XII. FEJEZET A MUNKA DÍJAZÁSA
99. A kártérítési felelõsség
221. § (1) A munkavállaló károkozása esetén a kölcsönvevõ a munkavállalóval szemben kártérítési igényét e törvény rendelkezései szerint érvényesítheti.
(2) A kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ megállapodása alapján az (1) bekezdésben foglalt esetben az alkalmazott károkozásáért való felelõsség polgári jogi szabályait kell alkalmazni.
(3) Az alkalmazott károkozásáért való felelõsség polgári jogi szabályainak alkalmazásában munkáltatónak – a kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ eltérõ megállapodása hiányában – a kölcsönvevõt kell tekinteni.
(4) A munkavállalónak a kikölcsönzés során okozott kárért a kölcsönvevõ és a kölcsönbeadó egyetemlegesen felel.
100. Eltérõ megállapodás
222. § (1) A felek megállapodása vagy kollektív szerzõdés a) a 214–216. §-ban,
b) a 217. § (1) bekezdésében,
c) a 218. § (1)–(2) és (4) bekezdésében foglaltaktól nem térhet el.
(2) Kollektív szerzõdés
a) a 218. § (3) bekezdésében, b) a 220. § (2)–(3) bekezdésében, c) a 219. § (2) bekezdés a)–b) pontjában foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.
(3) Munkaerõ-kölcsönzés esetén a) a 193–195. §-ban, b) a 198–200. §-ban, c) a 212. §-ban
foglaltakat nem lehet alkalmazni.
XVII. FEJEZET
AZ ISKOLASZÖVETKEZET ÉS TAGJA KÖZÖTTI MUNKAVISZONY KÜLÖNÖS SZABÁLYAI
223. § (1) Az iskolaszövetkezet (munkáltató) és a nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja (munkavállaló) között harmadik személy (a szolgáltatás fogadója) részére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében munkaviszony határozott idõre létesíthetõ.
(2) A munkaszerzõdésben meg kell határozni a) a munkavállaló által vállalt feladatok körét,
b) a munkavállalónak a szolgáltatás fogadójánál történõ munkavégzési kötelezettsége teljesítésének tartamára járó alapbérek legkisebb összegét,
c) a felek kapcsolattartásának módját a munkavégzési kötelezettséggel nem járó idõtartamra.
(3) A munkavégzés megkezdésének feltétele, hogy a felek írásban megállapodjanak a) a szolgáltatás fogadójának személyében,
b) a munkavégzési kötelezettség teljesítése során ellátandó munkakörben, c) az alapbérben,
d) a munkavégzés helyében, e) a munkába lépés napjában, f) a munkavégzés tartamában.
(4) A munkáltató a munkavállalót legkésõbb a munkavégzési kötelezettség megkezdésével egyidejûleg írásban köteles tájékoztatni
a) az irányadó munkarendrõl, b) a bérfizetés napjáról,
c) a munkakörbe tartozó feladatokról, d) az utasítást adó személyérõl.
224. § (1) A szolgáltatás fogadója a munkavállalónak utasítást adhat.
(2) A szolgáltatás fogadója együttmûködik a munkáltatóval, így különösen biztosítja a munkáltató képviselõjének a munkavégzés helyére történõ belépést, tájékoztatja a munkáltatót a munkavégzéssel kapcsolatos lényeges körülményekrõl.
(3) A munkavállaló munkavégzési kötelessége teljesítésének tartama alatt a szolgáltatás fogadója gyakorolja, illetve teljesíti azokat a munkáltatót megilletõ jogokat és terhelõ kötelezettségeket, amelyek
a) a munkavédelemmel,
b) a nõk, a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatásával, c) a munkaidõvel, pihenõidõvel és ezek nyilvántartásával
kapcsolatosak.
(4) A szolgáltatás fogadójánál történõ munkavégzés tartama alatt az iskolaszövetkezet munkavállalója számára biztosítani kell a szolgáltatás fogadójával munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó – a 219. § (2) bekezdésében foglalt – alapvetõ munka– és foglalkoztatási feltételeket.
(5) A (4) bekezdésben foglalt kötelezettség teljesítéséért a munkáltató és a szolgáltatás fogadója egyetemlegesen felel.
225. § (1) A munkaviszony a tagsági jogviszony megszûnésének idõpontjában megszûnik.
(2) A munkavégzési kötelezettséggel nem járó idõ tartama nem lehet kevesebb, mint a 116–117. § szerinti szabadság mértéke.
(3) Arra az idõre, amíg a munkavállaló a munkáltató vagy a szolgáltatás fogadója részére nem végez munkát – a 146. §-ban foglaltak kivételével – nem illeti meg díjazás.
226. § (1) A munkavállaló károkozása esetén a szolgáltatás fogadója a munkavállalóval szemben kártérítési igényét e törvény rendelkezései szerint érvényesítheti.
(2) A munkáltató és a szolgáltatás fogadójának megállapodása alapján az (1) bekezdésben foglalt esetben az alkalmazott károkozásáért való felelõsség polgári jogi szabályait kell alkalmazni.
(3) A szolgáltatás fogadójának részére történõ munkavégzés során a munkavállalónak okozott kárért a munkáltató és a szolgáltatás fogadója a munkáltatói károkozásra vonatkozó szabályok szerint egyetemlegesen felel.
101. Eltérõ megállapodás
227. § (1) A felek megállapodása vagy kollektív szerzõdés a) a 223. § (1) bekezdésében,
b) a 224. §-ban,
c) a 225. § (1) bekezdésében, d) a 226. § (3) bekezdésében foglaltaktól nem térhet el.
(2) Kollektív szerzõdés
a) a 223. § (2)–(4) bekezdésében, b) a 225. § (2)–(3) bekezdésében
foglaltaktól csak a munkavállalóra javára térhet el.
(3) E fejezet szerinti munkaviszonyra a) a 115–133. §-ban,
b) a 192. § (2) bekezdésében foglaltakat nem kell alkalmazni.
(4) E fejezet szerinti munkaviszonyra a) a 193–195. §-ban,
b) a 198–200. §-ban, c) a 228. §-ban
foglaltakat nem lehet alkalmazni.
XVIII. FEJEZET
A MUNKAVISZONYHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYES MEGÁLLAPODÁSOK 102. A versenytilalmi megállapodás
228. § (1) A felek megállapodása alapján a munkavállaló – legfeljebb a munkaviszony megszûnését követõ két évig – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítéséért a munkáltató megfelelõ ellenértéket fizet. Az ellenérték összegének meghatározásánál különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót – elsõsorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel – újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. Az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos idõszakra járó alapbér egyharmada.
(3) A munkavállaló, ha munkaviszonyát a 78. § (1) bekezdése alapján szünteti meg, a megállapodástól elállhat.
(4) A munkáltató személyében bekövetkezõ változás esetén a megállapodásból származó jogok és kötelezettségek az átvevõ munkáltatóra átszállnak.
103. A tanulmányi szerzõdés
229. § (1) A tanulmányi szerzõdésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos idõn – de legfeljebb öt éven – keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg.
(2) Nem köthetõ tanulmányi szerzõdés
a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá, ha b) a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.
(3) A tanulmányi szerzõdést írásba kell foglalni.
(4) A munkáltató személyében bekövetkezõ változás esetén a tanulmányi szerzõdésbõl származó jogok és kötelezettségek az átvevõ munkáltatóra átszállnak.
(5) A munkavállaló mentesül a tanulmányi szerzõdésbõl folyó kötelezettsége alól, ha a munkáltató lényeges szerzõdésszegést követ el.
(6) A munkáltató elállhat a tanulmányi szerzõdéstõl és a nyújtott támogatást visszakövetelheti, ha a munkavállaló a tanulmányi szerzõdésben foglaltakat megszegi. Szerzõdésszegésnek minõsül az is, ha a munkaviszony megszüntetésének indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása. A visszatérítési kötelezettség arányos, ha a munkavállaló a szerzõdésben kikötött tartamnak csak egy részét nem tölti le.
(7) A tanulmányi szerzõdést a fél azonnali hatállyal felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy az aránytalan sérelemmel járna. A munkavállaló felmondása esetén a munkáltató a nyújtott támogatást visszakövetelheti. A munkáltató a támogatást arányosan követelheti vissza, ha a munkavállaló a szerzõdésben kikötött tartamnak csak egy részét töltötte le. A munkáltató felmondása esetén a támogatás nem követelhetõ vissza.
HARMADIK RÉSZ
A MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK XIX. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
230. § A munkavállalók szociális és gazdasági érdekeinek védelme, továbbá a munkabéke fenntartása érdekében e törvény szabályozza a szakszervezet, az üzemi tanács és a munkáltatók, vagy érdek-képviseleti szervezeteik kapcsolatrendszerét. Ennek keretében biztosítja a szervezkedés szabadságát, a munkavállalók részvételét a munkafeltételek alakításában, meghatározza a kollektív tárgyalások rendjét vagy a munkaügyi konfliktusok megelõzésére, feloldására irányuló eljárást.
231. § (1) A munkavállalóknak vagy a munkáltatóknak joga, hogy – törvényben meghatározott feltételek szerint – gazdasági és társadalmi érdekeik elõmozdítása, védelme érdekében, mindennemû megkülönböztetés nélkül, másokkal együtt érdek-képviseleti szervezetet alakítsanak vagy az általuk választott szervezetbe – kizárólag az adott szervezet szabályaitól függõen – belépjenek, vagy az ilyen jellegû szervezetektõl távol maradjanak.
(2) Az érdek-képviseleti szervezetek jogosultak szövetségeket létesíteni, vagy ilyenekhez csatlakozni, ideértve a nemzetközi szövetségeket is.
(3) A munkavállalók jogosultak a munkáltatónál szakszervezet létrehozására. A szakszervezet a munkáltatónál szerveket mûködtethet, ezek mûködésébe tagjait bevonhatja.
232. § A munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet köteles egymást írásban tájékoztatni a képviseletére jogosult, valamint a tisztségviselõ személyérõl.
233. § (1) E rész alkalmazásában
a) tájékoztatás: a munkaügyi kapcsolatokkal vagy a munkaviszonnyal összefüggõ, törvényben meghatározott információ átadása, ennek megismerését, megvizsgálását és az ezzel kapcsolatos vélemény kialakítását és képviseletét lehetõvé tévõ módon,
b) konzultáció: a munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet közötti véleménycsere, párbeszéd.
(2) A konzultációt a megállapodás érdekében, a kezdeményezésben megjelölt célnak megfelelõen oly módon kell lefolytatni, hogy biztosított legyen
a) a felek megfelelõ képviselete,
b) a közvetlen, személyes véleménycsere, c) az érdemi tárgyalás.
(3) A folyamatban lévõ konzultáció tartama alatt, de – hosszabb határidõt tartalmazó eltérõ megállapodás hiányában – legfeljebb a kezdeményezés idõpontjától számított hét napig a munkáltató a tervezett intézkedését nem hajthatja végre. Megállapodás hiányában a munkáltató a határidõ lejártakor a konzultációt befejezi.
234. § (1) A munkáltató nem köteles tájékoztatást adni vagy konzultációt folytatni, ha ez olyan tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekeit vagy mûködését veszélyeztetné.
(2) Az üzemi tanács vagy a szakszervezet nevében vagy érdekében eljáró személy olyan tényt, információt, megoldást vagy adatot, amelyet a munkáltató jogos gazdasági érdekei, vagy mûködése védelmében kifejezetten bizalmasan vagy üzleti titokként való kezelésre történõ utalással hozott tudomására, semmilyen módon nem hozhatja nyilvánosságra és azt az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységben semmilyen módon nem használhatja fel.
(3) Az üzemi tanács vagy a szakszervezet nevében vagy érdekében eljáró személy a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése vagy a személyhez fûzõdõ jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.
XX. FEJEZET