V ÍZGAZDÁLKODÁS , VÍZKÁRELHÁRÍTÁS

2000. december 22-én az Európai Unióban, így hazánkban is, életbe lépett az új vízügyi szabályozás, a Víz Keretirányelv (röviden VKI). A VKI alapgondolata, hogy a víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit ennek megfelelően szükséges óvni, és a vízkészletekkel való gazdálkodásnak biztosítani kell azok hosszútávú megőrzését. A VKI a nevéből fakadóan "keretet" kíván biztosítani a vízzel kapcsolatos szabályozásoknak, azzal az általános céllal, hogy a patakok, tavak és felszín alatti vizek ún. "jó állapotot" érjenek el.

Ez részletesen a következőket jelenti:

• a vizekkel kapcsolatban lévő élőhelyek védelme, állapotuk javítása,

• a fenntartható vízhasználat elősegítése a hasznosítható vízkészletek hosszútávú védelmével,

• a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentésével a vízminőség javítása,

• a felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csökkentése, és további szennyezésük megakadályozása,

• az árvizek és az aszályok ökológiai hatásának mérséklése.

A folyók, patakok, tavak esetében a jó ökológiai (biológiai) és kémiai (vízminőségi) állapot, a felszín alatti vizeknél a jó mennyiségi és vízminőségi állapot fenntartása, illetve elérése az általános célkitűzés. Az ehhez szükséges intézkedéseket - gondos előkészítés után, egy ún.

nyitott tervezési folyamat eredményeként - vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben (röviden VGT-k) kell rögzíteni.

A tervezett intézkedések az ökológiai szempontból jelentős vízgazdálkodási problémák feltárt okainak megszüntetését, illetve csökkentését célozzák, olyan mértékben, hogy a környezeti célkitűzés elérhető legyen. Sokféle intézkedés várható. Ilyenek lehetnek például a földhasználat megváltoztatása, műtrágya- és vegyszerhasználat csökkentése, a szennyvizek fokozottabb tisztítása, csatornázás, víztakarékosság elősegítése, a belvízlevezetés, illetve a vízvisszatartás arányainak módosítása, duzzasztókon hallépcsők építése stb., de ide tartozik a jogszabályok korszerűsítése is. Ezekhez az intézkedéseket a VGT-ékben össze kell foglalni.

Jász-Nagykun-Szolnok megye területe négy – Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben definiált – alegységhez tartozik.

2.3.5.1 2-9 alegység Hevesi-sík

Az ország középső részén, a Tisza jobb partján elhelyezkedő alegységet nyugatról a Zagyva, északról a Laskó és a Tarna patakok természetes vízgyűjtői, délről és keletről a Tisza folyó határolja.

Az alegység területén a talajvíz megjelenési mélysége 2-3 m a terepszint alatt. Minősége a felszín közeli képződmények változatossága miatt mozaikszerűen változó, uralkodóan nátrium-magnéziumos és szulfátos-kloridos. Az alegység területének túlnyomó részén az ivóvízbázisok és egyéb felszín alatti vízbázisok megfelelő természetes hidrogeológiai védettséggel rendelkeznek.

Az alegység területén 8 db felszín alatti víztest található, részben egymásra települve részben pedig horizontálisan egymáshoz kapcsolódva. Ez 1 db termál karszt, 1 db porózus termál, 3 db

88

porózus és 3 db sekély porózus víztestet jelent. Az alegység felszín alatti víztesteinek mindegyike jelentős mértékben átnyúlik másik tervezési alegység területére is.

A kijelölt vízfolyás víztestek: Doba csatorna, Hanyi csatorna, Jászsági főcsatorna, Millér csatorna, Sajfoki csatorna. A kijelölt állóvíz víztestek: György-éri halastavak, Kanyari Holt-Tisza.

2.3.5.2. Belvízvédelem

A kis esésű alföldi területeken, a csapadékból keletkező víz a földfelszínen és a csatornákban egyaránt kis sebességgel mozog, alacsonyabb terepakadályok is hatalmas területeken tarthatnak vissza vizet, ezért elvezetése nehézségekbe ütközik. Ezeken a területeken a víz természetes körülmények között visszamarad a mélyedésekben és csak mesterséges eszközökkel, létesítményekkel oldható meg az elvezetésük. A belvíz kialakulásának kockázatát nagy mértékében növeli, hogy az altalaj kiterjedt területeken rossz vízbefogadó képességű, tömörödött állapotú, ezért a szerkezetéből adódó természetes vagy mesterséges tározó kapacitás csak korlátozottan áll rendelkezésre.

A Tisza szabályozással az elmúlt évszázadok során kiépült árvízvédelmi töltések kizárták az árvízi elöntéseket, egyúttal azonban mesterséges terepakadályt képeztek a lehulló csapadékvíz elfolyó hányadának folyóba történő természetes áramlásának is. A belvíz kialakulása a vázolt adottságok és átlag feletti csapadékos időjárás mellett gyakran előforduló természeti jelenség a Közép-Tisza vidékén.

Leggyakrabban a csapadékos őszt követőn télvégi időszakban, fagyott talajon a hirtelen hóolvadásból és egyidejű csapadékból alakul ki, de gyakoriak a hosszabb csapadékos periódusban vízzel telített talajállapot, megemelkedett talajvízszint esetén bármely évszakban.

A károk mértéke általában a belvízborítás időtartamától, a víz hőmérsékletétől, a növényi kultúra tűrőképességétől és a terület termőképességétől is függ. Nyári időszakban a nagymértékű párolgás a felszíni elöntések mértékét rövidebb időszakra csökkenti, ugyanakkor a mezőgazdasági kárérzékenység a kora tavaszihoz képest nagyságrendekkel nagyobb. A felszíni vízborításokból származó közvetlen belvízkárokon túl a talajvízzel való telítettsége, az oxigénhiány, a tápanyagok kimosódása, a talaj szerkezetének romlása, valamint a mezőgazdasági munkák késleltetettsége miatti további közvetett károk keletkeznek. Az ilyen területek kiterjedése a felszíni vízborítás 3-4 szeresére tehető.

Jász-Nagykun-Szolnok megye területe összességében közepesen belvíz-veszélyeztetett kategóriájú, de jelentős terület esik az erősen belvízzel veszélyeztetett kategóriába is. A síkvidéki jellegből, a talaj adottságokból és az egyenlőtlen csapadékeloszlásból adódóan ugyanakkor jelentős mind az aszályos, mind a belvizes évek száma.

A területre a mérsékelt égövi szárazföldi klíma a jellemző. Nyáron gyakoriak az Atlanti-óceán felöl érkező hideg légtömegek betörése, melyek következtében a nyári hónapokban viszonylag rövid idő alatt jelentős mennyiségű csapadék esik. A tél végi hóolvadás és a tavaszi esősebb időszak egybe esése nagy belvízi terhelést jelenthet. Ezek általában egybe esnek a Tiszán, a Zagyván és a Körösökön levonuló árvizek idejével.

Belvíz elleni védekezésre, a belvizek okozta kártételek mérséklésére minden évben szükség van a megye területén. 2015. január-február hónapban a belvízzel elöntött területek nagysága elérte a 30.000 ha-t. 2016. január-március között 24.000 ha kiterjedésű volt legnagyobb belvízzel elöntött területek nagysága. 2018 márciusában az elöntött területek nagysága elérte a 13.000 ha-t. 2019. évben május 20. és június 8-a között volt szükség belvízvédelmi készültségre Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A Jászkiséri, Kisújszállási, Karcagi,

89

Törökszentmiklósi/Cibakházi és Mezőtúri belvízvédelmi szakaszok területét érintették a védekezési munkálatok. Az érintett területekről 2599,84 ezer m³ belvíz átemelése történt.

2.3.5.3 Vízhiány elleni védekezés

A vízhiány elleni védekezés is a vízkárelhárítás része. Megyénkben csapadékhiányos időszakban szükségessé válik az aszály elleni védekezés. A Pálfai-féle zonális aszályossági térkép szerint a megye erősen (Jászsági részek) és nagyon erősen aszályos besorolásba tartozik.

Az utóbbi kategóriába a megye 4/5 területe került, ezért az aszály elleni védekezés, a mezőgazdasági vízellátórendszerek megfelelő üzemeltetése és továbbfejlesztése kulcskérdésnek tekinthető a mezőgazdasági termelés eredményessége érdekében. A mezőgazdasági kultúrák megóvása mellett, vízhiányos időszakban kiemelten kell foglalkozni a Szolnoki Felszíni Vízkivételi művel is, ami közel 110.000 ember vízellátását biztosítja Szolnok térségében.

90