évenként ötször: február, április, június, oktáber és a magyar kultúra és a bencés szellem szolgálatára
Rend kiadásában.
december 15-én jelenik meg a Pannonhalmi Szt.
Benedek-Főszerkesztő: BLAZOVICH 3ÁKÓ Felelős szerkesztő: Dr. MIHÁLYI ERNŐ Felelős kiadó: Dr. C S Ó K A 1. LAJOS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pannonhalma, Győr megye.
A folyóirat szellemi részét illető küldemények a szerkesztőség, az anyagi részére vonatkozó küldemények pedig a kiadóhivatal címére küldendők.
Előfizetési á r : é v e n t e 6 pengő; egyes szám ára 1.50 p.
Az előző évfolyamok 3—3 pengőért kaphatók a kiadóhivatalban. A folyóirat csekkszámlája a Győri Első Takarékpénztárnál 4474. P. Sz.
T A R T A L O M
Az új pássfór Kelemen Krizosztom
TANULMÁNYOK
XI. Pius pápasága Blazovich 3ákó
A brit világbirodalom kialakulása Dr. Kalmár Gusztáv Az idő fogalma a modern fizikában Dr. Holenda Barnabás A magyar szentimentális irodalmi stílus
kialakulása Dr. Pénzes Balduin
Húsvét felé. Vers Rezek Román
Tavasz van. Vers Gerézdi Rábán
FIGYELŐ
Tíz év a számok tükrében Blazovich Jákó KÖNYVEK.
Az egyházi év néprajza Dr. Karsai Géza Farkas Gyula irodalomtörténetírása Dr. Kolos Endre
RENDI HÍREK
A Szt. Benedek-rend mai állapota Dr. Schermann Egyed
AZ ÚJ PÁSZTOR.
XII. Pius pápában új Pásztort kapott a katolikus világegyház.
De nemcsak a hívő katolikus néz föl várakozással telve XII. Pius személyére.
A protestáns eszmevilágban nagy fölfogásbeli változás tapasztal-ható. „A római katolikus egyháztörténész a saját egyházát fogja az egy, közönséges keresztyén Anyaszentegyház egyedül hiteles és adaequat földi, történeti megjelenésének tekinteni, míg a protestáns hitbeli meggyőződésű egyházhistorikus ugyanannak az Anyaszentegy-háznak részeiként fogja fölfogni valamennyi történeti keresztyén tí-pust és egyházi alakulatot." (Révész Imre.) Minden elvi különbség*
ellenére az összetartozás akarásának kifejezői e sorok. A protestáns vallásos élet elmélyülése; a püspöki hatalomnak, a szentségi erőnek kifejezett hangsúlyozása; a liturgikus mozgalom; Halifax lord meg-beszélései; Mercier bíboros tárgyalásai az első lépések az egység keresésének útján. Várakozással tekint föl a protestáns világ is az új pápára.
Reménykedve néz az új Pásztor felé a világboldogító konferen-ciáktól keserű szájízet kapott államférfi. Lord Salisbury a Lordok Házában a következő kijelentést tette: „Egy nagy mozgalom szavai-val élve állítom: Isten irányította személyiségekre van szükség, hogy Isten irányította nemzetek és új világ álljanak elő. Gazdasági ter-mészetű toldozgatások nem nyúlnak le a bajok gyökeréig." — „Nem hinném, hogy volna olyan társadalmi, politikai, gazdasági kérdés, amely meg nem oldódnék egy igazi benső lelkiébredés tüzében."
(Roosevelt, amerikai elnök).
Hollandia bölcs királynője így szól népéhez intézett szózatában:
„A béke vágya erős kapocs a népek között, de ez a vágy, ha hata-lommal, katonai erőhatalommal még úgy alá van is támasztva: nem képes a tartós béke biztosítására. Szükség van lelki és erkölcsi fölfegyverkezésre. Szívvel-lélekkel részt veszünk e lelki és erkölcsi fölfegyverkezés munkájában. Ebből a belső megújulásból fakadó erő, mely külső változást idéz elő: azzal az eredménnyel jár, hogy a
be-Pannonhalmi Szemle ®
csületesség, a bizalom és a szeretet válik újra uralkodóvá az egyének és a nemzetek közötti érintkezésben."
A lelkek e még bizonytalanul tapogatózó sóvárgásának nagy erő-vel ad kifejezést Frank Buchmann, midőn fölkiált: „Valamikor Isten próféták által szólt népéhez. Manapság állandóan csak az emberek hangját hallani. Torkig vagyunk már vele. Szeretnők már egyszer újra Isten hangját hallani. Isten szava legyen a nemzetek szava, Isten akarata legyen a nemzetek arakata!" — „A világ kezdete óta — ugyanis — nem volt a mainál nagyobb háborúság. Nem nemzet har-col ma nemzet ellen, hanem a káosz Isten ellen."
így beszélnek azok az Egyháztól távolálló férfiak, akik időt és fáradságot vesznek maguknak abba az örvénybe beletekinteni, amely felé a mai világkép zuhan. íme az Istentől független „szabadgondolat",
„laikus morál" csődje! íme a lelket megtagadott anyagelvűség teljes tehetetlensége! Ide juttatta az évszázadok óta egyeduralkodóvá lett kritikai szellem a világot. A józan szintézis határait lerontó analízis marólúg módjára föloldotta, szétbomlasztotta a lelkek közös-ségét. Kalauzul Mephistopheles-ra bíztuk magunkat és most ott állunk a mindent elnyelő örvény szélén.
Megtagadtuk a hi t e t, s az ég ez állócsillaga nélkül az érte-lem zsákutcába vitt bennünket. Benne vagyunk az intelligencia, az értelmiség csődjének a zűrzavarában. Ma már nemcsak a hit, hanem a józan ész szavát is lehurrogja a tömeg, amelynek tisztalátását a jóüzletnek bizonyult lázítás egészen elhomályosította. Az értelmi-osztály tehetetlenül áll e jelenséggel szemben. Kezéből kicsúszik a vezetés a lelkiséggel nem számoló, sőt azt egyenesen lábbal tipró erő-emberek kezébe. Az értelmi-osztályt tekintettük a nemzetek gerincé-nek. Mint ilyen megszűnőben van. A föltörekvő „új rend", a proletár-ság, nem elégszik meg a kiváltságos osztályok jogainak megszerzésé-vel: az ő célja a többi osztályok megsemmisítése.
Goethe kórképe az intelligens emberről ma is érvényes. „Und sehe, dass wir Nichts wissen können", „s tudom, hogy tudni semmit sem lehet." A túlzó kritikai szellem melléktermékének, az örök ké-telynek keserű vonala ott a modern ember szája szögletén. Mégis űzi nagyravágyását a sátáni szó: „És lesztek, miként az Isten, jót és gonoszat tudók". A művelt ember érzelmi világa hasonló végletek között hányódik. Ugyancsak Goethe megállapítása, ha csak ismétlése is a szentpálinak: „De ah, énbennem két lélek tanyázik, s el akar,;
egyik a másiktól válni: az egyik nyers szerelmesül vigyáz, hogy e világhoz kösse minden szerve; a másik minden földi port leráz,
magasztos ős hónába törve." A szilárd világszemlélet hiánya folytán korunk művelt emberének ez értelmi és érzelmi kettősség közt való nyugtalan hányódása az oka, hogy nem boldog a művelt ember mint egyén. Hogy családi életének „állandósága" az ösztönök kényének van alárendelve. Hogy minden kósza szellemi áramlat — csak tet-szetős legyen — magával ragadja, főleg, ha önzése is ezt kívánja.
Csak természetes, ha sem a már másoktól kézbevett ipari munkásság, sem a jóban, rosszban konzervatív föld népe nem indul „széltől inga-tott nádszál után."
Ha a népek irányítása, kormányzása így az értelem hatóköré-ből a nyers erőébe jut, az csak egészen természetes. Utóbbvégre vala-milyen rendnek kell lenni. Ha nincs józan belátásból, lesz terror-szülte megdermedésből. Az is csak természetes, hogy a szűk látó-körű erő nem tűr, mert nem tud tűrni ellenvéleményt. Az ellenérvek méltánylásához, fölértéséhez hiányzik a maga gépies gondolatjárá-sában mozgó erőnek az értelmi és érzelmi készsége és hajlandósága.
Földön csúszva, látkör és égbolt nélkül gyakorlatba lép a legkímélet-lenebb anyagelvűség, amely éppen azt öli ki az emberből, ami emberré teszi: a lelket, az embernek szellemi és erkölcsi lény voltát, a szemé-lyiségét.
A kavargó zűrzavarban egyetlen szilárd pontként áll Péter szik-lája. Ezen a sziklán új Pásztor áll, de régi, de örök küldetéssel. Tu es Petrus. Te Péter vagy. Te vagy az egyetlen ember e világon, aki-nek megbízatása, hivatala, hatalma egyenest Istentől származik. Köz-vetlenül Isten személyes alapítása. Torkig vagyunk már az emberek hangjától, új Pásztor, hallasd velünk küldődnek, Istennek a szavát!
Istenküldötte Pásztor, elszéledő nyájadat tereld újra egybe!
Kiket az anyagiak bírásának vágya megosztott, szembeállított, ellen-séggé tett: erősítsd meg őket hitükben és eggyé lesznek mindannyian.
Et omnes unum er unt. Egyedül Oroszországban 250.000 fizetett ember terjeszti intézményesen az istentelenséget és mindazt, ami az}
istentelenségből folyik: az embertelenséget. Fogd egybe, Isten em-bere, a pásztorságban osztályosaidat, paptársaidat, hogy rabbá ne legyenek apró kis földi érvényesülési vágyak enyvesvesszején! Nagy Elődöd mindent megtett a papság szellemi szintjének emeléséért: Te az apostolok tüzét és a vértanúk bátorságát könyörögd le számunkra.
Isten kegyelmétől kísérve csak így, a szellem fényével és az önfel-áldozó szív melegével tudjuk a kósza eszmeáramlatok divathóbortjá-ból kiszabadítani az értelmi-osztályt. Csak így tudunk neki újra meg-tisztult és kikrisztályosodott világfölfogást adni, hogy megtalálja
6 *
lelke elvesztett egyensúlyát. Hogy legyen határozott értékmérője, melynek próbakövén az új ideák valódiságát megállapíthassa. Hogy az értelmiség újra visszanyerje tekintélyét a nemzeti és a nemzetközi
élet irányításában. Hogy a mai világ képét rombadönteni készülő rém, a halál apokaliptikus szörnye, eltűnjék az emberiség égboltjáról.
„Opus iustitiae pax" vallja a Szentatya jelszavában. Az emberi-ség boldogulásának zavartalan, egybehangzó munkálása: a békes-ség csak az igazságosság alapján válik lehetővé. Az igazságosságot pedig élővé, cselekvővé csak a hitből, az Istennel való kapcsolatból táplálkozó szeretet tudja változtatni.
Szentséges Atyánk, „confirma fratres tuos", erősítsd meg hitün-ket, hogy remélni tudjunk az Isten országában.
Isten országa pedig a szeretet országa. „Szeretet — ugyanis — az Isten, és aki a szertetben marad, Istenben marad, és az Isteni őbenne." (Szt. János /., 4., 16.)