• Nem Talált Eredményt

Úton a világhír felé

In document EÖT VÖS EÖT VÖS LOR ÁND LOR ÁND (Pldal 24-28)

A

D épületben több száz embert befogadó fizikai előadóterem épült, az ehhez csatla-kozó szertárral és előkészítő helyiséggel.

Eötvös látványos, új kísérletek bemutatá-sával szeretett volna a hallgatóság kedvében járni, azonban a hallgatóság nem értékelte a befektetett munkát. A professzort elkeserítette a hallgatók ér-dektelensége, gyenge felkészültsége, amellyel

kép-telenek voltak értékelni az ő érdekükben tett erő- feszítéseket. Felelevenedtek benne saját egyetemi emlékei, s  1887-ben elkeseredett, nyílt levelet írt Trefort Ágostonnak, az akkori kultuszminiszter-nek, atyai jóbarátjának:

„Aki a  budapesti egyetemnek nagy hallgató-ságra számított tantermein végighalad, s látja, hogy azokban mily kevesen és hogyan hallgatják végig az Eötvös Loránd olyan fontosnak tartotta a Newton által

kifejtett „mozgási törvényeket”, hogy eredeti megfogal-mazásukban, latinul is megtanította őket!

Newton híres műve, a „Principia…” 1687-ben a tudomány akkori nyelvén, latinul jelent meg. Eötvös Loránd könyv- tárában megvolt ez a könyv. Az előadásáról készült kőnyomatos jegyzetet, mely nem Eötvös kézírása, ma az Egyetemi Könyvtár őrzi.

Eötvös Loránd adta „Bizonyítvány”: igazolás arról, hogy Kosztolányi Árpád (1859–1926), Kosztolányi Dezső édesapja kiválóan szerepelt fizikából az egyetemen.

25 EÖTVÖS LORÁND, A TERMÉSZETTUDÓS

előadásokat, azt fogja kérdezni: lehetséges-e tudomá-nyosan kiképezni oly fiatalságot, melynek nagy része meg sem jelen?” – kérdezte többek között a hosszú levélben.

Rossz hangulatát tovább növelte az 1887 no-vemberében Berlinből érkezett hír: meghalt példa-képe, legkedvesebb heidelbergi tanára, Gustav Robert Kirchhoff. Eötvös a  tudományhoz mene-kült, ugyanakkor szeretett volna hozzáértő, de leg-alábbis érdeklődő környezetre találni, ha nem fia-talokra, akkor idősebbekre. A még Heidelbergből ismert Lengyel Béla vegyészprofesszor rábeszélé-sére – úgy is, mint a Természettudományi Társulat alelnöke – tízhetes természettudományos elő- adás-sorozatot hirdetett „a fizika jelenlegi állásáról és búvárlati módszereiről” a D épület nagytermébe.

1888 első hónapjaiban tartotta ezt az előadás-soro-zatot, és nagy sikert aratott. Eötvös egyik január-ban bemutatott kísérletére így emlékezett vissza

a Vasárnapi Ujság egy évvel később: „…a lámpák-tól csillogó, fűtött előadási teremben, több mint 300 hallgató jelenlétében megmutatta azt, hogy ho-gyan vonz néhány kilogrammnyi higany egy nem egészen 100 grammnyi súlyú ólomdarabkát…”

Történt azonban egy kisebb baleset is február-ban, amikor az egyik előadásra készülve a termo- dinamikai kritikus állapot bemutatására készített üvegcső kísérletezés közben felrobbant. Az üveg-szilánkok felsértették Eötvös arcát, s csak a szeren-csének köszönhető, hogy szeme nem sérült meg…

Ekkor hagyott fel végleg a kritikus kapillaritás ku-tatásával. Új témát keresett, vizsgálta például a fo-lyadékok optikai törésmutatójának hőmérséklet-függését, ehhez a méréshez is új módszert dolgozott ki. Rengeteg mérést végzett, de nem akarta publi-kálni ezeket, amíg nem talál megfelelő elméleti háttérre, magyarázatra a mért érdekes adatokhoz.

Így azután nem is az ő, hanem a tőle függetlenül, A Magyar Tudományos Akadémia 1865-ben felépült székháza

RADNAI GYULA

Trefort Ágoston (1817–1888)

Húszéves volt, amikor megismerte a nála négy évvel idő-sebb Eötvös Józsefet, akivel életre szóló barátságot kötött.

Harmincéves korában nősült meg: Rosty Ágnes húgát vette feleségül. Ők lettek Eötvös Loránd keresztszülei.

Eötvös József halála után, 1872-től élete végéig volt az ország kultuszminisztere, 1885-től egyben a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Új épületek emelésével,

új tanszékek alapításával, a laboratóriumok számának gyarapításával, felszerelésük korszerűsítésével emelte a fel-sőoktatás, különösen az orvosképzés színvonalát. Ekkor készültek el a Műegyetem Múzeum körúti épületei, az Egyetemi Könyvtár, az Orvostudományi Kar s az Üllői út mentén a „Klinikai negyed” épületei. Számos nyelven beszélt, ami Eötvös Loránd számára példamutató lehetett.

27 EÖTVÖS LORÁND, A TERMÉSZETTUDÓS

ugyanezen dolgozó Borisz Galicin orosz tudós ne-vével került be ez az eljárás a szakirodalomba.

1888 őszén váratlanul elhunyt Eötvös Loránd nagybátyja és keresztapja, Trefort Ágoston, aki akkor már nemcsak kultuszminiszter, de a Magyar Tudo-mányos Akadémia elnöke is volt. Hirtelen fontossá vált Eötvös számára, hogy valami igazán tudomá-nyos témán dolgozzon, miután 1883-ban már az Akadémia rendes tagjává választották.

Igazán neki való, kihívást jelentő téma a  Föld nehézségi és mágneses erőterének kutatása lehe-tett. Igaz, hogy már 1888-ban elkezdte ezt a kuta-tást (ha nem is előbb, mint azt sokan gondolták és gondolják még ma is), de hű maradt megfontolt publikálási gyakorlatához.

Tény, hogy az MTA III. osztályának ülésén le-író formában már 1890-ben beszámolt arról, hogy jelentősen megjavította Bessel pontosságát, és ezt meg is jelentette a Mathematische und Naturwis-senschaftliche Berichte aus Ungarn című folyó- iratban 1891-ben. Azzal viszont még évekig várt, hogy tudományos igényű tanulmányt publikáljon addigi gravitációs kísérleteiről, kutatásának ered-ményéről. Ez a kutatási téma elég jelentősnek lát-szott és annak is bizonyult már 1889 tavaszán, amikor az Akadémia – az elhunyt Trefort Ágoston helyére – elnökké választotta a 41 éves Eötvös Lo-rándot.

A mai Eötvös-verseny elődjét, az érettségizettek számára hirdetett Tanulóversenyt Eötvös Loránd miniszteri kinevezése alkalmából hívta életre a Mathematikai és Physikai Társulat 1894-ben.

Eleinte még a feladatok kitűzésében is közreműkö-dött Eötvös Loránd, de később már csak a díjkiosz-tásokon vett részt, s adta át a róla elnevezett I. és II. díjat az első két helyezettnek. 1896-ban a versenyt Visnya Aladár (1878–1959) nyerte meg, Zemplén Győző (1879–1916) lett a második helyezett.

RADNAI GYULA

In document EÖT VÖS EÖT VÖS LOR ÁND LOR ÁND (Pldal 24-28)