• Nem Talált Eredményt

4. A békemozgalom Magyarországon

4.6. Egyesületi élet a konferenciák után

4.6.2. Apponyi és Suttner

A kezdeti pacifista lendület a bécsihez hasonlóan Magyarországon is alábbhagyott, a taglétszám is visszaesett a századfordulóra. A magyar IPU képviselők a nemzetközi tendenciáknak megfelelően fokozatosan eltávolodtak a hazai békeegyesülettől.

Delegációjuk vezetője, Apponyi Albert az 1895-ben elinduló magyar interparlamentáris szerepvállalása keretében, még csupán delegátusként került kapcsolatba hivatalosan a békemozgalommal, Bertha von Suttnerrel és a magyar békeegyesülettel is. A magyar békeegyesületben való fellépését azonban politikai (interparlamentáris) tevékenységének rendelte alá és a békemozgalmi célokat a reálpolitikai és nemzeti álláspontból ítélte meg.

Elsődlegesnek a magyar nemzeti érdekek képviseletét tartotta, ugyanakkor reálpolitikai szempontból elengedhetetlennek ítélte a békés nemzetközi kapcsolatok feltételeinek megteremtését. Ebből kifolyólag kötelezte el magát a békemozgalom és az interparlamentáris mozgalom közös céljainak: a nemzetközi jogi szabályozás továbbfejlesztésének és a döntőbíráskodás intézménye létrehozásának.

Suttner báróné – mivel meggyőződése szerint a két mozgalomnak együtt kellett működnie –minden eszközzel megpróbálta megnyerni Apponyit a magyar békeegyesületnek.

Apponyi 1898. április 20.-i levelében elutasította a felkérést „A békemozgalomban vállalt helyzetemet maradéktalanul tisztázza tevékenységem a Parlamentközi Unióban; ezen túllépni nincs módomban. A szerepek bizonyos megoszlása kívánatos az ügy érdekében.”280 Bertha von Suttnert nem tántorította el a visszautasítás, és (legalább is az)

279 Kemény, Ferenc, A békemozgalom jelene és jövője, 21.

280„Meine Stellung zur Friedensbewegung ist durch meine Teilnahme an der Interparlamentarischen Union vollkommen klargestellt; darüber hinauszugehen ist mir nicht möglich. Eine gewisse Teilung der Rollen ist im Interesse der Sache erforderlich.”In: Apponyi Albert levele Bertha von Suttnernek, 1898.04.20. ENSZ Könyvtár, Genf, Fried/Suttner Papers, BvS.Box.13.

122 1895 és 1911 közötti években elsősorban az IPU ügyeit érintő rendszeres levélkapcsolatot tartott fenn Apponyival. A fennmaradt 27 Bertha von Suttnernek címzett Apponyi levélből az is kiteszik, hogy Apponyi szívesen vette igénybe Bertha von Suttner nemzetközi társasági és újságírói összeköttetéseit, s többször is igényelte a báróné segítségét fontos európai személyiségek magyarországi meghívására.

A hivatalos magyar IPU-képviselet indulásától, 1895-től kezdődően Apponyi volt az IPU legaktívabb magyar résztvevője, Jókai majd Széll Kálmán után 1899-1912 között a magyar képviselőcsoportot is ő vezette.281 Az IPU-konferenciákon mindannyiszor figyelmet keltett a nemzetközi jog és szolidaritás, valamint a békés együttélés érdekében tartott szónoklataival.282 A Monarchia részéről Friedrich Schönborn gróf és Heinrich Lammasch mellett a Hágában 1900-tól felállított Állandó Választottbíróság egyik bírájává delegálták, ezen kívül tagja volt a Carnegie Alapítvány európai bizottságának, továbbá béke-Nobel-díjra is számos alkalommal jelölték.

Az első hágai konferencián 1899-ben határozottan fellépett az állandó választottbírósági intézmény létrehozásáért, a konferenciáról részletesen tudósított, valamint jelentőségét hangsúlyozó értékelést írt róla a Budapester Tagblatt (1884-től megjelenő politikai napilap) számára. Az elért eredményekkel azonban – ahogy ezt korábban már idézett megnyilatkozásai is tanúsítják – nem volt megelégedve. 283 Suttner miután megemlíti emlékirataiban, hogy megkapta a Budapester Tagblatt példányait Apponyi írásaival, idézi a grófnak 1899 augusztusában hozzá intézett levelét, melyben a nyilvánosságnak szánt taktikusan pozitiv állásfoglalásokkal szemben nyíltan és kendőzetlenül megosztja az írónővel a hágai fejleményekkel kapcsolatos kételyeit:

„Az optimizmus, amelyet nyilvánosan képviselek, inkább egy valóságos manőver, mint valódi megggyőződés. A nagyhatalmak Hágában több mint gyengék voltak, és nem vagyok benne biztos – különösen Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia esetében –, hogy ratifikálni fogják a hágai szerződéseket. Az uralkodók nem akarják ezt; nem akarják a háborút sem, de minden olyan intézmény, amelyben hatalmuk (jó vagy rossz cselekvésre egyaránt) korlátozását látják, ösztönösen ellenszenves nekik.”284 Az általa

281 Az IPU magyar csoportja Apponyi elnöklete alatt volt a legaktívabb, és a legmagasabb létszámú képviselőt állította ki, 300-nál is több volt a részt vevő képviselők száma. Vö: Arday-Katona: 110 év, 2006

282 Vö.: Biographical Dictionary of Peace Leaders, 11985, 33-34.

283 Itt érdemes visszautalni Apponyinak a dolgozat korábbi részében már idézett - 1902-ben Ferenczy Árpádnak a hágai választott bíróságról írt kötetéhez fogalmazott előszavában is kifejtett kritikájára - valamint a háború utáni emlékiratainak visszatekintő kritikus összegzésére.

284 „Der Optimismus, den ich zur Schau trage, ist aber mehr ein tatsächliches Manöver als wirkliche Überzeugung. Die Grossmächte waren im Haag mehr als flau, und ich bin nicht ganz sicher, dass ihr Beitritt zu den Haager Vereinbarungen – insbesondere von Deutschland und Österreich-Ungarn – erfolgen wird. Die

123 vezetett magyar interparlamentáris törekvéseket illetően leírja: minden alkotmányos nyomásgyakorlási lehetőséggel élni fognak, hogy a Monarchiát ebben a kérdésben helyes útra, vagyis a ratifikálás irányába tereljék. Ennek érdekében veti fel (Jókai nyomdokaiba lépve), hogy a sajtó megnövekedett nyilvánosságot befolyásoló erejét ki kell használni a békepolitika és a hágai békemű továbbfejlesztésének szolgálatában. Annak érdekében tehát, hogy az IPU céljait a lehető legszélesebb társadalmi körökkel meg lehessen ismertetni, először országos, majd pedig nemzetközi szinten javasolja egy európai béke-sajtó-szövetség létrehozását. Tervét Suttner melegen támogatta. Apponyi levélben megkereste magát Jókait is, és javaslatának támogatására kérte. Egyben felkérte a tervezett magyar béke-sajtó-szekció vezetésére, amit az író válaszlevelében elfogadott.285

1900. március 26.-án este az újságírók Otthon klubjában megtartott közös békeegyesületi és sajtóülésen a magyar IPU-képviselőcsoport nevében Apponyi mutatta be, hogy milyen formában képzeli el a sajtó országos és nemzetközi összefogását: az országos interparlamentáris képviselőcsoportok feladatának szánta az országos sajtószövetségek megszervezését és ezek kezdeti koordinálására az IPU központi irodáját kívánta felkérni, mindaddig, amíg a sajtószövetség nemzetközi szinten meg nem erősödik. Az estélyen Jókai vezetésével megalakították a magyar béke-sajtó-szekciót. Ezt követően az 1900-as évi IPU-konferencián Apponyi hivatalosan javaslatot tett egy európai békesajtó-szövetség megalakítására, amelyet a résztvevők el is fogadtak. A nemzetközi sajtó saját érdekeinek megsértésére hivatkozva végül tiltakozott a kezdeményezés ellen, ezért a következő évi IPU konferencián Apponyi maga vonta vissza javaslatát. 286

Suttner és Apponyi, valamint rajtuk keresztül a magyar IPU-csoport és a békeegyesület újabb együttműködésére az 1904-ben, az Egyesült Államokban megrendezésre kerülő éves

Herrscher wollen die Sache nicht; sie wollen den Krieg auch nicht, aber jede Institution, in der sie eine Einschränkung ihrer Machtvollkommenheit (Gutes oder Böses zu tun) erblicken, ist ihnen instinktiv zuwider.” Apponyi Albert levele Bertha von Suttnerhez, 1899, augusztus 28. In: Suttner, Bertha von:

Memoiren, 497.

285 „A magyar békebarátok Méltóságodban feltalálták a vezérüket, s Méltóságod indítványozta a célravezető szervezkedést a sajtó útján, melynek a béke szolgálatába kell állni és akkor a győzelem el nem marad. Azért szívemnek egész melegével s lelkemnek minden tehetségével ajánlkozom a rámbízott feladatoknak a buzgó teljesítésére s a magyar sajtó munkásaiban vetett megtisztelő bizalomért hálás köszönetet fejezek ki magam és pályatársaim nevében Méltoságos Elnök Úrnak és a magyar interparlamentáris konferencia országgyűlési csoportjának Hazafiúi tisztelettel és baráti üdvözlettel.” Jókai Mór levele Apponyi Alberthez, 1900.03.03., Fond V/688

286 Vö.: Arday, Lajos, Száz év, 24., Albert Apponyi, Emlékirataim, II., 35., Apponyi maga a párizsi konferencia után Bertha von Suttnernek írt levelében kifejtette, hogy sajnos az aktuális nemzetközi és franciaországi helyzet sem kedvez a javaslat gyakorlati megvalósításának. A búr háborúk nagymértékben nehezítették a közös békemozgalmi és interparlamentáris összefogást, a francia sajtóra pedig még mindig súlyos teherként nehezedett a Dreyfus-ügy előző évi perújrafelvétele és még nem ült el a felmentés által vert vihar sem.. (Apponyi Albert levele Bertha von Suttnerhez, 1900. augusztus 8., idézi: Suttner, Bertha von:

Memoiren, 507.)

124 béke-kongresszus és IPU konferencia adott alkalmat, melyhez mindketten nagy reményeket füztek. Az Egyesült Államoktól azt remélték, hogy az európai hatalmi harcoktól függetlenedve fellendíti majd a két mozgalom tevékenységét és eredményességét. Apponyi 1904. július 11.-én így írt erről Bertha von Suttnernek: „Az amerikai találkozó talán a legfontosabb lehet az összes eddigiek közül. Az ottani szellem nem maradhat hatástalan ránk, európaiakra sem. Ahol bár különböző irányokban, mind a köztársaságokban, mind a monarchiákban, azonban szükséges lenne ezt az ésszerűséget megtanulni.”287 Bár Amerikában mindkettőjüknek sikerült tovább építenie kapcsolati tőkéjét, Apponyinak is sikerült jó viszonyt kialakítani több befolyásos amerikai politikussal, többek között az elnökkel, Theodore Roosevelttel is. Roosvelt többször is fogadta őt Suttnerhez hasonlóan a Fehér Házban. Azonban az ’Újvilághoz’ fűzött reményeik (a sok új tapasztalat, és ismeretség ellenére) egészében véve túlzottnak bizonyultak. Egyetlen fontos eredményként az amerikai fellépés hatására sikerült előmozdítani az újabb hágai konferencia összehívásának ügyét, amelyet azonban az éleződő orosz-török konfliktusra való tekintettel ekkor még elhalasztottak. Apponyi következő említést érdemlő fellépése szintén az IPU kereteiben történt, az 1905-ös konferencián a hágai Állandó Választottbíróság igénybevételének és felállításának megkönnyítésére tett javaslatot.

A későbbi években Apponyi változó intenzitással közeledett a magyar békeegyesülethez, az 1910-es tagnévsorban az egyesület tiszteletbeli tagjaként szerepelt.288 Bertha von Suttner, aki folyamatosan törekedett az IPU és a nemzetközi békemozgalom kezdeti szoros kapcsolatának visszaállítására, különösen örült a magyar IPU-vezető újabb közeledésének, és büszkén említette a békemozgalmat lekezelő berlini képviselők előtt, hogy Apponyi gróf az 1911-es békenapot a magyar békeegyesülettel közösen ünnepelte.289

Az interparlamentáris mozgalom a növekvő nemzetközi háborús konfliktusok következtében, 1911-től fokozatosan veszített erejéből és jelentőségéből. Apponyi számára az IPU-beli – és közvetetten a békemozgalmi – szerepvállalástól való visszavonulásra az 1912-es magyarországi parlamentáris belharcok szolgáltatták a végső lökést, miután a Tisza vezette Nemzeti Munkapárt új házszabályaival és parlamenti korlátozó

287 „Diese Zusammenkunft in Amerika dürfte vielleicht die wichtigste aller bisherigen werden. Der Geist, der dort haust, wird nicht ohne Einfluss auf uns Europäer bleiben, wo, wenn auch in verschiedenen Richtungen, Republiken wie Monarchien es notwendig haben, Vernunft zu lernen.” In: Apponyi Albert levele Bertha von Suttnerhez am 1904. 07.11., ENSZ Könyvtár, Genf, Fried/Suttner Papers, BvS. Box.13.

288 Vö.: A Magyar Szent Korona Országai Békeegyesületének Évkönyve 1909/1910.

289 Vö.: Hamann, Brigitte, Bertha von Suttner, 406.

125 intézkedéseivel nem értett egyet.290 A háború kitörésekor a magyar közvélemény szinte egyoldalú háborúpárti véleményéhez csatlakozva a nemzeti védekező háború, a „ránk kényszerített háború” mellett foglalt állást. „Hát végre!” – mondta a hadüzenet bejelentésekor az ellenzéki pártok nevében képviselőházi felszólalásában.291 A háborút követően ismét aktív szereplője lett a nemzetközi színtérnek és haláláig részt vett a Népszövetség tevékenységében.