A magyar és más anyanyelvűek aránya a tanító(nő)képzősök és tanáraik körében, valamint az össznépességben a dualizmus kori népszámlálások körében, valamint az össznépességben a dualizmus kori népszámlálások

In document A MAGYAR MŰVELŐDÉS ÉS A TANÍTÓKÉPZÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1868–1958 (Pldal 58-68)

NEMZETISÉGI POLITIKA ÉS OKTATÁS

5. A tanító(n ő )képz ő sök és tanáraik anyanyelve/nemzetisége

5.2. A magyar és más anyanyelvűek aránya a tanító(nő)képzősök és tanáraik körében, valamint az össznépességben a dualizmus kori népszámlálások körében, valamint az össznépességben a dualizmus kori népszámlálások

alkalmával.

A képzők tanítási nyelve, területi elhelyezkedése 1907/1908-ban és 1917/1918-ban

A különböző fenntartású tanító(nő)képzők tanulói anyanyelvi szegmentációjának áttekintése után, befejezésül, a 25., 26., 27., 28. és 29. ábra, valamint a 3., 9. és a 10. térkép segítségével megpróbáljuk érzékeltetni, hogy egészében a növendékek

és tanáraik nemzeti/nemzetiségi összetétele s az intézmények oktatási nyelve szempontjából milyen eredményhez vezetett a dualizmus korának fél évszázada.

A növendékek megoszlása anyanyelv szerint 1905-06-ig a polgári iskolai tanító(nő)képzős adatokkal.

magyar

Magyar anyanyelvűek aránya az össznépességben (fent) és a tanító(nő)képzősöknél (lent) - a KSH adatai alapján

45%

55%

magyar anyanyelvűek nem magyar anyanyelvűek

51% 49% 49% 51%

Amit a képzők kb. háromnegyedét kitevő, színmagyar vagy jelentős magyar többséggel bíró református, katolikus, állami és izraelita képzők vizsgálata elő re-vetített, jól látható a 25. és 26. ábrákon.

A tanító(nő)képzősök körében — ha nem is egyenletesen — nőtt a magyar anyanyelvűek (s az önmagukat annak vallók) aránya. 1881/1882-ben a 4023 nö-vendék 65,4%-a, 1906/1907-ben a 10.153 fő 81,4%-a,18 1917/1918-ban pedig a 11.533 tanuló 85,5%-a tartotta anyanyelvének az oktatáspolitika által preferált államnyelvet. Majd a területveszteség következtében 1918/1919-re arányuk a 4984 képzős körében már 95,5%-ra nőtt, miközben körükben a németek aránya 15%-ról 7%-ra, majd 4,7%-ra; a románoké 8,4%-ról 5,4%-ra, majd 4,7%-ra; a szlovákoké 4,7%-ról 2,5%-ra, majd 1,3%-ra; a szerbeké 3,5%-ról 2,2%-ra, majd 0,4%-ra; a ruszinoké 2,5%-ról 0,8%-ra, majd 0,1%-ra csökkent. Így a korszak négy népszámlálásának éveiben a tanító(nő)képzősök körében mindig jelentősen (20,7%-kal, 18,3%-kal, 20,9%-kal és 27,1%-kal) felülreprezentáltak voltak a ma-gyarok.19

A főállású tanító(nő)képző intézeti tanárok aránya anyanyelv szerint 1906-1919

Főállású tanáraik adatai is (27. ábra) ilyen arányokról tanúskodnak:

1906/1907-ben 81,1%, 1917/1918-ban 89,3% és 1918/1919-ben 95,8% vallotta magát magyarnak. Körükben a németek aránya 8,3%-ról 5,1%-ra ill. 4,2%-ra csökkent. A többi nemzetiség képviselői 1918/1919-re lényegében eltűntek a kép-zős tanárok közül, úgyhogy velük kapcsolatban csak a korábbi két időpontra

vo-natkozóan szolgálhatunk adatokkal: a románok reprezentációja 6,4%-ról 5%-ra, a szerbeké 2%-ról 0%-ra, a ruszinoké 0,9%-ról 0,2%-ra, a szlovákoké 0,3%-ról 0,2%-ra szorult vissza.

Az 1910. évi népszámlálás adataival való összevetés során is (28. ábra) első -sorban a tanító(nő)képzősök és tanáraik országostól eltérő arányai szembetűnők:

körükben az országos 54,4%-ot 27,1, ill. 25,4%-kal meghaladták a magyar anya-nyelvűek.

A népesség, a tanító(nő)képzősök és a tanárok nemzetiség/anyanyelv szerinti megoszlása 1910-ben, ill. az 1909-10-es tanévben

magyar

A lakosság 10,4%-át kitevő németek ellenben 7, ill. 8,9%-os reprezentációjuk-kal elmaradtak attól. Alulképviseltek voltak a lakosság 10,7%-át kitevő szlovákok is: 3, ill. 0,4%-kal. Az akkori Magyarország legnagyobb nemzetisége, a 16,1%-ot kitevő románok a képzők ifjúságának és tanári karának alig 4, ill. 6,9,%-át adták A szerbek képviselete a tanító(nő)képzőkben (2, ill. 2,4%) megközelítette orszá-gos átlagukat (2,5%). Jelentősen elmaradtak ettől a lakosság 2,5%-át adó rutének, akik a preparandiákban csak 1, ill. 0,3%-ban voltak jelen. (Más elbírálás alá esik a nyelvi, kulturális identitásukat őrző horvátok távolmaradása a magyarországi intézményektől: bizonyára a közeli s autonóm oktatási igazgatás alá tartozó anya-országi képzőket látogatták.)

A nem magyar anyanyelvű növendékek (1771 fő) és főállású tanító(nő)képzős tanárok (117 fő) magyarnyelv-tudása

1907-08-ban

jól tudott magyarul 86,3%

keveset tudott magyarul

6,0%

nem tudott magyarul 7,7%

Növendékek év elején 1%

14%

85%

Növendékek év végén 9% 0%

91%

Tanárok

29. ábra

A polgári és felső népiskolások (80,9%), valamint a gimnazisták és reáliskolá-sok arányát (79,6%) kissé meghaladó, ám az érettségizettektől (87,6%), az egye-temistáktól és főiskolásoktól (88,3%) elmaradó20, kb. négyötödös magyar többség, s hozzá a tanítói hivatásra nevelés mellett legfontosabbnak tartott sajátos nemzeti küldetéstudat kialakítása elemi feltétele volt annak, hogy a tanító(nő)képzők több-sége alkalmas legyen egyik leggyakrabban hangoztatott missziója teljesítésére.

Arra, hogy az általa kibocsátott tanítók révén segítse a korabeli oktatáspolitika magyarosító törekvéseinek érvényesítését: a korszak kezdetétől egységesnek te-kintett magyar politikai nemzet megerősítése érdekében a magyarok — s az ön-magukat magyaroknak vallók — többségének biztosítását.

Sajátos eszközeivel ezt szolgálta a KSH is, ezért nem feledhetjük Karády Vik-tor megismételt, jól argumentált figyelmeztetését: a közép- és felsőoktatásban tanulók hivatalos statisztikája nemzetiségi tekintetben ellenőrzendő.21 Ahogy a fentiekben már többször is említettük: a tanító(nő)képzők körében tájékozódván, mi is úgy találtuk, hogy a magyar anyanyelvű növendékek expanziójával kapcso-latban — legalább a görög katolikusoknál s az evangélikusoknál — további vizs-gálatokra van szükség. E kutatásnak fel kell mérnie az érintett képzők diákjainak nevét, a magyaron kívüli hazai nyelvtudásukat, a tanulmányaik folyamán (a képe-sítő vizsga környékén) lezajlott esetleges „anyanyelvi váltásokat” ahhoz, hogy többet tudhassunk arról: valójában mi áll a magyar többség kialakulásának

hát-terében. Gyors asszimiláció vagy — elhelyezkedésüket, karrierjüket elősegítendő

— a politikai elvárásoknak való megfelelést demonstráló mimikri; esetleg (a kog-nitív disszonancia következtében) az utóbbi és előbbi sajátos együttese?

9. térkép

Annyi azonban már most is tudható: a magyar anyanyelvűek reprezentációjá-nak növekedésében bizonyosan komoly szerepe volt anreprezentációjá-nak, hogy az 1881-et kö-vető negyedszázadban csökkent a nem magyar vagy vegyes tanítási nyelvű taní-tó(nő)képzők száma s részaránya. Az elemi iskolákban az anyanyelvi oktatás lehe-tőségét deklaráló népiskolai törvény negyvenedik évfordulóján az ország 82 taní-tó(nő)képzőjéből 72-ben magyarul, 2 evangélikus intézetben németül, 3 görögke-leti és 1 görög katolikus iskolában románul, 2 görög katolikusban magyarul és románul, s a zombori képző(k)ben szerbül folyt az oktatás. A nem magyar, ill.

vegyes tannyelvű képzők aránya ennek folytán a bő negyedszázaddal korábbi 23,5%-ról 12,2%-ra csökkent. (9. térkép.)

Újabb évtized múltán, az 1917/1918. tanévre (10. térkép) sem változott ér-demben a helyzet: a 89 képzőből 77-ben folyt magyar nyelvű oktatás. Nagysze-benben és Segesváron németül, Zomborban szerbül, Aradon, Balázsfalván, Ka-ránsebesen, Lugoson és Nagyszebenben románul, Nagyváradon és Szamosúj-váron magyarul és románul, míg Szepeshelyen magyarul és szlovákul tanítottak.

Így a képzők kb. 13,5%-ában oktattak nemzetiségi nyelven (is).

10. térkép

6. Anyanyelven kívüli nyelvtudás, könyvtárak a tanító(nő)képzőkben A német, román és szerb oktatási nyelvű képzők kapcsán a korszak oktatáspoliti-kájában, publicisztikájában állandóan napirenden volt az 1879. évi XVIII. tc. vég-rehajtásának szükségessége: a tanítójelöltek és tanáraik magyar nyelvtudásának kérdése. A tanfelügyelők állandó feladata volt ennek nyomon követése, a törvény előírásaitól való elmaradás pótlásának sürgetése.

A hivatalos statisztikák szerint csökkent a tanító(nő)képzősök és tanáraik köré-ben a magyarul nem vagy csak gyengén tudók aránya (29. ábra). A növendékek fejlődését demonstrálandó, ezekben megkülönböztetik a tanév eleji és végi adato-kat. Eszerint az 1907/1908. tanévben például 1771 nem magyar anyanyelvű diák közül 1515, ill. 1603 tudott „jól”, 240, ill. 162 „keveset”, s 16, ill. 6 növendék akadt, aki „nem tudott magyarul”. S bár a magunk részéről még kis összegű foga-dást sem kötnénk ezen adatok megbízhatóságát illetően,22 tény: általuk az érintett intézmények — a Lex Apponyi évében s légkörében — jelezték a VKM felé, hogy őrzik legalitásukat, „eredményesen munkálkodnak” az állami előírások megvalósításán. Az iskolai beszámolók szerint a 117 főállású, nem magyar anya-nyelvű pedagógus közül 101 tanár „tudott jól magyarul”, s mindössze heten (3 román, 2 szerb és 2 „egyéb” — 6%), ill. kilencen (3 német, 1 szlovák, 1 román és

3 szerb — 7,7%) voltak köztük, akik „kevéssé”, ill. „nem” bírták az államnyelvet.

Utóbbiak elmaradtak a törvényes előírásoktól, de mielőtt messzemenő politikai következtetést vonnánk le ebből, jó, ha tudjuk: a 465 magyar anyanyelvű taní-tó(nő)képző intézeti tanár között háromszor akkora hányadot (23%-ot) képvisel-tek a semmilyen más nyelvet nem ismerők. (30. ábra.)

A főállású magyar anyanyelvű tanító(nő)képző intézeti tanárok (465 fő) nyelvtudása 1907-08-ban

17,4

0,9 1,7 1,3

3,9 2,6 12,7

72,3

23

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

csak magyarul

németül is szlovákul is románul is ruszinul is horvátul is szerbül is olaszul is nem hazai nyelven is

30. ábra

Az Osztrák–Magyar Monarchia viszonyai között, érthetően, a pedagógusok közel háromnegyede (72,3%) tudott németül. A többiek szlovákul (12,7%), romá-nul (3,9%), rusziromá-nul (2,6%), horvátul (1,7%), szerbül (1,3%), olaszul (0,9%) be-széltek a „hazai nyelvek” közül, s emellett 17,4%-ot képviseltek a más, „nem ha-zai nyelven” beszélők. A 23% csak magyarul tudót is figyelembe véve, sokan több nyelvet is ismertek, hiszen csak így adódhattak a fenti százalékok. Ha a 27., 28. és 30. ábrákat összevetjük — különösen a szlovákul, ruszinul és horvátul is beszélők kapcsán —, eszünkbe jut Karády Viktor megfigyelése, mely szerint az önmagukat magyarnak valló, alkalmazkodni kész értelmiségiek körében gyakran a más hazai nyelv ismerete utalhat az illető valódi anyanyelvére.23 Így lehetett ez a tanító(nő)képző intézeti tanárok körében is, hiszen aligha feltételezhető, amit a hivatalos anyanyelvi statisztika sugall, hogy éppen a szlovákok, rutének, horvátok lettek volna ilyen közömbösek e pálya iránt, s hogy a románokat, szerbeket von-zotta volna ennyivel kevésbé e hivatás, mint „a magyarokat”. Valószínűbb, hogy a 28. ábrán az országos adatoktól tapasztalható elmaradást a tanárok körében valamelyest kompenzálják a körükben már magyar identitást vállaló, ám anya-nyelvként valójában valamely nemzetiségi nyelvet bírók. Tényleges arányaikról csak a nevükre, életrajzukra, pályafutásukra stb. vonatkozó további levéltári kuta-tások adhatnak némi felvilágosítást.

Egy tanító(nő)képzős diákra jutó könyvtári könyvek száma 1907-08-ban

Egy tanító(nő)képzős tanárra jutó könyvtári könyvek száma 1907-08-ban

208

A német és „más, nem hazai” nyelvismeret kategóriába sorolt más világnyelvek ismerete, ahogy ma is, nagy segítségére lehetett az általuk tájékozódni képesek számára a szakmai önképzésben, amiként az intézeti könyvtárak is. Az ország 82

tanító(nő)képzőjéből az 1907/1908. évben két képző nem rendelkezett könyvtár-ral, 3 pedig más intézménnyel közös tanári könyvgyűjteményt használt, adatai nem voltak elhatárolhatók. Így 77 könyvtárról érkeztek jelentések a KSH-ba.

A 77 ifjúsági könyvtár könyvállománya 74.000 kötetből állt. Ahogy a 31. áb-rán látható, az egy diákra jutó könyvek száma a tanítóképzőkben 4 és 42 között, a tanítónőképzőkben 1 és 9 között mozgott. Szembetűnő, hogy az evangélikus né-met és magyar, a görögkeleti szerb s a református, valamint az izraelita képzők egy diákra jutó könyvállománya meghaladta az anyagilag náluk jobban ellátott állami tanítóképzőkét, s hogy az állami, az evangélikus és a református tanítónő-képzősökre mennyivel kevesebb könyv jutott, mint a régebbi tanítóképzők nö-vendékeire.

A 77 tanári könyvtárban összesen 141.000 kötetet számláltak az adatszolgálta-tók, melynek révén az egy tanárra jutó könyvek száma a 32. ábrán láthatóan — sokszoros kötetszámokkal — a diákkönyvtárakban is tapasztalt trendhez hasonló-an alakult. Ennek lehetséges okai bizonyára a történeti tradíciókbhasonló-an és a középis-kolákhoz való korábbi intézményes kapcsolódásban keresendők (melyek mindad-dig fennálltak, amedmindad-dig azt a jogi szabályozás, ill. a valós oktatáspolitikai gyakor-lat azt tolerálta).

A 33. és 34. ábrákon ábrázolt ifjúsági és tanári könyvtárak nyelvi összetétele hasonlóan alakult, néhány, a tanárok magasabb műveltségéből, idegennyelvtudá-sából adódó érthető különbséggel. Az ifjúsági könyvtárak nagy részében az okta-tás nyelve határozta meg a könyvtárak jellegét, azzal a kiegészítéssel, hogy az államnyelvet reprezentáló kiadványok mindenütt jelen voltak.

A különböző nyelven írott könyvek aránya az ifjúsági könyvtárakban 1907-08

magyarul németül románul szerbül egyéb nyelven

* A zombori női képzővel együtt.

tanítóképzők tanítónőképzők

33. ábra

A tanári könyvárak ezen túlmenően (a református képzők kivételével) jelentő -sebb német vagy „egyéb” nyelven íródott könyvállománnyal rendelkeztek. Emel-lett szembetűnő a magyar tanítási nyelvű görög katolikus ifjúsági és tanári könyv-tárak különbsége: míg a diákkönyvkönyv-tárakban csak magyar könyveket tartottak (1591 db-ot), addig a tanári könyvtárban 1027 magyar, 83 német, 100 ruszin és 200 „egyéb” nyelvű könyvet őriztek.

A különböző nyelven írott könyvek aránya a tanári könyvtárakban 1907-08

magyarul németül szlovákul románul ruszinul horvátul szerbül egyéb nyelven

* A zombori női képzővel együtt.

tanítóképzők tanítónőképzők

34. ábra

In document A MAGYAR MŰVELŐDÉS ÉS A TANÍTÓKÉPZÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1868–1958 (Pldal 58-68)