• Nem Talált Eredményt

A századközép Petőfi-képe

In document Fiatal történészek írásai (Pldal 49-55)

VEUKY JÁNOS

fontos szerepe lehetett a n n a k , hogy a költő h a l á l á t közvetlenül követő esztendők-ben megkezdődött heroizálása, nemzeti hőssé f o r m á l á s a is. E romantikus kép m á r megmozdította a közvélemény passzív, Petőfi-ügyben korábban közömbös, a szép-irodalomban kevésbé jártas rétegét is. Ezen a r o m a n t i k u s ösvényen keresztül i n d u l t el Petőfi felé a magyar olvasóközönség döntő többsége. M o n d a n i v a l ó n k szempontjá-ból nagyon fontos e változásban a nemesi olvasóközönség bekapcsolódása.

A századközépi olvasóközönség differenciáltsága hozza m a g á v a l , hogy a k ö l t ő i életművel való szellemi kapcsolat szintjei tekintetében lényeges eltérés tapasztalható még a művelt, felső rétegen belül is. A z irodalmi-politikai közvélemény egészének befolyásolására alkalmas ismeretekkel és eszközökkel (tudományos i n t é z m é n y e k , folyóiratok, hírlapok, k ö n y v k i a d ó k stb.) ugyanis csak a fővárosi értelmiség szűk, a politikai élettel szoros kapcsolatban levő rétege rendelkezett. A z u t ó k o r felfogását oly alapvetően befolyásoló alap- és középfokú i r o d a l m i tankönyvek a Petőfi-kérdés-ben is e réteg felfogását követték. A korszak egyik legtöbbet használt, egyébként igen színvonalas középiskolai tankönyvét Beöthy Zsolt írta. A csupán receptív, kri-tikai állásfoglalásra képtelen, szélesebb olvasóközönség a fővárosi értelmiség e fel-sőbb csoportjának véleményét egyoldalúan elfogadta. A k ü l ö n b ö z ő i r o d a l m i interp-retációk szoros összefüggésben á l l t a k a politikai helyzettel, így f ő k é n t azokat k e l l szemügyre v e n n ü n k , amelyek az olvasóközönségben bekövetkezett változással, a ne-mesi olvasó réteg „kisajátító" tevékenységével kapcsolatosak, vagy eszmetörténetileg messzire m u t a t ó konzekvenciákat hordoznak. A t o v á b b i a k b a n a figyelmet a z iro-d a l m i értelmiség ezen felső rétegének felfogására kell k o n c e n t r á l n u n k , a m e l y hely-zeténél fogva a Petőfi-értékelés legfontosabb, legnagyobb hatású, ú j m o z z a n a t a i t megalkotta. Ezeknek az i r o d a l m i koncepcióknak végeredményben mély, n a g y o n lé-nyeges, korra jellemző ideológiai-politikai m o n d a n i v a l ó j u k van.

A z ötvenes évek közepére k i a l a k u l t a k a Petőfi-értékelés lényeges csomópontjai.

A z i r o d a l m i értelmiség és a közvélemény felső rétegében a legismertebb és leg-nagyobb hatású a Gyulai-féle Petőfi-kép lett. G y u l a i P á l „Petőfi S á n d o r és l y r a i költészetünk" c í m ű m u n k á j á t 1853 novemberében fejezte be. M o n d a n i v a l ó j á t sok-rétű filológiai tájékozódásra alapozta. Nagy érdeme a t a n u l m á n y n a k , hogy Petőfi művészetét a nagy tekintélyű Toldy Ferenc ellenében először fogadta el eredetinek, önelvűnek. M u n k á j a körültekintő, j ó néhány eleme a t u d o m á n y o s felfogás jelenlegi értékelésébe is beleillik, különösen a sokat dicsért, p á l y a k é p h e z j á r u l é k u l kapcsolódó, népies-nemzeti irodalomról szóló fejlődési rajz. E n n e k ellenére elsőként — Erdélyi János hasonló szellemű bírálatát alig megelőzve — az ő m u n k á j a választotta szét és állította szembe Petőfi politikai-forradalmi és íájleíró-zsánerszerű költészetét. Gyu-l a i az 1847-ig keGyu-letkezett f o r r a d a Gyu-l m i verseket Gyu-leértékeGyu-lte, a későbbieket meGyu-lGyu-lőzte.

G y u l a i személyes — emberi és alkotói — művészeti felfogása Petőfi r o m a n t i k u s , for-r a d a l m i egyéniségétől távol állott, sokkal i n k á b b h a for-r m o n i z á l t A for-r a n y felfogásával.

A Petőfi—Arany szembeállítás szubjektív alapja kétségtelenül ez. K e t t e j ü k ellen-tétéről a következőket írta: A r a n y t és Petőfit „ N e m egy csillag v e z e t t e . . . " . Petőfi

„a kor hangulatát képviselte, s ott élt benne m i n d e n , m i a közélet törekvéseiben nagy és magasztos, korlátolt és nevetséges volt". „Ellenben A r a n y ott áll n y u g o d t a n , menten a szív idealizmusától, egy középkori k ö l t ő n a i v s á g á v a l s egy ú j k o r i m ű v é s z ö n t u d a t á v a l emelve föl az alkotó f a n t á z i a legszebb építményeit, s népesítve meg eredeti alakjaival, melyek n e m csalfa eszmények, h a n e m egy kiforrott géniusz szü-löttei." Gyulai, a m i k o r Petőfi és A r a n y eltérő emberi-művészi a l a p t u l a j d o n s á g a i t vázolta, tapintatos, de határozott f o r m á b a n nyilatkozott politikai nézeteikről is. Első-sorban A r a n y t dicsérte, mert távol tartotta magát a „csalfa eszményektől" és a ,,szív idealizmusától", az utóbbi kategória pedig köztudott, hogy a k o r fogalomrendszeré-ben a szélsőségesnek minősített, f o r r a d a l m i m o z g a l m a k jelölésére szolgált.

Salamon Ferenc konzervatív értékelése szintén szembeállította A r a n y és Petőfi művészetét. A z esztétikailag sok szempontból színvonalas k r i t i k a Petőfi p o l i t i k a i

költészetét teljesen eltorzította. A s z á n t s z á n d é k k a l erőltetett A r a n y — P e t ő f i p á r h u z a m v é g ü l is oda vezetett, hogy P e t ő f i t szinte m i n d e n b e n e l m a r a s z t a l t a , A r a n y t p e d i g csak m i n t eposzírót emelte magasba. A m í g G y u l a i P e t ő f i t és A r a n y t e g y a r á n t nem-zeti k ö l t ő n e k tartotta, a d d i g S a l a m o n P e t ő f i t kirekesztette az i r o d a l o m panteonjá-b ó l , m i n t a k i t „a m a g y a r költészet genre festőjének nevezhetnők, d e t ö panteonjá-b panteonjá-b n e k a l i g " .

B á r G y u l a i és S a l a m o n értékelése között színvonalbeli k ü l ö n b s é g v a n , ú t j u k egy p o n t felé m u t a t . A r e f o r m k o r i népies i r á n y z a t o t m i n d k e t t ő a Világos u t á n i ideoló-giai-politikai f o l y a m a t o k n a k megfelelően újrarendezte, elemeire bontotta, a z eleme-k e t a eleme-k o r ú j igényei szerint ismét rangsorolta, és h a szüeleme-kséges volt, azoeleme-kat egymás-sal szembeállította. (Ez m u t a t k o z i k m e g A r a n y és P e t ő f i szembeállításában is.) A n e m z e t és E u r ó p a , a p o l g á r i szabadságjogok és a n e m z e t i függetlenség, v a l a m i n t a t ö r t é n e l m i h a l a d á s b a vetett h i t r e f o r m k o r i h a r m ó n i á j á n a k i r o d a l m i vetülete, az i r o d a l m i népiesség, p á r h u z a m o s a n az ideológiai bázisát képező h a z a i l i b e r a l i z m u s v a g y m á s szóval a risorgimento-nacionalizmus v á l s á g á v a l , így bomlik fel és v á l i k ellentmondásossá. A z említett és ö n e l l e n t m o n d á s b a j u t ó h a z a i l i b e r a l i z m u s egyik t i p i k u s k é p v i s e l ő j e v o l t Jókai Mór. Élete elején a h a z a i nemesi l i b e r a l i z m u s jeles k é p v i s e l ő j e k é n t m u t a t k o z o t t be. 1849-ben a kül- és b e l p o l i t i k a útvesztőiben elbizony-t a l a n o d v a s z e m b e f o r d u l elbizony-t a f o r r a d a l o m m a l . A 60-es é v e k b e n fokozaelbizony-tosan a kompro-m i s s z u kompro-m o k h í v é v é v á l t , 1875, a f ú z i ó u t á n pedig Tisza K á l kompro-m á n p o l i t i k a i rendszerét t á m o g a t t a . Ö az, a k i az 1874-es Petőfi „teljes d í s z k i a d á s " k ö r ü l keletkezett hírlapi vitában, amelyet N a g y M i k l ó s 1950-ben az I r o d a l o m t ö r t é n e t c í m ű f o l y ó i r a t b a n ismertetett, a k ö l t ő i é l e t m ű megcsonkítása mellett foglalt állást. Petőfi király- és monarchia-, v a l a m i n t osztrákellenes verseinek k i a d á s á t n e m javasolta.

A s a j t ó v i t a f o l y a m a t á b a n nyilatkozott Greguss Ágost és B e ö t h y Zsolt is. Greguss Ágost az esztétikai s z e m p o n t o k a t n y í l t a n mellőzve, tisztán p o l i t i k a i meggondolásokra hivatkozott, és a h a g y o m á n y o s rendi érvelés tételeihez n y ú l t , a m i k o r k i m o n d t a , hogy a m a g y a r á l l a m i s á g egységét, a m a g y a r f a j u r a l m á t a nemzetiségek, vallások szepa-r a t i z m u s a a m ú g y is eléggé fenyegeti, azt egyedül a korona t a r t h a t j a együtt, s így n e m m e g b o l y g a t n i , h a n e m erősíteni k e l l a n e m z e t és a k i r á l y közötti egységet.

A r e f o r m k o r szellemi életében fontos szerepet b e t ö l t ő liberális, benthami filozó-f i á v a l s z e m b e n ' V i l á g o s u t á n a filozó-feudális h a g y o m á n y o k n a k ú j , p o z i t í v értelmezést a d ó Carlyle m ű v e i h ó d í t a n a k . ( P é l d á u l a „súlyegyen" fogalma.) B e n t h a m u t i l i t á r i u s fel-fogása, a m i k o r m i n d e n e m b e r v á g y á t jogosnak tartotta, a r r a törekedett, hogy a pol-g á r i fejlődés a n y a pol-g i és szellemi o l d a l á t h a r m o n i k u s epol-gysépol-gbe fopol-glalja. Carlyle viszont ezt az egységet a feudális és p o l g á r i érdekek egyeztetése m i a t t felbontotta. A feudá-lis nemesség történeti szerepét — szemben a liberáfeudá-lis t ö r t é n e t í r ó k k a l — p o z i t í v a n értékelte. K e m é n y t ő l , a D e á k - p á r t vezető p u b l i c i s t á j á t ó l , a k i G y u l a i szellemében szintén nyilatkozott Petőfi művészetéről, Csernátony Lajosig, a b a l k ö z é p i beállított-s á g ú Ellenőr szerkesztőjéig sokan i s m e r t é k és f e l h a s z n á l t á k C a r l y l e gondolatait. Ez a történetfelfogás elméleti támpontot jelentett a r e f o r m m o z g a l o m és 1848 nemesi vezetését egyre j o b b a n idealizáló m a g y a r p o l i t i k a i ideológia, v a l a m i n t a p o l i t i k a i és gazdasági h a t a l m á t p o l g á r i f o r r a d a l o m u t á n is m e g t a r t a n i , illetve visszaszerezni t ö r e k v ő m a g y a r arisztokrácia és középnemesi szövetségesei s z á m á r a . Átvétele a ma-g y a r l i b e r a l i z m u s lényema-ge — és az i r o d a l m i népiesséma-ghez kapcsolódó eleme — az érdekegyesítés g o n d o l a t a alatt ingatta m e g a biztosnak látszó elméleti talajt. A ma-g y a r p o l i t i k a i vezető rétema-g i d e o l ó ma-g i á j á b a n tehát, a liberális érdekegyesítő koncepció-v a l szemben a „ n e m e s i " és „ p o l g á r i " érdekek k ö z ö t t i k o m p r o m i s s z u m elmélete, a

„súlyegyen" f o g a l m a jutott d ö n t ő fölénybe. A nemesség p o l i t i k a i szerepét illető kiegyezéspárti és b a l k ö z é p i nézetek között ebben a kérdésben n e m a l a k u l t k i véle-m é n y k ü l ö n b s é g , véle-m i v e l lényegében véle-m i n d k e t t ő a nevéle-messég . vezető szerepe véle-m e l l e t t kö-telezte el m a g á t . A k é t p á r t Petőfi-értékelésében m e g n y i l v á n u l ó elvrokonság erre a

p o l i t i k a i nézetazonosságra é p ü l t .

A z i r o d a l m i k ö z t u d a t b a n élt a G y u l a i és k ö r e i r á n y í t á s á v a l meggyökeresedett, csonka Petőfi-kép mellett egy á r n y a l t a b b , teljesebb, a f o r r a d a l m i - p o l i t i k a i költé-szetet sem mellőző, sőt bizonyos m é r t é k b e n elismerő interpretáció is. A z i d e kap-csolható szerzők az e l ő b b i e k h e z h a s o n l ó a n szintén f e l h a s z n á l t á k a szoros, érzelmi 4 Tiszatáj

szálakkal is átszőtt kapcsolatot, amely a magyar közvéleményt Petőfi t r a g i k u s éle-téhez kapcsolta, de ezt elsőrendűen azzal a céllal tették, hogy a századközép poli-tikai viszonyai között a lehető legteljesebb életművet ismertessék m e g és terjesszék el. Zilahy Károly 1864-ben megjelent monográfiája — a cenzúrai keretek k ö z ö t t i s

— szép, lendületes és elég teljes Petőfi-képet nyújtott. Kitért, ha n e m is m i n d i g pozitív értékelést adva, a kifejezetten politikai tárgyú, sőt király- és osztrákellenes versek vizsgálatára is. Említette a „ D a l a i m " c í m ű költeményt, a m e l y szerinte a költő „igen szépen színezett v e r s e . . . tele politikai vonatkozásokkal", m a j d a „ M i -sera plebs contribuens"-t, ahol az alkotó „ a jobbágyság érdekeiért e m e l t szót, Dózsa Györgyre h i v a t k o z i k . . . " . A z u t ó b b i versről a monográfia szerzője m e g j e g y z i :

„Lehet képzelni, hogy biz a t á b l a b í r á k n a k n e m igen tetszett." Z i l a h y az elől s e m tért ki, hogy Petőfinek a pesti forradalomban vitt szerepéről szóljon: leírta, hogy a költő „egyénisége a m o z g a l o m m a l mintegy azonosulva v o l t . . . " , és később „ . . . n e m -csak az elvekben, h a n e m az alkalmazásban is m i n d e n k i n é l t o v á b b a k a r t m e n n i . . . egyenesen a köztársaság kikiáltása mellett volt."

Áldor Imre „ A forradalom költészete" c í m ű könyve, amely m á r a kiegyezés:

évében jelent meg, szintén elfogulatlanabbul szólt m ú l t r ó l és jelenről, m i n t G y u l a i é k . A z irodalmat és politikát szerves egységben szemlélte, ezért összekapcsolta — A s b ó t h részben hasonló szellemű m u n k á j á t h a t évvel megelőzve — Vörösmarty és S z é c h e n y i , v a l a m i n t Petőfi és Kossuth szereplését és alakját. A m a g y a r történelem f e j l ő d é s b e l i lényegét a n é p és a nemzet gyors közelítésében látta. „ . . . a n é p és n e m z e t k é t k ü l ö n fogalom lévén n á l u n k — egyegy Dózsaféle esetet kivéve — az előbbi s z á m í -tásba sem j ő . . . s a t ö m e g . . . addig csak m i n t a nemesség eszköze, k ö z r e m ű k ö d ő , de akarat nélküli tényező" szerepelt. 1848 ezen gyökeresen változtatott, és ebben — Áldor szerint is — Petőfinek és Kossuthnak m ú l h a t a t l a n érdeme volt.

A z egységes magyar szellemi élet nagy k á r á r a a teljesebb Petőfi-életmű meg-ismertetésére tett kísérlet visszahanyatlott, Zilahy K á r o l y és Á l d o r I m r e fellépését n e m követte igazán színvonalas folytatás, így Petőfi-ügyben évtizedekig — lénye-gében véve A d y Endréig •— G y u l a i és köre konzervatív felfogása i r á n y í t o t t a a közvéleményt.

A z eddigiekhez képest ú j alapokon nyugvó és egyértelműen konzervatív, de ele-meiben m i n d k é t előbbi irányzathoz visszanyúló Petőfi-értékelést ad Asbóth János Három nemzedék című, 1873-ban megjelent p o l i t i k a i esszéje. A Három nemzedék:

irodalom- és történetszemléletének különös jelentőséget biztosít, hogy szerzője a század 70-es éveire úgy fordult a Sennyey vezette politikai csoportosulás felé, é s vállalkozott a hazai konzervatív politika elméleti megalapozására, hogy előtte m é l y -ségesen csalódott a kiegyezés u t á n i m a g y a r liberalizmus eredményességében. A s b ó t h műveinek elméleti, eszmetörténeti jelentősége elsősorban a b b a n rejlik, hogy a k o n -zervatív vonalon először tagadta meg nyíltan és őszintén — ha a kezdetben ő m a g a még a deáki vonalon állt is — az addigi „szelídített" Petőfi-képet, és Petőfit a n n a k mondta, aminek v a l ó j á b a n gondolta. Elméleti munkássága, így Petőfi-értékelése, a századközépi ellentmondásos liberalizmusban rejlő konzervatív tendenciákat bontakoz-tatta ki, egyben felvillantotta a századforduló m a g y a r szellemi életének előképét is.

Megkísérelte rendszerbe foglalni a m a g y a r X I X . század főbb történeti f o l y a m a t a i t — ezzel elméleti támpontot n y ú j t v a a X X . század elején i n d u l ó konzervatív koncep-cióknak, és abban törekedett kijelölni Petőfi helyét. A történeti általánosításokhoz:

szükséges ismereteket a pozitivista filozófia képviselőitől, főként J o h n S t u a r t M i l l t ő l kölcsönözte.»

Asbóth, művében, a magyar X I X . századot h á r o m részre tagolta: „a n e m z e t t szellem ébredésének" korára, „a romboló forradalom" korára és a nagy a l k o t ó e r ő , a „biztos kézzel való alkotás", a kiegyezés korára. A koncepció h á r m a s egysége, az.

ébredő, az ö n m a g á r a találó, az önmagát szétzúzó, szétromboló, és az ismét lehiggadó, saját énjét megtaláló nemzet különös fejlődési v o n a l á t k í v á n t a előmutatni. A k é p , m ó r így is jól látható, eltér az előbbi Petőfi-interpretációktól. A történeti fejlődés hármas korszaka, a korszakok sajátos egymásra épülése (ébredés, hanyatlás, kiteljesedés), a korszakok objektív lényegét tükröző, kifejezni kényszerülő egyének h e l y

-zete a pozitivista történetszemlélet, Comte történeti rendszerének recepcióját engedi feltételeznünk.

A történeti korok és egyének kölcsönviszonyáról Asbóthnak a következő véle-ménye volt: „Azokkal a tulajdonságokkal, amelyek egy egész kort jellemeznek, okvetlen b í r n i fognak a kor egyes fiai is. A k a d n i fog olyan egyén is, melyben egész tisztaságukban jelentkeznek, éspedig annyival határozottabban, amennyivel élesebb kinyomatú a különleges, az általánosnál. Ezeket (tudniillik az egyéneket — V. J.) teremti m a g á n a k a kor eszközökül, mert eszközei ők a kornak, n e m u r a i . " M a j d rátérve az analógia konkretizálására, a következőket írta: „ N e m t u d o m , érzi-e ennyire mindenki", de én úgy érzem, hogy e nevek: Széchenyi és Vörösmarty, Kos-suth és Petőfi, D e á k Ferenc és A r a n y János annyira összetartoznak, m i n t ahogy összetartoznak azok az egyes hangok, melyek együtt a d j á k zengő h a r m ó n i á j u k b a n az akkordot." A z elősorolt politikus-költő párosítások alapjaként Asbóth azt hozta fel, hogy a m a g y a r történelem során a nemzeti törekvésekben a legtökéletesebb egy-ség és h a r m ó n i a az irodalom és politika között alakult ki.

A sajátos konzervatív történeti összképben Széchenyivel szemben Kossuth a magyar nemzettől idegen, „különösen francia földről vett igaz és h a m i s eszmék következtében nemegyszer sokkal tovább ment, mintsem tisztán a magyar politika megengedhette volna". Távolról sem ugyanezt, de v a l a m i hasonlót állít Petőfiről is.

Igaz — m i n t írta —, hogy Petőfi a magyar népből merítve, költészetünkben érvényre emelte „ a m a g y a r n a k sajátosságait", éspedig hangzatosabb akkordokban, m i n t addig bárki, azonban „ahol idegenből merített, s idegen folyt be rá, ott sokkal érzékelhe-tőbb volt n á l a az idegen zamat". Felfogása szerint Kossuth és Petőfi „szenvedélytől túlcsapongó" kora u t á n a nemzet lehanyatlik és ismét csak a 60-as években, az uralkodóval való kiegyezés u t á n talál magára. Ez a kor a m ű b e n a századközép sztoikus költő-politikus ideáltípusának, A r a n y Jánosnak és D e á k Ferencnek a kora.

Végeredményben a korszakok és egyének különös, pozitivista szemléletű párosí-tásával a következő megállapításra jutott: „ . . . D e á k és A r a n y legnagyobb ereje a megnyugtatásban, kiegyenlítésben, kibékítésben, a harmónicus alkotásban van. A z igaznak csodaereje ez, melynek fenséges szépsége versenyez Petőfi csapongó idealiz-musával A r a n y b a n , s melynek elmét világosító h a t a l m a tartósabban és mélyebben, ha m i n d j á r t n e m is oly zajosan tud hatni, m i n t Kossuth csábereje."

Asbóth H á r o m nemzedéke a Petőfi-értékelés skáláján csakúgy szélsőséget jelent, m i n t Gyulai, Salamon, Greguss, J ó k a i álláspontja. Sajátossága azonban, hogy n e m a b o m l ó liberalizmus, h a n e m a jórészt abból kifejlődő, nyíltan vallott konzervatiz-mus talajáról szemlélte és kritizálta a nemzeti múltat. A z Asbóth tolla alatt egyre aktívabb konzervativizmus kezdetben elméletileg igényes volt. Németh G . B é l a fej-tette ki, hogy a darwini—spenceri történeti szemlélethez szoros szálak fűzték, sőt J. S. M i l l m u n k á i r a is támaszkodott. Éppen ezért G y u l a i értékelése mellett Asbóth is elméletileg igényes Petőfi-képet tudott adni. A kiegyezés magyar értelmiségének Petőfi-koncepciója a b o m l ó liberalizmus felől közelített tehát a pozitivizmus hatása alatt születő modern konzervatív irányzat felé. A m i n t Barta János megállapította, a G y u l a i által elindított Kemény—Greguss—Salamon—Beöthy-féle uralkodó felfogás a forradalom u t á n i liberális nép-nemzeti irány szemlélete, a n n a k belső, lappangó ellentmondásait tükröztette. A forradalomig nagyjából együtt haladó népies-irodalmi és liberális-politikai irányzatok egymást erősítő egysége a század közepén megbom-lott. M i n d az érdekegyesítés gondolatát, m i n d a n n a k irodalmi megfelelőjét, a né-piességet komoly .támadások érték. A z újjáéledő nemesi konzervatizmus hatása alá kerülő politika egyre kevésbé tudta közvetíteni a történetileg előremutató gondola-tokat a társadalom számára. A n n a k a politikailag súlyos rétegnek, amely az álla-mot irányította, persze nagyrészt igénye sem volt erre.

Asbóth rendszere egyértelműen konzervatív. Aktivizálódó, elméleti igényű kon-zervatizmus, amely a 60-as évek magyar eszmetörténetének fontos sajátosságaként a liberalizmus b u r k á b ó l szakadt k i és egy ideig azzal azonos elméleti gyökerekből táplálkozott. J . S. M i l l munkásságához egyformán szoros szellemi kapcsolat fűzte például Eötvös Józsefet, K á l l a y Bénit és Asbóth Jánost. Persze J . S. M i l l munkássá-4*

gából Eötvös elsősorban a liberális vonásokat, Asbóth pedig a forradalomellenessé-get emelte ki. Asbóth Petőfi-értékelését, Gyulaiéval ellentétben, szűk kör vallotta magáénak, alapelveit sokan — így a liberális Arany László is — kritizálták, inkább a kor eszmetörténete szempontjából számithat méltánylásra.

A magyar irodalmi értelmiség felső rétege által kidolgozott liberális és

modern-konzervatív Petőfi-kép abban az eszmei-kulturális folyamatban foglalt helyet, amely

két korszak — a bomló liberalizmus és az aktivizálódó konzervativizmus — határán

haladva a közeli múlt, a reformkor és forradalom újraértelmezését volt hivatott

elvégezni. Általa, benne az uralkodó politikai rendszer önmaga igazolását is kereste.

ANDERLE ÁDÁM

Indiánkérdés — nemzetté válás

In document Fiatal történészek írásai (Pldal 49-55)