvénye-sülnek. Különösen igaz ez a spontán beszédre, ahol gyakran a beszédhangok azonosítása is problémát jelent (vö. pl. Bóna 2009a), de felolvasás esetén is jelentős egyéni különbségek tapasztalhatók. Egyes beszélők lazább, mások feszesebb artikulációja, valamint az egyéni koartikulációs realizációk miatt a megjelenő beszédhangok mennyisége és minősége terén is nagy eltérések lehetnek. A BEA protokolljában szereplő felolvasott szövegben is adatolhatók különbségek a beszédhangok számában és minőségében, akár egyazon szóalak artikulációjá-ban is, például: [hɔzaːŋɡbɔn] vs. [hɔzaːɡbɔn] vs. [hɔzaːmbɔn]; [pɛrmɛt.sɛrɛk] vs. [pɛrmɛtsːɛrɛk] . Emellett a hangátmenetben jelentkező glottalizációnál így az esetek többségében nem kellett állást foglalni arról, hogy az adott jelenség melyik beszédhanghoz tartozik (ilyen döntési kényszer szótaghatáron csak néhány esetben fordult elő).

A szótagszintű elemzésekben minden olyan szótagot glottalizáltnak címkéztem, amely bármely kis részben (akár egy beszédhang töredékében) irreguláris zöngével realizálódott.

Előfordul, hogy egy rövidebb címke csak egy szótagot érint (ez a leggyakoribb), míg egy hosszabb többet is (amelyikben kezdődik, amelyeken áthalad, és amelyikben véget ér).

A statisztikai elemzésekhez (Shapiro–Wilk-próba, független mintás és párosított t-próba, Mann–Whitney-próba, Pearson- és Spearman-féle korrelációelemzés) az SPSS 15.0 verzióját alkalmaztam.

3. A magánhangzó-kapcsolatok