• Nem Talált Eredményt

Az életkor hatása a zöngeminőségre, avagy a glottalizáció

5. A nem, az életkor és a beszédmódok hatása a glottalizációs gyakoriságra

5.1. Az életkor hatása a zöngeminőségre, avagy a glottalizáció

avagy a glottalizáció gyakorisága fiatal és idős korban

5.1.1. Bevezetés

A szervezet öregedési folyamatai a beszéd sajátosságainak megváltozásában is tetten érthe-tők. Csökken a tüdőkapacitás, ami miatt gyengül a hang intenzitása, és rövidül a hangtartás.

A hangszalagok és a gégeizomzat veszítenek rugalmasságukból, aminek következtében az alaphangmagasság is változik, és a hang reszketővé válik (BalázS 1993). Mindezek alapján feltételezhető (és a mindennapi tapasztalatok is azt mutatják), hogy a beszélőre jellemző zön-geminőségben is változások történnek.

A jelen vizsgálatban az öregedésnek a zöngeminőségre gyakorolt hatását elemzem két be szédmódban: hangos olvasásban és spontán beszédben. Hipotézisem szerint mindkét tényező (az életkor és a beszédmód is) befolyásolja a zönge megvalósulását. Az időseknél

5. A nem, az életkor és a beszédmódok hatása a glottalizációs gyakoriságra

feltehetően többször fordul elő a modális zöngétől eltérő fonáció: glottalizáció, zöngétlenedés, suttogás. Glottalizáció esetében a tüdőből kiáramló levegő ereje kisebb, és csökken a szub -glottális nyomás (Blomgren et al. 1998), illetőleg a hangszalagoknak a normáltól eltérő nyi-tódása és záródása is okozhat glottalizációt (Slifka 2000). Mivel az idősekre mind a légzési kapacitás csökkenése, mind a gyengülő izomtónus jellemző (BalázS 1993), feltételezem, hogy beszédükben gyakoribb az ezekkel összefüggésbe hozható glottalizáció jelensége is.

A hangszalagok eltérő működése okozhat – hipotézisem szerint – akaratlan zöngétlenedést, illetőleg suttogó hangképzést is az idősek beszédében.

Bár a beszédszakaszok végén a nagyarányú glottalizáció nem volt igazolható fiatal és középkorú beszélők esetében (lásd 4.1. fejezet), a fenti fiziológiai változások alapján feltéte-leztem, hogy ebben a tekintetben különbség lehet a fiatalabb és az idősebb (70 év fölötti) beszélők között.

5.1.2. Anyag, módszer, kísérleti személyek

A vizsgálathoz a BEA adatbázisból 7 idős (70–80 év közöttiek, átlagéletkoruk 73,9 év) és 7 fiatal (20–32 év közöttiek, átlagéletkoruk 26,6 év) női adatközlő beszédprodukcióját ele-meztem. Két beszédmódban rögzített szövegek szerepeltek a felvételeken: egy ismeretter-jesztő szöveg felolvasása, valamint interjúhelyzetben rögzített spontán monológ, amelyben az adatközlők a hobbijukról és a munkájukról beszéltek. A fiatalok és az idősek olvasástech-nikája is átlagos volt, egyik adatközlőnek sem okozott különösebb nehézséget az írott szöveg meghangosítása. Az elemzett beszédprodukciók időtartama az 5.1. táblázatban olvasható.

5.1. táblázat: Az elemzett beszédprodukciók időtartamadatai

Idősek Fiatalok Összesen

Olvasott 17′31″ 15′04″ 32′35″

Spontán 20′46″ 18′22″ 39′08″

Összesen 38′17″ 33′26″ 71′43″

Adatközlőnként mintegy 100 beszédszakaszt elemeztem.1 Adatoltam a modális zönge és az attól eltérő fonáció (glottalizáció, zöngétlenedés, suttogás) előfordulásait a szonorok (a ma -gánhangzók, a nazálisok és a likvidák) esetében. (A zöngés obstruensek esetleges irreguláris zöngétlenedését nem vettem figyelembe, mivel ennek aerodinamikai okai lehetnek.) Meghatároztam azoknak a szótagoknak a számát, amelyek legalább egy glottalizált, zöngét-len vagy suttogott szonorrealizációt tartalmaztak. Elemeztem, hogy a beszédszakaszok végén megvalósuló beszéddallam, illetve zöngeminőség mutat-e életkori hatást. Végül meg-vizsgáltam, hogyan hat az életkor és a beszédmód az alaphangra és a zöngeminőségre.

1 A kutatást Bóna Judittal közösen terveztük meg, a hangfelvételek szakaszszintű annotációját

5.1.3. Eredmények

Elemeztem a beszédprodukciókat a zöngeminőség szempontjából. A modális zöngétől való eltérés a leggyakrabban glottalizációban jelentkezett, a suttogott vagy zöngétlenné vált szeg-mentumokat tartalmazó szótagok aránya összességében nem érte el az 1%-ot. Mind az idő-sek, mind a fiatalok esetében gyakoribb volt a glottalizáció a spontán beszédben, mint a hangos olvasásban, bár az eltérés egyik életkori csoportban sem jelentős, a statisztikai elemzés nem adott szignifikáns eredményt (5.1. ábra). A fiatalok felolvasásában mindössze-sen a szótagok 9,96%-a volt részben vagy egészben glottalizált, az időseknél ez az arány 13,80%. A fiatalok spontán beszédében 13,91% a glottalizált szótagok aránya, az idősekében 16,45%. Tehát mindkét beszédmódban az idősek produkciójában találunk viszonylag több glottalizált szótagot.

5.1. ábra

A zöngeminőség a szótagszám függvényében beszélői csoportonként és beszédmódonként Számottevő különbség található a korcsoportok között abban a tekintetben, hogy milyen mértékben beszélőfüggő a glottalizáció. A fiatalok átlagosan a szóta gok 10,06%-át ejtették glottalizáltan a hangos olvasásban, ehhez 6,69%-os szórás társult. Az idősek felolvasásában átlagosan a szótagok 13,94%-a volt glottalizált, ugyanakkor náluk 11,41%-os volt a szórás.

A spontán beszédben hasonló tendencia figyelhető meg: a fiatalok 14,11%-ban glottalizáltak 5,55%-os szórással, az időseknél 17,27%-os átlag mellett 12,94% volt a szórás. Az időseknél tehát sokkal nagyobb mértékű volt az egyének közötti különbség (5.2. ábra). Volt olyan idős adatközlő (a legidősebb, azaz 80 éves beszélő), aki az olvasott szöveg szótagjainak több mint 40%-ában, a spontán beszédének pedig több mint 50%-ában glottalizált.

5. A nem, az életkor és a beszédmódok hatása a glottalizációs gyakoriságra

5.2. ábra

A zöngeminőség alakulása beszélőnként (F = fiatal, I = idős, olv = felolvasás, sp = spontán szöveg)

A beszédszakaszok végén a glottalizáció az idős beszélők esetében sem számottevőbb, mint a fiatalok esetében (5.3. ábra), azaz a fiziológiai változások ebben a tekintetben nem hagynak nyomot a beszéden.

5.3. ábra

A glottalizáció és a modális zöngével realizált beszéddallamok aránya az életkor és a beszédmód függvényében

Korrelációelemzéssel vizsgáltam az adattípusok közötti lehetséges összefüggést. Az életkor és az átlagos alaphangmagasság között nem volt kimutatható kapcsolat, ahogyan az életkor és a glottalizáció gyakorisága között sem. Ugyancsak nincs összefüggés az átlagos F0 és a glottalizációs gyakoriság között. Ugyanakkor a beszélők zöngehasználatának következe-tességét igazolja az a tény, hogy erős, szignifikáns korreláció mérhető az adatközlők glottalizációs gyakoriságában a két beszédmódban (r = 0,748, p = 0,002). Vagyis: aki sokat glottalizál az egyik feladatban, az sokat glottalizál a másikban is.

5.2. A glottalizáció gyakorisága az életkor,