Az emberi tevékenység fokozatosan pusztítja, degradálja, átformálja az élőhelyeket és a természetes vegetációt. Ennek esett áldozatul a ligeti szőlő is. A növény valaha összefüggő liánrengeteget alkotott a középhegységekben, valamint a folyók mentén, és nagy
egyedszámú populációkban élt Európa és Magyarország számos területén. A fátyoltársulások, amelyekben hazánkban élt, napjainkra csak elvétve - főleg védett területeken - lelhetőek föl (Háros-sziget, Szigetköz, Gemenc, Duna-Dráva Nemzeti Park stb.). A faj egyedszáma annyira lecsökkent, hogy hatékony védelem nélkül teljes kipusztulásával lehet számolni. A V. sylvestris C.C. Gmel. megőrzése nemcsak az élőhelyi fajdiverzitás megőrzése szempontjából fontos, hanem azért is, mert a Vitis-ek között egyedülálló a faj genetikai változékonysága (REGNER és mts., 2004). A későbbiekben részletesen bemutatásra kerülő kutatások bizonyítják, hogy a faj egyedszáma Európa szerte rohamosan csökken és próbálnak megoldást találni ennek megakadályozására.
KOLOZSI (2009) szerint hazánkban az erdővel borított területek nagysága az 1800-as évek végén csaknem 3 millió ha volt, ez az 1920-as évekre 1 millió ha-ra csökkent. Az intenzív telepítéseknek köszönhetően ma csaknem 1,9 millió ha. az erdős terület. Az erdők egészségi állapotának felmérésekor a levélvesztés mutatója adja az egyik legfontosabb támpontot. Ennek alapján a gombás betegségek, valamint a hernyók jelentik a fagyöngy mellett a legnagyobb biotikus kártételt erdeinkben. A ligeti szőlő és az egyéb vadszőlők nem tartoznak a veszélyeztető források közé. Ennek ellenére az erdészeti kitermelések során gyakran károkat szenvednek a ligeti szőlő egyedei, csakúgy mint az erdőkben megtalálható másik két leggyakoribb fákra felkúszó növény a Hedera helix L. és a Clematis vitalba L. (ARNOLD és mts., 2005). A V. sylvestris C.C. Gmel. további veszélyeztető tényezője az, hogy az invazív észak-amerikai fajoktól (Vitis riparia Michx., Vitis labrusca L.) és ezen fajok Vitis sylvestris C.C. Gmel-el alkotott hibridjeitől még a gyakorlott szakember is nehezen különbözteti meg, így a védendő egyedeket a tájidegen növényekkel együtt pusztítják, távolítják el.
ANZANI és mts. (1990) a faj védelmének érdekében gyűjtemény létrehozását és a biológiai ismeretszerzést tűzte ki célul. Beszámolnak arról, hogy 20 olasz régió közül 15-ben találtak Vitis sylvestris C.C. Gmel. populációkat, főként Közép-Olaszország területén.
A megőrzés érdekében 400 növényből álló gyűjteményt hoztak létre.
ARNOLD és mts. (1998) az európai vadszőlő populációk helyzetét foglalta össze.
Kolluviális és alluviális talajú erdőkben vizsgálták az állományokat. Eredményeik azt mutatták, hogy a vadszőlő populációk helyzete nagyon aggasztó, néhány országban ugyan az adatok hiányosak, de mindenhol a faj eltűnéséről számolnak be. A morfológiai
vizsgálatok során megállapították, hogy a nemi dimorfizmus fellelhető az osztrák termőhelyek egyedein, míg a baszk régiókban már nem.
Csehországban a növény szintén ritka fajnak számít. MADĚRA és MARTINKOVA (2002) beszámol arról, hogy több éve nem találtak Vitis sylvestris C.C. Gmel. egyedeket.
Kutatásukban egy Dyje folyó melletti, napjainkban felfedezett növény vizsgálatát végezték el morfológiai módszerekkel. A faj Magyarországhoz hasonlóan Csehországban is őshonos és a holocén korban lezajlott klímaoptimum idejében jóval nagyobb területen megtalálható volt. HOLUB és PROCHÁZKA (2000) a veszélyeztetett fajok közé sorolja Csehországban, és a vörös listán szerepelteti.
BALYAN és mts. (2004) Ukrajna területén fellelhető természetes Vitis sylvestris C.C.
Gmel. állományok romló állapotáról, valamint a faj védelmének szükségszerűségéről számolnak be.
Ausztria 5 régiójában vizsgálták a vadszőlő populációit –March, Regelsburg (Duna menti területek délen), Orth (Duna menti területek északon), Lobau (Bécs közelében) és néhány további szőlőtermő területen. A faj védelme érdekében összehasonlító genetikai vizsgálatokat végeztek. Baktériumok, vírusok és nematódák elterjedését is nyomon követték, valamint azt, hogy ezek mennyiben veszélyeztetik a ligeti szőlő állományokat és az azok körül elhelyezkedő szőlőültetvényeket. A vizsgálatok eredménye azt bizonyítja, hogy a V. sylvestris C.C. Gmel. a termesztett szőlőtől kapja el a betegségeket, melynek következtében a vitalitása és tűrőképessége egyre gyengül (REGNER és mts., 2004).
A Rajna-völgyében is szembesültek azzal, hogy a Vitis sylvestris C.C. Gmel. közel összes populációja eltűnik a folyó menti gazdálkodás következtében. Miután tudatosult az, hogy szükség van a veszélyeztetett erdei ökoszisztémák megmentésére, telepítéseket végeztek.
A kísérlet első alkalommal azonban nem járt sikerrel. Tíz év elteltével a 91 ültetett egyedből csak 14 maradt fenn. A kísérletek eredménytelenségét az alkalmatlan élőhely, a nyomon követés hiánya és a vandalizmus okozta. A káros körülmények kiküszöbölése után a következő telepítés és fenntartás már sikeres volt (ARNOLD és mts., 2005).
Franciaországban és Spanyolországban szintén végeztek kutatásokat. A vizsgált területeken a populációk 76%-a kevesebb, mint 10 egyedből áll. Itt is a fő veszélyforrás az emberi tevékenység. Egyre csökken a természetes élőhely, valamint itt is a környező szőlőültetvények fertőzései betegítik és változtatják meg a növények tolerancia szintjét.
Összegzésként megállapították hogy a többi európai élőhelyhez hasonlóan, ezeken a területeken is csökken a faj elterjedése (OCETE és mts., 2008).
Magyarországon a Vitis sylvestris C.C. Gmel. a Vörös listán szerepel, az egyedek eszmei értéke: 10.000 Ft.. A dendroflóra veszélyeztetettségét (fenyegetettségét) bemutató lista a fajok (taxonok) kipusztulását valószínűségi folyamatként kezeli, ezért a veszélyeztetettségi (fenyegetettségi) kategóriákba való besorolás egy kipusztulási kockázatbecslés. A veszélyeztetettségi kategória azt mutatja meg, hogy milyen valószínűsége van az adott faj (taxon), adott területen való kipusztulásának (BARTHA, 2000).
A Vörös lista alapján a faj veszélyeztetettsége hazánkban élőhelyenként kerül bemutatásra a következők szerint:
• Az Északi-Középhegységben: súlyosan veszélyeztetett, ugyanis a taxon a legközelebbi jövőben természetes környezetében a kihalás veszélyének különösen nagy valószínűséggel kitett.
• A Dunántúli-Középhegységben, a Dél-Dunántúlon, a Nagyalföldön, valamint a Kisalföldön, emellett egész Magyarország területére vonatkoztatva: veszélyeztetett, vagyis nem súlyosan veszélyeztetett, de a közeli jövőben természetes környezetében a kihalás veszélyének nagy valószínűséggel ki lesz téve.
• Nyugat-Dunántúlon: hiányos adatú, tehát elterjedéséről, a populációinak státuszáról sem közvetlen, sem közvetett adatok nem állnak rendelkezésre, emiatt nem állapítható meg veszélyeztetettségének foka.
A veszélyforrások, illetve veszélyeztető tényezők leggyakrabban: vízrendezés, csatornázás, lecsapolás, tőzegkitermelés, tarvágásos fakitermelés, durva erdőgazdálkodási módszerek, tájidegen fafajokkal végzett erdősítés, szaporodásbeli, felújulási problémák, valamint a cserjeirtás.
A 2004-es „Development of National Programmes on Plant Genetic Resources in Southeastern Europe - Conservation of Grapevine in the Caucasus and Northern Black Sea Region" (Nemzeti Fejlesztési Programok Délkelet-Európai Növények Genetika Feltárására – A szőlő megőrzése a Kaukázus és a Fekete-tenger északi területein) program egyik fő célja, a több alapgondolat közül, a veszélyeztetetté vált Vitis sylvestris C.C. Gmel.
megőrzése volt. Nélkülözhetetlennek tartották egyebek mellett a következő lépéseket:
• A meglévő állományok felderítése és GPS koordinátáinak rögzítése.
• Vegetatív és ivaros szaporítás céljából vesszők és magok begyűjtése.
• Fajtagyűjteményekben részlegek létesítése Vitis sylvestris C.C. Gmel. növények számára.
• A begyűjtött és elültetett növényanyag morfológiai jellemzése, a növények különböző stresszhatásokra adott élettani válaszainak megfigyelése, valamint betegségek, kártevők elleni rezisztencia esetleges megnyilvánulásának feljegyzése.
• A begyűjtött egyedek jellemzése variábilis SSR markerekkel.
• Egy, illetve 2 éves növények visszatelepítése az eredeti élőhelyekre.
• Monitoring rendszer kiépítése az élőhelyek védelmének érdekében, együttműködésben erdészeti és vadászati társaságokkal (MAUL, 2004/a).