• Nem Talált Eredményt

II. A Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára

II.V. Az építkezés története és a háború

pénzalapjaiba. Ugyanabban az évben Sylvester János végrendeletében 4000 koronát hagyott az alma materre. 1906-ban Palló Imre egykori kollégiumi növendék, földbirtokos hozta létre 200 koronás alapítványát, mely szervezet pénzforrásai is sokat segítettek a tehetséges, szegényebb sorsú diákokon.

Ezekben az években a rendszeres statisztikai kimutatások is jelentősen bővültek. A tanulók számán túl kimutatták a hitvallás, az anyanyelv, a szülők polgári állása, a tanulmányi előmenetel, az illetőség szerinti eloszlásokat is. Érdekes adatokat mutatnak ezek a számok, szociológiai, társadalmi, felekezeti, történelmi tények olvashatók ki belőlük. Ezeken kívül beszámoltak az erkölcsi és egészségügyi állapotokról is. A tanulmányi eredmények adatai rendkívül fontosak voltak, hisz egyik alapvető mértéke az iskolában folyó munka minőségének. Az érettségi vizsgák, azok eredményei, a levezető elnökök mind szerepelnek ezekben a statisztikai beszámolókban.

1911-ben közölték az aktuális tankönyvek jegyzékét is.

állami segély ügyében semmi nem történt. 1906-ban Ugron Ákos akkori főispán újra elővette az iskola építésének ügyét, és dr. Gyarmathy Dezső országos képviselővel együtt újfent előterjesztették az iskola építkezésének tervét a miniszternél, aki ígéretet is tett arra, hogy a következő, 1907-es költségvetésbe az építési segély egy részét be fogják tervezni. 1907-ben az előző években meghatározott, és utalványozott 32 000 koronás állami segély utolsó részlete is lejárt, így az intézmény gyakorlatilag állami segélyezés nélkül maradt. 1907-ben azonban több, mint négy éves küzdelem után a vallás- és közoktatási miniszter a 22 987-1907. számú rendeletében 220 000 korona építési államsegélyt helyezett kilátásba. Az eredeti tervek szerint az építkezés költségei 240 000 koronát tettek volna ki, ezért pótköltségvetést kellett készíttetni, tekintetbe véve azt is, hogy az elmúlt években az építkezésen dolgozók munkabérei és az anyagok ára jelentősen növekedtek. Ezek a számítások 40 %-kal nagyobb összeget mutattak, ami újra kérdésessé tette az építkezés sorsát. A pótköltségvetés a szokott úton újra a miniszter elé került, aki az újabb 113 000 korona építkezési segélyt is engedélyezte, de az átutalási időpontra felelősséget nem vállalt. 1909-ben, a 7012-1909, és a 12 339-1909. számú miniszteri leíratok arról tanúskodnak, hogy az összesen kért 333 000 korona beruházási államsegélyt a miniszter engedélyezte és a Magyar Jelzáloghitelbankot ajánlotta a lebonyolításra. A miniszter több ízben bekérte az építési terveket, de azokat csekély módosításokkal elfogadta és az államépítészeti hivatal közreműködésével a nyilvános árlejtést (pályázati kiírást) biztosította.

Látszólag minden rendben volt, akár el is kezdődhetett volna az építkezés, amikor közbeavatkoztak a helyi, kisvárosi hivatalok. Amikor a városi hatóságtól kérték az építési engedélyt, akkor derült ki, hogy az elkészült terveket a helyi építési hatóság nem tudja jóváhagyni, bizonyos terhelési problémákra hivatkozva. A kért módosításokat csak úgy lehetett volna kivitelezni, ha az egész tervet, illetve a költségvetést is átdolgozzák, ami a sürgető határidő miatt lehetetlen volt. A városi tulajdonban lévő telkek esetleges megvásárlása kapcsán szerzett rossz tapasztalataira gondolva, a vezetőség úgy határozott, hogy újabb tervet készíttetnek, országos pályázat útján. A tervpályázatot 1910 júniusában írták ki, szeptemberi határidővel, kitűzve egy 1500 és egy 800 koronás pályadíjat. A határidőre 17 pályamunka érkezett és a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet bírálta el ezeket. A nyertes pályázat Pithagoras jeligével érkezett és Magyar Vilmos budapesti műépítész terveit tartalmazta, akit meg is bíztak a további munkálatokkal. A harmadik, most már végleges költségvetés 389 390 koronáról szólt, melyet a miniszter újfent elfogadott, és a várostól is megkapták az építéshez szükséges engedélyeket, így a szakmunkálatok pályázatait is kiírhatták. A különböző munkálatokat a következő mesterek, illetve cégek kapták meg: föld-, kőműves-, ács-, cserepesmunka és burkolás – Kotsis Lajos építész, Arad; gázfűtés és csatornázás – Ehrenreich Imre mérnök – Budapest; vas – Popelka és társa, Budapest; villamos berendezések – Frank Aladár, Budapest; kőfaragás – világosi

márványbányák; ablakredőnyök – Magaziner Lajos, Budapest; asztalos – Kressalek Béla, Budapest; lakatos – Gerő és Győry, Budapest; mázoló – Vöröscsáky és Csaba, Budapest;

bádogos – Hodor Károly, Székelyudvarhely; üveges – Dragomán S., Székelyudvarhely. A megbízások érdekessége, hogy helyi szakember csak elvétve található közöttük. 600 km távolságról érkeztek budapesti szakemberek olyan szakmunkákhoz, melyeket helyben is meg lehetett volna oldani, de biztosan ezek a tényszerű dolgok sem véletlenül történtek.

1911-ben, sok-sok év tervezése, remények és csalódások, sikerek és kudarcok után az építkezés elkezdődött. Az átadás határideje 1912. június 12-re lett megállapítva. Magyar Vilmost megbízták az új épület berendezésének megtervezésével is, amit a műépítész el is készített. Az új épület vázlatos berendezési tervei alapján az összes szükségleteket számba vették, és 1911 decemberében 80 000 korona berendezési és felszerelési segélyért folyamodtak a kultuszminisztériumhoz. 1912 februárjában meg is érkezett a válasz, mely szerint a miniszter engedélyezte a teljes összeget. A berendezés kivitelezése budapesti szakemberekre hárult, kizáró jelleggel minden bútorzatot ők szállítottak. A könyvtár bútorzatának fnanszírozására a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségét szándékozták megkérni. Mivel nem nagyon bíztak abban, hogy a felügyelőség pénzbeni segítséget tud adni, ezért az Erdélyi-Vajda-féle vasszerkezet berendezésére ajánlatot kértek a Schlick-Nicholson cégtől, melynek összege 11 000 koronát tett ki. A főhatóság ezeket a berendezési szerződéseket is jóváhagyta.

1912-ben, a költségvetésben meghatározott 380 399 korona kifizetésének egyetlen akadálya volt, a hiányzó 60 000 korona, mely összeg fedezetére újabb kérelmet nyújtottak be, ezt jóvá is hagyták.

A jóváhagyott berendezési, és az újabb építési segélyek azonban nem érkeztek meg, s ez igen kínos helyzetet teremtett Székelyudvarhelyen. Az 1913-as országos költségvetésbe betervezték, de a hirtelen bekövetkezett pénzügyi nehézségek miatt törölték a székelyudvarhelyi támogatás összegét. Gróf Zichy János kultuszminiszter ígéretet tett a probléma megoldására, de erre már nem kerülhetett sor, mert a miniszter hamarosan lemondott tisztségéről. Utóda, dr.

Jankovich Béla is ígéretet tett, azonban ez sem vált valóra. A helyzet megoldására az intézmény ideiglenes kölcsönt vett fel, melyben az egyházi főhatóság nagy segítségükre volt, ugyanúgy, mint a berendezési kölcsönök esetében is. A kamatok igencsak megterhelték a kollégium rendes éves költségvetését, de a szorult helyzetben nem volt más megoldás. Bízva az ígéretek valóra válásában, a következőket állapították meg. „Az építés és berendezés összes költsége kerek számban félmillió koronát tett ki. Ebből a kollégiumot a végelszámolások után, ha a kilátásba helyezett 160 000 koronát megkapjuk, mintegy 10 000 korona fogja terhelni, a többit mind a

magyar állam áldozatkészségének köszönhetjük.”264

1913 szeptember 10-én történt meg az épület ünnepélyes felavatása, melynek minden mozzanatáról beszámolt az Udvarhelyi Híradó szeptember 14-én megjelent 37. száma. Jelen voltak az egyházi méltóságok, dr. Kenessey Béla püspök, dr. Kálmán János egyházkerületi tanügyi előadó, dr. Ravasz László református püspök, a környék iskoláinak vezetői és tanárai, köztük Sepsiszentgyörgyről Péter Mózes igazgató, és Zajzon Ferenc tanár. Kenessey püspök úr vezette az ünnepi istentiszteletet a református templomban. A kultuszminisztériumot Ugron János képviselte. Ünnepélyes keretek között, a kollégium új épületében nyitották meg az 1913-14-es tanévet.

1913 decemberében az előzőleg elfogadott segélyezési kéréseket elutasították. A kétségbeejtő helyzet orvoslására a kollégium küldöttséget állított össze, mely Ugron János vezetésével gróf Tisza István miniszterelnök és dr. Teleszky János pénzügyminiszter elé tárta a helyzetet. A küldetés sikerrel járt, az összegek a következő évi költségvetésbe felvettettek, így a helyzet megoldottnak látszott.265

Pontosan egy évvel később kitört a világháború. 1915-ben az értesítőt már Bíró Sándor szerkesztette, mert Gönczi Lajos, aki 26 éven át szerkesztette, és négy évtizeden keresztül vezette az intézetet, nyugalomba vonult. Gönczi Lajos a kelementelki parókiából indult, 1875-ben, 23 éves korában már a katedrán volt, és 40 éven keresztül tanított, nevelt, lelkesített, igazgatott. Nagy eredménye után, mikor a kollégium új épületbe költözhetett, elhagyta az igazgatói széket és a székelyudvarhelyi egyházközség élére állt.266

1915-ben a tanévet októberben kezdték, az évnyitó a városi templomban volt, mert az iskola imatermét a katonai kórház foglalta le, a tornaterem pedig a katonaság étkezője lett. Míg az új épület katonai kórházként működött, a régi épületet laktanyának nevezték ki. Az iskola tanárainak nagy része is bevonult a seregbe, bízván abban, hogy a háború gyorsan és eredményesen ér véget. Csatlakoztak hozzájuk 8. osztályos tanulók is, akik a könyvet karddal cserélték ki. A régi épületből, amely nagyon megrongálódott. októberre vonultak ki a katonák.

Alapos tisztítást és fertőtlenítést végeztek, majd megkezdték a tanévet, a régi épület nagyobb lakószobáiban rendezték be a tantermeket. 267

Az iskolai ünnepélyek elmaradtak, a Petőfi önképzőkör is szüneteltette a tevékenységeit, a meglévő alaptőkéjüket hadikölcsönök megvásárlására fordították. A gyermekkönyvtár is zárva volt, egyetlen kötet gyarapodás sem történt. Nem így a nagykönyvtár, ahol a gyűjtemény 12 733

264 Szabó András: Az építés története. In: SZRefK értesítője, szerk. Gönczi Lajos, Székelyudvarhely, 1914, 48. p.

265 U.i., 25-53. p.

266 Gönczi Lajos. In: SZRefK értesítője, szerk. Bíró Sándor, Székelyudvarhely, 1915, 5. p.

267 Évzáró ünnepély. In: SZRefK értesítője, szerk. Bíró Sándor, Székelyudvarhely, 1915, 91-93. p.

műre, 22 010 kötetre növekedett, melyek értéke elérte a 60 623 koronát.268 A könyvtár az új épületben a földszinten (félemeleten) helyezkedett el. 33 000 kötetre tervezték, a Schlick-Nicholson cég rendezte be az Erdélyi-Vajda-féle vasoszlopokkal és polcokkal. A helyiség két részre van osztva, alsó és felső részre, melyeket vastag drótüveg választ el egymástól. Az intézet akkori, 20-23 ezer kötetnyi könyvállománya csak egy részét töltötte meg a helyiségnek, mert a tervezésnél a szaporodásra is számítottak. A könyvtárból kettős vasajtó vezet ki a főépület és a tornacsarnok közötti nyílt teraszra, mely kijárat célszerűen használható a könyvek portalanítására.269

1916-ban az értesítő Kuncz Elek királyi főigazgató haláláról ad hírt, aki sok éven át látogatta az iskolát, és nagyon sokat tett úgy a szakmai előremenetel segítésében, mint az építkezési problémák megoldásában. A tanári kar nagy része még mindig a fronton volt, de az iskola próbált visszatérni a normális működésre. A helyzettől eltekintve megrendezték az iskolai ünnepségeket, megünnepelték március 15-ét, október 6-áról is megemlékeztek, sőt, Erzsébet királyné neve napjáról sem feledkeztek meg. Az iskola újabb hadikölcsönt jegyzett, így ezen kölcsönök összege abban az évben már 52 000 korona volt. A tanárok is részt vettek ebben az akcióban. A magyar kormány ebben az évben is folyósította a 40 000 korona éves fenntartási államsegélyt, a háború dacára, így az iskola költségvetése egyensúlyban maradt.270

Az iskolánk és a háború címmel részletesen beszámoltak arról, hogy mi történt az iskola épületében. 1914-ben, a mozgósítás alkalmával az iskola régi épületét, amely internátusként szolgált, laktanyává alakították, és abban lakott a legénység egészen szeptember végéig. Nagy volt a rombolás, az ajtókat, ablakokat, a párkányokat, kályhákat és a falakat oly barbár módon leverték, hogy miután kivonultak, három hétre volt szükség ahhoz, hogy a károkat helyrehozhassák. Az új iskolaépületbe tartalék-kórházat állítottak be. Elfoglalták az összes tantermet. Az igazgatói irodát, a tanári tanácskozót, a könyvtárat, a szertárakat nem vették birtokba. A tartalék-kórházat 1915. augusztus közepén rendezték be, mely 1916-ban még javában működött.271

Mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy az iskola élete viszonylagosan normálisan működjön. A tanítás folytatódott a tanárok hadba vonulása ellenére is, éspedig úgy, hogy helyettesítéssel próbálták pótolni a kiesőket. Újra működésbe lépett a Petőfi önképzőkör, felolvasásokat, szavalóesteket szerveztek, melyeknek témája a háború körül forgott. Novella pályázatot írtak ki, ugyancsak háborús témában. Az ifjúsági olvasó egylet is dolgozni kezdett, könyvtárának az évi gyarapodása 100 kötet volt. A kollégiumi nagykönyvtár 709 darabbal

268 Iskolai gyűjtemények gyarapodása. In: SZRefK értesítője, szerk. Bíró Sándor, Székelyudvarhely, 1915, 49. p.

269 Szabó András: Az építés története. In: SZRefK értesítője, szerk. Gönczi Lajos, Székelyudvarhely, 1914, 52. p.

270 Az év története. In: SZRefK értesítője, szerk. Bíró Sándor, Székelyudvarhely, 1916, 18-25. p.

271 Iskolánk és a háború. In: SZRefK értesítője, szerk. Bíró Sándor, Székelyudvarhely, 1916, 25. p.

szaporodott, folyamatosan jártak a folyóiratok. Az ajándékozási kedv is nagy volt abban az évben, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége is elküldte a maga csomagját. A kölcsönzések száma visszaesett ugyan egy picit, de még így is számottevő volt. A gyermekkönyvtár nem szerzeményezett, a könyvek beköttetésére szántak nagyobb összeget.272

1917-ben a tanítás egyre nehezebb körülmények között folyt, hisz a háború hatásai egyre jobban elérték a várost, mely a front mögött helyezkedett el. A tanárok közül sokan megsebesültek, a diákok száma egyre inkább apadt, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy az internátus a fennálló viszonyok között nem működhetett. A vallás- és közoktatási miniszter elrendelte, hogy a tanuló ifjúságot a mezőgazdasági munkákban is foglalkoztatni kell. Mivel a diákság zöme a környező falvakban lakott, ezért a gyerekek otthon maradtak, így rendszeres gazdálkodáshoz nem fogott az iskola, csak az épület környékét tartották rendben. Az iskola újabb hadikölcsönt jegyzett 15 000 korona értékben, így a jegyzések összértéke 67 000 koronára rúgott. A kormány a nehéz helyzet ellenére is segélyt nyújtott az iskola tanárainak, és az állami tisztviselőknek. Az egyházi főhatóság 4050 korona segélyt juttatott a menekült és kirabolt tanároknak, valamint 8500 korona beszerzési segélyt az iskolának, ugyanis az oláh betörés rengeteg kárt tett benne. A bútorokat széthurcolták, a könyvtárat, a szertárakat megrongálták, a konviktus felszereléseit elvitték.273

A körök, a könyvtárak zárva voltak, a nagykönyvtár 201 darabbal szaporodott. Arról számoltak be, hogy a román betörés látszólag kevés kárt okozott a könyvtárban, de pontosan a kárt felbecsülni nem lehetett, mert a katalógust is elvitték. Első látásra a 906 hungaricum közül 13 hiányzott, ami pótolhatatlan volt.274

A könyvtár és az iskola rendje a 20. század második évtizedétől a történelmi viharok során igencsak fellazult, felborult. Az első világháború, az impériumváltás, a megváltozott politikai, társadalmi, gazdasági körülmények az intézményben is éreztették negatív hatásukat.

Összességében megállapítható, hogy a századelőn a könyvtár állománya szépen gyarapodott, a különböző tékákba bekerült könyvek mellett periodika gyűjteménye is számottevő volt. Irodalom- és nyelvtudományi, természettudományi, társadalomtudományi folyóiratai, újságjai mind-mind azt bizonyították, hogy a kollégium vezetősége komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy minőségileg és mennyiségileg is jól felszerelt könyvtárat biztosítson úgy a tanári kar, mint a diákság számára. Az első világháború befejezéséig volt olyan időszak, amikor harmincnál több folyóirat járt egyszerre az intézetbe. A tény önmagáért beszél, a mai iskolai

272 Iskolai gyűjtemények gyarapodása. In: SZRefK értesítője, szerk. Bíró Sándor, Székelyudvarhely, 1916, 42-46. p.

273 Bíró Sándor h. igazgató évzáró beszéde. In: SZRefK értesítője, szerk. Bíró Sándor, Székelyudvarhely, 1917, 12-19. p.

274 Nagykönyvtár. In: SZRefK értesítője, szerk. Bíró Sándor, Székelyudvarhely, 1917, 24. p.

könyvtárak bizony csak irigyelhetik a régi kollégiumi könyvtárak periodika gyűjteményét.