A nemzetköziesedés korai elméletei a határokon átnyúló kapcsolatokat gazdasági tranzakciós felfogásban vizsgálták, kizárólag költség-haszon oldalról (Caves 1971;
Hymer 1976; Gilroy 1993). A nemzetköziesedést mérföldkövekre, szakaszokra felbontó elméletek közül az Uppsala-modellt (johanson–Vahlne 1990, 2009) mindenképp ér-demes kiemelni, ez ugyanis a nemzetköziesedés folyamatát tapasztalatokon alapuló, fokozatos tanulásként értelmezi és foglalja folyamatmodellbe. Megkülönbözteti a rend-szertelen (ad hoc) exportot, a független kereskedőkön keresztül bonyolított kivitelt, továbbá külföldi kereskedelmi leányvállalat alapítását, illetve negyedik szintként gyártó leányvállalat létesítését külföldön. A modell a fokozatosságot a manőverezési távolságra is kiterjeszti, azaz először a vállalat a szomszédos, majd a távolabbi, kultu-rális szempontból kevéssé idegen, végül a földrajzi és kultukultu-rális vetületben is igen tá-voli országokban építi nemzetközi tevékenységét. A nemzetközivé válással kapcsolatos döntéseket nem gazdasági tényezők is befolyásolják, beleértve a belépési módot és a nemzetközivé válás sebességét.
A nemzetközi üzlet- és vállalkozáskutatás oviatt és McDougall (2005) nevéhez kö-tődő irányzata az ún. mediátor, moderátor, motivátor és lehetőséget teremtő
ténye-zőt vizsgálja a nemzetköziesedés kapcsán. Kiemeli a stratégiaalkotók szerepét a nem-zetköziesedéssel összefüggő döntésekben. Ahokangas és szerzőtársai (2010) a stratégiai menedzsment és az erőforrás-alapú megközelítésre építve azoknak az egyedülálló és nehezen imitálható funkcióknak a fejlesztését szorgalmazzák, amelyek segíthetik a kül-piaci eredményességet.
Miként azt korábban említettük, a tudás vagy annak hiánya jelentős szerepet játszik a kkv-k nemzetközivé válási folyamatában. Ennek a problémának az egyik megoldása a teoretikusok szerint a hálózatépítés. johanson és Mattsson (1988) kiemelték, hogy a nemzetközivé válás a hálózati kapcsolatoktól függ, nem pedig vállalati sajátosságok-tól, illetve a célpiactól való pszichés távolságtól. Ezzel lefektették a nemzetköziese-dés hálózati modelljének alapjait. Ezt támasztották alá Moen és szerzőtársai (2004), amikor arról számoltak be, hogy a hálózatépítés folyamatos növekedést és nemzetközi piacfejlesztést eredményez a kisméretű számítógépes szoftverfejlesztő cégek számára.
A hálózatépítés az említett szerzők tanulmányaiban azokra a kapcsolatokra utal, ame-lyeket a cégek nemcsak a szállítókkal és az ügyfelekkel, hanem a versenytársakkal és az intézmények egész sorával, köztük a kormányokkal, az egyetemekkel és a pénzügyi intézményekkel alakítanak ki. Általában véve ezek a kapcsolatok sajátos mechanizmust képeznek a nemzetközi piacokra való belépés terén és kompenzálhatják a nemzetközi tapasztalatok hiányát (Coviello–Munro 1995). Az ilyen hálózat elősegítheti továbbá az innovatív gyakorlatokhoz történő valós idejű hozzáférést, és megteremtheti a lehető-ségét annak, hogy a kkv-k nemzetközivé válásának folyamatát érintő kihívásokat meg lehessen vitatni (Hickey 2000). Az ilyen üzleti hálózat a nemzetköziesedéssel össze-függésben elsősorban hatékony mechanizmusokat teremt a hallgatólagos tudás és a know-how megosztására. olyan környezetet hoz létre az új tudásalapú és innovatív társadalmi folyamatok számára, amely lehetővé teszi az üzleti szakembereknek, hogy ötleteket cseréljenek és megismerjék az új nemzetközi üzleti trendeket. Ezen előnyök alapján elősegíti a társadalmitőke-képzést, ami a vállalkozói szellem és a gazdasági fej-lődés kritikus tényezője.
A nemzetköziesedés előmozdítása kapcsán Fragidis és Tarabanis (2006) a kkv-k számára a hálózatépítés mellett a benchmarking módszertant és folyamatot tartják fontosnak. Ez hasznos eszköz lehet ahhoz, hogy egy cég megismerhesse mások tapasz-talatait, ennek révén kiváló eredményeket hozzon létre, azonosítsa az egyes nemzetközi piacokra való belépés reális formáit és a piacok sajátos elvárásait, továbbá megakadá-lyozza a másokéhoz hasonló hibák elkövetését a nemzetközi színtérre való kilépés terén.
A nemzetközi üzleti hálózat szelektív és önkéntes struktúrában könnyíti meg a kkv-k nemzetközivé válását. Az aktivitás megteremtéséhez és fenntartásához, a tartalom és a kapcsolatok fejlesztéséhez és fenntartásához aktív szponzorálásra és irányításra van szükség. Fragidis és Tarabanis (2006) kiemelik annak a kormányzati (állami) vagy non-profit szervezetnek a szerepét, amely támogatni kívánja a kkv-k nemzetközivé válását.
javasolja, hogy az ilyen központi szervezet szerepköröket alakítson ki a legjobb
gyakor-latok hálózatának kezeléséhez (Fragidis–Tarabanis 2006), beleértve a projektvezetőket, a kommunikációs segítőket, az egyes érdekelt területek szakértőit, a tartalom és a viták áttekintőit és a technikai támogató személyzetet.
Ennek a szervezetnek ugyanis az a feladata, hogy ösztönözze és segítse a közremű-ködést és felügyelje a szakmai munka minőségét. A kkv-k megismerik mások tapaszta-latait, azonosítják erősségeiket és gyengeségeiket. Lehetővé válik számukra az is, hogy megtudják, hogyan teljesítenek a nemzetköziesedés legjobbjaihoz képest. A hálózatok további hozadékát emelik ki Musteen és szerzőtársai (2010), amikor a hálózatosodás szerepét hangsúlyozzák a piacválasztási döntés támogatásában, a nemzetközivé válás gyorsításában, valamint a további hálózatok feltárásában. Eberhard és Craig (2013), Loane és Bell (2006), valamint Manolova és szerzőtársai (2010a) munkássága a hálózati kutatások terén a hálózati tipológiák irányában gazdagította a szakirodalmat. Ennek alapján megkülönböztethetők a személyes és az üzleti, a formális és az informális, to-vábbá az interperszonális és interorganizációs hálózatok. Zhou és szerzőtársai (2007) kínai cégek, míg Musteen és szerzőtársai (2010) cseh, jeong (2016) pedig koreai minta alapján vizsgálták a hálózat nemzetköziesedésre gyakorolt hatását. Mindhárom kutatás megerősítette a nemzetközi kereskedelem élénkülését azon üzleti jellegű hálózatok ha-tására, amelyeket a vállalkozások a korábbi partnerekkel, vevőkkel, szállítókkal és kor-mányzati szervekkel alakítottak ki. Ugyanakkor a személyes hálózatokra utaltság, vala-mint a kiállításokon és vásárokon kialakult kapcsolat nem javítja hosszú távon a vállalat nemzetközi esélyeit, pénzügyi és stratégiai teljesítményét. A vállalat életkorának előre-haladtával a családi és baráti kapcsolatokra koncentráló magatartás egyenesen vissza-fogja a nemzetközi teljesítmény javulását. Zarei és munkatársai (2011) ezen az elméleti bázison dolgozták ki a kkv-k nemzetköziesedését támogató üzleti hálózat modelljének alapját, ami kiindulópont lehet az ilyen kezdeményezések formalizálásához.
Mindezek tükrében a kérdőíves kutatás és a mélyinterjús adatfelvétel során (7. és 8. fejezet) bevontuk a vizsgálatba a hálózatjellegű kapcsolatokat. Az alábbi dimenzió-kat különböztettük meg (megjelenítve a személyes mellett a négyféle üzletikapcsolat- típust):
•
család és barátok által szerzett ügyfelek,•
vevők és szállítók révén kapott ügyfelek,•
potenciális vásárlók, akiket adatbázis-marketing és internet segítségével érnek el,•
kereskedelmi-szakmai kiállítások és vásárok során szerzett üzleti kapcsolatok, valamint•
kormányzati szerveken keresztül létrejött kapcsolatok.4.3. a kkv-k neMzetköziesedését táMogató és gátLó tényezők