Az elmúlt néhány évtizedben nagyszámú empirikus tanulmány készült a kkv-k nem-zetközivé válásáról. Több elméleti megközelítés keresett magyarázatot a jelenségre.
A klasszikus, a nemzetköziesedést lineáris folyamatként leíró Uppsala-modell mellett ez a fejezet kiemelten tárgyalja azokat a megközelítéseket, amelyek szakítanak a szaka-szos megközelítéssel, kockázatvállalásra bátorítva a kkv-szektort a nemzetköziesedés terén.
E fejezet további célja, hogy
(1) a vonatkozó szakirodalmi források alapján képet adjon azokról a tényezőkről, amelyek elősegíthetik a kis- és közepes méretű vállalkozások nemzetközi tel-jesítményének javítását, abban katalizátorszerepet tölthetnek be, és a nemzet-köziesedést elősegítő kormányzati intézkedések, fejlesztések ösztönzési területei lehetnek,
(2) ráirányítsa a döntéshozók figyelmét azokra a faktorokra – környezeti, vállalati és vezetői dimenzióban egyaránt –, amelyek gátolják, lassítják, illetve ellehetet-leníthetik a nemzetköziesedésre tett erőfeszítéseket.
Egy vállalkozás nemzetközivé válása azt jelenti, hogy a tevékenysége az anyaország mellett más országot is érint (McCole et al. 2010). A nemzetközivé válás kapcsán Free-man és munkatársai (2013) a kétirányúságot hangsúlyozva megkülönböztetik a befelé és a kifelé irányuló nemzetköziesedést.
A nemzetköziesedés korszakalkotó elméletei között az alapirányt három, a nem-zetközivé válási mintázatra vonatkozó teória képezi, ideértve a fokozatos (szakaszos) megközelítést, a született globális vállalatokra koncentráló tanulmányokat és az új-raszületett globalizált vállalatokat vizsgáló elméleteket (Kalinic–Forza 2012; olej-nik–Swoboda 2012). Perényi és Losoncz (2018) a terület szakirodalmát az alábbi öt kategória alapján tekintették át: konceptuális és elméleti tanulmány, erőforrás-alapú megközelítésre épülő tanulmányok, született globális vállalatokra fókuszáló cikkek, nemzetközi leányvállalatok és a kkv-k nemzetköziesedése. Ebben a fejezetben
össze-foglaljuk a kkv-fókuszú tanulmányok elméleti és kutatási eredményeit, ami az empiri-kus kutatási fejezetet alapozza meg.
A fogalmi áttekintés során a nemzetköziesedés mellett érdemes megemlíteni az oviatt–McDougall (2005) szerzőpáros által bevezetett nemzetközi vállalkozás kife-jezést is, amely a nemzetköziesedésben érintett kkv-k koncepcionális kerete lett, meg-különböztetve ezeket a nagy multinacionális vállalatoktól. A fogalmi rendszer eklatáns eleme a született globális vállalkozás. Ez olyan vállalkozás, amely a létrejöttétől fogva – tehát már az alapítás után – nemzetközi színtéren versenyez (olejnik 2014). A szü-letett globális vállalkozás viselkedésmintázata eltér az ún. szüszü-letett regionális vállal-kozásétól (Lopez et al. 2009), illetve a született nemzetközi vállalatétól (Kundu–Katz 2003). A nemzetköziesedés ezen változatai a mintázat – kvázi nemzetközi ujjlenyomat (Kutschker et al. 1997) – és a nemzetközivé válás útjának, mértékének kutatásához kap-csolódó fogalmak. A nemzetközivé válás mértéke többféleképpen mérhető: a hatókör (diverzifikáció versus koncentráció), a skála (mérték vagy intenzitás), illetve az idő (a folyamat dinamizmusa) alapján (Zahra–George 2002).
Nemzetközi marketing szempontjából a kontinuum két vége közötti választás az alábbiakra terjed ki: a cég elsődlegesen néhány piacra koncentrál vagy gyorsan vál-tozik a nemzetközi kitettsége, illetve több nemzetközi piacra koncentrál és külön marketingtevékenységet folytat mindegyikben (Mas et al. 2006). A nemzetközivé válás az eddig elmondottak alapján is bonyolultabb, mint egy egyszerű piacválasztási folya-mat: annak szintje nem nő feltétlenül folyamatosan. A cégek visszavonhatják külföldi érdekeltségeiket (Benito–Welch 1997), a hosszú ideig jellemző hazai belföldi fókusz után például vezető- vagy tulajdonosváltás hatására gyorsan internacionalizálódhat-nak (Bell et al. 2001). Több olyan változat létezik, amely a nemzetközivé válás hosszú útjának minősül (jones–Coviello 2005). A nemzetközivé válás szakirodalma az alábbi területekre terjed ki:
•
a nemzetközivé válás szintjei (johanson–Vahlne 2009; jonsson–Foss, 2011),•
a külpiacra történő belépés módja (Laufs–Schwens 2014; Maekelburger et al.2012),
•
a nemzetközivé válás sebessége (Casillas–Acedo 2013; Prashantham–young 2011),•
az üzleti érettség és a nemzetközi teljesítmény közötti összefüggések (jiang et al.2011; Laufs–Schwens 2014),
•
az országválasztás szempontjából lényeges jellemzők (Dawson 2001).A fogalmi alapvetések tisztázása után a feltárt forrásmunkák alapján tekintjük át a nem-zetköziesedést segítő, illetve gátló tényezőket.
Általános értelemben a kkv-k nemzetközivé válásának motivációs tényezői közé a nyereség, a többletkapacitás, a nagy külföldi kereslet és a kormányzat ösztönzése tar-tozik (Aspelund–Moen 2005). A kkv-knak azonban vannak hátrányai is a
nagyvállala-tokhoz képest, amelyek akadályozhatják a helyi és nemzetközi lehetőségek kiaknázását.
Ilyen például a vállalkozói, a menedzsment- és marketingismeretek és készségek hiá-nya, ami a pénzügyi forrásokhoz, a technológiai berendezésekhez és a know-how-hoz való hozzáférés terén érezteti leginkább a hatását (Crick–Barr 2007).
A szaktudás, az erőforrások és a képességek hiánya a nemzetközivé válás számot-tevő akadálya. Ez a következőképpen jelenik meg: (i) a cég küzd a finanszírozási célú tőke hiányával, ami negatívan hat az exportra, (ii) a vállalkozás nem képes megtalálni, azonosítani és elemezni a külföldi üzleti lehetőségeket, (iii) a cég nem tud kapcsolat-ba lépni a potenciális külföldi ügyfelekkel, és (iv) a vezetők elfoglaltak, túlterheltek, és a cégek nem rendelkeznek a külföldi piacok feltárásához szükséges készségekkel és isme re tek kel (Edinburgh Group 2014). A kkv-k gyakran szembesülnek a tudás meg-szerzésével és felhasználásával kapcsolatos nehézségekkel, ezért próbálnak a nem-zet kö zi piac ra lépéshez szükséges ismeretek megszerzése érdekében háló za tok hoz kap cso lód ni. Az erősödő globális verseny, a nemzetközi kereskedelem akadályainak mér sék lő d ése és a nemzetközi információs és kommunikációs hálózatok fejlődése nyo-mán világszerte nő a nemzetközileg aktív kkv-k száma. Ez a trend folytatódik, és való-színűleg további lendületet fog kapni a jövőben.
A növekvő exportteljesítmény mögött meghúzódnak olyan belső tényezők is, mint a belföldi értékesítés csökkenése, a többletkapacitás és a telített belföldi piacok, amelyek arra késztethetik a kkv-kat, hogy külföldi piacokat tárjanak fel (Forsman et al. 2010).
A nemzetköziesedést tekintve az exportstratégia a kkv-k elsődleges külföldi piacra lépé si módja (Wolff–Pett 2000). Az export hatékony eszköz a kkv-k számára nemzetkö-zi pozíciók elérésére anélkül, hogy túlmutatnának képességeiken vagy erőforrásaikon (ohmae 1990). Az export további előnye, hogy lehetővé teszi a következőket:
•
know-how-hoz vagy technológiához való hozzáférés,•
tőkebevonás,•
szociális- és ellátásilánc-kapcsolatok kialakítása,•
tudáshoz való hozzájutás,•
növekedési lehetőségek feltárása (mivel hasonló piaci rést tudnak kihasználni a különböző országokban),•
méretgazdaságosság kiaknázása,•
versenyképesség javítása (Edinburgh Group 2014).A nemzetközi piacra való belépés lehetővé teszi ugyan a kkv-k számára, hogy külön-böző előnyöket érjenek el és ezáltal javítsák versenyképességüket, viszont sok kihívás-sal és akadállyal szembesülnek, amelyek többek között a külföldi piacok bonyolultsá-gából, a kultúrák, az ügyfelek, a versenytársak és a szabályozás sokféleségéből erednek (Hsu et al. 2013).
A kkv-k nemzetközivé válásával kapcsolatos másik fontos kérdés a nemzetközi szerepvállalás gazdasági teljesítményre gyakorolt hatása. A nemzetközi terjeszke-dés egyik leggyakoribb célja a növeketerjeszke-dés és a nyereségtermelő képesség javítása (Mac-Dougall–oviatt 1996). A nemzetközi terjeszkedés lehetőséget nyújt a kkv-k számára a növekedéshez (Hsu et al. 2013). A külföldi piaci értékesítés általában is lehetővé teszi a cégeknek méretgazdaságossági előnyök realizálását, különösen akkor, ha a hazai pia con korlátozottak a volumen növelésének lehetőségei (Pangarkar 2008). Azáltal, hogy új (külföldi) piacokra való belépéssel bővítik ügyfélbázisukat, a kkv-k nagyobb termelési volument és növekedési ütemet tudnak elérni. Ennek eredményeként a nem-zetközi piacon tevékenykedő cégek gyorsabban nőnek, mint az elsődlegesen a hazai piacon működők (Lu–Beamish 2004).
Az empirikus vizsgálatok azonban nem vezettek ennyire egyértelmű következteté-sekhez a nemzetközivé válás és a gazdasági teljesítmény közötti kapcsolatot illetően.
Lu és Beamish (2004) szerint a nemzetközi terjeszkedés teljesítményre gyakorolt hatása nem egyenletes. A kezdeti nemzetközi terjeszkedés (1. szakasz) negatív hatást gyakorol a pénzügyi teljesítményre. A további nemzetközivé válás (2. szakasz) teljesít-ményre gyakorolt hatása pozitív. A jelentős nemzetközivé válás (3. szakasz) ismét nega-tív meredekséget eredményez. Ez a teljesítmény és a nemzetközivé válás grafikonon egy S ala kú görbét ad (Contractor et al. 2007). Az 1970-es évektől az elmúlt évtizedig terje-dő empirikus vizsgálatok sokféle kapcsolatot azonosítottak, így például lineáris (po-zitív vagy negatív) és görbe (U alakú vagy inverz U alakú) hatást (Chiao–yang 2011).