59A társadalmi státus elemzésénél — kutatástechnikai okokból — úgy járunk el, hogy az egyes években esetleg eltérő társadalmi állással bejegyzett tanulókat mindkét csoportba besoroltuk. A számok tehát azt jelzik, hogy mindösszesen hány tanuló szerepel az adott csoport tagjaként (legalább egyszer). A társadalmi státusra vonatkozó, egymásnak el-lentmondó bejegyzések azonban az anyakönyvben igen ritkák.
60Ide számítva 2 „baro”.
61Ide számítva 1 „magnificus”.
62Ide számítva 1 „eques”.
63Ide számítva 1 „mercator”, 2 „miles”, 9 „officialis”.
64Ide számítva 1 „servus”.
65Ide számítva 2 „ignobilis clericus”, 7 „nobilis clericus”, 2 „plebeius clericus”, 1 „praenobilis clericus”.
társadalmi állás létszám %
főnemes összesen 106 0,77%
comes 43
liber baro60 63
köznemes összesen 5482 39,57%
nobilis 5060
perillustris 184
praenobilis61 213
Sacri Romani Imperii eques62 13
spectabilis 12
polgár civis63 4198 30,30%
közrendű összesen 4029 29,08%
ignobilis 2393
libertinus 521
plebeius64 1071
rusticus 44
egyházi clericus65 37 0,27%
A társadalmi státusra vonatkozó bejegyzések összességében inkább az iskola „társadalmi kohó” jellegét igazolják. A legnagyobb arányt kitevő köznemesi származástól nem sokkal marad el a (rendi értelemben vett) polgárfiúk, illetve a közrendűek (nem nemesek) aránya. Ez a matrikulát vezető tanárok fent említett, a nemesség számára kedvező eljárása miatt összes-ségében afelé mutat, hogy a diákságon belül a polgári és közrendű származásúak aránya alig-hanem meg is haladta a nemesekét. A jóval kisebb számban, de időben egyenletesen előforduló főnemesek jelenléte jelzésértékű: a győri iskolától a társadalom legfelső rétege sem zárkózott el. A gimnazisták között elvétve előforduló klerikusok pedig olyan, a humaniorákat végző sze-mélyek voltak, akik főként a helyi szeminárium egyházmegyés papnövendékeiként a legfelsőbb évfolyamokon készültek fel magasabb teológiai tanulmányaikra.
A diákok társadalmi arányainak időbeli változásait és az egyes évfolyamok közötti különb-ségeit a választott mintaévek adataival érzékeltetjük. A négy vizsgált év közül az elsőből (1631) még nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, ekkor a matrikula csak a nemesi címmel rendelkezők társadalmi rangját tüntette fel, akik e szerint a diákság 9%-át alkották volna. Az adatok gyanús megoszlásának (például a 39 fős poetaévfolyamon a társadalmi állás, így a nemesi rang jelölése teljes hiányának) azonban óvatosságra kell intenie, még akkor is, ha elfogadjuk, hogy az ekkor ötödik évfolyamát csak frissen elindító gimnázium még nem nyerte el a felső társadalmi rétegből származó szülők széles körű bizalmát. Ez a helyzet azonban hamar meg-változott, a későbbi mintaévek egymáshoz igen hasonló arányokat mutatnak: 1676-ban 29,7%, 1721-ben 27,2%, 1766-ban pedig 26,7% volt a nemesi tanulók hányada a gimnáziumon belül.
E szerint a nemesség a diákság kevesebb, mint egyharmadát tette ki. Mindez a fent említett, a nemesség javára torzító összesített adatokkal kapcsolatos megjegyzéseinket igazolja. A négy mintaév közül az 1721. évből állnak rendelkezésre a legrészletesebb adatok a társadalmi állásra vonatkozóan, ekkor a diákok 32,8%-a származott polgári családból, tehát a nemesek és polgá-rok a tanulók 60%-át alkották, a diákok több, mint egyharmada pedig alacsonyabb rangú (sza-bados, jobbágy vagy plebejus) család tagja volt.
A nemesi diákok iskolán belüli, évfolyamok közötti megoszlásánál megfigyelhető, hogy a kiváltságos tanulók nagyjából hasonló arányban látogatták a humnioraés a grammatica évfolya-mait, tehát a mintaévekben jelentősebb pozitív kiugrást a felsőbb évfolyamok javára nem lehet megfigyelni. Pontosabban az egyes mintatanévek között a nemesi tanulók terén igen különböző évfolyamarányokkal találkozunk: 1676-ban fentről lefelé haladva folyamatosan erősödött a ne-mesek évfolyamon belüli hányada (a rétoroknak csupán 19,4%-a volt nemes, ellenben a parvista maiorcsoport tagjainak 44%-a). 1721-ben nagyjából kiegyenlített számadatokat láthatunk, el-lenben 1766-ban lentről felfelé haladva erősödött a nemesek aránya (míg a parvista maior tanu-lócsoport tagjai között csupán 14,1%, addig a rétorok között 48%). A 18. század második fe-lében a nemesség arányának a felsőbb évfolyamokon tapasztalható megerősödését az is elősegíthette, hogy (amint fentebb utaltunk rá) ekkor a gimnáziumi képzés mellé már akadémiai képzés is járult, így az egyházi vagy magas hivatali pályára készülők számára a továbbtanulás lehetőségét is biztosítani tudta az intézmény.
A főnemesek közül a teljes időszakban összesen 97 arisztokrata tanult Győrben, akik tehát a diákság kevesebb, mint 0,5%-át alkották.66A főrendű diákok közül többen, mint gróf Ester-házy József (1682–1748) országbíró, gróf Nádasdy Ferenc (1708–1783) horvát bán vagy gróf Zichy Péter (1674–1726) királyi étekfogó magas karriert futottak be, országos méltóságokra tettek szert, azonban ők jellemzően csak egy-egy évet és alsóbb évfolyamban tanultak a város gimnáziumában. A hosszabb ideig — összesen öt esztendeig — Győrben tanuló főnemesek közül báró Amadé László (1703–1764) a legismertebb, aki ugyan országos politikai-hatalmi pozíció birtokába nem került, azonban költőként komoly irodalom- és művelődéstörténeti je-lentőségű személy.67
(4) A tanulók felekezeti megoszlása
Győri sajátosságként tekinthetünk a tanulók nagy mértékű felekezeti heterogenitására. A konfesszionalizáció korszakában, különösen a 17. században a felekezeti kötődés erős cso-portidentitást jelentett. A város vallási megoszlásának változásai további kutatásokat igényelnek, a szórványos adatok arra utalnak, hogy a 17. század elején még protestáns többségű erődvá-rosban a század végére számottevő katolikus térnyerés történt, de a 17. század derekán már külön intézményrendszert fenntartó evangélikus és református gyülekezetek híveik jó részét még a 18. században is meg tudták őrizni.68
A gimnázium anyakönyvében 1700-ig bejegyzett nagy számú akatolikus diák jelenlétét ma-gyarázza, hogy a korszakban nem működött protestáns (nagy)gimnázium a városban. A 18.
században a jezsuita iskolából a felekezetre vonatkozó bejegyzések (csekély kivételtől eltekintve) elfogynak, ami a tanulók felekezeti homogenizálódásának indirekt bizonyítéka. A tanulók fe-lekezeti megoszlásának időbeli változását ezért nem a választott mintaévek példáján, hanem az ismert adatok összesítésével, három alkorszak bevezetésével mutatjuk be.
66Kökényesi 2017. 142.
67Kökényesi 2017. 157., Amadé Lászlóról bővebben lásd: Horváth János 1973 (2006).
68A város kora újkori felekezeti arányairól legújabban: Fazekas 2017, 80–81.
69A százalék értéket az ismert felekezetű diákok összlétszámához képest adjuk meg.
70Ide számítva 4 „Graeci ritus”, 9 „Rascianus”, 5 „schisaticus”.
felekezet megnevezés létszám %69 római katolikus Catholicus 4461 83,01%
görögkeleti (rác)70 Rascianus 18 0,33%
görögkatolikus Unitus 1 0,02%
5. A diákok felekezetére vonatkozó bejegyzések (1630–1752 (1773))73
A diákok vallására vonatkozó bejegyzések összesített adatai óvatosságra intenek: csak a ta-nulók egynegyedéről maradt fenn (kronológiailag egyenlőtlenül megoszló) bejegyzés. Az ada-tok az iskola jellegéből adódóan a római katolikusok nagy többségét mutatják, de mellettük viszonylag nagy számú protestáns diákról, továbbá — jelzésértékűen — görögkeletiekről (rá-cokról), egy görögkatolikus és egy izraelita diákról is tudunk. A tanulók vallására utaló bejegy-zések kizárólag 1700 előtt tartalmazzák a római katolikusok jelölését. Ahogy a társadalmi ál-lásnál a nemesség, úgy a felekezentél a nem katolikusok javára „torzítanak” az adatsorok. Egyes tanéveken és évfolyamokon a „magától értetődő” katolikus vallást nem is írták fel, csak az ettől eltérő felekezeteket, míg más években (közel) teljes adatsoraink vannak. 1700–1752 között mindössze 13 tanuló felekezetét írták be, akik egyike sem volt római katolikus. Az 1700 előtti adatok időbeli megoszlása alapján azonban az iskola első korszakáról pontosabb képet alkot-hatunk, sőt, a jobb forrásadottságú évekből még az áttérő (katolizáló) diákok is azonosíthatók.
A jezsuitáknak az iskolán belüli, a diákságot megcélzó térítési gyakorlatát — a jezsuita éves je-lentések (litterae annuae), illetve az anyakönyvi adatok bevonásával — másutt már bemutattuk, ezért itt csupán az adatok kiegészítése a célunk.74
6. Evangélikus és református diákok és a közülük római katolikus hitre térők