• Nem Talált Eredményt

ASPASIA ASSZONY DOLGA

In document RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA XIII/A (Pldal 163-171)

25 9. Az tisztét jól hagyá, szép szerrel indula, de az atyja meghala, Bátyja székben üle, ki féltében öccsét ottan megtartóztatá, De anyja kértére az előbbi tisztben Cyrust ő is bocsátá.

10. Sok jóval tisztelé az görög nemzetet, kivel úgy melléköte, Hogy minden szerencsét tiszta szeretettel Cyrussal az késírte.

30 Artaxerxestől is valaki jöhete, Cyrus mellé siete.

11. Parisatis asszony, az anyja Cyrusnak Cyrussal inkább tarta,1 Az nagyobb fiának, hogy gyanóját látja, haragját is lágyítja, De hogy nem érdemli székit nagyobb fia, bánja, – kit Cyrus tuda.

12. Ázsia földében nincs az paráznaság, de egynek sok házasa,

35 Azért ifjú Cyrus többi közt házasul Aspasiát hozatá,

Kit anyja hogy hoza, szülésben meghala, gyermek árván marada.

13. Segédeatyjának, Hermotimnak nincsen, mert nagy szegénség rajta, Mindazáltal leánt tisztán s jó erkölcsbe nagy keményen feltartá, Az leány álmában jószerencséjéről, nagy sokszor azont látá.

40 14. Idővel hogy jöve jó középkorában, állán rút sömör kele, Kivel megrútula, de bánatos atyja orvoshoz leánt vivé, De tőle az orvos három státert kére, kit ű nem ígírhete.

15. Aspasia ezen keservesen síra, félreméne, leüle, Tükörét térdére tötte, magát nézi, étlen-itlan könyveze,

45 Az nagy sírás után ugyanott alvék el, kibe álma megjöve.

16. Mintha egy szép galamb hozzá repüllene, ő álmában ezt látja, Galamb őelőtte egy szép kegyessé lőn, leánt így vigasztalja:

„Ne bánkódjál, ne félj, doktorhoz ne menj bár, ne köss írat orcádra!

17. Menj el, aszú rózsát törj porrá, kösd azzal: az orcád meggyógyítja.”

50 Ím, hogy felserkene leány, szót fogada, a sömöreg elhulla, Már Aspasiának Fochea várasban senki nem vala mása.

18. Egyéb jószági közt, kivel gazdag vala: gesztenyeszínű haja, Nem igyenesen nyúlt, de kevéssé fodros lobagó hajaszála, Két szeme künnálló, zomok, kit akkorban világ legszebbnek tarta.

31 tarttya [értelem] 32 lágzittya [sh.] 37 Szegöde [értelem]

55 19. Meghorgodt kevéssé, de kicsin az orra, szép rövid az két füle, Színe, mint rózsának, kiért váras népe őt Miltónak2nevezte, Azaz, piros-fejér: ajaka mind piros, bőre színe mind gyenge.

20. Olyan, mint az új hó, még annál is fejérb szájában minden foga, És azmit többi közt nem hagyhatunk alább, szép lába, szép járása,

60 Gyenge, de szép szava, mely gyönyörűséges régi sirének szava.

21. Ravasz álszín nincsen semmi az ő testén, mi nem szükség, nem tartja, Mint leányfélének cifrára nincs gondja, mint idegent, utálja,

Tudja, hogy szerencse és egy gonosz szokás, nem természet azt hozta.

22. Az ő szerencséje anélkül is vékony, jóllehet azt nem bánja,

65 De hogy szegényül nőtt, szegényen tartatott, az cifrát sem kévánja, Természettel gazdag, kivel megelégüdt, arra semmit nem palla.

23. Reménsége ilyen, hogy így is urat lel, kellekorba hogy juta, Hazáját, Focheát, ellenség megvövé, ott egy úr rátalála, Három szép leánnyal az Cyrushoz vivé immár hogy vacsorála.

70 24. Intik és oktatják asszonyok az hármát, kik vélek elmenének, Fereszték, felkenék, minden szép ruhába görög módon készíték, Az ifjú Cyrusnak, magok mint kellessék, ki-ki mind törölkedik.

25. Feljebb-feljebb minden az övét készíti, mintha piacra vinné, Mint annyi kerítő, hogy drágábban adja, álszínnel kené-fené,

75 Aspasia asszony nem akar kenődni, mert pokolnak ítílé.

26. Olyban sem öltözik, kit előbb nem szokott, mert rabdolognak mondja, Nagy fohászkodással istenét óhajtja, atyja nevét kiáltja,

Hogyha szavát hallja: öltöztetni, mint kurvát, eladni, ne bocsássa.

27. Riaszták, rongálák, ugyan meg is verék, azért magát meghagyja,

80 Az sokszínű köntöst nagy nyegve felvévé, az fardagálra voná, Az jár nám esziben, hogy kurvává tészik, eladják, igen síra.

56 méltónak [ld. a tárgyi jegyzetet] 60 sir ének [értelem, ld. a tárgyi jegyzetet] 81 iay nem eriben [sh.]

RMKT-Bogáti.indb 165

RMKT-Bogáti.indb 165 2018. 05. 14. 16:26:292018. 05. 14. 16:26:29

28. Renddel az négy leánt hopmester bévivé, Cyrus előtt állatá, Az hárma Cyrusra egyenesen néze, közel álla, mosolyga, Az jövendő éjen semmi bánatjokat csak egyik sem mutatá.

85 29. Orcáját az földen Aspasia tartja, mert tüzes, úgy pirula,

Nagy keserves könyvvel két szeme rakodott, hogy rabmód állapatja, Magaviselése mind csak azt mutatja, hogy az dolgot általlja.

30. Parancsolja Cyrus, hogy mellé üljenek, az hárma szót fogada, De az szép fochai Aspasia asszony soká mind ellent tarta,

90 Mígnem erővel is az hopmester őtet az többihöz szállítá.

31. Úgy nyúla hozzájok Cyrus és fogdosá és szemekben tekinte, Ujjokat, állokat, szemeket megnézé, tapogatá, illeté,

Az többi engedé, de az szép fochai Cyrusnak azt nem tűré.

32. Előszer ujjhegyvel3Cyrus alig éré, leány nagyot kiálta,

95 Mint nemes természet mondja, hogy megbánja, ha másszor hozzányúlna, Annál inkább Cyrus az mellyére nyúla, kin az leány elfuta.

33. Legottan az Cyrus az jó természetet leányba megisméré,

Nemesnek bizonnyal csak az egyet mondá, leánynak csak azt hivé, Az többi vásáros csak piacra való, azért tőle elküldé.

100 34. Leánt azért Cyrus feleségül vevé, noha több is volt nála, De egyet is soha sem elébb, sem osztán oly kedvében nem tarta, Nem ágyas számában, de királyné renden ez egyet vövé hozzá.

35. Az perzsák szokása, hogy sok egyéb ágyas, de csak egy az királyné, De görög módra lőn Cyrus házassága, mert felettébb szereté,

105 Mert természet jova kettő az leányban, hogy szép és jó az esze.

36. Eszével élt ura, valaha tanácsát fogadta, meg nem bánta, Mikor nagy dolgokban Aspasia szaván ifjú Cyrus indula, Egész Görögország ennek hírét hallá, és nagy eszét csodálá.

37. Nemcsak két tenger közt ennek híre tarta, Perzsiába is juta,

110 Artaxerxes király öccse szerencséjét szép nejéről csudálá, Nyilván hiszik immár, hogy egyéb nejével soha Cyrus nem hála.

94 vy hegyiuel [szótagszámtöbblet]

38. Ilyen szerencséjén Aspasia asszony ő magát el sem hivé, Régi sok álmiról mind megemléközék, istenének köszöné, Hogy kicsin korától ily gondját viselte, éltig érte tisztelé.

115 39. Kincset nagy sok jóval az atyjának külde, gazdag emberré tevé, De mind háláláig nagy mértékletesen minden dolgát viselé, Kit sok görög asszony perzsiaiakkal sok ideig említe.

40. Országra böcsülik, oly kösöntyűt hoztak, kit Cyrusnak adának, Csuda mesterségén, és drágakő művén az urak csudálkoznak,

120 Kit egynéhány ország ellen küldettenek ajándékon Cyrusnak.

41. Látván az böcsűjét: ez szép nyakbanvetőt Aspasiának száná, Azért ebéd után őhozzá béméne és aluva találá,

Az drága boncsokat köntös alá tövé, ömaga félrehajla.

42. Elvárá csendesen mégnem Aspasia álmából felserkene,

125 Ki hogy Cyrust látá, felugrék, mint másszor, ottan nyakon ölelé, Mint illik, szereté, kérdezé, beszélle, szűvét néki jelenté.

43. Ottan skatulyából az nemes kösentyűt Cyrus néki jelenté, Kivel csak ezt mondá, hogy király leányát, vagy királynét illetné, „Azért néked ádom, hogy nyakadon viseld, kivel testöd tödd szebbé.”

130 44. Semmivel az asszony magát el nem hivé, eszesen így felele:

„Úgy vagyon, nagy személt és királnét illet te felséged szépsége, Azért te felséged asszonyom anyádnak, Parisatisnak küldje.

45. Felséged kedvére tisztesen magamat ez nélkül is viselem, De azmi asszonyom anyádat illeti, én is néki ítílem,

135 Én gondom, enélkül fejemet, mellyemet hogy néked széppé tégyem.”

46. Így azmit egyebek most leginkább kapnak, Aspasia megveté, Mert az öltözetben mindenes szépséget most asszony, leány veti, Kit királyi, úri módnak Aspasia valamiért nem vélé.

47. Gyönyörkedik Cyrus az asszonnak szaván, és ottan megcsókolá,

140 De minden beszédét, és egyéb dolgit is az anyjának megírá, Az nyakbanvetőt is, de Aspasiát is Parisatis csudálá.

RMKT-Bogáti.indb 167

RMKT-Bogáti.indb 167 2018. 05. 14. 16:26:292018. 05. 14. 16:26:29

48. Udvarban nagy híre az Aspasiának, örül az király anyja, Hogy noha fiánál az ő ifjú menye nagy méltóságban vala, De azt, azki Cyrust ez világra hozta, magánál jobbnak tartja.

145 49. Levélbéli dolgot azért nagyobb néven, hogynem boncsokat vette, Kiért Aspasiát Parisatis asszony fő módon megtisztelé,

Fő ajándékokat Perzsia országból Aspasiának külde.

50. Azokat az asszony köszöné, dicsíré, de nem szükség – azt mondá, Azért mind urának, Cyrusnak azt küldé, hogy hadát azzal tartsa,

150 „Elég hogy te szeretsz, mert ennél több marhám nem lehet” – azt is mondá.

51. Drága izenetén Cyrus csudálkozék, de nemcsak ő csudálja, Azki ő termetét és nemes ekölcsét és tökéletét hallja, Sok ország is hallja, de már a szerencse, ímé, visszafordula.

52. Erős haddal Cyrus nagy titkon készüle, bátyja ellen erede,

155 Mert az királyságra ő magát méltóbbnak az bátyjánál isméré, Hada többi görög, véle Aspasia, Perzsiára így méne.

53. Gonosz szerencsével az Cyrus ottvesze, az asszony közbe kele, Kinek hírét tudta Artaxerxes király, azért megkeresteté,

Azkik kötve vivék, haraggal az király őket tömlecre veté.

160 54. Erősen siratja ő szép urát, Cyrust, senki szava nem foga, Hogy királytúl küldött drága szép ruhákban ő testét felcifrázza, Kételen öltözék, kiben – minden mondja –, soha mását nem látta.

55. Nem késének véle, királyhoz bévivék, kit király úgy szerete, Hogy több házasi közt főfelesége lőn, minden felett emelé,

165 Mindenben ő kedvét keresi, hogy Cyrust véle felejtethetné.

56. „Te magad ne törjed, és búdat felejtsed, mert úgy én is szeretlek, Mint előbbi urad, sőt hogyha akarok, nagyobbra is vihetlek, Nem illik, hogy szánjad én ellenségemet, nézz elé, arra intlek.”

57. Ezféle beszédet soká mindhéában Aspasiára veszte,

170 Mert Cyrus szerelme úgy belé olvadt volt, hogy ki nem törölheté, Végre, mint bölcs asszony, az király szavára, idő telve, engede.

58. Búva lőn királynak, mert egy kedves ifjú udvarában meghala, Kinél szebb termető világ nagy részében, Ázsiában nem vala, Az király kedvére Ázsia országi fő-fő rend azt mind gyászlá.

175 59. Oly búnak ítélék mindenek, hogy senki nem mér szólni királynak, Senki vigasztalni, szembe lenni sem mér, színe veszett udvarnak, Harmadnap hogy múlék, erre ám gondja lőn Aspasia asszonnak.

60. Gyászruhát vőn reá, tudja, feredőben király mely úton menne, Asszony odaméne, az útban megálla, könnyezve földre néze,

180 Király ezt csodálja, kérdezi, miért jött, kire asszony felele:

61. „Azért jöttem, király, hogy vigasztaljalak, mert bánatodat hallom, De ha felségednek idejöttem nehéz, megtérek, tudom dolgom, Ha penig tetszenék, azmit jódra tudok, felségednek megmondom.”

62. Tetszik az szó, s azért az király mosolyga, hogy asszonnak az gondja,

185 Virág-szűvét ura, hogy meg ne fonnyassza, azért néki ezt mondja, Menjen ágyasházban, azmég feredőből megjő, őtet ott várja.

63. Hogy az feredőből király visszatére, Aspasiához méne, Az megholt ifjúnak köntösét felvevé, Aspasiára veté,

Úgy tetszék, az gyászon az megholt köntöse asszont szebbnek jelenté.

190 64. Ím, mintha az holtat elevenen látná, egy kevéssé vidula, Régi szereteti így eszében juta, Aspasiára szálla,

Kéri, hogy így jöjjen gyakorta őhozzá, míg4búva meglohadna.

65. Ura szaván jára az bölcs Aspasia, kivel megvigasztalá, Kinek kedvét senki, sem anyja, sem fia, rokona nem találá;

195 Mert az nagy bánatot ő bölcs beszédével királyból kiszállítá.

66. Sok jó szerencsében, gonoszban így forga, kivel nevet talála, Egész Ázsiában és nagy Európában szépeknek példát hágya, Kiért szépnek, s bölcsnek vezetéknevén is história ezt mondja.

67. Oka írásomnak, hogy mikor tekintém, lám, ez világ elveszett,

200 Oly asszonyok miatt, kik urokkal bírnak, kit senki le nem ültet, Hogy asszonyom fejét meghajtsa, úgy bízzék, ha véle vitt nagy eszet.

192 meg [értelem]

RMKT-Bogáti.indb 169

RMKT-Bogáti.indb 169 2018. 05. 14. 16:26:302018. 05. 14. 16:26:30

68. Példa pogánságban, mi az szép jegyruha, kit mondjunk méltán szépnek, Mert látjuk, ez világ az szépre igen űz, de tudjuk azt kevésnek,

Ha egyet egy ország egy időben adhat, bátor mondjuk elégnek.

205 69. Tudománya légyen okos, bátor, tiszta, azkihez kell, szeresse, Annak életére, ő tisztességére eszét, erejét vesse,

Ha látja, hozzáfér, tanácsot asszonyom ura mellett jelentse.

70. Az szentek példáját ó dolognak tartják, vagy pap-példának mondják, De én azokban is hasonlót találok, kik magok úgy tartották,

210 Hogy urokat, s Istent, ha meg nem bántották, magok szépnek tudták.

71. Tükerül szépeknek Szentpálon ezt írtam, Székelfölden laktomban, Ezerötszáz után, nyolcvanhetedik újesztendő havában,

Azkinek ezt írám, Isten lássa jóval, asszonyommal világban.

In document RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA XIII/A (Pldal 163-171)