A kis- és középvállalkozások meghatározása

In document DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS (Pldal 20-24)

2 SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

2.1 Történeti el ı zmények, fejl ı dési sajátosságok

2.1.2 A kis- és középvállalkozások meghatározása

A vállalat fogalmát legtöbben a vállalkozás szinonimájaként használják. Az utóbbi idıben erıfeszítések történtek a két fogalom (ismételt) szétválasztására, abból a felismerésbıl kiindulva, hogy a vállalkozás valamilyen újra irányuló cselekvés, tevékenység, magatartás, a vállalat pedig valamilyen jogilag önálló szervezet, amelyben alapvetıen rutintevékenység folyik, de amely kiegészülhet innovatív, kreatív tevékenységekkel is. A két fogalom azonban nem választható el élesen egymástól, hiszen vállalkozás a vállalat létrehozására irányuló tevékenység is, a létrejött vállalatokban pedig a vállalkozói és vállalati mőveletek szétválaszthatatlanul keverednek. Emellett a szőken értelmezett vállalkozások azonosítására célzott kutatások szolgálnak, míg a vállalatokról intézményesített adatforrásokból rendszeresen frissülı adatok állnak rendelkezésre. Az üzleti vállalkozás olyan emberi

tevékenység, amelynek alapvetı célja fogyasztói igények kielégítése nyereség elérésével7. A vállalat pedig az üzleti vállalakozás szervezeti kerete: a modern társadalmakban jogilag körülhatárolt olyan struktúra, amelyben az alapvetı cél eléréséhez szükséges tevékenységek végbemennek8. Üzleti vállalkozást folytathatnak az állampolgárok egyedül is, azonban ha másokkal szövetkezve teszik, ennek az együttmőködésnek a modern társadalmakban a jogrendben meghatározott feltételek szerint kell mőködnie.

A következı vállalati szervezeti formákat tekinthetjük vállalkozásnak:

Az egyéni vállalkozó, a társasági törvényben szereplı valamennyi forma (KKT, KHT, BT, közös vállalat, KFT, RT) a szövetkezet, a vízi társulat, a vízközmő társulat, továbbá az erdı birtokossági társulat.

A szervezetek egy csoportját szervezeti formai okokból sok esetben kizárják a vállalkozás fogalmából. Számos olyan szervezeti forma van, amely folytathat, de nem szükségképpen folytat vállalkozási tevékenységet. Ide elsısorban a nonprofit (nem nyereségérdekeltségő) szervezeteket soroljuk. Jóllehet a nonprofit szervezetek eredeti rendeltetése nem a vállalkozói tevékenység, a hazai gyakorlatban egy részük mégis elsısorban ezt teszi. Nem tekintik vállalkozásnak az MRP (munkavállalói résztulajdonosi program) és az MBO (management buy-out) szervezeteket sem, abból a megfontolásból, hogy ezek tulajdonosi szervezetek, amelyek révén a tagok vállalkozásokban szereznek és gyakorolnak tulajdonjogot.

Vállalkozásnak az a szervezet minısül, amelynek tulajdonjogát az MRP vagy az MBO révén gyakorolják.

Alkalmazotti létszámuk alapján azokat az üzleti vállalkozásokat nevezzük kis- és középvállalatoknak, melyek 250 fınél kevesebb munkavállalót alkalmaznak.

Ezen belül középvállalatokat (50-249 fı), kisvállalatokat (10-49 fı) és mikro vállalatokat (10 fı alatt) különböztetünk meg.

• Storey két tényezıben látja a nagy- és a kisvállalatok közötti különbségek gyökerét: a külsı bizonytalanság és a belsı konzisztencia szintjében (mindkettı magasabb a kisvállalatoknál)9.

7 Chikán Attila (1997): Vállalatgazdaságtan, AULA Kiadó, 16. old.

8 Chikán Attila (1997): Vállalatgazdaságtan, AULA Kiadó, 16. old.

9 Garengo-Biazzo-Butici: Performance measurement systems in SMEs: A review for s research agenda, International Journal of Management Reviews Volume 7 Issue 1 25-47 pp.

A kutatási eredményekbıl kiindulva úgy gondolom, hogy a fent leírt besorolás a napjainkban jellemzı piaci környezetet tekintve nehezen tartható. A vállalatok árbevétele és a létszáma közötti arány több esetben nem adja az egyértelmő besorolást, nagymértékben függ attól, hogy mely területen folytatják tevékenységüket. Például a vállalkozások méretét tekintve két részre szakadt az építıipar, hiszen a mőködı 90 ezer vállalkozásból mindössze 20 foglalkoztat legalább 300 fıt, a többségük a mikro vállalkozások kategóriájába sorolható 1-3 alkalmazottal. A kis- és középvállalati körbe alig sorolható néhány vállalkozás. Mielıtt a kis- és középvállalatok új normák szerinti kategorizálására térnék át, az 1999. évi törvényi hátteret ismertetem:

A kis- és közepes vállalkozásokat az 1999. évi XCV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlıdésük támogatásáról definiálta négy szempont alapján. Ez a négy szempont a vállalkozások alkalmazottainak száma, árbevételének, illetve mérlegfıösszegének nagysága, valamint tulajdonosi önállósága.

A törvényt a 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és közepes vállalkozásokról, fejlıdésük támogatásáról két lépésben módosította: egyrészt 2004. május 1-tıl, az EU csatlakozástól kezdıdıen, másrészt 2005. január 1-tıl kezdıdıen. Mindkét idıpontban módosultak a kis- és közepes vállalkozások árbevétel és mérlegfıösszeg korlátai. A 2005. január 1-tıl érvényben lévı, új normák szerinti kis- és középvállalatokra vonatkozó kategorizálás esetében a javuló gazdasági feltételekhez igazították a méret szerinti besorolást, mely többdimenziós összehasonlítást is lehetıvé tesz. A vállalati létszám vonatkozásában változatlan maradt a besorolás 10.

A törvény 2005. január 1-tıl kezdıdıen a következıképpen definiálja a kis- és közepes vállalkozásokat:

• „(1) KKV-nak minısül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 250 fınél kevesebb és éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelı forintösszeg, vagy mérlegfıösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelı forintösszeg.

• (2) A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minısül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 fınél kevesebb és éves nettó árbevétele vagy mérlegfıösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelı forintösszeg, továbbá megfelel a (4) bekezdésben foglalt feltételeknek.

10 EU ajánlás, 96/280, 2004.

• (3) A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minısül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 fınél kevesebb és éves nettó árbevétele vagy mérlegfıösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelı forintösszeg, továbbá

• (4) Nem minısül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tıke vagy szavazati jog alapján – külön-külön, vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot.”

Az új kritériumrendszer kiszélesíti a kategóriákat, ezáltal több hazai kis- és középvállalat indulhat a projektek, pályázatok megszerzéséért, többen vehetnek részt a támogatási és finanszírozási konstrukciókban.

A kis- és középvállalkozásokról, fejlıdésük támogatásáról szóló törvény elıírja, hogy a KSH és az APEH adatszolgáltatásaiban a kis-és középvállalkozásokat létszámnagyság szerint11 kell megkülönböztetni. 1999-ben a kis- és közepes vállalkozások mérlegfıösszeg és árbevétel-határainak figyelembe vétele a csak létszám szerint definiálthoz képest szőkítette a támogatható vállalkozások körét. 2005-tıl a mikro- és kisvállalkozásnak minısülı vállalkozások mérlegfıösszeg és árbevétel-határainak megnövelése viszont a kis- és közepes vállalkozásként támogatható vállalkozások számát is megnövelte. Ha csak a létszám szerinti definíciót alkalmazzuk, akkor a kisebb vállalkozások teljesítménye nagyobb lesz; ha az egyéb korlátozó feltételeket is figyelembe vesszük, akkor a nagyobb vállalkozásoké lesz nagyobb, hiszen a létszám szerinti kis, de árbevétel vagy mérlegfıösszeg stb. szerint közepes vagy nagyvállalatok nagyobb kategóriákba sorolódnak.

A fent leírt besorolási szempontok szerinti megkülönböztetésnek különösen megnı a jelentısége a világmérető gazdasági válságban, napjainkban tapasztalható változékony, kihívásokkal teli gazdasági környezetben, a kiszámíthatatlan, hazánkra erısen jellemzı gazdaságpolitikai lépések sorából adódóan.

11 A KSH és az APEH adatszolgáltatásaiban a következı létszámnagyság szerinti definíciókat alkalmazzák: 0-1 fıs vállalkozások, 2-9 fıs vállalkozások, 10-49 fıs vállalkozások, 50-249 fıs vállalkozások és 250 fı feletti létszámmal mőködı vállalkozások kerülnek megkülönböztetésre.

2.2 A kis és középvállalatok makrogazdasági környezete az Európai Unió és

In document DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS (Pldal 20-24)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK