• Nem Talált Eredményt

AZ ÉLETELV A LEGÚJABB KUTATÁSOK VILÁGÁNÁL

In document Religio, 1927. (Pldal 137-162)

A Z ÉLETJELENSÉGEKET az emberi gondolkodás történetének kezdete óta kétféleképen értelmezik. Egyik táborban az anyagelviség hívei hirdetik, hogy az élet csak az anyag termé-szetes fizikai s vegyi tulajdonságainak megnyilvánulása; a másik táborban pedig a dualizmus hívei azt bizonyítják, hogy az élet-jelenségek hordozója az élőszervezetet elevenítő, az anyag fizikai s vegyi erőitől különböző életelv. Eme kételvüség hívei a vita-iizmust, az életelv elméletét vallják.

A vitaiizmus problémája napjainkban is alapvető világ-nézeti kérdés. Érthető, hogy a lelkettagadó anyagelvü életma-gyarázók a vitaiizmust elavult és tarthatatlan felfogásnak mond-ják, sőt népszerűsíteni igyekeznek az életelv észszerütlenségé-nek tévtanát. Bizonyság erre a „Bacillustól a majomemberig"-féle bölcselkedéssel megírt s közkézen forgó sokmajomemberig"-féle „természet-tudományos" munka. Konkrét újabb példaként elég itt a Révai-lexikon vitaiizmus című címszavának tartalmára utalunk,1 mely-nek írója igen helyesen, megállapítja, hogy a „neovitalizmus-nak napjainkban ugyanazon okok nyitottak kaput a tudományba, mint száz évvel ezelőtt a vitaiizmusnak: nevezetesen annak a belátása, hogy az élet titkait részleteiben elemezni még mai nap is lehetetlen." Ezután pedig nagy következetlenséggel állítja, hogy a vitalisták életmagyarázása nem egyéb „türelmetlen kap-kodok" nyugtalanságánál, mely „ismét a vitaiizmus misztikus sötétségébe sodor bennünket." A misztikus sötétségtől való iszonyatgerjesztés igazi okát is elárulja a cikkíró, midőn a

me-1 Révai Nagy Lexikona. me-1926. XIX. kötet 392. — Hasonlóan : Le-Dantec : A biologiai filozófia elemei, 1910. — Haeckel magyarra is lefor-dított könyvei gúnyolják nálunk a vitaiizmust.

132 HAJÓS JÓZSEF.

chanisztikus vitalizmusról elmélkedve így ír: „a vítalisztikus törekvések e fajtáját teljesen ártatlannak és közömbösnek tart-hatnék, ha nem rejlenék benne oly veszedelem, melyet különö-sen a mai nap nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A vita-iizmus üres jelszavának feltámasztásával ma már — szerencsére

— nem vonulhat be a tudomány szentélyébe a régi miszticiz-mus, azonban más körökben oly félreértéseket szülhet, melyek célzatos kihasználásával hatalmas fegyvert nyernének a reak-cionárius és igazságellenes mozgalom hivői." íme így hadakozik a radikális szabadelvüség, helyesebben a nyers materializmus, még napjainkban is a „reákció hatalmas fegyvere" : a vitaiizmus ellen. Megértjük! Ha ugyanis az élettan újabb kutatásainak ered-ményei a vitaiizmust igazolják, akkcr összedől az anyagelviségre épített szabadelvű világnézet, mely — sajnos — nálunk főleg orvosi körökben most is divat, bár nem indokolt.'

Jelen értekezésünkben bizonyítjuk, hogy a biológia legújabb kutatásainak eredményeiből következtető bölcselet a vitaiizmust igazolva, döntő — mondhatjuk exakt értékű — bizonyítékot ad a lélekelvüségről és megcáfolja a monizmust, az egyelvüséget.

A mikrobiológia tényei az anyagelvüség exakt megdöntői, melyek ellen nem bizonyítani, hanem csak tagadni lehet.

Értekezésünk felosztása ez :

a) A mikrobiológia legújabb eredményei.

ti) A régi vitaiizmus tarthatatlansága.

-/) Az új vitaiizmus és az életelv mivolta.

*

A mikroszkópi élőlények világa csodálatosabb mint a csil-lagos ég. A legapróbb élőszervezet nagyobb titok hordozója mint a naprendszer. Ez ma már szinte útszéli axióma a termé-szettudományok ismerőinél. Hiszen az atom, az elektron is cso-dálatos mozgó való, bár életjelensége nincs ; sokkal csocso-dálatosabb azonhan a mozgó, táplálkozó, szaporodó egysejtű lény, mely zárt egyediséggel, kétségtelen életelevenséggel mutatkozik a mikrosz-kóp tárgylemezén. Lehetetlen némelyik fajról eldönteni, hogy nö-vény-e, vagy talán állat inkább ; élő mivolta azonban kétségtelen.

1 Mayer: Az orvostudomány története (1927.) című könyvében antivita-lista ízű helyekkel találkozunk. Szerinte : a szervetlenből szervessé átlénye-gült élőanyag az egyes állattipusokba való metamorfózisokon keresztül em-berré vált. (9. lap) „A therapiát lezüllesztette az Istenbe vetett feltétlen biza-lom." (162. 1.) „A vitalisztikus [eszméktől a magyar id. Lenhossék Mihály (1773—1840.) sem tudta magát függetleníteni". (235. 1.)

Midőn az élet mivoltát és alapjelenségeit a tapasztalati megfigyelés és bölcseleti kritika eszközeivel kutatjuk, nem elég az embert, a magasabbrendü állatokat és növényeket megfigyel-nünk, hanem vizsgálnunk és elemeznünk kell az élőlények leg-kezdetlegesebb, legegyszerűbb típusait, a mikroszkopi apróságú élőszervezeteket.

Fel kell itt tennünk a kérdést : melyik és milyen a legegy-szerűbb élőlény ? — A kérdésre válaszolva kiemelten megje-gyezzük, hogy a modern biológia csak viszonylagosan egyszerű élőszervezeteket ismer és nem győzi eléggé hangsúlyozni azt a nagyjelentőségű tényt, hogy egyszerű élőszervezet nincs ! A mikroszkóp alatt a parányi egysejtű lény is kikutathatatlanul bonyolult és összetett valónak bizonyul. Haeckel homogén plaz-mája és monerája csak a monisták képzeletében él.

A legújabb kutatások előterében álló, ultramikroszkóppal egyenkint nem látható, de szűrhető, baktériumokat pusztító phag-okat itt nem tárgyaljuk, mert a bakteriophagok élő

mivol-táról a szaktudósok még vitatkoznak. D'Hérelle és Preisz tanár a phagokat élőszervezeteknek vélik.1

A legegyszerűbb élőlények fiziológiai és rendszertani kuta-tása közben a biológusok rájöttek arra a helyes megfigyelésre, hogy a természetben nincs img az a rendszerbe skatulyázottság, melyet bogarászó tudósok az iskolakönyvek számára leírtak. A rendszerezők által végzett elskatulyázás megbízhatatlanságát az a tény is igazolja, hogy a skatulyákat bizony sokszor kell újra-rendezni.2 így pl. ismeretes, hogy régebben a korallokat is a növényekhez sorolták és növényállatokaak nevezték. Midőn Pey-sonnel orvos 1723-ban a korallok állati természetét kimutatta, kigúnyolták. Értekezését a nagynevű Réammur előterjesztette az

1 H. Preisz : Die Bakteriophagie. 1925—92. D'Hérelle 1917-ben a gyó-gyuló vérhasbetegek székletétében oly szűrhető anyagokat talált, melyek nagy higitás mellett is feloldották a vérhas bácillusaít és tovább tenyész-tek. Nagyon valószínű, hogy a phagok önmagukat szaporítják, nem p e d i g a megbetegített baktériumsejt termeli és gyarapítja. Ha e hatóanyag nem szaporodnék, akkor érthetetlen volna, hogy a phagot tartalmazó leveste-nyészetből egy tűhegynyi : miként betegit meg és pusztít el egy egész Petri-csésze baktériumtenyészetet. Valószínű, hogy a phagoktól fertőzött baktériumok az infekciót ivadékaikra átörökítik ; így a szaporodó bakté-riumokban a phagok száma is sokasodik. — Részletesebben erről : „Az em-beri ész küzdelme a parányi élőlényekkel" c. értekezésemben. Religio. 1926.

3 A sokféle növényrendszer ismertetve Tuzson : Rendszeres növény-tan. 1911-3.

134 HAJÓS JÓZSEF.

akadémiának, de a szerző nevét nem közölte, hogy őt újabb kigúnyoltatástól megkímélje. Perty rendszerezésében az algák raj-zóspórái egy ideig az ázalékállatkák közt szerepeltek. Perty sze-rint : a növényi algák életük bizonyos szakában az állatvilágba tartoznak; viszoht az ostorosállatkák betokozódásukkor növényi életet élnek.

A mikrobiológusok ma már valamennyien hirdetik, hogy sok egyszerű szervezetről lehetetlen megállapítani, vájjon állat-e vagy növény. Növény és állat közt sokkal több élettani hason-lóság van, mint régebben látták. Ma már kétségtelen, hogy a növény is ingerlékeny! A növények ingerlékenysége tropizmu-sokban, reflexekben, láncreflexekben nyilvánul. Számos növény-nek ingert vezető fibrillái sajátszerű érzékszervekkel kapcsola-tosak. (pl. Pinguicula.)

Az orchideákon és a myriophyllumon regulációs központo-kat fedeztek fel ; az ingervezető differenciálódást kimutatták az alliumon és pinguiculán : némely növénynek tapintósörtéi, sőt statikus szervei vannak.

Összehasonlító kutatások által bebizonyult, hogy a tömlős-belü állatoknál és növényeknél az érzék- és ingerfiziológia tör-vényei azonosak. Mindeme tények mérlegelésével újabban Francé összehasonlító táblázatokat szerkesztett, melyek meggyőzően igazolják a növény és állat életműködéseinek igen sok esetben nemcsak hasonlóságát, hanem azonosságát is.1 Az újabb kuta-tások egyik nagy eredménye, hogy a növénytan és az állattan külön tudományágai egységes általános élettanná egyesültek.

Számos alsórendű élőszervezet a növényi és állati táplál-kozást felváltva gyakorolja ; legszebb példát erre az Euglena-féléknél látjuk. Az Euglena stagnalís a világosságon chromato-phorjaival úgy asszimilál, mint a zöld növény, sőt áthasonlitási termékül a keményítőszerü paramylont készíti. De ha a növény sokáig homályban él, chlorophyllja elcsenevészedik s a már elő-zőleg megvolt saprophitizmust alkalmazza. Az Euglena-félék közt a tartósan színtelen alakok mellett, a ragadozó növények mód-jára élők is vannak. Az immanens célszerű működés, valamint a környezethez való alkalmazkodás a mikroorganizmusok világá-ban is meglepő, nemcsak a parányi állatoknál, hanem az apró növényeknél is.2 Külön könyveket írtak már e tárgyról ; nekünk

1 Francé : Összehasonlító biológia. 1926—110.

2 Max Hartmann : Allgemeine Biologie. 1925—233.

elég itt egy példát említeni : a moszatok egyik alkalmazkodási képessége abban nyilatkozik, hogy „segédfestőanyagok rakód-nak le a plasinatikus stromába. Vagy kék (a hasadó moszatok phycocyanja), vagy barna (a kovamoszatok diatominja vagy phycopyrrinje) vagy pedig vörös anyag alakul ki (a vörös mo-szatok phycoerythrinje) amelyeket bajos másnak tekinteni, mint oly alkalmazkodásnak, amely a különböző hullámhosszúságú fénysugarakat kívánja felhasználni. — Ernst Stahl vizsgátatai szerint : a chlorophyll azért zöld, mert az égbolt kék. Ez annyit jelent, hogy csak a zöld fényszürő képes a szárazföldi növények rendelkezésére álló különböző fénysugarakat feldolgozni. Ha a fény minősége szennyezett vagy mély vízben megváltozik — amit kísérletileg bebizonyítottak —7 a fényszürő színének is meg kell változnia. Ilyenkor azután a fényszürő azokat a tarka színeket ölti magára, amelyeket a moszatok búvárai a hasadó moszato-kon, kovamoszatokon Fucoideákon és Florideákon megismernek."

(Francé : 1. m. 141.)

A rendszerezőknek sok gondot okoztak a baktériumok.

Sokféle baktérium önállóan mozog és növényzöld nincs benne, mégis növénynek tartsuk ? Általában a baktériumokat élettani szempontból növényeknek kell tekintenünk, melyek a legalsóbb-rendü gombákhoz állnak közel, de ez nem minden baktériumfajra áll. Érthető, hogy pl. a kiváló mikrobiológus M. Hartmann ber-lini egyetemi tanár a spirochaeta baktériumokat állati protisták-nak véli : állati mivoltukat nagyfokú mozgóképességükből, alak-változékonyságukból s egyéb élettani jellegeikből következteti.1

Rendszerezési vita tárgyai a nyálkagombák vagy nyálka-állatocskák is. A nyálkalény (Myxomycetes vagy Mycetozqa) keményhéjú spóráiból egysejtű ostoros rajzók kelnek ki. Az élénk mozgású rajzóspórák aztán amőba-alakot öltve mászkálnak, osz-lással szaporodni képesek. Később ezek a mixamőbák egyetlen sokmagvú plazmatömeggé (plasmodium) olvadnak. A plazmó-dium nyúlványokat bocsát ki, csúszva mászkál, apró szerveze-teket kebelez be s így a nyálkalény a fejlődésnek amőbaszerü és plazmódium szakán valóságos állati életet él. Utóbb a plazmódium a tömlősgombákéhoz hasonló spóraterméseket fej-leszt, melyek belsejében a protoplazma egy része hálószemen fonalas kapilliciummá válik, másik része pedig keményhéjjú spó-rává alakul, melyet később a megrepedt termésből a kapillicium

1 M. Hartmann: Praktikum der Protozoologie, ,1921 — 1^35.

136 HAJÓS JÓZSEF.

szétszór. Ily módon a nyálkaállatocska átalakul a gombákra em-lékeztető spóratermő növénnyé. E nyálkatelepes növényeket so-káig gombáknak vélték.1

Az élettudomány mai fejlettsége mellett már bizonyos, hogy folytonos, fokozatos átmenet van az élőlények sokféle alakjai között az egysejtű algáktól és baktériumoktól kezdve a véglé-nyeken és a magasabbrendü növény- és állatrendeken át a fő-emlősökig és az emberig. A jellegzetes tipusok közt a határok itt-ott egészen eltűnnek. Élesen meghúzott határvonalat csak a mindent elskatulyázni akaró emberi ész gondolt ki, de a termé-szetben e határvonalak ép úgy nincsenek, miként a szivárvány színei közt nincs határvonal.

Kell az élőszervezetben lenni valami sajátos hatónak, mely az élőszervezet egyedi tulajdonságait hordozza és megőrzi, meg-felelő körülmények közt pedig plasztikusnak bizonyul, különböző változatokat képes kifejleszteni. Ez az elevenítő ok az életelv, a növényi s állati lélek ; titokzatos valóság, mely a legparányibb élőszervezetben is szükségkép megvan, hiszen az élettelen anyag-tól eltérő működései nyilvánvalók.2

Az életelv sokféle. Bizonyára létezik a véglényegek köré-ben oly alacsonyfokú állati lélek, mely alig különbözik a nö-vényi életelvtől. Az egyik legalsóbbrendü növénynek, a hasadó-gombának életelve pedig látszólag keveset emelkedik az anyagi erőhatások, — pl. az élettelen kolloid-testek Brown-féle mozgása, vagy a kristályképződés jelenségei fölé.

A megszokás és a filozófiai megkülönböztetés korlátot állított a növényi és állati életelv közé, de az életben e korlát nem ott áll mindig, ahol az emberi ész véli. Hiszen az állat és 1 Tuzson így vélekedik : „Mint a Flagellátákat, úgy a nyálkagombá-kat is az állat- és növényország közötti határra helyezhetjük. Amőbaszerű mozgást végző plasmódiumuk, valamint flagellataszerü csillangós rajzóspó-ráik sok tekintetben a legalsóbbrendű állatokra emlékeztetnek ; a sapro-phyta-növényekével egyező életmódjuk, plasmódiumuk histologiai alkotása és mozdulatlan spóráik ellenben az alsóbbrendű növényekhez utalnak." —

„Bizonyos alaki és biologiai vonatkozások fűzik a nyálkagombákat bizo-nyos Protozoákhoz. A vonatkozások abban állnak, hogy ezek teste is csu-pasz plazmatömeg, ellenálló külsejű sklerotiumszerü tömeggé alakulnak át és mozgásuk szintén amőbaszerű, azonban plasmódium ezeknél sem fordul elő." Tuzson: Rendszeres növénytan. 1911.—71.—76. — Hasonlóan ír Eug.

Warming : Handbuch der systematischen Botanik. 1902—44.

4 Az életelv létezésének bölcseleti bizonyítását részletesen leírtam Az élet titkaiból című könyvemben.

növény közti szokásos megkülönböztető tulajdonságok nem min-den élőszervezetre alkalmazhatók. — Állatnak mondjuk az érző és önként mozgó élöszervezetet ; legjellegzőbb állati működések az érzés, mozgás, a szerves anyagokkal való táplálkozás és a szaporodás. A növényi vegetatív életműködés legjellegzőbbje pedig a táplálkozás, növekedés, a szaporodás. Ez is logikai el-skatulyázás, melyre rácáfol az élet ! Ugyan ki képes megmon-dani, hogy pl. a növénynek kinevezett nyálkalény (Myxomycetes) plasmódiuma mászkálás közben nem érez-e? A modern biológia szentimentalizmus nélkül, gyökeresen tépi ki a rendszerezők logikai nebántsvirágait, de ezzel az igazabb megismerést szolgálja.1

Régebben általánosan elfogadott vélemény volt, hogy a növényeknek nincs érzőképességük; a Mimosa pudica és a Dio-naea muscipula (légycsapó) ingerlékenységét csak kivételnek te-kintették. Ujabb élettani kutatások igazolták, hogy a külső in-gerek felfogása és megérzése általános alaptulajdonsága az élő-sejtnek, az állatinak és növényinek egyaránt.2 Találóan írja

1 Beható megfontolásra érdemes amaz újabban beigazolódott tény, hogy a növény és állat több tekintetben hasonlóan asszimilál. Veress Ele-mér élettan-plofesszor így ír : Az állatnak is jelentékeny munkájába kerül, míg sejtjeinek élő állományát megújíthatja. Már az anyagfölvétellel kap-csolatos synthesisek is megdöntik azt a régebben általánosan elterjedt nézetet, hogy t. i. a növény az álattól többek között abban különbözik, hogy az előbbi synthesiseket, az utóbbi pedig bontásokat végez. Ma már tudjuk, hogy a növény is bont s viszont az állatban is sokféle synthesis megy végbe, éspedig nemcsak az anyagforgalom építő szakaszán, hanem bomlástermékek eltávolítása érdekében is, pl. a hippursav képződésénél."

Veress E. : Az élettan tankönyve. 1919—67.

2 Az érzés meghatározása nagyon nehéz. Érzésnek közönségesen azt a tehetséget mondjuk, mellyel az élőszervezetek különféle ingerekre mozgásokkal válaszolnak. De a mozgás a növénynek is tulajdonsága. Bose újabban crescograph-jával kimutatta, hogy a növény részei állandóan mozogva, az ingerek hatásaira különbözően reagálnak. A növény teste merevebb az állati testnél, a növényi sejtburok cellulóz anyaga is mere-vebb, mint a rugalmas állati sejthártya.

Elfogadjuk Francé véleményét: „A növény csak öntudatlan cselek-vésekre képes ; ingerélete az uralkodó ; revízióra szoruló terminológiával élve, reflexekre, láncreflexekre, automatizmusokra, tropizmusokra szorítko-zik. A test-lélek (plasmapsyche) területen é l . . . úgy mint a Protozoák, Spongiariák. Agylelke, mint a neuronos állatoknak, úgy látszik nincs. Elvi különbség tehát növény és állat közt az ingerlékenység területén sem áll fönn, mint az összes funkciós és organizációs területeken sem, amelyeket összehasonlító biológiai szemlélődéseink során elemeztünk." (Összehason-lító biológia. 1926—231.)

10

138 HAJÓS JÓZSEF.

Francé: „az élet titka, összes csodálatos alkalmazkodásaival, a lét eddig még rejtélyes teleologikus kapcsolataival együtt már a protoplasma elemi tulajdonságaiban megvannak." (I. m. 53. 1.) Új irányt jelölt a növénytanban Schwendener-nek 1874-ben megjelent munkája, mely a fiziológiai-anatomiai irány megala-pozása. Az új irányban G. Haberlandt az ingerlékeny növényeket tanulmányozta eredményesen. Strasburger felfedezte az élő nö-vénysejteket elválasztó falakon áthaladó ingervezető fonalakat, a plasmodesmákat, melyek nagyon finom protoplasmaszálak s a növényben úgy szerepelnek, mint az idegfonalak az állat-szervezetben.1 A növényben is léteznek ingereket felfogó beren-dezések, „érzékszervek"; ezeket újabban Sachs, Pfeffer, Haber-landt, Nemec, Bose. és Francé ismertették. A növényben felfe-dezték: a mechanikai ingerek érzőszerveit a tapintószervek alak-jában, — a nehézségerő érzőszerveit (statolithok) és a fénytérző szerveket. A növény érzékeny még a hő, nedvesség és az anya-gok vegyi tulajdonsága iránt is.2

A növény- és állatvilág összehasonlító tanulmányozása révén kialakult a modern általános biológia, mely főleg a sejt életjelenségeit kutatja. Ma már beigazolt tény, hogy az összes fiziológiai jelenségek az élősejtben, a protoplazmában rejlő benső törvényszerűségekre vezethetők vissza. Ami a metafizikai filo-zófiában az ismerettan, az a biológiában a sejtélettan. A plasma-fiziológia ismerete nélkül ma már lehetetlen helytálló élettani bölcselet.

Az élet birodalmában legalsó fokon álló „legegyszerűbb"

növény az egysejtű Chroococcus nevű hasadómoszat is, már az élettitok hordozója. Ez a parányi lény a mikroszkóp alatt bo-nyolult szerkezetű lénynek bizonyul ; szórtan festett protoplaz-májának központibb része a chlorophyll és cyanophyll keveréke révén a fényben képes a szénsavat felbontani ; rokonai pedig, kivált az Oscillaría-félék sötétben is képesek áthasonitani, ezért a talajban is megélnek.

A legalacsonyabbrendü növények 17.000 faja ismeretes;

mindegyik faj egyede specifikus jellegekkel bír, mindegyiknek protoplazmájában benne él az élet rejtélye ! A biológusok nagy apparatussal 80 év óta kutatják a protoplazma titkait s máig sem tárták fel. Az élettani kutatások középpontjában ma a

1 Strasburger: Lehrbuch der Botanik. 1911-86.

2 R. H. Francé : Die Welt der Pflanze 1912. II. VI. és VIII. fejezetek.

plasmatica áll, ez a természetbúvárlatban a jövő tudománya is.1

Francé túlzás nélkül írja: „A protoplasmának a maga szerveivel : a hártyával, sejtmaggal, centrosomával, blepharoplast-tal, va-kuoláival, chloroplastjaival, ostoraival, stigmáival, mikrosomáival stb. nemcsak anatómiája, hanem szövettana (histologiája) is van»

hogy tehát elemi részei finom szerkezetűek és ezek a részek funkcionálisan alkalmazkodni is tudnak, hol mint üres alveolák, kerekded mag-anyaggal ellátott granulák, hol pedig az állati szervezet izom- és idegrostjaihoz vagy fibroblastjaihoz hasonlóan, mint rostok (fíbrillák) fejlődhetnek ki." (Összehasonlító biológia.

1926—11.) A mikroszkóp szemmelláthatóan igazolja, hogy már az egysejtű élőlény is az élettelen anyagban levő rendszert lé-nyegesen felülmúlja sajátos szervezettsége, specifikus mozgásai, eleven mivolta által.2 Tudjuk, hogy az élettelen anyag tömecsei szintén rendszer-, terv-, szám- és törvények szerint épülnek s nem véletlenül összeálló halmazok. Szemlélhető példák erre a kristályok (drágakövek) remek interferencia fényképei,5 melyek az anyaghalmaz benső elrendezettségét feltárják. Az élettelen anyaghalmazban is a magukban önálló atomok, illetve elektronok csoportosulása révén önálló tökéletesebbrendű határozott lények alakulnak, melyekben a parányokat a dinamikus atomizmus sze-rint valami tevékeny működő ok: az erő tartja össze. De emez erő csak az anyagban rejlő tulajdonság, működésre való képes-ség, mely az anyagtól gondolatban elválasztható ugyan, de fizikailag nem. Ez az erő életjelenségeket okozni az anyagban nem képes.

A nagynevű élettantudós Hertwig Oszkár azok ellen, akik az élőszervezetet s ennek életjelenségeit csupán vegyi- s fizikai alapon akarják magyarázni, így nyilatkozik : tegyük fel, hogy a vegytan a távol jövőben oly kifejlett lesz, hogy minden fehérje molekulát s azok származását analízissel megismer, továbbá megmondja, hogy a fehérje molekulák mely faja és mely meny-nyisége csoportosul az élő sejtben. Ha ez a vegytani kísérlet-művészet és módszer megvalósulna is, azért az élet kérdésének tulajdonképeni magva megoldatlan maradna és az élö sejtnek és protoplazmának lényege ismeretlen volna. Mert a sejt nem

1 R. H. F a n c é : Plasmatik. Die Wissenschaft der Zukunft. 1923—40.

2 A sejtek szervezetéről részletesen: Lenhossék Mihálynak >A sejt és a szövetek« című könyvében. 1918.

3 J. Beckenkamp: Statische und kinetische Kristalltheorien. 1915—512.

10*

140 HAJÓS JÓZSEF.

„élő fehérje", mint mondani szokás, nem a fehérjemolekulák halmaza csupán, hanem a sejt egy organizmus, mely olyan egy-mással törvényszerűen össze k jtött elemi életegységekből (Lebens-einheiten) alakult, melyek maguk is fehérje-molekulák összegei s ezért olyan tulajdonságokkal bírnak, melyek az egyszerű fe-hérje-molekulákétól ép úgy különböznek, miként az utóbbiak tulajdonságai az őket felépítő atomok tulajdonságaitól különbözők.'

Az élősejtben oly jelenségek váltakoznak, melyek az élet-telen lényeknél nem észlelhetők. Például említhetjük a természet egyik legcsodálatosabb tüneményét a sejtek fonalas megoszlását (mitósis). Lenhossék tanár szerint: „Páratlanul finom és bonyo-lult praeciziós mechanizmust alkalmaz itt a természet; szinte

Az élősejtben oly jelenségek váltakoznak, melyek az élet-telen lényeknél nem észlelhetők. Például említhetjük a természet egyik legcsodálatosabb tüneményét a sejtek fonalas megoszlását (mitósis). Lenhossék tanár szerint: „Páratlanul finom és bonyo-lult praeciziós mechanizmust alkalmaz itt a természet; szinte

In document Religio, 1927. (Pldal 137-162)