Folyó évi április hó 23-án töltötte be életének ötvenedik évét nagynevű rendtársunk, Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás úr Őfőmagassága. Amit mi, rendtársai egyéniségét ismerve, előre bizton vártunk Oeminenciájának prímásság ától, annak teljesedését ma visz-szamenőleg megállapíthatjuk.
Az első, ami szemünkbe tűnik az ő szellemi arcán, az az impo-náló lelki nyugalom. Ez a nyugalom, mint csak a kivételes lelkek sajátja, a lelkiismeret tisztaságán, a lélek zavartalan derűjén, az igazság biztos ismeretén és birtoklásán, legfőként azonban az Is-tenbe vetett bizalmon, szilárd erkölcsi erőn alapul.
Erről a rendíthetetlen alapról indul el az az egyenes út, az az ingadozás nélküli és kristálytiszta életirány, amely ennek a nagy-stílű és egyre határozottabban fölfelé ívelő életnek közéleti műkö-dését, klasszikus elvhűségét, mélységes katolicizmusát átlengi és egybe-fogja.
Ebből az erkölcsi biztosságból és lelki emelkedettségből szület-nek meg azok az apostoli hevű és bátorságú szózatok, amelyek a nemzet lelkében lapidáris egyszerűségükben is oly mély visszhan-got keltenek.
Oeminenciája szerény és alázatos lelkének kezdeményezéséből fakadnak a csendesen, de talán éppen azért oly eredményesen in-duló kezdések, mint a magyar katolikus akció és a magyar katoli-kus iskolai autonómia. A magyar A. C. nemcsak kezdeményezésé-ben, hanem elgondolásában, megtervezésékezdeményezésé-ben, felépítésében is az ő érdeme. Mély bölcseségre vall, hogy a magyar A. C. az Egyház hármas egységére, Egyház, egyházmegye, egyházközségi szerve-zetre épült reá. így válik alapjává egy egészséges egyházi autonó-miai szervezetnek. Sőt máris alapjává lett a Kat. Középiskolai Főható-ságnak, amelynek megszületése az A. C. országos megmozdulásá-nak is eredménye.
Őfőmagassága külföldi kapcsolatai nemzetünk számára meg-becsülhetetlenül értékesek. Bizonyítja ezt az 1930. évi Szent
Imre-jubileum, amely a külföldi katolikus előkelőségeknek és tömegeknek soha nem látott számát hívta Magyarországba s nemzetünk meg-becsülését megmérhetetlen módon növelte. Nem kevésbbé bizonyítja az 1938-i Szent István-jubileum, illetőleg a jubileum alkalmával a Budapestre tervezett Eucharisztikus Világkongresszus minden tekin-tetben sikeresnek ígérkező előkészítése. Természetesen Oeminenciája ezirányú rendkívül értékes munkásságának e két jubileumban való közreműködése az eredményeknek csak külső megnyilvánulása.
Arról, hogy mit jelent Ofőmagassága főpásztori működése egy-házmegyéje számára és hogy mit jelent az ő szeretete s kitartó
tá-mogatása rendje számára : e helyen nem lehet hosszasabban kitérni. Nem tudom azonban elhallgatni azt a hő reménységünket, amelynek teljesedéséért naponként imádkozunk, hogy Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás úr Oeminenciájának neve Isten ke-gyelméből a történelmet csináló nagy magyar prímások fényes név-sorába kerül!
Abbatia B. V. Mariae Einsidlensis.
934—1934
Inter montes Helvetiae magnificentissimos, oeci Europae, qui dicitur,apparatissimi sollemniter silet abhinc mille annos monasterium.
Quod a B. Bennone, Divoduri episcopo et Eberhardo, olim canonico Argentoratensi, mox abbate primo Einsidlensi beatae memoriae conditum est, ubi S. Mainradus vitam solitariam agebat. Fundato-res ac operis eorum socii plurimum operae et, ut aiunt, animi con-tulerunt ad aedificandum, ut in sede sancti eremitae Deo ac B. V.
Mariae domum aedificarent. Et cum illam animis religiosissimis construxissent, „descendit Dominus, ut videret civitatem et turrim, quam aedificabant filii" (Gen. 11. 5.) Sancti Benedicti.
Testes et spectatores ecclesiae primae consecrandae, magna multitudo filiorum deuotissima montes ingentes habitantium maximo gaudio elata viderunt coelum aperiri Christumque, aeternum Pontificem angelis suis circumdatum descendere, qui advenit, ut sanctuarium suum futurum carissimum ipse consecraret. Opera tectoria pulcher-rima ecclesiae cathedralis monasterii hodierni Einsidlensis incredi-bili voluptate nos perfundentis immortalitati tradunt hanc augustis-simam ecclesiae consecrationem. Hie sacer locus vere acceptus debet esse Domino, cum vitam mille annorum ei dederit, et roboris aeterni fundamentum, in quo haec domus saxo fundata erecta est. Quod fundamentum non est aliud, nisi ipse Christus, qui lapis fundamen-tális atque angularis est in una eademque persona. In rerum ter-renarum aeterno processu ac perpetua mutatione modo Eius gratia potuit vitam mille annorum in praeterito et potest, quae haud per-spici potest, in futuro praestare institutis ab hominibus fundatis.
E lapidibus manibus piisimis abhinc mille annos depositis emana-bat lux Christi filiis Helvetiae tarn variis sortis casibus per tot saecula dimicantibus. „Lapis iste, quem erexi . . . vocabitur domus Dei."
(Gen. 28. 22.) Et factus est „lapis iste ... in testimonium." (Jos. 24.
27.) Abbatia Einsidlensis vere sanctuarium Helvetiae facta est.
História eius históriáé Helvetiae totius formam ac speciem
adum-brat. Sanctos educavit. Longam seriem dedit episcoporum sedibus episcopalibus finitimis et abbatum abbatiis. Magni aestimatur ab omnibus, quod etiam conferentias episcoporum Helvetiorum hodie quoque quotannis in abbatia Einsidlensi haberi optime demonstrat.
Schola eius per saecula colebat litteras, educabat plurimos sapientes ac graves viros. Officináé monasterii industriae et artium poilentes scholae factae sunt. At pretium omnium maximum abbatiae Einsidl-ensis vis est illa caelestis, animas elevans atque sanctificans, quae ex hoc sanctuario B. V. Mariae per tot saecula effluebat Helvetiae atque longinquarum regionum incolis.
Iam saeculo 15. inter paucos dies 130,000 homines peregri-nabantur in abbatia Einsidlensi. Ante bellum annis 1914—1918 gestum circa 200,000 homines fuerunt ibidem peregrinatores. Anno praeterito miseriis oeconomicis non repugnantibus iterum de 100,000 peregrinatoribus loqui possumus. Ita fluunt gentes in abbatiam Einsidlensem ac tam bene valent hoc loco B. V. Mariae sacro, sicut filius apud pedes matris suae. Non est, quod miremur, si parentes nobilissimi Helvetii filios hodie quoque gymnasio monasterii dedu-cunt docendos, si apportari sibi iubent ephemerides ac libros, qui hodie quoque plurimi elucubrantur in tranquillimis cellis monasterii Einsidlensis. Abbatia annis mille praeteritis potius corroborabatur, non vero senescebat. Ille spiritus et ignis iuvenilis flagrat etiam hodie in animis monachorum Einsidlensium, qui in fundatoribus ardebat.
Huic monasterio mille annorum, in animis iuvenili atque opti-mae spei pleno, pretiosissimo Helvetiae sanctuario dicit salutem Sacer Möns Pannoniae fraterno ac deditissimo animo.
CHR YSOS TOMUS archiabbas
Àz e i n s i e d e l n i a p á t s á g .
Maria Einsiedeln
934—1934
t1 URÓPA szalonjának, Svájcnak nagyszerű hegyei között ünnepi csendben áll a kolostor ezer év óta. Szent Majnrád remeteségének helyén alapította boldog Benno, Metznek püspöke és Eberhard, a korábbi strassburgi kanonok, majd Einsiedeln első boldogemlékü apátja. Az alapítók és munkatársaik lelküket vitték bele az építésbe, hogy a szent remetének lakóhelyén hajlékot épít-senek az Istennek és a Szűz Anyának. S mert lélekkel építettek,
„descendit Dominus ut videret civitatem et turrim, quam aediîicabant filii" (Gen. XI. 5.) Sancti Benedicti.
Az első templomszentelésnek szemtanúi, a nagy hegyek fiai-nak ájtatoskodó serege elragadtatással látta megnyílni az egeket és alászállani angyalaitól körülvéve Krisztust, az örök Főpapot, aki eljött, hogy leendő kedves szentélyét maga szentelje föl. A mai Einsiedeln elbűvölő pompájú székesegyházának remek freskói meg-örökitik e, fölséges templomszentelési. Valóban kedves lehet e szent hely az Úr előtt, hogy ezeréves létet adott neki, és örök erejűnek kell lennie annak a fundamentumnak, amelyen ez a sziklára épült ház nyugszik. Nem más ez a fundamentum, mint maga Krisztus, aki alap- és zárókő is egy személyben. A földi dolgok örök folyá-sában, változásában csak az Ő kegyelme tud ezeréves multat s még beláthatatlan jövőt biztosítani az emberi intézmények számára.
A jámbor kezektől ezer évvel ezelőtt lerakott kövek közül áradt Krisztus világossága Svájcnak évszázadokon át oly kemény sorssal birkózó fiaira. „Lapis iste, quem erexi . . . vocabitur domus Dei".
(Gen. 28. 22.) Et factus est „lapis iste . . . in testimonium". (Jos. 24.
27.) Einsiedeln valóban Helvetia sanctuariuma lett. Történelme Svájc történelmének vázlata. Szenteket nevelt. Egész sorát adta a szom-szédos püspöki székhelyek püspökeinek, apátságok apátjainak. Isko-lája évszázadokon át ápolta a tudást, nevelte a bölcs és jellemes férfiak seregeit. Kolostori műhelyei az iparnak és művészeteknek váltak megtermékenyitő iskoláivá. Legnagyobb értéke Einsiedelnek mégis az a fölemelő, lelkeket megszentelő mennyei erő, amely a Szűz Anya e szentélyéből évszázadokon át kiáradt Svájcnak és messze vidékeknek lakóira. Megbecsültetésének oly kifejező jele, hogy a svájci püspöki konferenciákat ma is évről-évre Einsiedelnben tartják.
Már a XV. században néhány napon belül százharmincezer ember zarándokolt Einsiedelnbe. A világháború előtt a zarándokok
száma évenként elérte a kétszázezret. A tavalyi évben a gazdasági világválság ellenére újra százezerre emelkedett a zarándokok száma.
A népek úgy özönlenek Einsiedelnbe s oly jól érzik magukat a Szűz Anya e szent helyén, mint a gyermek édesanyja lábánál. Nem csoda, ha kolostori gimnáziumába ma is a legelőkelőbb svájci szü-lők viszik tanulni fiaikat, s rendelik meg maguk számára azokat a folyóiratokat és könyveket, melyek ma is jelentős számban szület-nek meg az einsiedelni kolostor celláinak szent csendjében. Einsie-deln az elmúlt ezer év alatt csak nyert erőben, de nem öregedett.
Az az ifjú lélek, az a fiatalos tűz ég az einsiedelni szerzetesek lelkében ma is, mely az alapitókéban lobogott.
Ennek a korban ezeréves, lélekben nagy jövőre hivatott, ifjú kolostornak, Helvetia drága szent helyének küldi Pannónia szent . hegye hódolatos testvéri köszöntését.