• Nem Talált Eredményt

Összehangolt nemzeti és közösségi stratégia Spanyolországban

In document DOKTORI ÉRTEKEZÉS (Pldal 96-103)

IV. Sikeres felzárkózás Görögország és Spanyolország példáján keresztül

IV.2. Összehangolt nemzeti és közösségi stratégia Spanyolországban

Dytiki Ellada régióban az 1990-es évtized végére a jobb életkörülmények, munkahelyi lehetőségek következtében 6%-kal nőtt a lakosság száma, megszűnt az elvándorlás. Az agrárszektor túlsúlya miatt jelentkező magas munkanélküliség ellenére emelkedett a foglalkoztatottság. Kiemelt figyelmet kapott és folyamatosan növekedett a K+F tevékenységekre fordítható kiadások szintje, az oktatás területén pedig 20,7% -os arányt képvisel azok száma, akik az elemi oktatás kezdetétől napjainkra felsőfokú intézmény tanulóivá váltak.

Görögországban a régiók jelentős része képes volt az Unióhoz történő integrálódás folyamatába bekapcsolódni, de mindez nemzeti szinten nem valósult meg. Spanyolországban hasonló helyzet alakult ki a kohézió tekintetében, azonban a dezintegráció Görögországban jelentősebb mértéket öltött. A pozitív irányú gazdaságpolitikai reformok és összességében, az átlagosnál sikeresebb felzárkózás ellenére, Görögország továbbra is hátrányban van bizonyos fejlettségi mutatók tekintetében. A kormányzati kiadási struktúrában további előrelépést a kutatás, oktatás, innovációs tevékenységek nagyobb mértékű támogatása, valamint a még mindig kiterjedtnek ítélt államigazgatási rendszer racionalizálása jelentene.

költségvetésből származó transzferek finanszírozták a helyi feladatok ellátását. A helyi szint saját bevételeinek összege díjakból, bírságokból adódott, amelyek csekély mértéke nem tette lehetővé az Európai Uniótól származó támogatások iránti pályázást.

9. számú táblázat Spanyolország makrogazdasági mutatói

(1961-2002)

1961-73 1974-85 1986-90 1991-95 1995-99 2000 2001 2002

GDP növekedés % 7,2 1,8 4,5 1,5 3,7 4,2 2,8 2

áru- és szolgáltatás export 11,9 6 3,1 9,9 10,4 10 3,6 0

áru- és szolgáltatásimport 17,3 2,5 17 6,7 11,7 10,6 4 1,8

folyó fizetési mérleg a

GDP%-ában -0,7 -1,5 -1,5 -2 -0,6 -3,3 -3,1 -2,7

aktivitási ráta 62,6 58,5 59,2 61,6 63,4 64,9 65,3 66,5

munkanélküliségi ráta % 0,8 8,2 15,4 17,1 15,8 11,3 10,6 11,3

reálbér változása 7,6 2,4 1,6 1,5 0,4 0,5 0,5 0,4

államháztartás nettó egyenlege -2,4 -4,1 -5,7 -4,9 -5,5 -0,9 -0,4 0

államadósság 42,3 43,6 63,9 68,1 65,6 61,2 57,7 54,6

Forrás: European Economy:Statistical Annex (www.europa.eu.int/comm)

A spanyol gazdaság a csatlakozáskor a modernizáció útján indult el, azonban az átmeneti időszak romló egyensúlyi helyzetében a Közösség nehéz pénzügyi és strukturális problémái is közrehatottak. A csatlakozást követő években elengedhetetlen fontosságú volt az Unió mezőgazdasági politikájának reformja, ami akkoriban a kiadások 75%-át tette ki, ráadásul aránytalan támogatási szerkezetet teremtett a tagországok viszonylatában. További feladatokat sürgettek a „nagyhatalmak89”, így kidolgozásra várt néhány egyéb területen is a Közösség által alkalmazandó egységes politika, illetve a fiskális stabilizáció érdekében a bevételek felülvizsgálata, amely elsősorban az ÁFA-forrás tekintetében vált szükségessé. Ehhez párosult a közösségi költségvetési kapcsolatokból származó spanyol befizetési kötelezettségek magas szintje. A későbbi tagországok tekintetében a legnagyobb megterhelés Spanyolországot érte.

Görögországhoz viszonyítva a taggá válás költségvetési egyensúlyra gyakorolt hatását tovább rontotta, hogy Spanyolország kevesebb mint a felét kapta a görög támogatásoknak a bruttó nemzeti termék arányában. Pozitívumként értékelendő a csatlakozási szerződés értelmében kapott 7 év az iparban alkalmazott vámok lépcsőzetes lebontására, és az agrárszektorban igénybe vett 10 éves átmenet. Annak ellenére, hogy Spanyolország a belépés pillanatától nettó

89 Nagyhatalmak alatt értendők az Unió azon tagállamai amelyek gazdasági, politikai erejüknél fogva meghatározó

haszonélvezői pozícióban volt, a várt gazdaságélénkítő hatások elmaradtak, és a bíztató folyamatok csak jóval később – a Kohéziós Alap támogatásainak megjelenését követve- jelentkeztek.

Az átmeneti időben a közalkalmazotti szféra és az állami hivatalnokok száma rohamosan nőtt, amit a bérek „elszaladása” követett. Túlduzzasztott közhivatalnoki rendszer az állami költségvetés terheit olyannyira megnövelte, hogy fiskális megszorításokra volt szükség. Az észak-déli széttagoltság továbbra is megmaradt, ráadásul a mezőgazdasági termelés szerkezetváltása itt sem következett be. Egyetlen pozitív jel a GDP növekedési ütemének az Európai Unió átlagát meghaladó mértéke volt. A valóságos gazdaságélénkítő folyamatok léte, az 1993-as mélypontot követő, a Monetáris Unióhoz történő felzárkózás által megkövetelt konvergencia programnak és annak szigorú végrehajtásának köszönhető, hasonlóan a görög példához. A gazdaságpolitikai eszközöket tekintve a változást ebben az esetben is főként a külföldi működő tőke bővülő jelenléte és gazdaságélénkítő hatása eredményezte, de a beruházásoknak, a foglalkoztatás és a vásárlőerő növekedésének egymást erősítő folyamata is a töretlen fejlődést szolgálta, amelyekhez világos célok mentén megfogalmazott, a költségvetési egyensúly leszorítását célul kitűző gazdaságpolitikai koncepció társult, „Stabilitási Törvény”

néven.90 A költségvetési bevételek radikális növelésére nem került sor, bár az adóalap szélesítésével bővült a rendelkezésre álló központi források összege. Számottevő megtakarítást a közösségi fogyasztás visszaszorításával értek el.

A fellendülés mozgatórugója együttes lépések sorozatának köszönhető. Egyrészt a Strukturális Alapokból elnyert, növekvő volumenű pályázati források két területre koncentrálódtak. A megvalósult beruházások az infrastruktúra fejlesztését tették lehetővé, méghozzá gyorsan és hatékonyan. A strukturális és kohéziós támogatások közel 70%-át infrastrukturális beruházásokra fordították az első pénzügyi időszakban, de mind a három pénzügyi program alatt kiemelt prioritást élvezett az úthálózat bővítése mellett a telekommunikáció fejlesztése.

Mindezek jelentős mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy az első pénzügyi perspektíva alatt az egy főre jutó GDP az 1. célrégióiban 5%-kal növekedett. Több száz kilométer gyorsforgalmi és autóút épült, így az elszigetelt régiók bekapcsolódhattak a gazdaság körforgásába; az infrastruktúra fejlettsége pedig elősegítette a külföldi beruházások növekedését, amelyek az általuk létrehozott munkahelyek lévén csökkentették a munkanélküliséget az elmaradottabb területeken, mérsékelve ezáltal az elvándorlás magas rátáját. A közlekedési és

telekommunikációs szektorokon felül a közösségi forrásbevonás során a vidékfejlesztés és a humán erőforrás fejlesztése is megkülönböztetett figyelmet kapott.

5. számú diagramm Spanyolország részesedése a Strukturális és Kohéziós Alapok

támogatásaiból

0,7

2,9

1,5

6,7

1,3

5,5

0 1 2 3 4 5 6 7

%

1989-1993 1994-1999 2000-2006

gdp arányos beruházások %-ban Forrás: www.europa.eu.int/comm/regional_policy/index_en.htm

Másodsorban Spanyolország abszorpciós képessége az átlagosnál jóval magasabb volt. 1994-1999 között a tervezett előirányzatok számottevő részét (84%-át) tudták lehívni, és ezen összegek végleg kifizetésre is kerültek az egyes projektek finanszírozása kapcsán, amíg a „nem kohéziós” országok abszorpciós képességének átlagos szintje 78% alatt maradt. A sikeres pályázatokhoz nagy mértékben járultak hozzá a minőségileg kifogásolhatatlan spanyol pályázati tervek, amelyekre a fejlesztési célok korrekt megjelölése és számszerűsítése, a többszereplős finanszírozási rendszer feltüntetése, a magántőke forrásbevonásához szükséges eszközrendszer kidolgozása, a feltételként szabott tenderelemek megjelenítése, az alkalmazott statisztikai mutatók és adatok megbízhatósága és teljes körűsége, illetve a környezeti hatások értékelése volt jellemző91.

10. számú táblázat Átlagos finanszírozási arány az 1. célba tartozó projektek esetében

megoszlás %-ban

EU támogatás

nemzeti cofinanszírozás

állami vállalatok forrásaránya

EU támogatás

nemzeti cofinanszírozás

állami vállalatok forrásaránya

infrastruktúra 33,6 21,3 45,1 36,5 20,2 43,3

humán

erőforrások 74 25,6 0,4 73,8 25,7 0,5

termelő ágazatok 64 27 9 63,3 26,7 10

(1994-1999) (2000-2006)

Forrás: Pénzügyminisztérium 2003

Harmadik fontos szempont, hogy a spanyol kormány erőfeszítései eredményeképpen mind a központi költségvetés, mind az állami vállalati szféra, - valamint a magántőke is - jelentős mértékben járult hozzá a programok és beruházások pénzügyi megalapozásához. Mindez megkövetelte a költségvetés kiadási szerkezetének jelentős változtatását, és a költekezés visszaszorítását egyéb, nem priorizált területeken. A szigorításoknak, az időben és szakmailag megfelelően előkészített döntéseknek Spanyolországban is a konvergenciaprogram adott keretet, amelynek következetes betartásával 2000-re a gazdasági növekedés ismét felgyorsult, a munkanélküliségi ráta közel 6%-kal csökkent, a GDP arányos adósságállomány megközelítette a maastrichti kritériumban szerepelt 60%-os szintet, a költségvetés pedig erősen konvergált az egyensúly felé.

Az eddig említett tényezők együttesen a magánberuházások fellendülését, az életminőség javulását, a régiók teljes elszigeteltségének mérséklődését eredményezték. Nemzetközi szinten a felzárkózás sikeres volt, ugyanakkor Spanyolországban éppúgy elmaradt az országon belüli, régiók közötti gazdasági kohézió, mint Görögországban. A 17-es táblázat az EU15 tagállam átlagos, egy főre jutó GDP-jét 100 egységként alapul véve, mutatja a spanyol tartományok 1988-ban, valamint 1994-ben, ezen átlaghoz viszonyított értékeit. Asturias, La Rioja és Navarre tartományok kivételével minden régió esetében az egy főre jutó GDP közelített az unió átlagához. Catalonia, Madrid Community és Valencian Community felzárkózása volt a legjelentősebb, ezzel szemben La Rioja és Murcia fejlődésében számottevő változás nem jelentkezett.

11. számú táblázat Az egy főre jutó GDP alakulása a strukturális támogatások első célkitűzésébe tartozó

spanyol régiók esetében

EU 15 átlag=100

1988 1994

Andalusia 53 57

Aragon 81 85

Asturias 81 72

Cantabria 53 57

Castile La Mancha 59 64

Castile Leon 66 71

Catalonia 86 93

Galicia 56 59

La Rioja 88 87

Madrid Community 88 95

Murcia 66 68

Navarre 93 91

Valencian Community 61 73

Centa and Melilla 64 68

Forrás: Eurostat 1997, Brief Statistic

A következő két ábrából az 1988-ra vonatkozó mátrix segítségével nyomon követhető az egyes régiók egymáshoz viszonyított fejlettségi szintje. Ugyancsak ezen értékek eltérését mutatja a második táblázat, azonban mindezt az 1994-es évre vonatkoztatva. A rózsaszínű kockák azokat a régiókat jelölik, amelyek egymással szembeni relációjában csökkent a gazdaság fejlettségének eltérése. A kék színek esetében az érintett régióknál tovább nőtt a dezintegráció, s a sárga kockák a változatlan helyzetet jelölik. E mátrixok alapján Spanyolországban az 1988 - 1994 közötti éveket felölelő időszak során a régiók 47,3%-át érintően mérséklődött a gazdasági elmaradottság, míg 42,9%-ban ugyanez a mutató romlott s a tartományok 9,8%-ában azonos szinten maradtak a fejlettségbeli különbségek. Kiemelten jelentkezett az eltávolodás Catalonia, és Madrid Community tartományoknál, ezek az átlagnál gyorsabban fejlődtek a vizsgált időszakban, tehát a központi területek és a többi régió között fennálló fejlettségi szakadék tovább bővült. Mint a fenti tények is bizonyítják, a csatlakozással járó forrásnövekedés szükséges, de nem elégséges feltétele a tagállamok közötti és nemzeti szintű regionális kohézió biztosításának. Mindezek mellett, lehet ugyan, hogy a vizsgált tagok esetében a régiók gazdasági felzárkóztatása nem közvetlenül a csatlakozás után, és nem az elvárt mértékben valósult meg, azonban mind Spanyolország, mind Görögország jóval magasabb gazdasági növekedést ért el és tart fenn jelenleg is, az Európai Unió átlagához mérten.

12. számú táblázat 1988 Andalusia Aragon Asturias Cantabria Castile

La Mancha

Castile

Leon Catalonia Galicia La Rioja Madrid

Community Murcia Navarre Valencian

Community Centa and Melilla

Andalusia x -28 -28 0 -6 -13 -33 -3 -35 -35 -13 -40 -8 -11

Aragon 28 x 0 28 22 15 -5 25 -7 -7 15 -12 20 17

Asturias 28 0 x 28 22 15 -5 25 -7 -7 15 -12 20 17

Cantabria 0 -28 -28 x -6 -13 -33 -3 -35 -35 -13 -40 -8 -11

Castile La Mancha 6 -22 -22 6 x -7 -27 3 -29 -29 -7 -34 -2 -5

Castile Leon 13 -22 -22 6 7 x -20 10 -22 -22 0 -27 5 2

Catalonia 33 5 5 33 27 20 x 30 -2 -2 20 -7 25 22

Galicia 3 -25 -25 3 -3 10 30 x -32 -32 -10 -37 -5 -8

La Rioja 35 7 7 35 29 22 2 32 x 0 22 -5 27 24

Madrid Community 35 7 7 35 29 22 2 32 0 x 22 -5 27 24

Murcia 13 -15 -15 13 7 0 -20 10 -22 -22 x -27 5 2

Navarre 40 12 12 40 34 27 7 37 5 5 27 x 32 29

Valencian Community 8 -20 -20 8 2 5 -25 5 -27 -27 -5 -32 x -3

Centa and Melilla 11 -17 -17 11 5 -2 -22 8 -24 -24 -2 -29 3 x

1994 Andalusia Aragon Asturias Cantabria Castile La Mancha

Castile

Leon Catalonia Galicia La Rioja Madrid

Community Murcia Navarre Valencian Community

Centa and Melilla

Andalusia x -28 -15 0 -7 -14 -36 -2 -30 -38 -11 -34 -16 -11

Aragon 28 x 13 28 21 14 -8 26 -2 -10 17 -6 12 17

Asturias 15 -13 x 15 8 1 -21 13 -15 -23 4 -19 -1 4

Cantabria 0 -28 -15 x -7 -14 -36 -2 -30 -38 -11 -34 -16 -11

Castile La Mancha 7 -21 -8 7 x -7 -29 5 -23 -31 -4 -27 -9 -4

Castile Leon 14 -14 -1 14 7 x -22 12 -16 -24 3 -20 -2 3

Catalonia 36 8 21 36 29 22 x 34 6 -2 25 2 20 25

Galicia 2 -26 -13 2 -5 -12 -34 x -28 -36 -9 -32 -14 -9

La Rioja 30 2 15 30 23 16 -6 28 x -8 19 -4 14 19

Madrid Community 38 10 23 38 31 24 2 36 8 x 27 4 22 27

Murcia 11 -17 -4 11 4 -3 -25 9 -19 27 x -23 -5 0

Navarre 34 6 19 34 27 20 -2 32 4 -4 23 x 18 23

Valencian Community 16 -12 1 16 9 2 -20 14 -14 -22 5 -18 x 5

Centa and Melilla 11 -17 -4 -11 4 -3 -25 9 -19 -27 0 -23 -5 x

In document DOKTORI ÉRTEKEZÉS (Pldal 96-103)