• Nem Talált Eredményt

A NUTS RENDSZER KIALAKULÁSA M AGYARORSZÁGON

In document Térségi tervezés és programozás (Pldal 81-85)

KIDOLGOZÁSÁNAK ÁLTALÁNOS ELVEI ÉS METODIKAI KÉRDÉSI

5.2. A NUTS RENDSZER KIALAKULÁSA M AGYARORSZÁGON

Ezen időszakban az Európai Unióban a Maastrichti Szerződés hatására a területi különbségek mérséklése érdekében a regionális politika működtetésének intézményi eszközrendszerében újítások következtek be. Létrehozták a NUTS (Nomenclature des Unités Territoriales Staistique, Nomenclature of Territorial Units of Statistics) osztályozást az Európai Unió tagállamaiban a közösségi regionális politika célterületeinek átlátható kijelölésére, ami alapját képezi az általános európai statisztikai-tervezési régiók rendszerének. Az Európai Unió szabad kezet ad abban a tekintetben, hogy egy ország milyen módon sorolja be a saját közigazgatási egységeit a területi statisztikai egységek rendszerébe, azonban a tagállamoknak azt szem előtt kell tartani, hogy területüket e területi szintekbe hézagmentesen lefedett módon kell besorolniuk.

A NUTS-rendszer megalkotásának célja az volt, hogy az azonos szintre besorolt közigazgatási szintek méretét közelítse, illetve, hogy minden tagállamban az egyes NUTS-szintek hasonló területi folyamatoknak legyenek színterei. A NUTS-rendszer alapján megkülönböztetett regionális és lokális szinteket (bár az egyes tagállamok erősen eltérő népsűrűsége miatt a kialakult szisztéma egyáltalán nem mondható egységesnek). A rendszer számos változáson ment már keresztül, a legutóbbi 3 éves felülvizsgálata 2006-ban készült el, ami alapján további módosulások következtek be a NUTS besorolást tekintve, melyek 2008. január 1-től vannak érvényben. Ilyen változás például Szlovéniát a korábbi 1 régióból két NUTS 2-es szintű régióra osztották, 3 német régiót egyesítettek, illetve Dániában a korábbi 1 régióból 5 NUTS 2-es régiót alakítottak ki.

Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásakor (2004) a NUTS-rendszer kategóriái a következők voltak:

1. NUTS 1: nagyrégió

2. NUTS 2: tervezési-statisztikai régió 3. NUTS 3: megye (főváros)

4. NUTS 4: statisztikai kistérség 5. NUTS 5: település.

Magyarország és a legtöbb Európai Uniós tagállam esetében ezen területi lehatárolások kialakításánál alapvetően két szempont játszott szerepet: a régióhatárok feleljenek meg a megyehatároknak, valamint a régiók lakónépessége lehetőleg azonos nagyságrendű legyen.

Magyarország 3 db NUTS 1-es szintet, valamint további 7 db NUTS 2-es régiót alakított ki. A fentiekből is látható, hogy a NUTS-rendszer egy hierarchikus besorolási rendszer, melyben jelenleg (2010) három szint van definiálva:

 minden tagállam fel lett osztva (népességnagyság alapján) NUTS 1-es szintű területekre (országrészek),

 ezeket tovább bontották (szintén népességnagyság alapján) NUTS 2-es szintű régiókra,

 amiket hasonlóképpen tovább osztottak (népességnagyság alapján) NUTS 3-as szintű területekre (megye+főváros).

Egy-egy NUTS-kód ennek a hierarchikus besorolásnak megfelelően a következőképpen alakul:

 Az első két betű (országmegjelölés) és az első szám szolgál a NUTS 1-es szint azonosítására. (Pl.: HU3=Magyarország „Alföld és Észak” régiója)

 A következő számjegy szolgál a NUTS 2-es szintű régiók azonosítására az adott NUTS 1 régión belül. (Pl.: HU31=Észak-Magyarország Magyarország „Alföld és Észak” régióján belül).

 A következő számjegy szolgál a NUTS 3-as szintű régiók azonosítása az adott NUTS 2 régión belül. (P.: HU311=Borsod-Abaúj-Zemplén megye Magyarország „Alföld és Észak” régiójának Észak-Magyarország régióján belül).

A NUTS-rendszert egészítik ki a helyi adminisztratív egységek (Local Administrative Units, LAU). A helyi adminisztratív egységeknek két szintje van, melyek a további helyi adminisztratív egységek azonosítására szolgálnak. A LAU1 szintet a legtöbb EU-s tagországban definiálták, de nem mindenhol. A LAU2 szint mindenhol meghatározásra került, ami az önkormányzatokat vagy azzal egyenértékű egységeket jelenti. Magyarországon jelenleg 174 db kistérség található, ami a LAU1 szinthez tartozik, illetve 3152 település, ami a LAU2 szinthez. A területi folyamatok változását mi sem mutatja jobban, minthogy Magyarország az EU csatlakozás időszakában 150 kistérséggel rendelkezett, jelenleg pedig 174-el. A területi tervezés és programozás szempontjából meghatározó területi egység a NUTS 2 szint, amit a hazai területfejlesztést meghatározó törvény (1996. évi/XXI. törvény) fejlesztési régióként definiál (Szabó, 2005).

A fejlesztési régió a törvény alapján: egy vagy több megyére (a fővárosra), vagy azok meghatározott területére kiterjedő, társadalmi, gazdasági, vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területi egység, amely alulról induló kezdeményezés eredményeként meghatározott célra jön létre. Ebből következően lehet változékony, bármikor átalakulhat és nincs garancia arra, hogy az így létrehozott társulások maradéktalanul lefedik az ország teljes területét, miként arra sem, hogy egy terület (vagy területrész) csak egyetlen társuláshoz tartozik.

Mindebből következően a fejlesztési régió nem lehet azonos a tervezési-statisztikai régióval.

A tervezési statisztikai régiók kialakításánál alapvetően két szempont játszott szerepet:

 a régióhatárok feleljenek meg a megyehatároknak,

 a régiók lakónépessége lehetőleg azonos nagyságrendű legyen.

Ezen elvek mentén a hazai 7 tervezési-statisztikai régió elnevezése és területe a következő:

 Közép-Magyarország: Budapest és Pest megye,

 Közép-Dunántúl: Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye,

 Nyugat-Dunántúl: Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye,

 Dél-Dunántúl: Somogy, Baranya és Tolna megye,

 Észak-Magyarország: Nógrád megye, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén

 Észak-Alföld: Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

 Dél-Alföld: Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye.

A magyar NUTS 2-es régiók legfontosabb összefüggései

Közép-Magyarország kiemelkedő jelentőségét a hazai régiók között az adja, hogy itt található az ország gazdasági-politikai-kulturális központja, a főváros: Budapest. A főváros az agglomerációjával együtt olyan koncentrációt képez, amely a hazai településszerkezetben egyedülálló. Területileg ez az ország legkisebb régiója, de itt él a népesség 28%-a, itt koncentrálódik a bruttó hazai termék (GDP) 43, a működő vállalkozások 39, ezen belül a külföldi érdekeltségűek 61, jegyzett tőkéjének 69 százaléka. Az egy lakosra jutó külföldi tőke 2,5-szerese az országos átlagnak, s az egy lakosra jutó beruházás is közel a duplája. A régió a

tudásalapú társadalom tekintetében is meghatározó jelentőséggel bír, hisz itt tanul a felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak több mint fele.

Közép-Dunántúl az ország második legjelentősebb ipari koncentrációja. Iparában 40%-ot képvisel a gépipar, 12%-t a fémfeldolgozási termékek gyártása, és mintegy 11%-t a vegyipar.

Az ipari termelést telephely szerint vizsgálva itt hozzák létre az országos termelés egynegyedét. Az ipari export legnagyobb részét, 33%-át, e régióban állítják elő. Emellett kedvező természeti adottságokkal és nagyszerű idegenforgalmi potenciállal rendelkezik.

Nyugat-Dunántúl megközelítően ugyanakkora ipari koncentráció, mint Közép-Dunántúl, de eltérő szerkezettel. A foglalkoztatottak megoszlása szerint iparában a három legmeghatározóbb ágazat (gépipar, textilipar valamint az élelmiszeripar) mintegy 70%-ot tesz ki. Ezer lakosra vetítve itt történt a legmagasabb értékű beruházás, s itt működik a legtöbb külföldi érdekeltségű ipari vállalkozás Közép-Magyarország után. Mezőgazdaságára a takarmánynövények termesztése, s a szarvasmarhatartás különösen jellemző. A régió idegenforgalmának meghatározó eleme a gyógyturizmus.

5.1. ábra: Magyarország NUTS II. régiói

Forrás:KSH alapján saját szerkesztés, 2010.

Dél-Dunántúl az ipari termeléshez országosan a legkisebb mértékben járul hozzá, s egy lakosra vetítve is az utolsó előtti. Meghatározó teljesítményt nyújt a Paksi Atomerőmű, de több ipartelepítésre alkalmas terület, egyelőre még kihasználatlan. Idegenforgalma mind a Balatonnak, mind pedig a gyógy, illetve borturizmusnak köszönhetően jelentős, melyet az is bizonyít, hogy Közép-Magyarország után itt van a legtöbb szállodai férőhely.

Észak-Magyarország gazdaságát korábban a nehézipar jellemezte, melynek helyzete a jelenlegi válsághelyzet egyik okozója. Gazdaságának talán legmarkánsabb jellemzője az országosan legmagasabb, 8,5%-os, munkanélküliségi ráta. A kedvezőtlen ipari szerkezet oldása és a gazdag idegenforgalmi lehetőségek kihasználása jelenthet a régiónak kitörési pontot.

Észak-Alföld jellegzetes mezőgazdasági terület, amelyet kelet-nyugat irányú közúti és vasúti tengely fűzi térséggé. Az ország mezőgazdaságában előállított bruttó hazai termék 20%-át állítja elő, iparában jelentős hányadot képvisel az élelmiszeripar, és itt történt a legnagyobb beruházás is a mezőgazdaságba.

Ugyancsak fontos agrárterület a Dél-Alföld, ahol a mezőgazdaság bruttó hazai termékének legnagyobb részét, 23%-át állítják elő. Sertéstenyésztése kiemelkedő, itt van az országos állomány 27%-a, amelyre jelentős élelmiszeripari kapacitás települt. A földterület döntő része szántó, e régióban termelik a legtöbb gabonafélét, burgonyát az országban.

A régiók közötti területi fejlettségi szintkülönbségek jelentősek, és az utóbbi néhány év alatt kissé növekedtek is. Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék értékével mért különbség a Közép-Magyarország és az Észak-Alföld régió között a hat évvel korábbi 2,09-ről 2,40 szeresére nőtt.

Kiemelt régiók

A területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény két kiemelt régiót nevesít: a fővárosi agglomerációt és a Balaton kiemelt üdülőkörzetét. Mindkét régió sajátos funkciója miatt az ország többi részétől eltérő megfigyelést, szabályozást és fejlesztést igényel, ezért ezek funkcionális régióknak tekintendők.

Fővárosi agglomeráció

A jelenleg alakuló gazdasági- foglalkozási struktúrában a szolgáltatások, ezen belül az üzleti szolgáltatások játszanak meghatározó szerepet, amelyben Budapestnek történelmi és komparatív előnyei vannak minden más településsel szemben. Ennek megfelelően a pénzügyi szolgáltatások, biztosítás, reklámipar, üzleti szolgáltatás, informatika és tömegkommunikáció, innovációs ügynökségek, nemzetközi piackutatás, valamint befektetési társaságok először Budapesten találják meg a működési feltételeiket, hogy azután szétterjedjenek az országban.

A terület- és településfejlesztési politika beavatkozási módja ezért a szolgáltatások infrastrukturális és térbeli feltételeinek megteremtése, amely üzleti alapon történik, és megalapozó, elősegítő városfejlesztési koncepciót feltételez.

A főváros és az agglomeráció viszonyának fontos kérdése az ingázás. Ez kiemeli a közlekedési kapcsolatok megfelelő megoldását, továbbá hangsúlyt kap a távmunka fokozatos elterjedése az információ-technológia segítségével. Lényeges feladat a fővárosi agglomeráció települései együttműködését segítő évtizedek óta húzódó intézményesítés, valamint a közöttük lévő viszonyrendszer új alapokra helyezése. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény megteremtette ennek kereteit a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsa létrehozásával (BAFT). A Kormány által elfogadott koncepció alapján szükséges kimunkálni a közös fejlesztési programokat.

A főváros körüli zöld gyűrű megőrzése szükségessé teszi, hogy a terv rendelkezzen az agglomeráció belterületeinek lehatárolásáról és szabályokat állapítson meg a kiemelt jelentőségű területekre, illetve övezetekre. Különösen fontos ez abból a szempontból, hogy a terjeszkedő város illetve az agglomerációs települések ne éljék fel azokat a természeti-táji értékeket, amelyek nélkülözhetetlenek a kedvező települési környezet kialakításához. A Fővárosi Agglomeráció és a Dunakanyar kiemelt üdülőkörzet fejlesztési feladatait össze kell hangolni a felesleges átfedések és párhuzamosságok elkerülése érdekében.

Balaton kiemelt üdülőkörzete

A fokozottan növekvő üdülőforgalom az elmúlt évtizedekben sajátos térszerkezetet alakított ki a Balaton régióban. A spontán fejlődés következtében a legértékesebb és legérzékenyebb vízparti sávban vezetnek a közlekedési pályák, a közmű hálózatok és így ez a sáv épült be sűrűn nyaralókkal, lakóházakkal, intézményekkel. A közlekedési vonalak azon túl, hogy a jelenlegi területekre összpontosították a fejlődést, lezárták újabb területek üdülési célú hasznosításának a lehetőségét. A kialakult állapot jelentős mértékű környezeti terhelést és szennyezést okoz. A parti sávban az élővilág átalakítása, kiszorítása már visszafordíthatatlan folyamatok beindulásához vezetett. A Balaton-térség hosszú távú minőségi üdülőterületi funkciójának megtartása illetve fejlesztése érdekében a legfontosabb feladatok a következők:

 az üdülés-idegenforgalom körülményeinek minőségi javítása,

 a Balaton vízminőségének védelme, a vízminőség-védelmi érdekek elsődlegességének biztosítása,

 a Balaton teljes vízgyűjtőjén a táj, természeti értékek megőrzése, a korszerű környezet és tájgazdálkodás megteremtése,

 az üdülőkörzet hagyományos természetközeli történeti tájkarakterének megőrzése,

 az üdülőkörzet fejlődését biztosító térszerkezet kialakítása.

A balatoni üdülőkörzet környezeti állapotának javítása, a belső feszültségek feloldása, az üdülőkörzet fejlődési lehetőségeinek biztosítása alapvető közlekedési változtatásokat igényel.

Ezen belül az a legfontosabb, hogy az átmenő forgalom a parti sávból kikerüljön. A természetközeli táji környezet, a hagyományos tájkarakter csak a belterületi növekedés korlátozásával őrizhető meg. A minőségi turizmust szolgáló fejlesztéseket ezért elsősorban a leromlott belterületi részeken - ezek átépítésével - kell ösztönözni. A balatoni táj gazdasági, üdülési, történeti táji értékei közé tartozó szőlő- és borkultúra megőrzését, valamint a hagyományos mezőgazdasági tevékenység és a természetvédelem célkitűzéseit összehangoló tájgazdálkodást kell folytatni. Ezt az értékeket megőrző és megerősítő gazdasági ösztönző rendszerrel kell támogatni.

In document Térségi tervezés és programozás (Pldal 81-85)