26
Egy elem szobahőmérsékleten és normál légköri nyomáson, azaz közönséges körülmények között, lehet gáz (pl. hélium, He; nitrogén, N2; oxigén, O2; fluor, F2, klór, Cl2), folyékony (bróm, Br2 vagy higany, Hg), vagy szilárd (pl. réz, Cu; arany, Au;
ezüst, Ag; jód, I2) halmazállapotú (Greenwood, Earnshaw, 2004; Whitten et al., 2014). Az anyag halmazállapota a környezet fizikai tulajdonságainak (pl. nyomás és/vagy a hőmérséklet) megváltozásakor megváltozhat. A halmazállapot-változások tehát fizikai változások (Whitten et al., 2014).
Az a fizikai folyamat, amikor a szilárd anyag közvetlenül gáz halmazállapotúvá alakul (a folyékony állapot kihagyásával) a szublimáció. Ellentétes változás a kondenzáció vagy depozíció, lerakódás (gáz–szilárd átalakulás). A folyadék gázzá (gőzzé) alakulása a párolgás (evaporáció), míg a gázok a kondenzáció (le- vagy kicsapódás) során alakulnak folyékony halmazállapotúvá. A szilárd anyagok az olvadás révén válnak folyadékká, míg a folyadék a fagyás során vesz fel szilárd halmazállapotot (Rózsahegyi, 1993; Whitten et al., 2014). A víz egy olyan közönséges anyag, aminek mindhárom halmazállapotú formáját (vízgőz, folyékony víz, vízjég) jól ismerjük. Normál légköri nyomáson a kémiailag tiszta jég 0 °C-on megolvad, 100 °C-on pedig a víz felforr, gőzzé alakul (8. ábra). Földtudományi szempontból különleges jelentőségű a víz. Nem csak a vízburok (hidroszféra) és az élővilág szempontjából alapvető a jelenléte, de az ásványok szerkezetébe is beépülhet, továbbá a légköri (meteorológiai) jelenségek között is meghatározó a szerepe (Koch, Sztrókay, 1994; Péczely, 1994; Hetényi, 1999; Gelencsér et al., 2012; Farsang, 2014). Gázként a vízgőz a levegő egyik alkotója, folyadékként a felhőképződés szempontjából kell megemlítenünk. A folyékony halmazállapotú hulló csapadék a jól ismert eső, a harmat pedig a földfelszínen, illetve felszínközelben (pl.
növényzeten) vízcseppek formájában megfigyelhető, nem hulló csapadék (Farsang, 2014). A szilárd halmazállapotú csapadékok között szintén megkülönböztethetünk hulló (jégeső, hó) és nem hulló (dér, zúzmara) változatokat (9. ábra).
Megjegyzés:
Szobahőmérsékleten és normál légköri nyomáson összesen két elem halmazállapota folyadék. Egyikük az egyetlen cseppfolyós fém, a higany (Hg), amit jó hővezetőképessége és hőtágulása miatt lázmérőkben, hőmérőkben alkalmaznak. A másik a bróm (Br2), ami egy halogénelem, vörösbarna színű, könnyen párolgó, maró hatású, mérgező folyadék (Greenwood, Earnshaw, 2004). Ezeket tanuld meg!
A higany elemi formában, terméshiganyként is megjelenik a természetben, ami egy ásvány, kivételként a folyékony halmazállapotú ásványok egyike.
27 9. ábra
A szilárd halmazállapotú csapadékok jellegzetes formái
Jég (balra fent): a felszínre hullott akár több mm-es (ritkán cm-es nagyságrendű), gömbölyded jégszemek egy nyári zivatart követően; hópehely (jobbra fent): hatágú csillaghoz hasonló jégkristályokból álló, fagyott hulló csapadék; dér (balra lent): a földfelszínen, illetve felszínközelben megjelenő, szilárd, nem hulló csapadék („fagyott harmat”); zúzmara (jobbra lent): mozgó levegőből
kicsapódó, szilárd (jégkristályokból álló), nem hulló csapadék (Farsang, 2014).
Megjegyzés:
Az ásvány olyan természetes eredetű, döntő részben elem vagy szervetlen vegyület, amely általában határozott belső szerkezettel, általában adott kémiai összetétellel és fizikai sajátsággal rendelkezik, néhány kivételtől eltekintve szilárd halmazállapotú (Koch, Sztrókay, 1994). Ennek megfelelően a szilárd vízjég (pl. a hópehely, a zúzmara) is ásvány, hiszen természetes anyag, szervetlen vegyület alkotja, határozott (kristályos) belső szerkezetű, ismert kémiai összetételű (H2O), illetve fizikai tulajdonságai (pl.
olvadás- és forráspont) szintén megadhatók. Ilyen értelemben a víz is ásvány, ami kivételként a folyékony halmazállapotú ásványok egyike.
28
A halmazállapoton túl minden anyag rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amiket meg tudunk figyelni, miközben a kémiai összetétel nem változik meg. Ezek az úgynevezett fizikai tulajdonságok (6. táblázat). A leggyakoribb fizikai tulajdonságok a következők: szín, sűrűség, keménység, olvadáspont és forráspont, elektromos- és hővezetőképesség (Whitten et al., 2014). A fizikai tulajdonságok között tartjuk számon az oldhatóságot is (pl. egy adott anyag oldódik-e vízben vagy nem). Abban az esetben azonban, ha a kiindulási anyagunk kémiai összetétele megváltozik, már kémiai változásról, kémiai reakcióról van szó. Ezek anyagi minőség megváltozásával járó folyamatok. Kémiai változás a hidrogéngáz égése (oxidáció), azaz a hidrogén és az oxigén reakciója, amely során víz (tehát új anyag) keletkezik.
Kémiai változás a metán égése is, ekkor víz és szén-dioxid lesz a reakció terméke.
Egy anyag kémiai tulajdonságai azt tükrözik, hogy egy adott másik anyaggal kémiai reakcióba lép-e vagy sem, illetve ez a változás milyen gyorsan (pl. robbanásszerű, heves, lassú, melegítést igényel, fény váltja ki a reakciót stb.) megy végbe, azaz milyen jellemzők írják le a kémiai átalakulási folyamatait (6. táblázat).
6. táblázat
Néhány gyakori anyag legfontosabb fizikai és kémiai tulajdonságai közönséges körülmények között (Greenwood, Earnshaw, 2004; Whitten et al., 2014)
elem/vegyület
29
Az anyag halmazállapotainak és tulajdonságainak tárgyalásakor eddig kizárólag tiszta anyagokról esett szó. Vannak azonban olyan anyagok, amiket két vagy több tiszta anyag épít fel úgy, hogy a komponensek megőrzik saját kémiai összetételüket és a rájuk jellemző fizikai és kémiai tulajdonságaikat. Ezek a keverékek (10. ábra). Egyszerű gázkeverék például a levegő, amiben ~78% nitrogén (N2) és ~21% oxigén (O2) található. A fennmaradó 1%-ot nemesgázok, szén-dioxid és vízgőz alkotja. A keverékek összetétele nem állandó, továbbá azok összetevői megfelelő fizikai eljárásokkal (pl. bepárlás, desztilláció, fagyasztás, mágneses elválasztás) elkülöníthetők, azaz szeparálhatók egymástól (Whitten et al., 2014).
10. ábra
Az anyagok osztályozásának elvi sémája Whitten et al. (2014) nyomán
A természetes anyagok jelentős része olyan keveréknek tekinthető, amelyben szemmel láthatóan elkülöníthetők a komponensek, azaz a keverék nem egységes, idegen szakkifejezéssel heterogén. Ilyen például a köd, amelyet a gáz halmazállapotú levegőben finom eloszlású vízcseppek (folyadék) alkotnak. A füstben szintén két eltérő halmazállapotú anyag alkot heterogén keveréket: a szilárd halmazállapotú részecskék (pl. korom) a levegőben diszpergálódnak (nagyon finom eloszlásban jelennek meg). Heterogén keveréknek tekinthető az iszapos, azaz lebegő szilárd (szuszpendált) részecskéket tartalmazó folyóvíz. Amennyiben a keverék egységes tulajdonságokkal rendelkezik, homogén keverékről van szó, ilyen gázkeverék a tiszta levegő (Whitten et al., 2014). A homogén keverékek gyakorlatilag elegyeknek vagy oldatoknak tekinthetők (pl. sós víz, bizonyos fémötvözetek).
30
Az összetevők jellemző tulajdonságai alapján fizikai értelemben minden keverék szétválaszható (10. ábra). Ez azt jelenti, hogy például egy sóoldatot bepárlással az összetevőire tudunk bontani: a víz elpárologtatását követően kikristályosodik a feloldott só. Ha kvarchomok és kősó keverékét szeretnénk alkotóira szétválasztani, a sót vízzel kioldva visszamarad a tiszta kvarchomok, amit szűréssel el tudunk választani. A sóoldatból bepárlással pedig kinyerhetjük a kősót.
Vasreszelék és kvarchomok keverékét mágnes segítségével lehet egyszerűen szétválasztani: a finom vasport vonzza a mágnes, ezáltal elkülöníthető a kvarchomokot alkotó ásványszemcséktől.
Ezek az elválasztások többnyire olyan fizikai tulajdonságokra épülnek, amelyeket meg is tudunk mérni (pl. sűrűség, oldhatóság, olvadáspont). Szükség van tehát a legfontosabb mérhető paraméterek alapegységeinek áttekintésére is. A tudományos világ a metrikus rendszer nemzetközileg elfogadott egységeit használja (SI = le Système International, francia kifejezés rövidítése). A következőkben a tömeg, a hosszúság, a térfogat, a sűrűség, az anyagmennyiség, a nyomás és a hőmérséklet nemzetközi egységeinek rövid meghatározására térünk ki.
11. ábra
A tömeg nagy pontosságú mérését lehetővé tevő analitikai mérlegek egy laboratóriumban E fejezet bevezetőjében már szó esett arról, hogy bármely testet alkotó anyag mennyiségének számszerűsítésére a tömeg megadása szolgál (11. ábra). Egy adott test tömege független a helyzetétől, azaz helyváltoztatás során nem változik meg. A
31
tömeg jele: m; SI alapegysége a kilogram (kg; 1 kg = 1000 g; 1 g = 1000 μg). Az atomok tömegének megadásakor a szénatom tömegéhez viszonyított relatív atomtömeget használják. A relatív atomtömeg megadja, hogy egy atom tömege hányszor nagyobb egy 12-es tömegszámú szénatom (12C) tömegének egytizenketted részénél (Nyilasi, 1975; Boksay et al., 1987; Rózsahegyi, 1993;
Atkins, 1995; Greenwood, Earnshaw, 2004; Albarède, 2009; Whitten et al., 2014).
A hosszúság (távolság; jele: l) sztenderd egysége a méter (m; 1 m = 1000 mm; 1 mm = 1000 μm). Az anyagok térbeli kiterjedése miatt azonban a kémiában a tömeg mellett egy adott anyag mennyiségének megadására a térfogat terjedt el (12.
ábra). A térfogat jele: V; SI egysége a köbméter (m3), a laboratóriumi eszközökön viszont gyakran találkozunk a hétköznapokban is használt liter (L vagy l) mértékegységgel. A számolási feladatok helyes megoldásához ezért elengedhetetlen az átváltások rutinszerű elvégzése. Egy liter azonos egy köbdeciméterrel (1 l = 1 dm3
= 1000 cm3), azaz egy milliliter felel meg egy köbcentiméternek (1 ml = 1 cm3).
12. ábra
Egyszerű térfogatmérésre szolgáló laboratóriumi üvegeszközök: főzőpohár (balra fent), mérőhenger (balra lent), mérőlombik (jobbra)
A tömeg és a térfogat kombinációjából vezethető le a sűrűség (jele: ρ, ró), ami nem más, mint a tömeg és a térfogat hányadosa (sűrűség = tömeg / térfogat), azaz agy adott anyag egységnyi térfogatának a tömege adja meg a sűrűségét (ρ = m / V).
A különböző anyagok sűrűségét leggyakrabban g/cm3-ben fejezik ki. Néhány gyakori
32
anyag szobahőmérsékleten és normál légköri nyomáson meghatározott sűrűségét a 7. táblázat tartalmazza. A sűrűség olyan fizikai tulajdonság, aminek segítségével különbséget tudunk tenni két anyag között, vagy felhasználhatjuk egy ismeretlen anyag meghatározásakor (Whitten et al., 2014).
7. táblázat
Néhány gyakori anyag sűrűsége közönséges körülmények között (Whitten et al., 2014) Tiszta anyag Sűrűség (g/cm3) Tiszta anyag Sűrűség (g/cm3)
hidrogén (H2) 0,000089 magnézium (Mg) 1,74
szén-dioxid (CO2) 0,0019 alumínium (Al) 2,70
víz (H2O) 1,00 vas (Fe) 7,86
etil-alkohol (C2H6O) 0,789 ólom (Pb) 11,34
konyhasó (NaCl) 2,16 arany (Au) 19,30
A kémiában az anyag mennyiségének megadására — a makrovilágban régóta használt tömegmérésen túl — bevezették az anyagmennyiség (jele: n, mértékegysége: mól, mértékegységének jele: mol) fogalmát. Egy mol annak a rendszernek az anyagmennyisége, ami annyi elemi egységet (atomot, iont, molekulát stb.) tartalmaz, mint ahány atom van 0,012 kg 12-es tömegszámú szénizotópban. A kérdéses részecskék számát Avogadro törvénye alapján az Avogadro-szám adja meg: egy mólnyi anyag 6 ∙ 1023 db részecskét (elemi egységet) tartalmaz. Moláris mennyiségekkel jóval könnyebben boldogulunk a kémiai számítások során, ezért az elemek tömegének megadásakor szintén a moláris mennyiségre vonatkoztatott relatív atomtömeget (moláris tömeg, jele: M, mértékegysége: g/mol) szokták megadni (Nyilasi, 1975; Boksay et al., 1987; Rózsahegyi, 1993; Atkins, 1995).
A különböző anyagok halmazállapotának ismertetésekor a hivatkozási alap az előzőekben a „közönséges körülmények között” volt, ami a szobahőmérsékletet és a normál légköri nyomást jelentette. Ennek megfelelően a nyomás és a hőmérséklet fogalmát is tekintsük át! A fizika megfogalmazása szerint a nyomást a felületegységre merőlegesen (és egyenletesen) ható nyomóerővel adhatjuk meg (jele: p; mértékegysége a pascal; mértékegységének jele: Pa; 1 Pa = 1 N/m2). Egy pascal a nyomás akkor, ha a felület 1 m2-ére 1 newton (N) erő hat (Atkins, 1992).
A meteorológiában és a gyakorlati életben a hőmérséklet megadására a Celsius-féle hőmérsékleti skála terjedt el (13. ábra). Ennek egyik fix pontja az 1 atmoszféra nyomáson a tiszta jég és víz keverékével termikus egyensúlyban lévő rendszer hőmérséklete (0 °C), a másik a forrásban levő víz fölötti gőzzel termikus
33
egyensúlyban lévő rendszer hőmérséklete (100 °C). Ennek megfelelően a hőmérőn a két referenciapont (olvadáspont vagy fagyáspont, illetve forráspont) között egyenlő távolságban 100 osztás található. A gyakorlati életben elterjedt folyadékhőmérők festett alkoholt („borszesz-hőmérő”) vagy higanyt tartalmaznak. Ekkor a zárt üvegcsőben a hőmérséklet növekedésével párhuzamosan gyorsan kiterjedő folyadék a hőmérséklet jelzésének az alapja (13. ábra). A tudományos világban a hőmérséklet megadására az abszolút hőmérsékleti skála vagy Kelvin-skála használatos (Whitten et al., 2014; Gill, 2015); a hőmérséklet jele: T, SI mértékegysége a Kelvin (jele: K). A számolási feladatoknál a két skála egyszerűen átszámítható egymásba (13. ábra).
13. ábra
Közönséges alkoholos hőmérő, higanyos lázmérő, illetve a Celsius-féle hőmérsékleti skála és az abszolút hőmérsékleti skála (Kelvin) közötti összefüggés
A két skála közötti különbség 273,15° ( ? K = °C + 273,15°; ? °C = K – 273,15°), amit a gyakorlatban többnyire 273°-ra kerekítenek (Whitten et al., 2014).
34
Az első fejezet zárásaként érdemes értelmezni a 14. ábrát! Amennyiben megértetted az anyag osztályozásával (pl. atom, molekula, elem, vegyület, tiszta anyag, keverék) és halmazállapotával (szilárd, folyadék, gáz) kapcsolatos alapfogalmakat, továbbá a színek és formák segítségével meg tudod különböztetni az egyszerű kémiai modelleket, nem okozhat problémát a különböző anyagok (Au, Ar, Br2, Fe, N2, Cl2, SO2, I2) azonosítása. Az egyik anyagunk kakukktojás. Meg tudod fogalmazni, hogy miért? A megoldást a fogalomtár után megtalálod.
14. ábra
Anyag és halmazállapot: tudod már?
35 Anion: negatív töltésű ion (pl. kloridion, Cl–).
Anyag: bármi, ami tömeggel rendelkezik és helyet foglal el.
Anyagmennyiség (n): 1 mol az anyag-mennyisége annak a rendszernek, ami annyi elemi egységet tartalmaz, ahány atom van 12 g tömegű 12C-ben (12-es kölcsönhatásban álló, egy vagy több negatív töltésű elektronból felépülő, elektromosan semleges részecske. Más megfogalma-zásban: egy elem olyan legkisebb része, ami annak összes kémiai jellemzőjét hordozza bármely kémiai vagy fizikai változás során.
Atommag: pozitív töltésű protonokból és töltés nélküli neutronokból áll. Ha egy atomról az összes elektront eltávolítjuk, akkor az atommag marad vissza. Az atommag kémiai reakciók alkalmával változatlan marad.
Avogadro törvénye: különböző gázok azonos térfogataiban (azonos állapotban) azonos számú részecske van. Az Avogadro-állandó:
NA = 6 ∙ 1023 1/mol.
Ásvány: olyan természetes eredetű, döntő részben elem vagy szervetlen vegyület, amely általában határozott belső szerkezettel, általában adott kémiai összetétellel és fizikai sajátsággal rendelkezik, néhány kivételtől (pl.
terméshigany) eltekintve szilárd halmazállapotú.
Depozíció: lerakódás; az a folyamat, amikor a gáz közvetlenül szilárd anyaggá alakul (a szublimáció ellentéte). A vízgőz jégkristályokká alakulása a meteorológiában.
Elem: olyan atomok rendszere, amelyek magjában meghatározott számú proton van.
Lehet gáz (pl. He), folyékony (pl. Hg) vagy szilárd (pl. Cu). Azonos rendszámú atomok halmaza. Kémiai értelemben nem bontható egyszerűbb anyagokra.
Elemi (szubatomi) részecskék: proton, neutron, elektron.
Evaporáció: párolgás (folyadék–gáz átalakulás).
Fagyás: az a folyamat, amelyben a folyadék halmazállapotú anyag szilárd anyaggá alakul.
Fizikai tulajdonság: bármely anyag általános jellemzői állandó kémiai összetétel mellett.
Fizikai változás: egy anyag olyan átalakulása, amikor egyik halmazállapotából a másikba alakul anélkül, hogy új anyag keletkezne.
Folyadékok: a molekulák között jelentős kölcsönhatás van, de nincsenek helyhez kötve, ezért nincs állandó alakjuk, térfogatuk közel állandó. mértéke. Egy objektum „forróságának” vagy hűvösségének” mértékét számszerűsíti.
Mértékegysége a Kelvin (K) vagy a Celsius fok (°C).
Ion: pozitív vagy negatív töltéssel rendelkező atom vagy atomcsoport. Olyan egységek (atomok, molekulák, atomcsoportok), amelyek elektromos töltést hordoznak (pl.:
Cl–, Na+, SO42–). (elválasztható, elkülöníthető) anyagból áll, a komponensek aránya (mennyisége) változó.
A keverék alkotói megőrzik saját fizikai és kémiai tulajdonságaikat.
Kémiai reakció (kémiai változás): olyan kémiai folyamat, amely során atomok között kötés szakad fel és/vagy új kötés alakul ki. A kémiai reakciók anyagi változással járó folyamatok.
Kémiai tulajdonság: kémiai átalakulások során az anyag viselkedését leíró jellemzők.
Kicsapódás: kondenzáció (gáz–folyadék átalakulás).