• Nem Talált Eredményt

A magyar kultúra bő esztendeje Lengyelországban, 1975-ben

In document iszatáj 76. JÚN. * 30. ÉVF. (Pldal 77-80)

A magyar kultúra bő esztendeje Lengyelországban, 1975-ben

A magyar—lengyel kulturális kapcsolatok területén az utóbbi harminc évben köztudottan alapvető változós ment végbe. Ha csupán az irodalom és a társadalom-tudományok területéről egymás nyelvére lefordított alkotások, illetve közös dolgain-kat érintő könyvek, tanulmányok számát vesszük alapul, akkor is jelentős (ugyan-akkor további megfeszített munkára serkentő) eredményeket értünk el. Jóleső érzés-sel állapíthatjuk meg, hogy hazánk felszabadulását követő 30 év gazdasági, kultu-75

rális eredményei mind szélesebb körben ismertek lesznek Lengyelországban. Az alábbiakban csak néhány jellemző eseményre térünk ki.

Az 1975. esztendő a magyar kultúra lengyelországi népszerűsítésében kiemelkedő helyet foglal el. A felszabadulásunk 30. évfordulójával kapcsolatos lengyelországi ünnepségek és megemlékezések keretében a Thalia Színház (a Történelem alulnézet-ben és a Bartókiana című darabokkal) Varsóban és Opoléban vendégszerepelt.

A varsói Budapesti Napok alkalmával (1975. tavaszán) a varsói Állami Zsidó Szín-házban Darvas Iván előadásában Gogol: Egy őrült naplója került bemutatásra.

A színházi bemutatókkal kapcsolatban feltétlenül meg kell említeni a gdanski Teatr Wybrzeze (Tengerparti Színház) Madách: Csák végnapjainak szeptemberi bemuta-tóját. A darabot Izabella Beata Gordon fordította lengyel nyelvre, rendező Stanislaw Hebanowski, díszlettervező (érdemes megjegyezni a nevét!) Marian Kolodziej volt.

(A darab megértését nagymértékben megkönnyítette, hogy a műsorismertető füzet-ben 11 oldalon a dráma történelmi hátterét, négy oldalon pedig a cselekményt fog-lalták össze.) Magyarországon kevesen tudják, hogy a gdanski színház nem először mutatott be magyar drámát, ideje lenne felfigyelni tevékenységükre, hiszen a mos-tani bemutató is azt bizonyította, hogy amit vállaltak, azt rokonszenvesen és átla-gon felüli szinten oldották meg. Az 1975-ös novemberi katowicei színházi fesztiválon a gdanskiak által bemutatott Madách-dráma színpadra alkalmazása (különösen a díszlet) sok-sok elismerést kapott. Ügy tűnik, hogy a gdanski színház több magyar darab (köztük Az ember tragédiája) és most a Csák végnapjainak a bemutatója után a magyar drámairodalom egyik legigényesebb, legeredetibb lengyelországi nép-szerűsítője lett.

A magyar képzőművészeknek az utóbbi években Lengyelországban bemutatott kiállításai (tárlatai) közül Varga Imrének a Zach^tában (varsói Műcsarnok) megren-dezett reprezentatív kiállítását kell elsőnek megemlíteni. A kiállítást a lengyel sajtó és szakvélemény az év egyik legszínvonalasabb, legsikerültebb kiállításának minősítette. Varga mellett — többek között — Bálint Endre festőművész, Kovács Ferenc szobrász, Paulikovits Pál iparművész, Szabados Árpád grafikus és Schéner Zoltán festőművész alkotásaiból rendezett kamarakiállítások öregbítették a magyar kortárs képzőművészet jó hírnevét. Az említetteken kívül a budapesti Történeti Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum válogatott anyagaiból reprezentatív ki-állítások megnyitására is sor került. Tarnówban (Bem tábornok szülővárosában) pedig a Nemzeti Galéria anyagaiból válogatott gyűjteményt mutatták be.

A kiállítások sorában különleges színfoltot jelentett a Petőfi Irodalmi Múzeum által összeállított Magyar szocialista irodalom (1900—1945) című kiállítás 1975. szep-temberi bemutatója. A kiállítás tablóin Kass János, Uitz Béla, Biró Mihály, Szántó Lajos alkotásai, irodalmunk kiválóságainak arcképei, kézirat és magyarázó szövegek (versidézetek) segítségével megelevenedett a XX. század első felének haladó iro-dalmi vonulata. A megnyitó meglehetősen formabontó, felejthetetlen élményt adó esemény volt „ . . . egyike azoknak az egyre szaporodó alkalmaknak — mondotta megnyitó beszédében Botka Ferenc —, amelyek lehetővé teszik egymás kultúrájá-nak, művészetének mélyebb, konkrétabb megismerését". A kiállítóteremben a meg-nyitást követően a nálunk is jól ismert Wojciech Siemion színművész és Panojot Bogadzijew bolgár származású hegedűművész adott műsort.

A magyar kultúra lengyelországi népszerűsítésében a testvérvárosok (megyék) 1975-ben is jelentős szerephez jutottak. A lublini vajdaságban Hajdú-Bihar megyei, a lódzi vajdaságban Csongrád megyei, Olsztynben Kaposvári Napokat tartottak.

A kiskőrösiek és a Kalocsai Népi Együttes pedig Tarnówban vizitelt, örvendetes, hogy Győr és Wroclaw kapcsolatai is egyre eredményesebbek lesznek.

Magyar Napok voltak — többek között — a poznani vajdaság több városában, a slupski vajdaságban (ahol hat alkalommal fellépett a debreceni „Délibáb" együt-tes), továbbá a magyar kapcsolatairól közismert Tarnówban, Bochniában, Nowy S^czban és a wloclaweki vajdaság négy városában is.

A varsói Magyar Kulturális Intézet számos tudományos rendezvénynek adott 76

otthont az 1975-ös esztendőben is. A tudományos rendezvények közül kiemelkedik a varsói egyetem magyar tanszékével közösen szervezett Jókai emlékülés, ahol Nagy Miklós, a Jókai-év emlékbizottság titkára; Kovács Kálmán, Radó György, Csapláros István, Jan Sl^ski, Andrzej Sieroszewski, Jerzy Jakubiuk tartottak előadást. Május-ban a ZBoWiD és a Magyar Intézet közös szervezésében magyar—lengyel történész-szimpozion volt, a második világháború alatti közös antifasiszta harc egy-egy terü-letéről hangzottak el szakelőadások. Az irodalmi estek közül a József Attila- és a Vörösmarty-est a Magyar Rádió és a Magyar Intézet közös szervezésében rangos előadóművészek fellépésével került lebonyolításra. A Vörösmarty-esten Ruttkai Éva, Váradi Hédi, Dévai Nagy Kamilla, Keres Emil és Horváth Ferenc működtek közre (a versek egy részét Grazyna Marzec és Olgierd Lukaszewicz kiváló lengyel szín-művészek tolmácsolták), az ünnepi estet Juhász Ferenc vezette be. A Magyar Inté-zetben rendezett irodalmi rendezvények Camilla Mondral neves műfordító estjével, valamint a lengyelországi műfordítók találkozójával zárultak le (az egész napos rendezvényen Pándi Pál tartott bevezető előadást). A Nagy László részvételével meg-tartott irodalmi est is a kortárs irodalom jobb megismerését, népszerűsítését szolgálta.

Az év irodalmi termésével különösen elégedettek lehetünk. A múlt tavaszon a Literatura na Swiecie (a mi Nagyvilágunknak megfelelő lengyel havi folyóirat) magyar számot jelentetett meg. Aleksander Nawrocki szerkesztésében a Ludowa Spóldzielnia Wydawnicza gondozásában megjelent József Attila válogatott verseinek kötete szintén gyarapította a magyar irodalomból lengyel nyelvre lefordított iro-dalmi értékeink számát.

A fiatal költők, írók havonta megjelenő lapja a Nowy Wyraz (Űj Hang) 1975.

6. száma szintén meglepetést okozott, terjedelmének több mint egyharmadát (Illyés kivételével) fiatal magyar írók, költők: Farkas Árpád, Kiss Benedek, Várkonyi Anikó, Kovács István, Mózsi Ferenc írásainak szentelte. A magyar rész szerkeszté-séhez Kovács István költő, a fáradhatatlan polonista nagy segítséget adott, nem rajta múlott, hogy néhány vers és illusztráció sajnálatos módon kimaradt a számból.

Röviden említést kell tenni az eddig legteljesebbnek tekinthető magyar költé-szeti antológia (Antologia poezji wíjgierskiej. Panstwowy Instytut Wydawniczy, 1975.) megjelenéséről is. A kötet anyagát Csapláros István, Kerényi Grácia és Andrzej Sieroszewski válogatta, a bevezető tanulmány írását Sieroszewski vállalta magára.

A lengyel olvasó Janus Pannoniustól a mai kortárs irodalom reprezentánsaiig átte-kintést kaphat a magyar költészet gazdagságáról és sokoldalúságáról. A kötet meg-jelenése kétségtelenül nagy adósságot törlesztett s jelentős segítséget ad a magyar irodalom lengyelországi népszerűsítéséhez. (A kötet értékeinek részletesebb ismer-tetése, az esetleges bírálatok, észrevételek megtétele egy külön írás feladata.)

Az elmúlt év egyik keresett könyvkiadványa lett dr. Jerzy Róbert Nowak Wegry 1939—1974 címmel a Wiedza Powszechna Kiadónál megjelent ú j könyve is, amely-ről jelentősége miatt ezen a helyen is szólni kell.

Nowak munkássága — a korábban megjelent könyve (Wegry 1939—1969), kul-turális életünk alakulását ismertető, értékelő cikkei, tanulmányai jóvoltából — évek óta ismert. (Nowak 80 kisebb-nagyobb cikket publikált, három könyvet írt, ebből kettő hazánkkal foglalkozik.) Szorgalmas munkájával, bátor témaválasztásaival ne-vet és rangot vívott ki magának.

Munkájának jelentőségét röviden az alábbiakban lehet összefoglalni: olyan kor-szak került feldolgozásra, amely több szempontból, éppen maisága miatt az érdek-lődés középpontjában van; olvasmányos formában van megírva, tudományos és ismeretterjesztő célokra egyaránt alkalmas.

Az ötezer példányban most megjelent második, átdolgozott (bővített) kiadás a lengyel olvasók szamára lehetővé tette á gazdasági, kulturális életünk területén elért eredmények mégismierését (Nowak az ideológiai „műhelyviták"-ban felvetett prob-lémákba is bepillantást enged).

Átdolgozott kiadásról lévén szó, ezúttal a két kiadás közötti eltérésből, a „bőví-tett" részekkel való gazdagodás érdemi jelentőségéből kell kiindulni.

77

Mindenekelőtt két kérdésre kell válaszolni. Mi az, amivel a mostani kiadás több? Mi indokolta az újabb (bővített) kiadást?

Az előzőleg megjelent részek, a második világháborús kérdésekkel foglalkozó alfejezetek (lengyel menekültügy Magyarországon, magyarok a lengyel ellenállási mozgalomban) kibővítésre kerültek. A történelmi háttér kidolgozására ezúttal a szerző nagyobb gondot fordított. A lengyel ügy és a világháború alatti magyar értel-miség, valamint a lengyel ellenállás magyarországi kapcsolatai új részként kerültek a kötetbe.

A második kiadás elsősorban azért több, mert maibb. Az MSZMP X. kongresz-szusáról, az azóta eltelt időről, igaz, több újságcikk jelent meg. Színvonalasan, vagy középszerűen, de mégiscsak részkérdésekről írtak. Nowak pedig általános értékelést ad, • összefüggéseiben ismerteti az utóbbi évek legfontosabb politikai, gazdasági és kulturális eseményeit. Meglepő módon igen jó összefoglalást kapunk a hazafiság- és internacionalizmusvitáról, a gazdasági mechanizmus alakulásáról, a munkásosztály (üzemi demokrácia) helyzetéről. Egyszóval: az elmúlt évtizedek problémáiról, ered-ményeiről, mai életünkről.

Nowak, nagyon helyesen, külön fejezetet szánt az MSZMP kultúrpolitikájának elemzésére. Kitért a Népszabadságban, a Kritikában, történettudományi és filozófiai szakkörökben lezajlott viták lényegére, valamint a Magyarország felfedezése soro-zattal fémjelzett „önmegismerési" törekvés társadalmi hasznosságára is.

A könyv végén a magyar irodalom, zene, film és képzőművészet, helyzetéről hazai (nemzetközi) sikereiről, fogadtatásáról olvashatunk.

A lengyelországi magyar tárgyú írásokból összeállított bibliográfia arra enged következtetni, hogy a magyar (történelmi, kultúrtörténeti) témákkal (is) foglalkozó

— középgenerációhoz tartozó — lengyel történészek közül dr. Maciej Kozminski mellett dr. Jerzy Róbert Nowak a legtermékenyebb, legsokoldalúbb. Kozminski tudóstípus, Nowak az oldottabb formák mestere, publicisztikája egyre kiforrottabb.

Ismerve a Magyarországgal kapcsolatos, lengyel nyelven megjelent cikkek, tanulmányok viszonylagos ritkaságát, Nowak könyvét hézagpótló, hasznos, nyilván-való aránytalanságai ellenére is úttörő jellegű, tiszteletet és elismerést érdemlő alkotásnak kell minősítenünk.

A 30. évforduló elmúltával a kiadványok és a kulturális rendezvények száma remélhetőleg nem csökken. Az egymás kulturális értékeinek megismerése — min-den jel arra vall — gyorsan növekvő tenmin-denciájú lesz. Ha a magyar kultúra lengyel-országi fogadtatásának 1975. évi mérlegét megvonjuk, akkor egyet kell érteni azok-kal, akik azon a véleményen vannak (magamat is ezek közé sorolom), hogy kultú-ránk (irodalmunk, történelmünk) fő, haladó vonulatának viszonylagos „terra incog-nita" volta az utóbbi években határozottan előnyünkre módosult.

LAGZI ISTVÁN

In document iszatáj 76. JÚN. * 30. ÉVF. (Pldal 77-80)