Eléggé ismert csapás ez országunkon. Az ember az ujján számithatja, hogy ekkor is volt, akkor is volt, most alig egy pár esztendeje
is volt olyan országos s z á r a z s á g , hogy a szegény ember a vetőmagot is kölcsön kérte, s aratás után a- kenyérnek valót is hitelbe kellett vennie.
Gyakori látogatás ez rajtunk a mostoha t e r m é s z e t t ő l !
Az ám a b o s z o r k á n y t ó l ! mondja erre egyik-másik atyánkfia.
Hanem ez az atyánkfia várjon sorára;
egyszerre csak egyikünk beszélhet s miután a garast én tettem be előbb ; én hát még egyszer azt mondom, hogy bizon bizon a s z á r a z meg v i z e s ; a s z ű k , meg a b ő e s z t e n d ő ; a n a p o s , b o r u l t , s z e l e s , k ö d ö s , r o s z és j ó idő; igen is m i n d c s a k a t e r m é -s z e t d o l g a .
A hatalmas nagy természeté, amelyik t é l e n a pihenő földet hótakaróval beborítja;
t a v a s z s z a l az alvó magot csirába, a kopár ágat könynyező, duzzadó rügybe hajtja; csalja a füvet a földből langy meleggel s ki-pattantja a meghasadt rügyet virággá; mely n y á r o n megérleli a gabonát és ő s z s z e l ideadja valamenynyi gyümölcsét. Ad esőt, szá-rító szelet' és meleget; áldást oszt minden ébredő reggel s jó reményt hágy minden al-konyattal.
E z a j ó a n y a t e r m é s z e t .
De ez az anyatermészet néha m o s t o h a is tud lenni.
Mikor a t é l beköszönt zord szeleivel, száraz fagyával; s a csonttá dermesztett föld
alatt befagy a csira a jó reménynyel bevetett bszi magba; s ha nagy időnkint lehull
egy-két pehely hó, az is csak arra van, hogy legyen a viharnak mit a szegény ember szeme közé szórni. T a v a s z s z a l aztán megnyílnak a fel-hők csatornái," s a szakadó negyvennapos eső kiáztatja azt a kevés magot -is, amit a tél fagya megkímélt, s a folytonos eső, a föld árjával egyesülve elfoglalja azt a területet, amit izzadtsággal munkált meg a szántóvető;
sást, meg gazt terem az ugar; s a tiszta búza-földön vadkácsa meg batla költ. A n y á r aztán beteszi az. ajtót; eső után megjön a meleg, egyszerre a k á n i k u l a , melytől megtikkad ember, állat.. A legelő kiég, a kevés vetés, mely a mostoha telet s az árvizes tavaszt át-küzdötte, már április végén magba hajt s juniusban szalmának se jó. — Mit adhat aztán
az ő s z , ha a virágot elmosta a tavasz s az itt-ott kikényszeredett gyümölcsött össze aszalta a nyár. — E s i k az eső, ha a mező napot kíván ; éget a nap heve, ha szellőért esdekel a kétségbe esett gazda; minden ébredő reggeluj átkot hoz;
s kétségbeesést hágy itt a távozó alkony.
I l y e n a m o s t o h a a n y a t e r m é s z e t . Mindez a világrendhez tartozik; ezen nem segíthet, nem változtathat emberi hatalom;
iegfölebb k i t a n u l h a t j a azt.
Megtanulhatja a természet korlátlan tör-vényeit s okos észszel alkalmazkodhatik hozzá;
fölhasználja, ami javára van.
Ez pedig nem nehéz tudomány. Nemcsak
a balendárium-csinálók eszelhetik ki az idő-járás csínját, binját; hanem egy-két lépést a jó gazda szeme is ellát.
A jó gazda napokkal előre megmondja, milyen időjárás lesz; a hold udvarából tiszta, hideget okoskodik ki; a korai dörgés, villám-lás és záporból jó tavaszi és nyári időt vár;
tudja, hogyha Pál fordulása napján zordon hideg-idő van, akkor már rövid tél van hátra; ellen-ben a gyönge Pál nap után rendesen
tartó-sabb a tél. ' Okát talán nem is sejti; de azt tudja, hogy a természetnek milyen jelensége, milyen következésekre jogosít.
Azért 6zokás mondani, hogy a nagy ter-mészet egy valóságos nyitott könyv, csak a.
betűket kell hozzá ismernünk, és tisztán ol-vashatunk belőle.
A természettudomány megtanit bennünket arra, hogy az időjárásra befolyással vannak a föld és levegő villanyossága, a föld és nö-vényzetének, ugy vizeinek kipárolgása, a csil-lagrendszer működése, á, szélirányok, egyszóval a természet minden erőinek összeműködése.
De bizon a babonás ember mégis csak a boszorkányoknak és roszaknak tudja azt be, ha egy száraz esztendő minden reménységét elperzseli; aztán adandó alkalommal mindig kéznél van egy-egy kuruzsló is, aki a bajnak orvosságát tudja s görbe tanácsot mér — jó pénzért.
Tót testvéreink között nagy divatban van
ilyen száraz időben, hogy egy-egy szűz leányt lebocsájtanak a kútba, hogy az eső megered-jen. Az ilyen szegény lány ugyan nem egy-szer holt beteg lett az ijedtségtől; deazért az eső nem igen szokott az ilyen bolond dologra megindulni.
Ugyancsak arrafelé az a szokás is van, hogy egy ekébe befognak tizenkét fiatal leányt pőrére vetkőzve, s ezzel az alkalmatossággal körül szántják az egész határt, hogy majd talán erre megindulnak az egek csatornái.
Babonás orvosság az is, hogy az egész vidék apraja nagyja, bucsut jár valamely kö-zelebb eső tóhoz, aztán ott belekergetik egy-mást a vizbe.
Igen is ilyen lióbortoskodást nagyon szí-vesen elkövet a babonaságban szenvedő nép;
de amit a józan ész tanácsol neki, azt meg-cselekedni, —• nagyon kevésnek van kedve.
Tapasztalhatjuk, hogy az erdős és fás-vidékeket nem látogatja oly kegyetlenül az a s z á l y , mint a fátlan síkságokat. Azon kivül, hogy az erdők, a bennük tenyésző növény élettel még a h a r m a t képződése is jótékony hatással vannak; másik legfontosabb közre-működésük az időjárás módosítására, különö-sen abban áll, hogy kipárolgásuk s villa-nyosságuk áltai hathatósan érintkeznek a le-vegő és a felhőpárákkal s nemcsak a lele-vegő égető forróságát mérséklik, de igen gyakran idéznek elő lecsapódást, amit a magyar ember nyelvéi^fi^őz é s n e k nevezünk
-Szemmel láthatjuk az eredményt, különö-sen azon vidékeken, ahol a jóféle fekete földet f u t ó h o m o k pótolja, Az a so.vány sivár ho-moktenger, mely nem is olyan, mint a föld, hanem hullámzik, mint a viz; és egy-egy erő-sebb szélrohamra egyik határból a másikba vándorol a dülő. Mely ugy nyeli a vizet, mintha feneke sem volna, s az első napsu-gárra forrásba indul, hogy nem a fű, de az ember se állja rekkenő hőségét.
Nézzünk erre a vidékre; meglátjuk mi a különbség azon homokos közt, hová helylyel közzel kisebb erdőcskék ültetvék, vagy leg-alább a birtoktáblák ákácz ültetésekkel vanuak körül szegve; meg azon homokos közt, ahol a fának a nevét csak hírből; formáját pedig csak képekből ismerik.
I t t a kiégett vetés alig neveli föl a vé-kony szalmát; inig az erdős körül buján reng
a magtermő kalász. ' És azon előnyök daczára, amit a föld az
erdőknek köszönhet, mit tapasztalunk? — Azt, hogy nemcsak az erdőpusztitás van napiren-den ; de édes hazánkban nem találhatunk egy megyét, ahol sikerülhetne egy ország, megyei, vagy községi utat két sor fával végig ültetni.
Letördelik a mi atyánkfiai a facsemetéket még akkor, mikor még ostornyélnek is, csak nagy válogatva válik be egynek-egynek a dereka.
Aztán szárazság idején, okoljuk a boszor-kányt, aki elkötötte az esőt, vagy eladta a
föld zsirját a törökországi boszorkányoknak.
Aztán a babonával akarjuk az egek csatornáit esőre fakasztani; aminek nem egy esetben ke-servesen megsirathatta egyik másik vidék a hatását.
Csak alig néhány esztendeje történt egy felső megyebeli faluban, hogy a kútba leeresz-tett leányt — halva húzták föl az esőcsinálók.
A szegény teremtés holtra ijedt a mély kút-ban, melyről már előre azzal ijesztgették, hogy ott fészkel a hétfejüsárkány, aki mind abba a kútba húzta az esőt. Maga a lány apja is ott volt az eső indítók között, s a szerencsét-len megtébolyodott, mikor leányát halva látta.
Az ilyen babonás hit maradt miránk ke-serves örökségül a régi eleinkről, akik még fogdosták a boszorkányokat. Mi nem fogdos-suk őket, hanem azért elég bajt és nyomo-rúságot hoz a fejünkre az a balhit is, hogy egyikünk-másikunk a baját szereti a boszorkány nyakába kötni. S bár a faja már kipusztult a földszínéről, de addig mig a hire neve is ki nem pusztul, biz a benne hivő babonás ember, még a hirének is megmegérzi a kezeszenynyét.
Van pedig annak is egy módja, hogy a hire neve is kiveszszen; ne ijesztgessük a kis gyereket boszorkánynyal; ne tanitsuk meg fiainkat, leányainkat a boszorkány nevére, ak-kor aztán nem lesz kire fogni, ha a mostoha természet járványos betegségekkel látogat meg embert és állatot; s ha egy országos száraz-ság lepörköli a vetéseket.
4*