Agostino Saba: Bernardo i Ayglerio abate di Montecassino

Montecassino. 1931 154 1.

Montecassino középkori történetének megírását egy lépéssel előrejut-tatta a milánói kat. egyetem tudós tanára, mikor I. Bernát apát ( t 1282) tör-ténetét megírta. Nemcsak a monostor belső életébe világít be, hanem Dél-Itália életébe is, hiszen nagy politikai és társadalmi szerepet is játszott az apát abban a poIitiKai és társadalmi szempontbol olvan nyugtalan korban.

A politikában a Hohenstaufokkal szemben az Anjoukat támogatta, a társa-dalmi bajokat szociális intézmények létesítésével enyhítette, monostorában benedeki szellemben, nagyszabású liturgikus élettel, szellemi és kézi munká-val szolgálta az Istent. Montecassino nagy tekintélyét, dicsőségét I. B rnát a p á t csak fokozni tudta. 1269-ben leánykérő követségben Magyarországon is járt. Anjou Sánta Károly részére ő szerezte meg V. István király leányának

I Í I r s É I •ír

Máriának kezét. Levelében, melyet szerzetes fiainak írt, nem győzi dicsérni a fogadtatás fényét, a magyar király hatalmát, seregét, mely kelet és dél népeit fékenlartja, s gondviselésszerűnek tartja a két csaladnak házassággal is megpecsételt frigyét. Ha az előbbi nézetében volt is valami túlzás, az utóbbi sejtelme valóra vált.

Dr. Mihályi Ernő.

Művészettörténelem.

Joseph Braun S. J. : Das christhiche Altargerät in seinem Sein und in seiner geschichtlichen Entwicklung. Mit 610 Abbildungen auf 149 Tafeln und im Text, Max Hueber (Verlag) München. 1932. 704 1. 72'50 M.

Braun könyvei mindig eseményt jelentettek a művészettörténelemben"

1907-ben jelent meg egy halalmas kötete a nyugati és keleti Egyház litur-gikus öltözetéről, 1924-ben kétkötetes munkája a keresztény oltárról. Mind-egyik nélkülözhetetlen összefoglalás lett muzeumokban, könyvtárakban, teoló-giai főiskolákon, gyűjtők és művészettörténészek kezében. Legutóbbi munká-jában is ugyanazok az alapelvek, ugyanaz a tudományos módszer ölt testet, amely előző munkáit olyan elismertté tette. Ebben is szigorúan tárgyilagos,

ügyesen fe,használja az írá-sos és monumentális forrás-anyagot s rendszeresen, vilá-gosan, könnyen áttekinthe-tően dolgozza fel. Az írásos kútfők közül főleg a leltára-kat használja ki, de a képek s a domborművek anyagát is céltudatosan értékesíti.

Messze be a XIII. századig minden emléket felsorol, örömmel láttuk a soproni múzeum Gundpald-kelyhét is a kremsmünsteri Tasziló-ke-hely mellett, attól kezdve aztán az anyag rendkívüli bősége miatt már válogat a legkiválóbbakból, de azért az oltárkészletek, az egyházi szerek történetének megírá-sánál számbajöhető minden szempont érvényesül a rend-szeres feldolgozásban. S nem-csak a németországi anyagra támaszkodik, szívesen hoz fel példákat más országok, sőt a keleti rítus emlékeiből is. Örömmel látunk a sze-melvényes anyag közt ma-gyarokat is. A könyv tehát nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat. Magyar szem-pontból soha jobbkor, nem jelent meg könyv. Éppen most indult meg nálunk az összes egyházmegyékben megalakított egyházművé-szeti bizottságok révén a műemlékek lajstromozása és tudományos feldolgozása. Szinte kapóra jön e munka a maga rendszeressé-gével s mintául szolgálhat a magyar egyházi műemlékek feldolgozásához és.

kiadásához.

Kehely. — Brag a, Székesegyház.

Tartalmilag két részre oszlik a könyv. Egyikben a szent edények sze-repelnek, amelyek az Oltáriszentséggel közvetlen érintkezésben vannak, a másikban a szent cselekményeknél használt szerek. Mind a két rész megint három szakaszra oszlik. Az első rész első szakaszában a szentmisénél hasz-nált kehelyről, paténáról és az ógallikán toronyról, a másodikban az oltári-szentség kiszolgáltatásánál használt fisztuláról és kanálról, a harmadikban az oltáriszentség megőrzésének s ünnepélyes kitételeinek az eszközéről, az aldoz-tató kehelyről (pyxis, ciborium) és szentségmualdoz-tatóról (monstrancia, kusztódia) van szó. A második részben a szentmisénél használatos kannákról, kehely-kanálkáról, ostyatartóról, a görögöknél az áldozati kenyér kivágására hasz-nált késről, az u. n. szent lándzsáról s a melegvíztartó zeonról. továbbá az oltárfelszereléshez tartozó keresztről és gyertyatartókról, majd az oltárszolgá-lathoz tartozó egyéb edényekről, a kézmosókról, a tömjéntartóról, füstölőről, a béketábláról, a csengetyűről, a szenteltvíztartóról, hintőről és a liturgikus legyezőről.

Paténa. Fritzlar. Dóm.

Mindegyiknek pontosan megállapítja korát, amikor alkalmazni kezdték, anyagát, alakját, fejlődését s díszítését. Á külön 144 lapra terjedő szemléltető rész gondosan meg van válogatva s a szent edények egész tejlődését bemu-tatja. Kár, hogy éppen a modern iparművészet alkotásai nem szerepelnek a sorozatokban. Pedig szívesen láttuk volna éppen a nagy műtörténeti tudás-sal rendelkező s finoman iskolázott szemű szerzőnek megválogatásában a modern sorozatot is. Néhány képet bemutatunk a könyvből.

Hogy így is milyen nagy hézagot fog kitölteni ez a munka, mutatja az a körülmény, hogy maga a Szentatya szólította fel a különben már öreg szerzőt e mű megalkotására, mikor a keresztény oltárról szóló könyvét külön jevélben megköszönte.

Ez az érdemes munka, mely minden eddigi hasonlótárgyú munkánál terjedelmesebb, minden kérdést, mely az egyházi felszerelésekkel

kapcsola-os, alaposan megtárgyal, jó indítás volna a magyar egyházi iparművészeti

•emlékek feldolgozására. A most folyó lajstromozásokat mér úgy kellene intézni, hogy mint végső cél, egy magyar Braun lebegne szemünk előtt, vagyis a magyar egyházi iparművészet fejlődéstörténete.

Die Jahresmappe 1931. der Deutschen Gesellschaft für christliche Kunst. 9 Tafeln in Autotypie und Farbenkunstdruck, 24 Seiten Text mit 53 Abbildungen, Text von Prof. Dr. Ferdinand v. Werden-Eichstätt.

Sokat dolgoznak a németek a keresztény művészet felvirágoztatásáért, megerősítésé-ért. A mult évi termés legjaváról számol be ez a kiadvány is kb. 60, részben színes képben. A bizonytalanságában nyomasztó 1931. év is meghozta a maga gyümölcsét az építészet, festészet szobrászat terüle-tein egyaránt. Ha végignézünk ezeken az alkotásokon, lehetetlen, hogy szemünkbe ne tűnjék a jelen idők komolysága, az örömben és anyagi javakban szegénynyé lett nemzedéknek tudatos összehúzódása, egyszerűsége. A történelmi stílusok mél-tóságos pompájának semmi nyoma. A templomok külseje csak tömegével, ha-talmas falfelületével, ablakainak ritmusá-val, belsejének térhatásáritmusá-val, ügyes meg-világításával s célszerűségével hat. Az új formák keresése a történelmi stílusokat már teljesen kiszorította. Két-három év óta egyetlen barokk templomot sem építettek, ma már minden templom a mai kor talajából női ki s teljesen a jelen céljait szolgálja. A történelmi stílusoktól elvará-zsolt szemünknek itt-ott még szokni kell az új formákhoz, de azt el kell ismer-nünk, hogy jogosak ezek a törekvések, korszerűek ezek az új formakeresések s nincs bennük semmi forradalmi túlzás, végletekben járó expresszionizmus, ami az egyházi művészet célját veszélyeztetné.

Az uralkodó stílus, az építészet mellett szerényebben húzódik meg a képírás és képfaragás. Mindkettő a középkori érte-lemben vett mélyen bensőséges realizmus-ból fakad. Csak azt nem értem, hogy miért kell ennek a realizmusnak itt-ott esetlenséggel, darabossággal párosulnia, miért kell ájtatos német parasztokat nean-dervölgyi kr ponyával ábrázolni, vagy mi-ért kell a bensőséges ábrázolás címén az anatómiát teljesen elhanyagolni. Azt hi-szem, nem tennék szolgálatot a

keresz-tény művészetnek, ha ezeket a hibákat elhallgatnám.

A szakszerű előszóban ismertetett 43 művész közül kiemelhetem Holz-meister, Bosslet, Kamp, Schlösser, Pinand, Schulte építőt Martin, Bertram, Burkart, Grassl festőt, Hofman, Bauer, Rouband, Kinsler, Georgii szobrászt.

Amint a németek a maguk egyházi géniuszát igyekeznek belevinni egyházi művészetükbe, úgy kell utat törni a fiatal, üde magyar géniusznak is. Gyö-nyörűséggel és haszonnal forgathatja ezt a szép kiadványt minden magyar katolikus ember, de főleg a művészek és műpártolók.

Cibórium. Ungedanken.

Péter András : A magyar művészet története. Lampel R. Budapest.

2 k. 200—198 1.

Nehéz feladatra vállalkozott Péter A. s előre is jelezhetem, nagy siker-rel. Művészettörténeti összefoglalást nyújt akkor, amikor még sem a levéltári anyag ráncs felkutatva, sem a magyar művészettörténeti topografia rendszeres előmunkálatai nem történtek meg. Viszont azonban az ú j a b b évtizedekben annyi modern részleltanulmany jelent már meg, hogy szinte még a maguk befejezetlenségében is könyvbe, egységes összefoglalásba kívánkoztak Péter A. szerencsés kézzel gyűjti össze a leyújabb kutatás eredményeit s az új

tör-ténetszemléletet csillogtatja meg a rendszeres fejlődésben bemutatott anyagon. Gazdag anyaggyűjtésén mindenütt uralkodik s ítéletét kié-rezhető széleskörű emléktanulmány támasztja alá. A fejiődés állomásai természetesen változnak ertékben, pl. nagyon értékes a magyar szár-nyasoltárok művészetéről szóló, vagy a XIX. sz. művészi irányait tárgyaló több fejezet. Hiszem, hogy az egyházművévészeti bizottságok meginduló működése kapcsán nem-sokára bevilágíthat a magyar vidéki barokk, rokokó, empire művészet helyi jellemvonásaiba is, s nem kell megelégednie a tisztán csak mű-vész- és műtárgytörténettel s a bécsi, osztrák barokk érvényesülésének megállapításával. Mindenütt rámutat az okokra, amelyek az egyes korok szellemi és művészeti termékenysé-get, vagy terméketlenségét előmoz-dítják s hol a világi, hol az egyházi művészetnek kedveznek. Általaban mindenütt kiemeli a lényeges, a főbb emlékeket. A koronázó palástnál megemlíthette volna a XI. századi képírás nagyszerű emlékét, a pan-nonhalmi palástot is, mely a szép-írás történetében európai jelentőségű esemény. Szívesen láttam volna a magyar templomépítés fejlődési vonalába Lébény és Ják közé iktat-va a pannonhalmi erődtemplomot Kereszt. Wiesensteig. Piebániatempíom. is. mely gyilokfolyosóival s a

tör-(Mi» ténelmi fejlődés minden szakából épen maradt részleteivé 1, szobordíszeinek ikonográfiájával jelentős helyet foglal el művészettörténetünkben, sőt erőd jellegével legkorábbi s egyben nyugateurópai unikum. Péter A. könyvét élvezettel s haszonnal forgathatja mindenki, akit a magyar müvészettörténelem jelen állása s megoldásra váró problémái érde-kelnek.

Schoen Arnold: A budai Szent Anna-templom. Budapest székesfő-város kiadása. 1930 253 1.

Újból egy értékes monográfiával gyarapodott a barokk művészet iro-dalma. Újból egy lépéssel közelebb jutottunk a magyar barokk szintézisének megalkotásához. Schoen Arnold mindent megtett, hogy a Szent Anna-kápolna 200 éves jubileumára készített műve tökéletes legyen. Szélesalapú levéltári kutatást végzett s ezen kutatás alapján a monográfia keretén túl is annyi anyagot halmoz össze a Budán, Pesten s a vidéken működő művészekről és

mesteremberekről, hogy egész kis lexikon kerekedik ki belőle. Közben aztán, az írott betű erejével jó néhány, levegőből merített felfogást megdönt. De nem-csak a filológiai részt illetőleg, hanem az esztétikai stíluselemzés sze<r pont-jából is finom munkát végzett. Az épület ritmusát, a belső dekoráció, felsze-relés legapróbb részleteit is a barokkba, rokokóba való nagy beleérzéssel magyarázza. Akár szobrászati, akár festői díszről van szó, nagyon szépen értelmezi annak a — hogy úgy mondjam — theatrum sacrumnak a lelkét.

Schoen műve a Budapest székesfőváros várostörténeti monográfiái közt elő-kelő helyet foglal el.

Rados Jenő: Magyar kastélyok. A Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége. M. Egyetemi nyomda. Bp. 1931 238 1.

Rados könyve futó pillantást vet néhány nemzeti jellegű renaissance

Füstölő. Paderborn, Dóm.

várkastélyra, hogy aztán annál bővebben mutassa be a magyar nemesség késő barokk-kori és klasszicisztikus építészeti tevékenységét. Leszámítva a z ország széleit még az építészeti hagyományok is áldozatul estek a 145 éves török hódoltságnak. A felújulás korában a Bécsben uralkodó nyugateurópai stílusokat ültetik át főuraink a magyar talajba, amelyből a rokokószínű késői barokk a magyar zamatú Grassalkovich-stílust, a XIX. század eleji klasszi-cizmus pedig a József-nádorról elnevezett palatínus-stílust termelte ki. 233 szebbnél-szebb képben, alaprajzban, rövid történeti és művészeti megvilágí-tásban egy eddig elhanyagolt világot, az Esterházyak, Festetichek, Batthyá-nyiak, Károlyiak, Erdődyek stb. fényes XVIII. sz.-i és XIX. sz. eleji építke-zéseit, a ráckevei, féltoronyi, budafoki, cseklészi, gödöllői, eszterházi, tatai, pápai, alcsuti, fóti, csákvári stb. kastélyokat mutatja be, melyek a nyugati

műveltségnek mind egy-egy nemzeti tartalommal megtöltött gócpontjai voltak.

Ha nem mondható is teljesnek Rados munkája, hiszen töretlen utakon jár, a magyar művelődéstörténelemnek nagyszerű adatokat szolgáltat s nyugathoz való tartozásunknak az illusztrációs anyag gazdagsága, a német, francia és angol kivonatok s a képek négynyelvű aláírásai révén idegenek számára is érthető fényes bizonyítéka.

Dr. Mihályi Ernő.

Hekler Antal : Antik művészet. 184 1. Kir. Magy. Egy. Nyomda kia-dása. Egész vászonban 8 P.

Az ókori népek (Egyiptom, Babilónia, Asszíria, Perzsia, Kréta-Mykene, Görögország, Itália) művészetének rajzát kapjuk H. jelen könyvében, melyet a Könyvbarátok Szövetsége adott ki. A művészeti formák megtárgyalása előnyösen domborítja ki az egyes népfajok egyéni jellemvonásait is. Az elő-adásmód mindenütt átlátszó, élvezetes, Nagy értéke szépen sikerült illusztrá-cióihoz fűzött magyarázó szövegei, melyek találóan nyújtanak szempontokat

az olvasó számára arra vonatkozólag, mit kell az egyes műalkotásokon első sorban meglátnia, hogy annak szemlélete egyéni élményévé is váljon- Hasz-nos kiegészítés a munka végéhez csatolt könyvészet, mely általáHasz-nosan eliga-zító műveket sorol fel, több esetben értéküket is feltüntető megjegyzésekkel.

Hisszük, hogy az antik művészet ezen ízléses kiállítású dióhéjjá, mely váz latszerűsége mellett is a lényeges mozzanatokat mindig pompásan emeli ki, széles körben fog kedvező fogadtatásra találni.

s. s.

Művelődéstörténelem.

Fr. J. Dölger: Antike und Christentum. Bd. II. H. 2. 3. 4. Münster in W . Aschendorff. 1930. 81—160; 161—240; 241—372.

Dölger magaszerkesztette folyóirata, melyben hatalmas ókeresztény és egykorú pogány archaeológiai, kultúrtörténeti tudásának érett gyümölcseit közli, mindig újabb meglepetésekkel szolgál a szaktudománynak, melyek bár látszólag kis körét érdeklik a tudósoknak, mégis lassanként nélkülözhetetlenné válnak az érintkező tudományágaknak, köztük a keresztény hittudomány minden részének. Konkrét példákon mutatja meg, hogy érintkeztek pogány szokások a keresztény szellemi élettel. Ilyen pl. a halott-kultusz a maga ételadományával ; a templomküszöb csókolása ; az oltárcsókolás. Más érte-kezései rávilágítanak arra, mennyire átalakította, a maga szellemi világával átitatta a kereszténység a pogány szokásokat. Dölger kiszélesíti régebbi

kuta-tásait a sphragis-ról, a vallási megbélyegzésről, kimutatja, ahogy a szimbólum mennyire közkeletű volt már a kereszténység kezdetekor, hogy alapja ott van a vallásos tetoválásban, a bélyeg beégetésében, mely ez egyiptomi Dionysos-kultuszban is megtalálható, a háromszöges jegy alkalmazásával, mely az isten szimbóluma volt ; kimutatja, hogy a katonai bélyeg is a császár vallási tiszteletét tételezte fel. Más, főleg szobrokon található kereszt-jelek nem kato-nai bélyegek, hanem — sebhelyek, forradások. Vallási sphragis-ok találhatók a syriai Atargatis-kultuszban is. A kereszténység sphragis tana nyilván más, mint az antik vallási megbélyegzés, hisz a kereszténység sohse fejezte ki külső, testi tetoválással a Léleknek a lélekre nyomott szentségi jegyét.

Tertulliánnak a De baptismo c. munkájához fűz néhány értékes meg-jegyzést Dölger ; magyarázza az „oleum eucharistiae" kifejezést (magyarázata nem új), kifejti a „monitor" jelentését (Tert. Apol. 30, 4.). Vallástörténetileg nagyon érdekesek még megjegyzései Nagy Konstantinnak a manicheizmushoz való viszonyáról. Ezekről tárgyalnak az ismertetett füzetek cikkei ; néhány jó kép is szemlélteti Dölger igazát. Ezek a kutatások is azt igazolják, hogy az antik szellemi környezet nélkül nem lehet ugyan a kereszténységet helye-sen értelmezni — de alapvető hiba volna, ha valaki a kereszténységet az antik pogányság-bóí akarná levezetni. Az érintkezés más, mint a leszármazás.

Kühár Flóris.

Georg Grupp: Kulturgeschichte des Mittelalters. I. kötet: 19213, VHH-369 1. II. kötet: 1923,3 VII+400 1. III. kötet: 1924,3 VII+421 1. IV. kötet:

1924,3 VII+465 1. V. kötet: 1919, VII+397 1. VI. kötet: 1925. V-W39I. Pader-born, Ferdinand Schöningh. Valamennyi nagyoktáv. Az egész sorozat ára vászonkötésben 60, félbőrkötésben 70 M.

Grupp életműve, az A. Diemand által az első négy kötet 3. kiadásá-nak munkálatai közben elhunyt szerző hagyatékából kiadott VI. kötettel, immár teljes egészében áll előttünk. Kétségtelen, hogy ez az impozáns mű az egyetemes középkornak eddig legjobb, a legalaposabb forrás- és iroda-lomismereten felépülő művelődéstörténete. Megtaláljuk benne a középkor em-berét minden kultúrális vonatkozásában az egyes rendek és hivatások keretei között, ahogyan az a keresztény európai nemzetek kebelében kifejlődött. A szerzőnek arra is volt gondja, hogy az uralkodó koráramlatok és korállapo-tok rajza mellett az állam, a tudomány s az Egyház nagy, iránytszabó egyé-niségeinek működését és hatását is kellőképen kidomborítsa. Alapos teológiai és filozófiai képzettsége nem teszi elfogulttá az egyházi élet hibáinak és kinö-véseinek bemutatásában sem, sőt azt lehetne mondani, hogy a protestáns német történetírókra való tekintettel néha az ellenkező végletbe esik. így pél-dául az egyes korszakok erkölcseinek rajzánál nem elég kritikával kezeli a*

erkölcsöket bíráló irodalmi forrásokat, úgyhogy a kevésbé tájékozott olvasó az egyes trufák, szatírák és erkölcsi prédikációk túlzásait és könnyelmű álta-lánosításait a komoly történeti kútfőkkel könnyen egysorba helyezheti.

Grupp tagadhatatlanul óriási munkát végzett. A műve hat kötetében felhalmozott anyag nemcsak a laikust gyönyörködteti gazdagságával és sok-oldalúságával, hanem a szaktudósnak is kifogyhatatlan kincsesbányát jelent, különösen mióta az első négy kötet harmadik, lényegesen átdolgozott kiadá-sában egységesebb és tömörebb formát öltött s új szempontokkal gazdagodott.

Kár, hogy ezek az uj szempontok még mindig nem egyeznek meg teljesen az egyes részlettudományok szempontjaival. így például a szellemtudomá-nyok és a művészetek amúgy is elég szűkreszabott tárgyalásában a modern kutatás eredményei és szempontjai még mindig nem érvényesülnek. Egy em-bertől viszont nem lehet mindent kívánni. Amely téren azonban még nem fejlődött ki spectális tudomány, ott minden érték» s, amit Grupp nyújt. Hiánya továbbá a műnek az is, hogy az óriási anyag időbelileg és térbelileg nincsen eléggé tagolva és egységes rendszerbe foglalva. Annyi tény ugyan, hogy Grupp nem is akarta a rendkívül sokoldalú anyagot mesterséges rendszerbe szorítani a tárgyi hűség rovására, de,legalább az újabb kiadásokban több áttekinthetőségre törekedhetett volna. így ugyanis az anyag túlságosan érvé-nyesül a forma rovására s az erősen hangsúlyozott egyes elemek háttérbe szorítják nem egyszer a vezető gondolatot. Ami az egyes fejezetekre áll,, áll az egyes kötetekre is: mindegyik gazdag lelőhelye az értékes részleteknek és adatoknak, de nem része egy művészi épületnek. Az anyag némi függőleges tagozásával sok kényszerű ismétlést takaríthatott volna meg a szerző.

Az említett hiányok kiküszöbölése végett Grupp hatalmas művének feltétlen szüksége volna egy gyökeres átdolgozásra, hogy az utolsó évtized nagyszabású kutatómunkájának eredményeivel kiegészítve és szerves rend-szerbe foglalva elérje a középkori művelődéstörténet azon eszményét, melyre a katolicizmusnak mostani megújhodásában szüksége van.

Dr. Kurzweil Géza.

Georg Steinhausen : Deutsche Geistes- und Kulturgeschichte von 1870 bis zur Gegenwart. Halle a. S., 1931, M. Niemeyer. Nagyoktáv, V I + 512 1. Ára fűzve 12, kötve 14 M.

A neves művelődéstörténész ezen új műve . az elmúlt év legjobb köny-vei közé tartozik. A német szellem és a német műveltség 1870-től napjain-kig terjedő történetének megírására elsősorban Steinhausen volt hivatva.

Széles látókör, az arany középútat megtartó érett erkölcsi ítélet, a tárgykör minden ágának ismerete jellemzi művét. Néhány belső ellentmondása azon-ban kritikára ösztönöz. A szerző abból a helyes tételből indul ki, hogy a mai kultúrélet jelenségeit csak akkor tudjuk megmagyarázni, ha a mult

szá-zad közepétől a jelenkorig terjedő időszakot egyetlen egységnek vesszük.

Ugyancsak értékes az a tétele is, hogy korunk átmeneti kor. Az elmúlt 80-év oly változások tanúja volt, amilyeneket egy 80-évezred is alig ér meg A természettudom nyok, a technika, a világgazdaság, a kapitalizmus, a közle-kedés és nem utolsó sorban a szellemtudományok nagyarányú fejlődése tel-jesen új alapokra helyezték a mai ember életet. Ezen külső folyamatok és fejlődések mögött rejtőző új embertípus arcának megrajzolása volt épen a szerző célja. Hogy ez sikerüljön, a történetírónak minden ízében át kell élnie a mai életet. Steinhausennek — talán épen átfogó elméleti tudása miatt — ez alig lehetett módjában. Módszere is hibás ebben mellyel a kortársak íté-letéből következtet a dolgok értelmére és ériékére. Ő ugyanis nem magukat a dolgokat nézi, hanem a róluk alkotott ítéleteket. Megáll pítja továbbá az

Ugyancsak értékes az a tétele is, hogy korunk átmeneti kor. Az elmúlt 80-év oly változások tanúja volt, amilyeneket egy 80-évezred is alig ér meg A természettudom nyok, a technika, a világgazdaság, a kapitalizmus, a közle-kedés és nem utolsó sorban a szellemtudományok nagyarányú fejlődése tel-jesen új alapokra helyezték a mai ember életet. Ezen külső folyamatok és fejlődések mögött rejtőző új embertípus arcának megrajzolása volt épen a szerző célja. Hogy ez sikerüljön, a történetírónak minden ízében át kell élnie a mai életet. Steinhausennek — talán épen átfogó elméleti tudása miatt — ez alig lehetett módjában. Módszere is hibás ebben mellyel a kortársak íté-letéből következtet a dolgok értelmére és ériékére. Ő ugyanis nem magukat a dolgokat nézi, hanem a róluk alkotott ítéleteket. Megáll pítja továbbá az

In document Pannonhalmi Szemle 1932 (Pldal 94-105)