A kis- és középvállalkozások helyzete napjainkban

In document DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS (Pldal 61-65)

2 SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

2.3 A kis- és középvállalatok jellemz ı inek változása napjainkig

2.3.15 A kis- és középvállalkozások helyzete napjainkban

Az értekezés empirikus kutatásokat bemutató és tárgyaló részében részletesen alátámasztom és visszaigazolom a következı megállapításokat, melyek a hazai vállalkozások mindennapi mőködését befolyásolják:

• Kezdetben pénzügyi-, majd politikai-, de napjainkban már súlyos gazdasági- és társadalmi válság hat mindennapi életükre

• Gyorsan változó gazdasági környezet, gyorsuló világ

• Szigorú szakmai és gazdaságossági követelményrendszer

• Állandóan változó piaci kihívások

• Folyamatos alkalmazkodási kényszer

• EU csatlakozásból adódó lehetıségek

• EU csatlakozásból adódó feladatok

• Egyre fokozódó, sıt agresszív verseny

• „Világok versenye”

• Tıke koncentráció

• „Angol nyelvő világ”

• Az információ hatalma

• Új technikák gyors térhódítása

• Internet + E business

• Globalizáció

A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium 2008. évi felmérése, mely a gazdaság helyzetének és kilátásainak, valamint a vállalkozók rövidtávú lehetıségeinek elemzésével foglalkozott, átfogó képet ad gazdaságunk szereplıinek mozgásterérıl, stratégiájáról.

Az O/P mutató néven ismert Optimizmus/Pesszimizmus mutató a következıképpen alakult:

a kis- és középvállalatok helyzetértékelése minden tekintetben romlott: a gazdaság helyzetét, a gazdaság kilátásait illetıen is. Többen vannak azok a válaszolók, akik szerint mind a gazdaság állapota rossz és kilátásai is romlóak, mind saját vállalkozásuk helyzete rossz és romló. Elmondhatjuk, hogy a vállalkozók saját helyzetüket és kilátásait jobbnak ítélik a gazdaságénál.

Az alkalmazott nélküli vállalkozásoktól a közepes vállalkozásokig haladva a nagyobb vállalkozások jobb, a javuló, kevésbé rossz, kevésbé romló válaszokat adtak, mint a kisebbek.

Helyzetüket a nagyobbak jobbnak látják, a közeljövı kilátásait optimistábban ítélik meg, mint a kisebbek.

Ágazatok szerint vizsgálva a négy ágazat sorrendje a legrosszabbal kezdve a következı: mezıgazdaság, építıipar, kereskedelem, szolgáltatás, ipar.

A vállalkozások 55 százalékának a lakosság, 38 százalékának más belföldi vállalkozás, 5 százalékának közcélú szervezet és 2 százalékának a külföld a legfıbb piaca. A 0-9 fıs mikro

vállalkozások jellemzıen a lakosság, a nagyobb vállalkozások fıként más belföldi vállalkozások részére értékesítik termékeiket. A lakossági piacokon mőködı vállalkozások kevésbé elégedettek helyzetükkel és kilátásaikkal.

Összességében elmondható, hogy a vállalkozások versenytársaikkal szembeni versenyelınyükként jellemzıen leggyakrabban a vevıi kapcsolatokat, a rugalmasságot, a jó minıséget és az alacsonyabb árat emelték ki, a nagyobb választékot és a korszerőbb technológiát csak ezeket követıen említették. Ezek inkább személyes, mint technikai, inkább szubjektív, mint objektív elemek.

A 23. táblázat adatai szerint a vállalkozások növekedését akadályozó tényezık vállalkozói megítélésének sorrendjében, a tényezık intenzitásában nem történt változás 2008-ban 2007-hez képest. Továbbra is a magas közterhek teljesítését és a szabályozás kiszámíthatatlanságát tekintik a hazai kis- és középvállalkozók a vállalkozásuk növekedését leginkább akadályozó tényezınek. Az 1999-ben a második helyre elılépett erıs verseny 2007-ben ismét a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlansága mögé, a harmadik helyre szorult. A tıke- és hitelfinanszírozási, valamint a likviditási akadályok a tényezık középmezınyében foglalnak helyet.

23. táblázat: A vállalkozások növekedését akadályozó tényezık és fontossági mutatói (%) Növekedést akadályozó tényezık 1997 1998 1999 2003 2005 2007 2008 bekövetkezett változásokat. Magyarországon 1992 és 2001 között egy kisebb megtorpanástól eltekintve folyamatosan csökkent az újraelosztási ráta, és hasonló tendenciát mutatott a jövedelemcentralizáció alakulása is. Ezt a trendet láthatóan visszajelezte a vállalkozók

értékelése 1997 és 1999 közötti idıszakban. Eközben az erıs verseny intenzíven növekedett, mely szerint a vállalkozások egyre nagyobb mértékben érezték a piaci versenybıl adódó kényszereket és motivációt, és ha lassan is, de csökkent a kormányzati politika zavaró hatása.

Ebben a folyamatban a 2003-as adatok egyértelmő megtorpanást jeleznek, ami 2007-re különösen felerısödött. A vállalkozások fejlesztéseiket, beruházásaikat elsısorban visszaforgatott nyereségükbıl, másodsorban bankhitelbıl, harmadsorban családjuk megtakarításaiból fedezték. E tekintetben jelentıs különbség van a különbözı mérető vállalkozások között, mert a legkisebbek kivételével második helyen a bankhitel szerepel. A 2008-as felmérés újdonsága, hogy az 1-9 fıs mikro vállalkozások is inkább bankhitelbıl ruháznak be. A vállalkozói hitelt felvett vállalkozások aránya nıtt, de a legkisebb vállalkozások hitelfelvételi kérelmét a bankok gyakran elutasítják, helyette a személyi hitel lehetıségét kínálták fel nekik, melyet a vállalkozók közel egynegyede igénybe vett vállalkozása mőködtetése, bıvítése érdekében.

Vannak válságos helyzető vállalkozások, melyeket a csökkenı árbevételő és csökkenı kapacitáskihasználtságú, romló eredményességő és likviditású vállalkozásokként azonosítanak. Arányuk 2008-ban 3 százalék volt.

A vállalkozások negyede (24 %) nem hallott pályázati lehetıségekrıl. A vállalkozások 63 százaléka hallott róluk, azonban nem tervezi, hogy pályázik, míg a vállalkozásoknak mindössze 13 százaléka tervezi is, hogy részt vesz valamilyen pályázaton. A pályázni tervezı vállalkozások aránya méretükkel monoton nı.

A vállalkozásfejlesztési szervezetek változatlanul nem játszanak kitüntetett szerepet a kis- és közepes vállalkozások életében. Üzleti tanácsért a vállalkozások családjukhoz, üzleti partnereikhez, szakmai szövetségekhez, bankokhoz elıbb fordulnak, mint vállalkozásfejlesztési szervezetekhez. A vállalkozások mindössze 6 százaléka fordult ez utóbbiakhoz és érdemleges segítséget csak mintegy 61 százalékuk kapott.

A vállalkozások többsége nem érzi szükségét annak, hogy szervezett formában üzleti, vállalkozási ismereteket tanuljon. A felmérések szerint a vállalkozások kb. 25 százaléka érzi szükségét a vállalkozói képzésnek. A többség saját vállalkozása gyakorlatából szerezte vállalkozói ismereteit.

Összességében arra következtethetünk, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások helyzete tovább differenciálódik, a különbségek nınek a vállalkozások különbözı csoportjai között.

In document DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS (Pldal 61-65)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK