40
mindvégig -egy- gondolat köt össze vörösfonál gyanánt.
Ezt a szerves összefüggést ő maga is megmagyarázza előljáró levelébén.1 —Ellenben a Disputatiók tárgy-beosztásában sokkal kevesebb összefüggést találunk;
a tomusoknak controversia generalisra májd ennek controversia principálisokra utóbb ezeknek ismét köny-vekre, majd fejezetekre való beosztása valóságos la-birintust" alkot és részeiben nagyon nehezen áttekint-hetővé teszi a különben is óriási terjedelmű anyagot.
Végül már a tárgymutató elárulja a két műnek egy másik feltűnő különbségét, azt nevezetesen, hogy a°-Disputatiókban az apologetikus elem van túlsúly-ban, a Kalauzban pedig a polemikus. Bellarminnak inkább védő szerepével szemben Pázmánynak támadó modorát előre sejteti a Kalauzbeli egyes részek cí-meinek megfogalmazása.
41
az egész tudós világban ember, ki annyira ismerte volna a reformáció korabeli irodalmat mint épen-Pázmány"V. Maga irónk is-azt mondja magáról egy védő iratában; „Abban bizonyos vagyok, hogy a ti könyveiteket is sok kálvinista-prédikátornál szorgal-masabban olvastam, mert ti nevezni sem tndjátok . a magatok -doktorait."2; Pázmány csakugyan sokat ol-vasott, nem hiába emlegeti Fraknói Pázmánynak bécsi és rprnai könyvszállítóit és gazdag könyvtárát, mely az irodalom minden nevezetes termékével dicseke-dett.3 Nagy könyvszeretetére vall a pázmáneumi rektor gazdag, könyvszállitmányain kívül az is, hogy Mátyás könyvtárának maradványaiért hatvanezer koronát aján-lott a .budai pasának ; de—sajnos — ezeket a drága ereklyéket a török sziikkeblüsége miatt meg . nem szerezhette. .
Nagy olvasottságát érvényesítette munkáiban, miről azoknak minden lapja tanúskodik. Idézésének módját ő; maga ismerteti meg velünk a Kalauz elől-járó beszédében: „A minemű tanukat e könyvben állatok, azoknak tulajdon szavait, melyek a dologhoz illenek, röviden kiírom deákul; de ugy, hogy amit ezek nemszintén egymásután irnak is, együvé hor-dom, hogy nyilvábban kitessék értelmök."4 Az idé-zésben tanúsított lelkiismeretességét' szintén ő maga hangoztatja az előljáró levélben: „Melyen ha kétel-kedek lelked üdvösségére kénszeritlek, hogy . . . .
1 Kiss I. a Kalauzhoz irt előszavában, P. P. össz m. 111. k.
2 Kalauz nagyszombati kiadásának 1. appendixében.
3 Fraknói P. és kora. II. 430 1.
4 Pázmány P. összes munkái. III. k. 9. 1.
42
kéresd utánam a följegyzett helyeket: Reá felelek, hogy különben nem találod."1
Mindezt előre kell bocsátanunk, mert Pázmány-nak idézeteiből egy igen nyomós argumentumot nye-rünk arra,- hógy a Kalauzt kiszabadítsuk a Disputatiők gyámsága alól. Nem magukból az idézetekből folyik ez a bizonyíték, mert hiszen az iró, főképen a po-lémikus, idézhet bármennyit valakinek müvéből, nem követ el vétséget, csak jelölje lelkiismeretesen az át-vett helyeket; hanem az idézetek számából. Bármeny-nyire egyez a Kalauz és Disputa'tiók tárgya, célja,.
bármiként.is mondja Fraknói és utána mások, hogy Pázmány Bellármintól „szívesen kölcsönöz": Bellar-.
rriiri csak a ritkábban idézett Írókhoz tartozik. Már pedig amit Pázmány mástól kölcsönzött, azt lelki-ismeretesen meg is jelölte, azért hemzseg valósággal műveinek margóján a sok jegyzés.
Bellágh emliti, hogy a Kalauzban „mintegy negy-.
venszer idézi Bellarmint".2 Pontosan • utánanézve az idézeteknek, azt látjuk, hogy csak 28-szor idézi Bel:. larmint. Az érdemes méltató abban tévedhetett, hogy Bellarmin idézetének vette a „Def. Bellarm."-féle jel-zéseket is; ez pedig Gretser Jakab jezsuitának Ingol-stadtban 1607-ben megjelent „Defensio Rob. Béllar-mihi . . . ." cimü könyvére vonatkozik. Ez utóbbinak nyolc idézetét a föntebb emiitett huszonnyolchoz adva csakugyan kijön a „mintegy" negyven.
Nagyon feltűnő azonban az a körülmény, hogy amig Bellarmint csak 28-szor, addig Szt. Ágostont
1 Pázmány P. összes munkái. III. k. 8. 1.
2 Pázmány Kalauzának I. és II. könyve, előszó 12 1.
'43
591-szer, Tertuíliánt 108-szór idézi; E kettőn kivül Baroniust, Lactahtiust, Ambrosiust, Eusebiust,; Hierony-must és még egész csoportot-'sokkal többször idéz mint Bellarminust. Vannak könyvei a Kaluznak (I, II, IX, X), melyekben egyszer sem idézi Bellarminust,-Szt. Ágostont pedig magában a III. könyvben 146-.
szor idézi. Legtöbbször, 7-szer idézi Bellarmint a-IV..
könyvében, mely az augustai confessióról (u. n.. con--cordiáról)- 'értekezik, talán ez szúrhatott' szemet • áz egykorú ellenfeleknek, midőn arról vádolták Páz-mányt,' hogy • amit • a Concordiáról irt,' azt : Bellar-' minból irta ki. •• v- • J . Tehát ha épen kölcsönöz Pázmány eszmét és érvet, nem Béllarmintól veszi azt, hanem mint maga is mondja: „régi éleink fegyverházából", az első ke-resztény századok-íróitól. ' y - •'-Szt. Ágoston gyakori idézésének okát két körül-ményből könnyen megmagyarázhatjnk. Ö volt ugyanis a legkimagaslóbb polemikus a szentatyák között, és az általa megcáfolt tévelyek nagyon sok egyezést mutatnak a reformátorok tanaival. Másrészt azért hi-vatkozhatott oly gyakran Szt. Ágostonra, mert a pro-testánsok fejei is elismerték, hogy az ő idejéig „apos-toli/igazság virágzott az egyházban", mely csak az-után kezdett megromlani ; tehát Szt. Ágostont a re-formátorok- is tekintélynek tartották. Ugyanez mond-ható Pázmány másik jkedvenc forrásáról, Tertülliánról;
Pázmány lelkiismeretességéhez, amiről ő maga is biztosítja olvasóit előszavában, kétség nem fér. Az a nagy lélek, ki ily. szavakkal védte magát Baldu-inussal szemben-: „bár rajtam maradjon a tudatlan
44
név, csak maradjon helyén az Igazság"1 bizonyára megjelölte volna mindazokat a helyeket, amelyek Dis-putatiókból vett „eszmét vagy érvet" tartalmaznának, amikor úgyis alig van könyvének lapja, melyen leg-kevesebb 6—8 pontos jelzés ne volna arról, hogy kinek, mijét honnan, idézi. így gondolkodik Páz-mányról Bellágh Aladár is midőn, azt irja róla : „nem tartozik amaz irók közé, akik épen azokat nem szokták megemlíteni, akinek műveiből legtöbbet merítenek."2 Tehát-Bellarminnak kevésszeri idézését bátran soroz-hatjuk bizonyítékaink közé, melyekkel a Kalauzt füg-getleníteni akarjuk a Disputatióktól.
Még egy nevezetes sajátságot kell megáállapí-tanunk Pázmány idézeteinél, mely épen azt mutatja, hogy még az idézésben is milyen eredeti irónk, önál-lóságát még az idézeteken keresztül is mennyire ki-érezteti. Célunkhoz csak közelebb juttat, ha épen a Disputatiókból vett néhány idézetet nézünk meg pél-daként.
Legkényelmesebb az iróra, nézve az idézésnek az a módja, ha szórói-szóra egyszerűen kiír kisebb nagyobb részt és az olvasónak teszi feladatává, hogy ennek a velejét és bizonyító súlyát a szőnyegen fekvő tárgy előnyére vagy hátrányára vesse latba.
Vannak Pázmány rengeteg számú idézései között ilyenek is, de ő inkább szereti maga feldolgozni az idézendő részt és annak csak lényegét, csattanóját dobja az olvasó elé.
1 Setét hajnalcsillag. Pázmány P. összes munkái. V. k. 487. 1.
2 Pázmány Kalauzának 1. és 11. könyvéhez előszó 12. 1.
45
Innen van az, hogy némely" helyén csak úgy önti az érveket, szinte villogtatja sujtö fegyveréit, osztja szaporán a buzogánycsapásokat, ami dialekti-kájának bámulatos elevenséget kölcsönöz. Ezekben az önmaga feldolgozta idézetekben aztán nem tudjuk mit bámuljunk inkább: éles elméjét, mellyel az idé-zett hely velejét saját céljaira megleli, kiszedi és kezeli, vagy azt a zamatos magyarságot, mellyel az idegen nyelvű helyet visszaadja.
Bellarminusból vett idézetei is többnyire ilyenek, így a Kalauz I. kötetének 148. lapján1: „Amely köny-vet a conciliumoktul irt Luther, abban csuda, mint gyalázza a niceabeli gyülekezetet". Ez állítását, iga-zolja Bellarm. tom. 1. praef. controv. 4. — helyével, ahol csakugyan bőven találhatók az említett szidal-mak, • melyeknek hosszú elősorolása kevésbé lett volna hatásos mint ez az egyszerű utalás. Ugyan-ilyen rövid utalás van a Kalauz I. köt. 269. lapján, -hol pár sorban összefoglalva adja azt, amit
Bellar-minus tom. 1. de pontífice cimű controversia 25.
fejezetében hosszasan tárgyal.
Érdekes példa a következő arra, mint magyarítja és szedi pontokba Pázmány Ballarminnak idézett sorait. Kalauz I. köt. 276. lapján idézi Bellarm. li. 2.
de conciliis cap. 12. helyét, hol ezt-találjuk: „At concilia non habent, ñeque scribunt immediatas reve-lationes aut verba Dei, sed tantum declarant, quöd-nam sit verbum Dei scriptum vei traditüm, et quo-modo intelligi debeat, et praeterea ex eo per
ratio-i Mratio-indenütt az 1897. évratio-i.egyetemratio-i kratio-iadást ratio-idézem, mely a Kala-uzt 2 kötetben (az összes munkák III. és IV. kötetében)' adja".
46
cinationem dedueunt conclusiones . . ." E tömör latin sorokat igy dolgozza fel Pázmány: „ Igazán irja Bellar-minus, a conciliom új revelatiókat és isteni jelenéseket az ö fiai eleibe nem ad, hanem az ő tiszti három dologban áll: I. Hogy előnkbe adja és az apostoli traditióból megismertesse, melyek az Isten igéi, és vagy írásban. foglalt, vagy irás nélkül tráditió által adatott szavai. II., Mint keik az Isten szavait érteni.
III. Minémű üdvösséges tudományokat hozhatni, ki az Isten szavaiból." — Látható e példából, miként magyarít Pázmány, valósággal átgyúrva, beosztásával is élesitve az idézett hely értelmét. Csakugyan nem szolgai a fordítás, de még az átvétel sem az.
-,"..• Legterjedelmesebb idézete, helyesebben utalása Pázmánynak Bellarminra az I. köt. 356. lapján van, hol egy egész bekezdésben elősorolja, hogy Bellar-min hány és miféle valótlanságot talált Lúthernek és Kalvinnak munkáiban, melyekkel a katholikusokat igaztalanul vádolják hitbeli és főleg liturgikus dolgok-ban. Bellarminnak öt helyét idézi itt de csak úgy, hogy rövid mondatokban adja azt, amiről a Dispu-tatiók jelzett helyei egész fejezetekben szólnak.
A Kalauz XI. könyvének 4. része 3. fejezetében előforduló utalás azért érdekes, mert arról tanúskodik, hogy .Pázmány egy-egy thémánál, mintha nem elé-gednék meg Bellarmin tekintélyével, nem csupán Bellarminra hanem ugyanakkor más egyházi iróra is hivatkozik. A jelzett helyen pl. Bellarmin „de Missa"
cimü könyvének 10. fejezetére és egyszersmind Jo-docus Cocciusra, a hires konvertita jülichi kanonokra, kinek két ivrét-kötetes munkáját, a „Thesaurus Cat-holicüs"-t Pázmány többször idézi. És ez az , eset,
47
hogy Bellarminust más; egyházi; iróval/ együtt, ; sőt mások után hívja fel tanúskodni állításai mellett Páz-mány, ismételten előfordul műveiben.
Á Kalauz XII. k. IV, rész' 3.' fejezetében', nem akarván kitérni egy szentírási idézet hitelességének bizonyítására (Eecli. 16, 15.) Bellarminhoz utasítja áz olvasót ilyen marginális jegyzettel: „Corruptum non ésse locum,-vide Bellarm. tom. í. de Scríptura
• ' Az összeszámolt 28 idézés természetesen. igen elszórtan fordul elő a nagy terjedelmű Kalauzbán,
annál feltűnőbb, hogy közűlök a.három utolsó ;egy rövid, 24-soros bekezdésnél együtt található a -XIV.
könyv III. rész 5.-fejezetében. Itt Pázmány a purga^
"tóriumról vitatkozva röviden összegezi azokat a kér-déseket, melyekről az egyház hiveinek szabad véle-kedést hagyott, miközben négyszer Soariusraj három1
szor Bellarminusra, egyszer-egyszer Feuardentiusra és Szt. Ágostonra utal. Egyéb nevezetes . anyagot. ez 1a hely sem szolgáltat a kritikának, mint azt a nézetünk-nek kedvező tapasztalatot, hogy Pázmány, az idézés-nél semmit sem vesz át szolga módra; és hogy- e szűk helyen is akad egyházi iró kire többször.hivat-kozik mint Bellarminra.
Igen hosszadalmas volna a Disputatiókből vett huszonnyolc idézet valamennyién végigmenni, de meg fölösleges is. Ezek korántsem esnek Pázmány rovár sára, sőt bizonyos eredetiséget tüntetnek fel. Ez idé-zetek nem hozzák közelebb a Kalauzt Bellarmin Dis-putáihoz, hanem inkább távolitják tőle, mert azt mutatják, hogy más irókat szivesebben és gyakrab-ban idézett Pázmány mint Bellarminust.
48
3. Közös tárgyú helyek összehasonlítása a