tisztázni kellett, hogy mi tekinthető nemzetköziesedésnek. Egy tág definíció szerint a nemzetköziesedés nem más, mint „a nemzetközi műveletekben való növekvő rész-vételi folyamat” (Welch–Luostarinnen 1988: 36). A nemzetköziesedésnek a következő formái különböztethetők meg (vesd össze: Sass 2010: 8, amely az Uppsala-modellen alapul):
•
külföldi részvételű vállalatnak történő beszállítás a fogadó gazdaságban (közve-tett export),•
a beszállításokhoz kapcsolódva a globális értékláncokba való integrálódás,•
áruk és szolgáltatások ad hoc importja és ad hoc exportja,•
áruk és szolgáltatások tartós, rendszeres importja és exportja,•
a külföldi terjeszkedés különféle formái (ez lehet például képviseleti iroda nyitása és külföldi leányvállalat létrehozása),•
külföldi, nem feltétlenül vállalati partnerrel történő együttműködés valamilyen területen (amilyen például a kutatás, a fejlesztés és az innováció).Ami a nemzetköziesedés egyes formáit illeti, beszállítónak tekinthető „minden olyan vállalkozás, amely valamilyen végtermék előállításához szükséges alkatrészt vagy rész-egységet gyárt vagy szolgáltatást nyújt más vállalkozás számára. Az alapanyagból vagy félkész termékből hozzáadott érték előállításával egy magasabb szintű termék jelenik meg, amelyet más cégek továbbfeldolgozással vagy összeszereléssel végtermékké alakí-tanak” (A Nemzeti Külgazdasági Hivatal definíciója, idézi: Nemzetgazdasági Miniszté-rium 2013: 13).
A beszállításokon belül kiemelkedő fontossága van a globális értékláncoknak. Az egyre jobban fragmentálódó termelési folyamatok miatt az értékláncokba való bekap-csolódás, ezzel pedig a nemzetközi piacra való kilépés költségei jelentősen csökken-tek az utóbbi egy-két évtizedben. Mindez lehetőséget nyújt a nagyvállalatokhoz képest jóval tőkeszegényebb kis- és középvállalkozások számára is, hogy részei legyenek a glo-bális termelési hálózatoknak. Ennek a feltétele azonban olyan termelékenységi szint, amely legalább regionálisan versenyképes.
Definíciószerűen az áruexport azon termékek összessége, amelyeket belföldön állí-tanak elő és külföldiek vásárolnak meg. Az export lebonyolítása összetett, országok közötti, gyakran vámhatárokon átnyúló tevékenység, amely a belföldi értékesítésnél lényegesen komplikáltabb szállítási és pénzügyi feladatokkal jár együtt. Közvetlen ex-port esetén a vállalat saját néven és önmaga értékesíti termékét a külső piacon. Köz-vetett export esetén a vállalat közvetítő kereskedőnek adja el az áruját, illetve olyan vállalatnak értékesíti, amely továbbfeldolgozza a termékét és külföldön értékesíti.
A közvetett kivitel e két formájának közös sajátossága, hogy a magyar vállalat nem kerül közvetlen kapcsolatba az importáló ország piacával. A kutatás során gyakran lényeges volt az előbbiekben értelmezett közvetlen és közvetett export megkülönböztetése. Az ad hoc áruexporttal nem foglalkoztunk. Makrogazdasági szinten a külkereskedelmi statisztikák alapján jól nyomon követhető az áruexport. A statisztikai adatok vállalati méretkategóriák szerint is rendelkezésre állnak.
Elvileg az áruimport is a nemzetköziesedés egyik mutatószáma. A piacgazdaság-ba való átmenet során liberalizálták a bevitelt Magyarországon. Ennek eredményeként bármely vállalkozás megkötöttség nélkül importálhat árukat és szolgáltatásokat, de ez önmagában nem jelent az ebben a kutatásban értelmezett nemzetköziesedést. Az im-portnak egyrészt az exporttal összefüggésben lehet relevanciája, nevezetesen az export importanyag-tartalma miatt. Másrészt az import vizsgálata a globális értékláncokba való bekapcsolódás elemzésekor elengedhetetlen. Ugyanakkor az import mérésekor
nem hagyható figyelmen kívül az a módszertani probléma, hogy a magyar vállalatok nem feltétlenül közvetlenül importálnak, hanem hazai értékesítőktől is vásárolhatnak külföldi árut. Az ilyen tranzakciók nem jelentkeznek importként.
A szolgáltatásexportot illetően abból célszerű kiindulni, hogy a Magyar Nemzeti Bank fogalmi meghatározása szerint a szolgáltatások az áruktól elsősorban termelésük (megelőzi egy megállapodás) és nemzetközi kereskedelmük (egyidejűleg történik a ter-meléssel) jellemzőiben térnek el.
A szolgáltatásexporton belül a megosztott szolgáltató központok a szolgáltatáske-reskedelem olyan formái, amelyeken keresztül jellemzően alacsony beruházási költsé-gek mellett tudnak a kis- és középvállalkozások csatlakozni valamilyen termelési (leg-inkább szolgáltatás-előállítási) folyamatba.
Az utóbbi időben az idegenforgalom Magyarország egyik meghatározó ágazatává vált, ami tükröződik a GDP-ben elfoglalt részesedésének emelkedésében is. Az utóbbi idők turisztikai forradalma a hagyományos értékesítési csatornák szerepének növeke-désében is kifejezésre jut.
Az utóbbi 5-10 évben bontakoztak ki a magyar vállalatok külföldi működőtő-ke-befektetései. Annak ellenére, hogy ezt a területet a nagyvállalatok dominanciája jellemzi, a középvállalkozások szerepe sem elhanyagolható. A nemzetköziesedés ezen formájának az elemzése szétfeszítette volna a projekt tartalmi és terjedelmi kereteit.
Összetettsége és speciális jellemzői további kutatást igényelnek.
A nemzetköziesedés leglényegesebb, volumenhordozó formáját, a közvetlen áruki-vitelt tekintve a kutatást azokra a vállalkozásokra koncentráltuk, amelyek exportárbe-vételének aránya az elmúlt három évben meghaladta a 25 százalékot, alkalmazottainak száma pedig legalább 20 fő volt. Ez összhangban van a vonatkozó szakirodalom kö-vetkeztetésével, amely a jelentős nemzetközivé válást leggyakrabban az exportárbevé-telhez viszonyított 25 százalékos küszöbértékkel írja le (Knight–Cavusgil 2004). Ezen a területen a célcsoportot tehát azok a kis- és közepes méretű vállalkozások képezték, amelyek már elérték a nemzetköziesedés bizonyos kritikus szintjét. Ennek ellenére nem hagytuk figyelmen kívül azokat a középvállalkozásokat sem, amelyek export ori en tá ció-já nak foka az említett küszöbérték alatt, de ahhoz közel volt. A nemzetközi és a hazai szakirodalom és a magyar külgazdasági stratégia a gazdasági növekedés szempontjá-ból kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az ún. gazelláknak, e kutatás kontextusában az exportáló gazelláknak, valamint az európai uniós intézmények szerinti startup és scale-up cégeknek.
A nemzetköziesedés többi területén nem alkalmaztunk korlátozást a kis- és közép-vállalkozások méretére és egyéb sajátosságaira nézve. Egyes esetekben, ha indokolt volt, együtt vizsgáltuk a közepes méretű vállalkozásokat a kicsikkel. Lényeges módszertani probléma, hogy a nemzetköziesedés áruforgalmon túlmutató területeire vonatkozóan nem állnak rendelkezésre vállalati méretbontásban adatok, ezért a kis- és középvállal-kozások súlyát és szerepét csak becsülni tudtuk.
A kutatás kiindulópontja a kis- és középvállalkozások nemzetköziesedésével fog-lalkozó nemzetközi és hazai szakirodalom áttekintése volt a következő fejezetben.
A vonatkozó szakirodalom bemutatása és értékelése képezi a statisztikai adatokon, a kérdőíves vállalati adatfelvételen és a mélyinterjús vállalati esettanulmányokon alapu-ló elemzés elméleti hátterét, elméleti megalapozását.