• Nem Talált Eredményt

A vizsgálati eredmények összegző értékelése

In document EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM (Pldal 98-101)

KUTATÁS BEMUTATÁSA

III. 7. A vizsgálati eredmények összegző értékelése

98 S bár, a vizsgálat nem a szakemberek munkafeltételeinek, vagy egészségvédelmének a feltárására irányult, mégis, azt gondolom, hogy felhívó jellegűek az itt hivatkozott adatok: a konzultációs helységek hiánya, az útiköltség mellőzése, vagy a szupervízió, esetmegbeszélés esetleges biztosítása.

99 eljárások között, illetve a szakemberek milyen ideológiai - értékválasztások alapján döntenek ezek alkalmazása, vagy mellőzése mellett.

III. 7. 2. A roma ügyfelekkel végzett munka speciális sajátosságai

A kutatási hipotézisben foglaltak igazolást nyertek. Az adatok alapján, a segítő szakemberek, valóban, a többségi ügyfeleknek nyújtott ellátásoktól eltérő tartalmú, illetve, eltérő hangsúlyú158 szolgáltatást nyújtanak a roma ellátottaknak. A megkülönböztetés az esetmenedzsment jellegű, s azon belül kirajzolódott bürokratikus munka és a konzultatív eljárások mentén húzódik: „minél inkább cigány” az igénybevevő, annál nagyobb esélye van a bürokratikus ellátásra. Arra itt csak részlegesen kaptam választ, hogy az eltérő válaszok az eltérő szükségletekből erednek - e, hiszen, látható volt, hogy éppen a gyermeknevelési problémák felülreprezentáltsága egy intenzívebb, személyes együttműködést feltételezne.

Az arra vonatkozó magyarázatokból, hogy mi határozhatja meg azt, hogy a lehetséges, ismert összes esetmunka eljárásból a roma családoknak nyújtott személyes segítségnyújtás során a vizsgált térségekben, a szakemberek általában a redukált tartalommal bíró, bürokratikus eljárásokat alkalmazzák, az alábbiakat emelem ki:

III. 7. 2. 1. A roma családok elkülönülési törekvése

A jelen dolgozatban is többször hivatkozott peripatetikus stratégiája nem kedvez az intenzívebb bevonódást igénylő segítő kapcsolatoknak. Feltételezésem szerint, a roma családok, a többségi társadalom által biztosított jóléti ellátórendszerre, mint a környező világ lehetséges forrásaira tekintenek. A gádzsó környezet, saját, intim, családi konfliktusaiba történő bevonásával súlyosan megsértenék roma identitásukat, közösségi szabályaikat.

III. 7. 2. 2. A sztereotípiák mindenhatósága

Úgy vélem, hogy a társadalomba mélyen beágyazott sztereotípiáktól a szakemberek sem mentesek. Két külső csoport vonatkozásában, a társadalom többsége által vallott sztereotipikus vélekedésrendszerek, valószínűleg, átfedik egymást. Egyrészt, a „segélyből élők”, az „érdemtelen szegények” képe, másrészt, a totálisan negatív „cigány - kép”. „A cigányokkal szembeni előítéletek így a szegényekkel, a munkanélküliekkel és bűnözőkkel, kapcsolatos előítéletekkel keverednek.” (Fábián - Sik, 1996. 396.). Hiába gondolnánk, hogy a segítő szándék, a filantróp érzések felülírják a negatív képet, nem. Valószínűleg, a szakemberek identitásában a többségi társadalomhoz való tartozás dominánsabb, mint maga segítő hivatás. Másrészt, és ezt itt fontos újra hangsúlyoznom, a segítő szakmában ismert egy szintén jól beágyazott séma, az „életvezetési nehézségekkel bíró kliens” képe. Ez a séma felruházza a segítőt a kliens kompetenciájának a negligálására, arra, hogy ő, szakértelménél fogva kizárólagos jogosultságot szerezzen az ügyfél életét érintő döntésekben. Másrészt, fontosnak tartom kiemelni, hogy az életvezetés - életmód fogalmak egymást átfedő jellegénél fogva, nagyon jó illeszkedést mutatnak a cigányság társadalmi problémáinak „eltérő kultúra - eltérő életmód” magyarázatához. Ez, a kettős sztereotipizáló folyamatban kialakult kognitív struktúra, a halmozódó kudarcok okán, újra és újra megerősödik. Ebben szerepet játszanak a jóléti rendszer jellemzői: a szakemberek folyamatos harca az idővel, (hiszen, a kognitív kapacitást csökkentő tényezők, - s a stressz ilyen, - kedveznek a sztereotípiák alkalmazásának), vagy idesorolható a továbbképzésekben, mentálhigiénés védelemben való

158 Az eltérő hangsúly, talán pontosabb megfogalmazás. Hiszen, nem arról volt szó, hogy a bürokratikus szociális munka „csupán” aroma ügyfelekkel való kapcsolatban jelnet volna meg, hanem arról, hogy a velük való együttműködést ez jellemezte leginkább.

100 részvétel esetleges volta. Értelmezésem szerint, tehát az az eredmény, mi szerint a szakemberek a roma ügyfelekkel való munkájuk során az összesen alkalmazható eljárásból csupán egy jól körvonalazható csoportot használnak, elsősorban a benyomás - szerveződés kettős folyamatmodelljével magyarázható.

III. 7. 2. 3. A hatalom, mint a segítő kapcsolatokat szervező ágens

A segítő szerep hatalommal való azonosítása sejthető abban az eredményben, hogy vizsgálatomban a roma ügyfeleket általában nem jelölték meg „nehéz ügyfélként”. Mindkét ellátástípusba a romák, hasonlóan a többségi társadalomhoz tartozó ügyfelekhez, elsősorban kötelezettként kerülnek be a személyes segítségnyújtás rendszerébe.159 A családsegítő központok által nyújtott szolgáltatások esetében az együttműködési megállapodásban foglaltak betartása az ügyfél számára jövedelmet jelent (adósságkezelési támogatás, vagy bérpótló juttatás formájában), a gyermekjóléti szolgálatokkal kötött megállapodás, pedig általában a gyermek családban történő nevelését hivatott szolgálni. Mindebből egyrészt az következik, hogy az ügyfélnek általában könnyen felismerhető érdeke, hogy a megállapodásban foglaltakat betartsa, másrészt, ez a feltételrendszer a segítő számára biztosítja a kapcsolat kimenete feletti kontrollt. A kontroll erősíti a nevezett interperszonális reláció aszimmetriáját, azaz hatalommal ruházza fel a szakembert. A hatalom birtokosa, pedig, mint tudjuk, általában kevésbé érdekelt a másik egyedi jellegzetességeinek a megismerésében, könnyebben hajlik a kategórián alapuló véleményalkotásra. A kontroll birtoklása kielégítheti a szakember biztonságra vonatkozó szükségletét, s ilyen módon számára valóban nem lesznek azok az emberek „nehéz ügyfelek”, akiket, talán a civil élet kevésbé szabályozott keretei között annak élne meg.

„Mindazonáltal, a segítőkészség valamennyire összefügg a dominancia, az énhatékonyság, az önbizalom és a kompetencia egyéni különbségeivel is. (A segítségnyújtás indítéka ezekben az esetekben a kontroll társas alapmotívumával kapcsolatos, nem pedig az altruizmussal és a bizalommal.)” (Fiske, 2006. a, 449.). Fiske megállapítása két ellentétes motiváció, hasonló színezetű cselekvésben történő megnyilvánulását írja le. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy a társas helyzetekre irányuló fokozott kontroll törekvés is manifesztálódhat segítségnyújtásban.

A vizsgálat során feltárt eredmények arra engednek következtetni, hogy az egyének komfortérzetét - biztonságra való törekvését kiszolgálják az egyértelműen aszimmetrikus interperszonális helyzetek, ezek azonban a segítségkérő számára nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy szociális problémái megoldásában hosszabb távú stratégiákat dolgozzon ki.

Optimális esetben az ellátott és a segítő között kialakuló interperszonális kapcsolat jó alapja lehetne a dekategorizációnak, annak, hogy az egymásról kialakítandó véleményeket inkább az egyedi vonások határozzák meg kölcsönösen, mintsem a teljese negatív tartalmú, automatikusan előhívott, jól beágyazott társadalmi konstruktumok. Ehhez, arra lenne szükség, hogy a személyes megismerés tekintetében motiváltak legyenek, azaz, mindkettejük számára fontos legyen maga a kapcsolat, s kellő időt és energiát tudjanak fordítani az egyedi vonások feltárására. „A sztereotipizálás és a hatalom egymást kölcsönösen erősítik, mivel a sztereotipizálás maga is szabályoz, hiszen fenntartja és igazolja a status quót.” (Fiske, 2006. d, 292.). Itt, tulajdonképpen, az adott személyes segítő kapcsolatok szintjén, egymást megerősítő folyamatok rajzolódnak ki: a sematikus, sztereotipikus megítélésnek „engedő” szakemberek, óvakodnak a személyes megismerést lehetővé tevő munkaformák alkalmazásától, a távolságtartó, viszonylag személytelen együttműködési formák és kontrollált kimenetek, viszont, az egyedi élmények hiányában, megerősítik az alapjukat képző elnyomó ideológiákat. Az itt feltárt eljárások „segítik” a hatalmi pozíció fenntartását, valószínűleg,

159 Az arány mindkét csoport tekintetében: 1/3 rész önkéntesen, 2/3 rész kötelezettség alapján. Az erre vonatkozó számítást lásd a mellékletben.

101 ezáltal megerősítik a kölcsönösen negatív sztereotípiatartalmakat, s az ügyfélre irányuló személyes figyelem nélkülözésével, kizárják a szociális munka céljainak a megvalósulását.

Tekintettel arra, hogy csak ezen eljárások mutattak korrelációt a roma igénybevevővel, nem bizakodhatunk abban, hogy más tevékenységek formájában, az ő segítésükben megjelennének a képessé tevés, a hatalommal való felruházás, vagy más szóval az empowerment eszközei.

Ennek értelmében, azt állítom, hogy az általam vizsgált térségekben, a családsegítés és gyermekjóléti szolgálat keretében nyújtott személyes segítségnyújtás igazodik a szisztematikus elnyomáshoz. A bürokratikus jelleg túlsúlya lehetetlenné teszi az érintett családok kompetenciájának a támogatását. A távolságtartó, minimális időt igénylő munkaformák nem biztosítják az egyedi vonások feltárásához szükséges időt, s ez által a társadalmi távolságok újabb megerősítéséhez járulnak hozzá.

III. 7. 2. 4. A puha rasszizmus jelenléte

A szakemberek értékválasztásait kettős, egymással alapvetően ellentétes kultúra határozza meg: a többségi, elnyomó kultúra és a szociális munka társadalmi egyenlőségre törekvő ideája. Az ilyen formán keletkező kognitív disszonancia feloldására a segítők egy része, úgy tűnik, a puha rasszizmust választja. Ennek szellemében nem utasítják el nyíltan a romákat (lásd: nem jelölték meg problémás, nehéz ügyfélként), viszont, ahogyan az a kutatásom eredményeiből is kiderül, tartózkodnak a velük való intenzívebb, több személyes találkozást igénylő professzionális eljárásoktól. Ahhoz azonban, hogy a puha rasszizmus jelenléte egyértelmű bizonyítást nyerjen, további vizsgálatra lenne szükség, mely felmérné e ideológia létezését, előfordulásának gyakoriságát, szerkezetét, illetve más vélekedésekkel való kapcsolatát.

Végezetül, megemlítem statisztikus munkatársaim intelmeit: az alacsony elemszám következtében az adatok érvényessége nincs feltétlenül biztosítva. Látható volt, hogy több kérdésben, például a roma ügyfelek pszichiátriai megbetegedésben való alul reprezentációja, az ismert, országos vizsgálatok eredményeivel ellentétes adatokat találtam. Nem állíthatom biztosan, tehát, hogy az itt feltárt és bemutatott összefüggések egy nagyobb elemszámú vizsgálat esetén is ilyen formát öltöttek volna. Ugyanakkor, úgy vélem, hogy alapot szolgáltattak további kérdések megfogalmazásához, kutatások elindításához.

In document EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM (Pldal 98-101)