• Nem Talált Eredményt

Észak-Amerika vízi csodáiról

In document Pannonhalmi Szemle 1927 (Pldal 137-200)

Irta : Dr. Horváth Detre (Sopron).

Csekély hat nap alatt áthajóztam az Atlanti Óceánon. Tizenhárom órai gyorsvonatozás után New-Yorkból Buffalóba érkeztem. Itt elhatároz-tam, hogy megtekintem az Unió két csodáját: a Niagara vízesést és a Yellowstone Park gyönyörű tájait.

Buffalótól vonaton már csak 24 angol mérföld a világhírű Niagara vízesés állomása. Naponkint ezer meg ezer ember száll ki ott, hogy megtekintsék az új világ csodálatos szépségét.

A kíváncsi ezrek között ott voltam én is. Csakhogy nem vonattal mentem, hanem autóval. így is oda értünk jó egy óra alatt. Azaz oda-értünk volna, ha az óriási autóforgalom a közlekedést meg nem nehezítené !

Rekkenő h ő s é g ! A h3mérő llO'^ot mutat Fahrenheitben. Kifelé tart mindenki a nyüzsgő, zakatoló és füstös városból.

„Boldog buffalóiak! — sóhajt fel az európai — hogy a szomszéd-ságukban van ilyen csoda, min a Niagara vízesés!" Pedig hát nem sokkal boldogabbak, mint más városbeliek, mert Amerikában „nincs távolság!" Kelet-Amerikában nem ritkaság nyugatamerikai autót látni és megfordítva.

Délután 4 óra, mikor megérkezünk a vízesés közelébe. A dübör-gés, amely már Buffalo közlekedési zaját is igyekszik legyőzni, itt félel-metes lesz. Megborsódzik az ember háta, oly természetellenes. Állandó mennydörgése szokatlan. Felhőket látunk felszállani a mélységből és e vizcseppekben megtörnek a Nap sugarai. Ebben a pillanatban eggyel több hid köti össze a két partot, de ezen nem jár a kíváncsi, fürkésző tömeg. A szivárványon csak az Isten békéje pihenhet meg !

A sűrű felhőképződésben egyelőre csak a hidakat látjuk. A leg-régibb, a vasúti híd már 70 éve nyújtja át vaskezét Kanadából az Unióba a Niagara folyón. A vízesés felé látjuk a gyalogosok, kocsik és a villa-mosok számára épített függőhidakat 240—280 méter hosszúságban és 10—12 méter széllességben. Amott meg elektromos erőre berendezett kosár szállítja át a sokdolláros amerikait egyik partról a másikra.

Mígy így a hidak technikájának pompás változatosságában gyö-nyörködünk, hozzászokik fülünk a víztömeg robajához, szemünk pedig a dúspárájú levegőhöz.

Az Erie-tó vize folyik itt az 54 km. hosszú Niagara folyón az Ontario tóba, amelynek medencéje 100 méterrel lejjebb van.

Amint a Niagara folyó északra fordul, útját állja az erdővel borí-tott Kecskesziget és az eddig összeszokott vízmennyiséget két részre osztja. A keleti ág 330 méter szélességben zuhan le a 47 méter magas sziklafalról, a nyugati, patkóalakú vízesés meg a vízbőség szerint 6—900 méter széles terjedelemben gyönyörködteti a szemet 44 m-es magasságával. Ha bárhol a földön lemérjük vagy kilépjük a jelzett hosszú-ságokat és viszonyítjuk pl. tornyokhoz a nevezett magashosszú-ságokat, továbbá elképzeljük a 70—90 m. magas sziklafalat mind a két oldalon és

hozzá-vesszük a zuhatag 25 m. vastag víztömegét, mely óránként 30 millió nf-t tesz ki, előttünk áll a Niagara vízesés a maga zordon fenségében.

Hát még 100 évvel ezelőtt mi volt itt! De csak 20 évvel ezelőttre tekintsünk vissza! Midőn a dicséretben és magasztalásban, bámulatban és csodálkozásban oly fukar amerikaiak is elragadva beszéltek a víz-esésben rejlő erőről és hatalomról, egy idősebb férfiú, aki 20 évvel ezelőtt volt itt utoljára, dühösen megfordult, beült autójába és elhajtott egy pillanat alatt. Utolsó nera: A teremtő Isten fönséges alkotását így elrontani : barbárság !

Én nem láttam 20 évvel ezelőtt, de a parton épült turbinatelepek, az innen kiinduló villanyvezetékek sürü vonala, továbbá az itt épült alagút és a Kanadába elvezetett csatorna, melyen a zuhatag kikerülé-sével hajón lehet az Erie-tóból az Ontario-tóba jutni, eléggé meg-magyarázzák e nagy természetimádó angol megvetését a leszegényített Niagara iránt.

Igaz, hogy még ma is 17 millió lóerőt képvisel a vízesés, de a n n a k a 120.000 lóerőt hiányát, melyet a turbinák felemésztenek, a fenti számok mellett is észre lehet venni. Buffalo összes gyárait, üze-meit a vízesésből elvett energia hajtja (50.000 lóerőt fogyaszt el).1

A magas partról lift visz le a víz alsó szintjéhez. Itt már teljes biztonsággal jár-kel egy propeller, de néhány mérfölddel lejjebb újra veszélyes a hajózás. Azonban itt is vállalkozik az amerikai bravúrokra, aminthogy a vízesésen is leereszkedett néhány ember hordóba zárkózva.

A hordó pozdorjává törött, darabjai azonban eléggé bizonyították, hogy életükkel fizettek meg!

A fenséges hatást é p p e n nem csökkentő, Ízléses hidakon átjutunk a Kecskeszigetre, a „ H á r o m nővér szigetére". Jobbra-balra most látja az ember a hatalmas víztömeget igazán.

Ahogy megyünk beljebb és beljebb, hidakon átkelve, szikláról-sziklára lépdelve és ugrálva, mindig újabb és újabb szépségek tárulnak szemünk elé. Itt a kemény mészkőrétegek között kimosott keskeny csa-tornák vize kedvesen csobog, amott a szélesebb ággyal rendelkező folyógak viztömege dühösen rohan alá, odább pedig a főág szélesre hízott sellős medrében siklik az óriási víztömeg. Itt percenkint meg-ismétlődő csattanás, amott a felszökellő vízsugár jelzi a víznek és a sziklának évezredes küzdelmét, amelyben mégis csak a vizé lesz a győ-zelem. Látom, amint láthatatlan kezével a víz belemarkol a cél nélkül ott ácsorgó sziklák üstökébe és viszi lefelé, a nyugalmi állapot felé.

Emitt meg a kiálló szikla alapjaiba köszörüli fogát a sok vízcsepp nyugalmat nem ismerő energiája és mikor lasszú munkájuk dicséretes eredményeként vízbe bukik a kemény szikla dacoló feje, a nagy csob-banástól fellelkesíte, újult erővel fognak munkához és viszik, henger-getik a vizesés felső éléhez, hogy kárörvendő érzéssel ledobhassák 50 méterrel mélyebbre, ahol azután a szikla ideig-óráig nyugalmat talál.

1 A Niagara Fallsnál levő dinamók a budapesti Ganz gyárból valók ép úgy, mint a Tivoli vizesés gépei is, melyek az örök várost világítják.

Fritz Kunz: Szent Benedek és Totila.

G e s . f ü r christl. Kunst, München.

G e s . f ü r c h r i s t l . K u n s t , M ü n c h e n .

Fritz Kunz : Szent Benedek prédikál a népnek.

E munka u t á n sem pihen a víz energiája. Most a z o n b a n n a g y o b b fifikával jár el. N e m bántja közvetlenül a n a g y szakadék felső k e m é n y mészkő peremét, h a n e m elég körültekintéssel a z alatta lévő p u h a p a l a -rétegnek áll neki é s rágja, tépi, szaggatja, a h o g y csak birja. Ahol nem talál ellenállásra, ott d i a d a l m a s a n szedi el a mészkő alapjait, minek következtében h á z n a g y s á g ú szikladarabok törnek le é s z u h a n n a k a mélységbe. Amely részen a z o n b a n erősebb a z alap, ott nem dicseked-hetik h a s o n l ó sikerrel. Innen van, hogy a perem éle nem egyenes, h a n e m homorú, é s domború vonalak váltakoznak egymással. Könnyen érthető tehát, hogy a vízesés m i n d i g feljebb é s feljebb húzódik és éven-kint ®/4 méterrel közeledik az Erie-tó felé. ( H á t r á l ó erózió 1)

Ha a Nap n e m intene b ú c s ú t , még most is ott állanék é s nézném a természet n y u g a l m a t nem i s m e r ő m u n k á j á t . Kimegyek tehát a keleti partra. Itt egy nagy terméskövön bronztábla hirdeti halhatatlanságát annak a franciskánus szerzetesnek, aki 1678-ban felfedezte a Niagarát (Hennepin). Tehát 2 5 0 éve ismeri a müveit e m b e r a Niagarát. De erről a szikláról, amelyről egykor Hennepin szerzetes gyönyörködött a Teremtő legszebb csodáinak egyikében, m á r nem tudjuk élvezni a Niagarát. H e j , mennyi víz folyt el azóta a — N i a g a r á n ! Mennyi szikla szakadt le azóta az 5 0 méteres m a g a s s á g b ó l !

A sziklákkal együtt elpihent a N a p is. T ö b b e n haza a k a r n a k menni, midőn a kanadai oldalon kigyúlnak a reflektorok. A nagy vizesés a r á -nyaihoz mért ez a kivilágítás is. Egy billió gyertyafény-erősségű é s 75 mérföldre világit el. A gyakorlati amerikai így teszi lehetővé, hogy éjjel is élvezzék a már tündérivé alakított c s o d á t ! Piros, fehér, zöld, kék, sárga stb. szinek p o m p á j á b a n zúg, rohan alá a hatalmas víztömeg.

Átmentem az acél függőhidon K a n a d á b a é s közvetlen a reflektorok alatt néztem, csodáltam é s bámultam az isteni erő é s a technika vívmányá-nak összeölelkezését.

Kétségkívül s z e b b nappal, d e a tündéries fény p o m p á s a n beleillik az é j komor h a n g u l a t á b a . Feltekintek a csillagos égre. amely ott is olyan, mint itthon nálunk, m a j d átnézek a z ú g ó vízesésre, melynek nincs p á r j a a világon é s s e m m i s é g e m érzetében alázattal imádom az Istenséget . . .

-Éjfélre jár az idő, mire elbúcsúzom e c s o d á s látványtól. M é g Buffalo határában is látható a reflektorok fénye, még ott is halljuk a mennydörgésszerű morajt. Végre azután a n a g y város fénye é s zaja elnyeli mindakettőt . . .

Y e l l o w s t o n e P a r k .

Jun. 25-én este felültem a k ö z é p Pacific vasútra és őrült (120 k m - e s óránként) sebességgel vágtattunk kanyarokon, hidakon, alagutakon keresz-tül Chicagótól Salt Láke City-ig, a Nagy Sóstó városáig. Átrobogtunk a Missziszippin, Misszourin és Colorado folyón, átfurtuk magunkat a Rocky Mountains-on (Sziklás hegységen), é s a Wahsatek hegységen, végre jún. 27-én d. u . 3 órakor szálltunk ki a Nagy sóstó városbban.

Eddigi utunk megérte a fáradságot, mert a kanyonok, vizmosások egész rendszere, a terraszoknak változatos g a z d a g s á g a , a h a v a s o k n a k

látszó távolyi csupasz sziklahegyek, a színesen rétegződő sziklák fan-tasztikus alakjai rohantak el vonatunk mellett. Kezdetben a Prairie északi szegélyén haladtunk, ahol lovak és marhák lóháton ülő pásztoraik (cow-boy) felügyelete alatt legelnek, ahol nagykiterjedésű szántóföldek is van-nak. Azután terméketlen vidékre bukkantunk, ahol csak itt-ott láthatók a törpe bokrok, csomós füvek és a jobb vidéken kisebb szálfaerdők.

A szépszámú források bő vizét az elektromosság szolgálatába szegőd-tették. Hogy a [kopár Great basin-en (Nagy Medencén) való átutazás nem nyújtott semmi élvezetet, azt meg sem kell jegyezni.

A rekkenő hőségben (45 CJ) nem várakoztunk tétlenül a Yellow-stone-i gyorsra, hanem villamosra ültünk és megfürödtünk a Nagysós-tóban, azután megnéztük a mormonok „szent" városát: Salt Lake City-1.

Este nyolctól reggel hétig tartott az utunk a Yellowstone Park felé.

Vonatunk szinte nyögött a nagy emelkedésekkel küzködve, de mi annál édesebben élveztük a fenyőerdők illatát, a sziklák formagazdagságát és a vízesések beszédes csobogását. Amidőn reggel felébredtünk, a felkelő N a p sugarainak játéka és a kis madárkák bájos éneke volt állandó kísérőnk a változatos szép vidéken.

Alig vettük észre, hogy megérkeztünk a Yellowstone Park széléhez.

Öt bejárója, (mondhatnárn kapuja) van ennek a Parknak, melynek terü-letére vonat nem mehet. Épen ezért (12 — 16 üléses) nagy autók bonyo-lítják le a „belföldi" forgalmat a gondosan elkészített rnüutakon. (A Park területe 3,348 (angol) mf2, a műutak hossza 500 km.)

Mielőtt útra kelnénk, betérünk egy hatalmas, fából épült terembe.

Itt 1 2 5 dollárért bőséges reggelit kapunk. Itt intézik az egész Park folyó ügyeit, mondhatni : a Park-állam bel- és külügyeit. Tehát itt meg-található minden hivatal. Az Information Bureau (Tudakozódó, helye-sebben felvilágosító iroda) kezébe nyom az embernek egy elég tekin-télyes füzetet, amely részint tudományosan, részint népszerűen tárgyalja az összes nevezetességeket Írásban és fényképekben.

Miután mindent megtanulmányoztunk, az Administration Bureaubdi megyünk és igényeink szerint megváltjuk a jegyeket. Néhány perc és már előáll a termetes autó. A soff őr a hivatalból kiadott listáról olvassa a neveket. Ez persze soká tart, mert mire az idegenek nevét mind ki-sillabizálja, szinte beleizzad az angol sógor. Másrészt meg ember legyen az az idegen, aki megsérti a saját nevét — angol kiejtésben. Miután a lista megnézése után meggyőződtünk arról, hogy mi vagyunk azon szerencsések, akik sorra kerültünk, a jelenlévők éljenzése közben be-szállunk az autóba. A következő pillanatban megyünk a kiválasztott cél felé, a gondosan öntözött rnüutakon föltartóztatás nélkül patakok és tavak mentén, kanyarok fölött és hidakon keresztül, erős napsütésen és árnyékos erdőkön által. A síkságról felkapaszkodunk a hegyekre, innen leereszkedünk a folyóvölgyekbe. Gyönyörű ez a vidék a maga érintetlen természetességében. A fák maguktól kelnek ki csirájukból, maguktól nőnek az ég felé, élnek, zöldelnek, virulnak, átélnek 100—300 stb. évet és azután elszáradnak. Még egy ideig állnak, dacolnak a természet viharaival, azután pedig kidőlnek. Ahova esnek, ott találják meg örök

sirjukat. Mert itt nem nyúl hozzájuk senki ! Csak ha az útra terülnek el, akkor levágják belőlük azt a részt, amely a kultúrvonalra, az útra esett és úgy marad ott, amig fia, unokája, dédunokája is utána nem hal . . . Ez a sorsuk a tü- és lomblevelű fáknak egyaránt.

Az állatvilág ritkaságát, a bölény csordát itt lehet látni. Amint kiérünk egy tisztásra, kis őzikék csoportjában gyönyörködhetünk. Amott meg szarvasok élik gond- és félelemnélküli életüket. Meg sem rezzen-nek, ha autók zöreje éri fülüket. Akárcsak Dániában látnám őket. Amit pedig a medvék cselekszenek, az meg igazi regényszámba megy. Várják az autókat. Mikor odaérünk, kétlábra állanak és mintha kérni akarnának mancsaikkal, várják tőlünk a kalácsot és a cukrot. Ha jó zsákmány Ígérkezik, és még nagyobb megbecsülést vár a jó anyamedve, leadja a hangjelzést és csak bújnak ám ki a bokrokból a kis medvebocsok. (Erről számtalan fényképet készítenek az utazók!)

így szórakozunk ezen útszakaszokon, ahol még nem érezzük az élő Föld szívének lüktetését. Néha megteszünk 25—50—60 angol mér-földet, máskor csak 5—10-et, míg egyik csoport gejzírtől a másikhoz jutunk. De ami itt vár bennünket, azt inkább képzeletnek, varázslatnak hiszi az ember és nem valóságnak. A soffőr, aki rendszerint vakációzó főiskolás és bizony így jól megkeresi a jövő év összes kiadásait, angol flegmával mond itt is, ott is egy-két szót. És mi ott állunk a nagy csoda előtt! Mozog alattunk minden. Hol ide, hol oda kell kapnunk tekinte-tünket. Az egész vidék úgy hat, mint egy szervezetlen népgyűlés, ahol mindenki szerepet akar betölteni. Itt kiabálás, ott ordítás, amott taps-vihar. Ép úgy viselkednek e Parkban a kisebb-nagyobb fortyogok, iszap-é s melegvizű vulkánok.

Mindegyik máskép működik, mindegyik más szinü és más hőfokú vizet fúj ki megkérgesedett szájából. Vezetőnk 15—30 percet ad.

Leszál-lunk az autóból, de hova, merre m e n j ü n k ? Erre ágyúdörgésszerü, ismét-lődő zajt hallok, mintha újból a Vezuvió oldalán lennék és már tartok feléje, de nagy tábla hirdeti, ne közelíts e helyhez ! Míg ott a mélység-ből csak dörgés hallatszik és nem látok semmit, jobbra megyek, hogy ott megnézzem a „festő fazekak" fortyogását, mögöttem kitör egy gejzír és mire megfordulok, abbahagyja és elkezdi a második, hatodik, husza-dik szomszédja. Húzzák az embert majd ide, majd oda. Ide nézz, oda nézz! hangzik az izgult vezénylés, míg a vezetőnk, aki egyben soffőr is, nyugodtan ül az autó kormánykerekénél és nézi az órát, hogy mikor hívjon bennünket sípjával az indulásra. Alig tudom leírni magam szá-mára a kifüggesztett táblákról e csodák „tulajdonneveit", hogy esténkint a beszerzett prospektusban megismerjem e szinte hihetetlen látványok részletes természetrajzát.

A kalauz felsorolja a működő és nem működő melegforrások, gőz-és gázkiömlgőz-ések egyes adatait (3600 gőz-és 7000 közt ingadozik számuk !), továbbá a gejzigek, fortyogok, iszapvulkánok, valamint az átlátszó tiszta-ságú vagy színes melegvízzel telt medencék számát és „egyéni" meg-jelenési formáját. Bemutatja még a változatos színekben gazdag pompás rétegződések, kovatufa alakzatok, opálterraszok, kénlerakodások és a

* *

kisebb-nagyobb vulkáni kúpok fényképeit és méreteit. Mindez végsőkig csigázza fel az ember képzeletét ! Ellenállhatatlan kíváncsiság ösztönöz minél többet látni, minél többet tudni !

A kalauz szerint 1922-ben 45 gejzírről vettek fel pontos adatokat.

Ezek szerint ha levegő hőmérséklete egyes helyeken 58—91° Farenheit, e források hőfoka 160—205 között ingadozik. Több gejzír és a környe-zet hőfoka között 130—140 foknyi (F) külömbséget észleltek.

Működésüket tekintve szintén nagy eltéréseket találunk a gejzíreknél.

A kitörés 2 — 4 5 — 8 0 — 1 5 0 — 2 0 0 — 3 0 0 láb magasságot is elér, de termé-szetesen egy és ugyanazon gejzírnél sem állandó a magasság. így az Excelzioré 200—300 láb, a Qiautnál 200—250, a híres Old Faithfulnál

120—170 láb a változó magasság, míg háromnál minden egyes alka-lommal állandóan 200 láb.

A kitörés tartamában hasonló változásokat észlelhetünk. Néhány másodperctől kezdve egy percig, és innen 6—15—30—45—60 percig, innen ismét 1—3—12—36 óráig tart a működés. Természetesen, egyesek állandóan működnek, mások működése meg nem hozható korlátok közé.

Amint a magasság, épúgy az időtartam is változó vagy állandó bizonyos gejziroknál. Az Old Faithful (öreg „ h ű s é g e s " ) épen az állandó működési időtartama miatt (négy perc) kapta a hűséges elnevezését. Többször órával kezünkben őriztük ellen a nyomtatott adatokat és a „rendes"

gejzírek még egy másodperccel sem lépték túl a csodák szerzőjének örök megállapításait.

A két kitörés közt eltelt idő szempontjából is külön kell glédába állítanunk a gejzirokat. Nem számítva az állandóan működésben lévő avagy „rendetlen" gejzirokat, itt nagy kilengések vannak. 20 másodperc pauzától 1—5—40—60 percig, 1 — 2 — 8 — 1 2 — 2 4 — 3 0 óráig sőt 6 — 1 0 — 14—20 napig tartó szünetig szólnak a megfigyelések. Viszont vannak gejzi-rok, pl. az Excelsior és a Spendid, melyek évek óta nem működnek, mások meg, pl. a Fountain Geyser és a Beckive 1922ben csak egyszer m o z -dultak meg. Mint a kérészek: éltek, de mindjárt meg is haltak. Különc kis teremtés a Lioness is. amely 1910., 1912., 1914, és 1920. években csak egyetlen egyszer mutatta be tudományát, de más években nyugal-mat élvez. Ha valaki a Giantess gejzírben akar gyönyörködni, elvárhat a mellette épített szállóban akár 20 napig is, amig végre bemutatkozik.

El kell hinnünk, mert írva van és valóság is emellett szól, hogy a Cascade gejzir, mióta megakarták regulázni, inkább beszüntette az akciót, de mégsem hajtotta fejét a tudósok igájába. Másutt ellenben jó hatása volt a rendszerezésnek, mint ezt az Old Faithfulnál látjuk, mivel most pontosabban megtartja 65 perces sziesztáját. Csak kiváltságos ünnepeken bólint el és váratja a kíváncsi tömeget 80 percig, de akkor azután kielégít mindenkit. A vízsugár átmérője szintén különböző. Itt csak a Turguoise Springet említem fel, amely egy tündéri kék tó köze-péből 100 láb szélességben tör elő.

Ahol gejzírek nem működnek, ott állandóan gőztenger terjed és gőzfelhők szállnak fel a gyönyörű kék égre.

így találkozik a Föld ősrnelege a Földet éltető Nap melegével. El-beszélik egymásnak, hogy honnan eredtek, hogy kinek az erejéből működ-nek, hogy meddig tart még építő, illetve romboló munkájuk, hogy mikor mondja majd nekik a bölcs gépész: pihenjetek el!

Visszaszáll lelkem a Genezis világába, amikor elhangzott az örök Isten ajakáról az első J e g y e n " , abba az időbe, amelyről Mózes azt írja, hogy „az Isten lelke lebegett a vizek felettu. Magamra maradok egy kicsit és érzem az Isten lelkét. Érzem az örök Működőt a gejzirok sis-tergő felszökellésében, az iszapvulkánok bugyborékolásában, a bűzös fumarolák tüdőt fojtogató kéndioxidjában, az örökös földalatti dörgésben, az állandó gőzölgésben. a források születésében és a patakok ékesszavú csörgedezésében. Ide jöjjön az az ember, aki meg akarja ismerni a teremtő Istent! Itt teljesen elbűvöl az Isten hatalma!

Itt láttam, mit jelent a „kezdet és a vég\" Láttam zöldelő réteket és lombos erdőket. Láttam, amint elöntötte a rétet a meleg források lehűlt vizének azúrkék, smaragdzöld, piros és sárga cseppkőpáncélja.

Láttam, mint szárította el az erdőket a váratlanúl kitört gejzír vagy gőz-forrás melege . . . De láttam kiapadt vulkánokat és gejzíreket is, elhagyott medencéket és elcsendesült gejzirtölcséreket is . . . Az anyaföld tomboló tüze és a Nap égető heve rajtam keresztül találkozik egymással. Gyarló emberi mivoltom, hódol az Alkotónak ! . . .

Észre se vettem, hogy mérföldekkel robogtunk tovább. Ott álltam a kristálytó (Prismatic Lake) partján. Zavartalan, tündéries 'csillogású vízében az isteni nyugalom fensége tükröződik. A következő percben már a pokol kapujánál éreztük m a g u n k a t : akkora a h ő s é g ! A Grotto Geyser (barlang gejsir) három óriás torka okádja 30 láb magasságra 201 fokos vizét. Mellette a Giant Geyser hatalmas krátere fújta 250 láb magasra hasonló hőmérsékletű vízét épen 60 percen keresztül.

A Mammoth Paint Pot. (festő fazék), a Mud Volcano (kénes iszapsár-vulkán), a Dragous Month (sárkány szája) és a „csokoládé fazekak"

úgy bugyognak és fortyognak, mintha nem szeretnék, hogy közelükbe férkőztünk és el akarnának közelükből ijeszteni.

De míg ezek szinte elijesztenek maguktól, a gejzirok valami csodá-latos vonzóerővel birnak. Visszagondolok arra a pillanatra, midőn órával kezünkben, lélekzetvisszafojtva vártuk százan és ezren az Old Faithful Geyser előtt a 65. percet. Először erősebb gőz, azután kisebb vízsugár jelentkezett. Amikor azután ezen első próbálkozások egy perc alatt vissza-estek, a látható környék kisebb gejzírjei beszüntették működésüket, hogy a gejzirok atyja, gyorsan, egymásután következő robajszerű, de állandó kitörésével annál jobban gyönyörködtessen bennünket. Impozáns jelenet ez ! Hozzá fogható a Grand, Castle és a Riverside Geyser fenséges ki-törése (200—100—75 láb magassággal, 15—30 perces időtartammal 6 — 1 2 órás időközökkel). Itt szintén hatalmas felhőgomolyok keletkeznek a kiszökemlő gőzáradatból.

Távolabb meg a csodálatos medencékkel tarkított terrászok vonják magukra a figyelmünket. A melegforrás fölül buggyan ki. Vize hatalmas kádszerű medencékbe folyik alá három-négy szintkülömbségben. Legszebb

a Kleopatra-terrasz, azután az Angel- és a Mammoth Hof Springs-terrasz, melyeknek színezése (zöld, narancssárga, szürke, fehér, piros, kék) ar legfantasztikusabb képzeletet is felülmúlja.

Újból mérföldekkel vagyunk arrább ! A Missouri és Snake víz-választóján nézünk körül és keressük a nagy folyók eredetét.

Nagyszerű látványt nyújt a Kepler kaszkád, a vadregényes Yellow-stone tó (parthossza 100 mérföld, területe 139 mf'2) és a Yellowstone folyó hatalmas vízesése. Szép még az Upper- és Great Fall is 109, ill. 308 lábnyi eséssel. Amily meglepők a maguk egyszerűségében a természetalkotta

Nagyszerű látványt nyújt a Kepler kaszkád, a vadregényes Yellow-stone tó (parthossza 100 mérföld, területe 139 mf'2) és a Yellowstone folyó hatalmas vízesése. Szép még az Upper- és Great Fall is 109, ill. 308 lábnyi eséssel. Amily meglepők a maguk egyszerűségében a természetalkotta

In document Pannonhalmi Szemle 1927 (Pldal 137-200)